A magyar futballt "legfelsőbb szinten" kartellek mozgatták. Először az MTK és az FTC osztotta fel a piacot, pl. válogatott meccsek bevételének megosztása révén, aztán ehhez kapcsolódott az Újpest. Az újpesti Langfelder 21-ben még felháborodva nyilatkozta, hogy az "„az MTK–FTC csapat egy korcsmában összeül, onnan diktál, és terrort használ”. Tényleg volt ilyen kocsma: az Akácfa utcai Sárhányó, az MLSZ vezetőségik előtt a nagyok (többnyire Malaky és Fodor) itt mondta meg a kicsiknek, hogy mire kell szavazni... 1926. július 12-én tanácskozott a Nemzeti Kaszinóban Brüll, Gschwindt és Aschner. Meg is kötöttek egy kartellt, nem tudom biztosan, de talán ez lehetett a játékos-kartell. Ez úgy működött, ha a három csapat közül valamelyikük tárgyal egy játékossal, akkor a másik csapat csak akkor tehet ajánlatot a labdarúgónak, ha az első klub visszalépett szerződtetési szándékától. Illetve talán olyan passzusa is volt, hogy egymás játékosaival csak a klub beleegyezésével tárgyalhatnak. Ilyen szerződést egyébkét 34-ben a Bocskai és a Hungária is kötött, és talán volt ilyen megállapodás a Ferencváros és a Bocskai között is. (Oda akarok kilyukadni, hogy a kartell majdnem négy szereplős lett, aztán máshogy alakultak a dolgok). (Azért nehéz ezekről pontosan írni, mert a lapok - érthető okokból - nem szívesen cikkeztek ilyen kényes témákról.)
Viszont a rendszer sajátossága volt, hogy a kiscsapatok érdekeit is védte. Amikor szóba került 29-ben (?), hogy egy új szabály szerint ne lehessen pályaválasztói jogot adni-venni, akkor a kiscsapatok elsőként tiltakoztak, mert ők majdhogynem ebből éltek. Szóval hatalmas egyenlőtlenségek voltak a magyar futballban, melynek oka mindenekelőtt a pályahelyzet (közvetve a pénzhiány) volt, illetve az, hogy csak néhány klub tudott nagyobb támogatottságra szert tenni. Ha minden csapatnak van legalább saját pályája, és mindenkinek kötelessége saját pályáján játszani, akkor meggyőződésem, hogy ugyanúgy a két, majd három nagy csapat végez rendre a tabella élén, de hogy nem lett volna ilyen nyomasztó fölényük, abban biztos vagyok.
Nem akarom megszakítani a témát, de ezt nem lehet kihagyni.
„Minden [olasz] egyesület, amely valamire becsüli magát, elküldi a trénerét Budapestre és futballistákat importál.” (Bruno Roghi írása a Gazetta dello Sport-ban)
A MÁV úgy profitált ebből, hogy háborús időkben e gyárakban (a vasutas csapatok jellemzően járműjvaítókban működtek) ugrásszerűen megnőtt a foglalkoztatottak száma. Sok munkás fizette a kis 50 filléres, egy pengős havi tagdíját. Első ránézésre nem számít egy pengő. De amikor 1500-an fizették be - abból megélt egy sportegyesület.
Soroksár, Újpest (Újpest FC, Phöbus), Kispest, Budafok, stb. is vidéknek számított, de én a fővárosiak közé számoltam az ezek ellen játszott meccseket!
34 alkalommal utazott az Újpest vidékre az említett szezonokban a 11 pályaválasztóijog-csere mellett. Vagyis az esetek 75%-ában vidéken játszottuk le a meccset! Voltak kivételes szezonok, pont egy ilyet találtál meg :D
A 2. pont kissé érthetőbben: a 20-as évek második felében és a 30-as években a fővárosi nagy hármas kiemelkedően jobb anyagi körülmények között működött, mint a vidéki klubok, míg ezek az anyagi körülmények a 40-es évek elejére igen jelentősen megváltoztak a vidékiek javára. Ennek leginkább a struktúrális felépítés közötti különbésg az oka.
Háborús viszonyok között az állami vállalatok (bányák, vasút, satöbbi) minden valószínűség szerint jobban prosperáltak, mint a magáncégek (pl. Gschweidl Likőrgyára)...
Szerintem ennek igen jelentős szerepe volt a vidéki futball előretörésében, és megmagyarázza a korábbi elmaradottságát is.
Szerintem ennél a pályaválasztósdinál sokkal nagyobb szerepe volt három tényezőnek a vidéki futball előretörésében:
1. a TV által már említett nagyvállalati háttérnek a kis mecénásokkal szemben
2. A fővárosi három csapatot inkább a mecénásoktól függő klubnak lehet besorolni (még ha nagyobb volumenben is, mint a többieket) mint vállalati csapatnak, így az ő idejük is valamennyire "lejárt"
3. Gidófalvy nem csak megtörte a fővárosi nagy hármas egyeduralmát az MLSZ berkein belül, hanem gyakorlatilag a vidéket hozta pozícióba.
Ez a három tényező, valamint a magyar futball általános meggyengülése játszhatott szerepet (ha mindenhol rossz a foci, bárki nyerhet a sok gyenge közül) a vidék előretörésében - szerintem.
A magyar futball és futballisták megbecsültségéről majd hozok írok két utalást este, otthonról...
Szerintem tényleg sarkosan van megfogalmazva, mert a legtöbb ilyen "hazai pályás" meccs az jellemzően a kisebb fővárosi csapatok ellen volt, akiknek amúgy sem volt első osztályú meccsre alkalmas pályája. Pl. Vasas, III. Kerület, Nemzeti, Budai 11, Törekvés, Szürketaxi, ill. 1926 előtt a Zuglói AC és az UTSE!
Vidéki csapattal az Újpest 1926 és 1939 között a következő években játszott mindkétszer hazai pályán:
1926/27: -
1927/28: Bocskay, Sabaria
1928/29: -
1929/30: Attila, Somogy
1930/31: -
1931/32: -
1932/33: -
1933/34: Szeged, Attila, Somogy
1934/35: Somogy, Bocskay, Attila
1935/36: -
1936/37: -
1937/38: -
1938/39: Bocskay
13 szezon alatt mindössze 11 alkalommal fordult elő, hogy az Újpest hazai pályán játszott volna egy vidéki ellenfelével, míg 35 alkalommal lement a csapat vidékre. Miközben a vizsgált 13 szezon alatt mindössze 2-szer fordult elő, hogy a III. Kerülettel nem Újpesten játszottunk... pedig majdnem végig első osztályúak voltak.
Sőt, a tendenciákat figyelembevéve, én úgy gondolom, hogy sokszor az is közrejátszhatott, hogy a vidéki klub mintegy "kérte" a fővárosit, hogy vegye meg a pályaválasztói jogát, hiszen így a jegybevételnél nagyobb bevételre tehetett szert. Főleg a kiesést már elkerülő csapatok szezon végi meccseire igaz ez. Ja és azért is jellemző, mert pl. az 1930. tavaszi utolsó fordulóban az Attila - Újpest meccsre nem az Újpest FC vette meg a pályaválasztói jogot az Attilától, hanem a szurkolók dobták össze rá a pénzt, hogy saját pályájukon ünnepelhessék meg a bajnokcsapatot! Nem bizniszelés volt, hanem rajongás :D
Tudtommal vasutasokat nem soroztak be. Nem csak vasutas futballistákat, hanem senkit. Az, hogy mennyit ért a sportolói státusz nem igazán tudom. De meglátásom szerint a focistáknak korántsem volt akkora presztízse, mint az logikusnak tűnik. Hasonlították őket prostituáltakhoz, vagy a régi idők színésznőihez. Akiket egyszerre csodáltak és néztek le.
A Fradi és az MTK pályára nyilván az ellenfél vitte az Újpestet. Összehasonlításul, az Újpest és a Bocskai hazai pályán játszott meccseinek száma (amikor a Bocskai is első osztályú volt). Az első szám az Újpesté, a második a Bocskaié
13 szezonban az Újpest 181, a Bocskai 147 bajnoki meccset játszott saját stadionjában. Nagyon kíváncsi lennék pl. a Kispestre ugyanebben az időszakban (Bozsik stadion biztos tudja), szerintem hasonló lehetett, mint a Bocskaié. Illetve érdekelne még az FTC és az MTK, de szerintem erről közöttünk senkinek sincs adata. Jó lenne kiszámolni az Újpest példáján, hogy az lg által megadott mintegy 20 év során hogyan változott a hazai meccsek aránya. Az ránézésre látszik, hogy a harmincas évek végéig meghaladta az 50 százalékot, 39/40 től viszont mindig 50 százalék volt (39/40-ben azért volt csak 12 meccse az Újpestnek, mert a Nemzeti visszalépett, tehát elvileg akkor is 50 százalék jött ki). Namost képzeljük el azt a helyzetet, hogy a nagy klubok éveken át megvették a pályaválasztói jogot (a csúcs az volt, amikor 27-ben a Fradi 25 ezer pengőt fizetett a Sabariának), e vidéki gyerekeket (akik tisztelték is az ellenfelet) meg jól meghintették Pesten. A háború idején viszont a nagyoknak kellett több száz kilométert utazni, hogy aztán 6-8 ezer, nem kimondottan barátságos néző előtt érjenek el valami eredményt, olyan csapatok ellen, akik a revízió miatt eleve tele lehettek becsvággyal. Lehet, hogy ez így nagyon sarkosan van megfogalmazva, de talán van benne logika.
Erről a világháborús sorozósdiról jut eszembe. Ha azt állítjuk, hogy nagyjából ekkoriban már "félamatőr", "álamatőr" státuszban játszottak a labdarúgók, akkor a fenntartók, mecénások, vállalatok hogyhogy nem tudták felmentetni őket? A vasutasoknál, közlekedésieknél, postásoknál is ekkora volt a sorozottak aránya? Meglepően sok sportoló halt meg különböző frontokon a világháború alatt. Kíváncsi lennék mit mondana erre egy olyan valaki, aki a sportok társadalomba való beágyazottságának történetéből jobban képben van. Én feltételezem, hogy mély beágyazottság esetén a sportolói státusz felmentést adhat a hadkötelezettség alól (mint azt látjuk a későbbiekben).
Az UTÉ-ból az első világháborúban szinte mindenkit elvittek, az első csapat keretéből négyen estek el (és még rengeteg 2-3. csapatbéli, illetve más sportágat űző uteista is a harcmezőn maradt). Emléküket márványtábla őrzi a stadionban.
Többször előfordult, hogy a csapat nem is tudott kiállni! Az 1915 tavaszi ligabajnokságra például ezért nem is nevezett a csapat. Egyszerűen nem volt 11 játékosa...
Sőt, ha már a hazai pálya elvesztése... Az I. világháború alatt a Monarchia hadserege az Északi összekötő vasúti hidat, mint hadászati szempontból fontos objektumot lezáratta, senki nem kelhetett át rajta. Így a Népszigeti áplya megközelíthetetlenné vált... 1914. nyara és 1918. januárja között az UTE által játszott 41 hivatalos mérkőzésből mindössze 2-t játszhattunk a Népszigeti pályán...
Érdekes ez a BLK. 1912-ben alapítják, de 1914-ig jegyzeteim szerint nem vett részt semmilyen bajnokságban (Budapest, MLSZ-kiírások). Egy kisegyesület nagy napjai a 30-es évek végén, 20 évnyi fennállás után.
Sporthírlap 1915. 08. 23. „A hadiállapot igen erősen megbénította a debreceni footballsportot is. A régi, zajos életet dermesztő csend váltotta fel. Egyedül a Debreczeni Vasutas SC képes csapatot kiállítani, mert tagjai törvényes felmentést kaptak a katonai szolgálat alól. Így ebben a csapatban tömörülnek a legjobb otthonmaradt debreczeni játékosok. "
Előfordult, hogy a játékosokat kiképzésre hívták be, nem frontszolgálatra.
Tiszántúli Független Újság 1939. 03. 22. A Bocskai nem áll ki a Salgótarjáni SE ellen, mert tíz játékosa katonai behívót kapott és csak négyen állnak rendelkezésre.
Többet én sem tudok. Lehet, hogy ez csak egyszeri eset volt, és az is, hogy az első osztályú csapatok játékosait nem vitték a frontra.
1938 tavaszán füvesítés miatt hazai meccsünket a Tromos-pályán játszottuk...
A csapatok számának szezononkénti megállapítását rátok bízom :D
Mindenesetre 1945 előtt az Üllői úton 34, a Hungária körúton 45 mérkőzést játszottunk nem az FTC ill. nem az MTK ellen. Ez sem a pályaválasztás tényleges meglétét bizonyítja :D
Ez a katonai behívás alóli mentesítés tényleg fontos. A vasutasoknak biztosan nem kellett menniük, és gondolom a Gamma, Csepel is felmentést kapott.
Jó lenne egyszer tényleg pontosan megtudni, forrásokkal alátámasztani, hogy miért alakultak úgy az erőviszonyok a háború idején. Valószínű, hogy több tényező együttesen járult hozzá.
Nekem van még egy tippem. Jó lenne tudni, hogy a nagycsapatok hány meccsüket játszották hazai pályán. Sokáig adták-vették a pályaválasztói jogot. 21-ben ezt megszigorították, de 26-tól újra szabad volt a vásár. Ezért is lenne jó, hogy ha egyszer lenne pontos kimutatása az élvonalbeli meccseknek, mert akkor kiderülhetne, hogy a nagycsapatok a meccseik hány százalékát is játszották pontosan hazai pályán. Nem kétséges, hogy Fradi-MTK-Újpest hármas volt a 20-30-as években a legjobb, de szerintem ebbe az is belejátszott, hogy bizony nem csak a meccseik felét játszották otthon. Úgy rémlik, mintha a 40-es években ez már nem egészen így működött. Szóval elképzelhető, hogy az erőviszonyok átrendeződésébe az is belejátszott, hogy a hazai csapatok valóban hazai pályán játszották meccseiket.
Lg: esetleg nem csináltál erről statisztikákat? Ha lenne rá időd, legalább szúrópróbaszerűen megnézhetnél 2-3 évet, hogy az Újpest mecceinek hány százalékát játszotta valóban otthon. (pl. 1926/1935/1943)
Egyébként én nagyon kevés bevonultatott focistáról tudok. Tudnátok írni párat? Újpesten mindössze két bevonultatott játékosról tudok (mindkettő meg is halt). De más kluboktól egyet se nagyon...
Az Újpestnek pl. nagyrészt sikerült, mivel a játékosok többségbe egyben Izzó alkalmazott is volt, vagyis hadiipari dolgozó...
A Ferencvárosnál a nagytöbbség valamilyen ápolói szolgálatot látott el, ezért nem lehetett őket behívni. Amellett, hogy gondolom munkahelyük is volt, de ezt a részét nem ismerem.
A Csepelnél egyértleműen mindenki Weisz Manfréd dolgozó volt, esély nem volt a behívásukra :D
Ha emlékszel, tavaly ősszel ismeretségünk is így kezdődött... (visszacsatolt városok csapatai).
Az biztos, hogy a politika segítette őket abban, hogy viszonylag gyorsan az élvonalba (vagy annak közelébe) kerüljenek. Az valószínű, hogy a váradi, újvidéki, kolozsvári, stb. helyi elit különös hangsúlyt fektetett arra, hogy jól szerepeljenek a bajnokságban. Arra viszont tudomásom szerint semmilyen bizonyíték nincs, hogy direkt segítséget kaptak, pl. az MLSZ, bírók nyomták volna őket.
És még két dologról ne felejtkezzünk el: - ez a magyar futball egyik gyengébb korszaka. A válogatottat többször is megruházták. A Hungária már megszűnt, a két másik tradicionális klubnak sem ez volt a legszebb időszaka. Leépült a profizmus is. - Aki áttanulmányozta a korabeli lapokat, az nagyon jól tudja, hogy ekkor állt át sok csapat a WM-re, arra a rendszerre, amit sose tudtunk igazán begyakorolni. Jó lenne tudni, hogy az elcsatolt területek csapatai milyen rendszerben játszottak. Én ugyanis el tudom képezlni, hogy ott e szempontból előrébb jártak.
Igazság szerint szerintem a visszacsatolt területek városainak csapatai sem ezt a tendenciát erősítik, bár bizonyosan más-más ok miatt. Kolozsvár, Újvidék, Nagyvárad egyike sem volt gyári csapat, hanem a város-mecénás-szurkolók klasszikus bevételi hármasát vonultatták fel!
És a Kispest, mint polgári-társadalmi egyesület is egészen jól "átvészelte" a korszakot. Az Újpestre már rá lehet fogni, hogy "félgyári"...
Az URAK-ról konkrétan tudom, hogy betiltották a háború után. Valahol meg is van a teljes levelezés a Belügyminisztérium és Újpest városa között, rendkívül tanulságos. Egy barátom gyűjtötte ki a levéltárból...
A lényeg az, hogy az URAK betiltása teljesen érthető ("enyhén" szélsőjobboldali beállítottságú volt a klub) de ha jól emlékszem, az okok, ami alapján betiltották őket, eléggé koncepció-gyanúsnak tűntek :)
Ráadásul - megint csak emlékeim szernit - 1947-ben tiltották be őket, addigra azonban már 2 éve nem végeztek semmilyen sporttevékenységet, és a pályájukat is rommálőtték 1944/45-ben... rúgtak egyet a halottba...
Este megnézem, hogy igazam van-e a dátumokkal meg a koncepcióval kapcsolatban :-)
Megnéztem a bajnoki végeredmények között is a BLK-t, és nagyon érdekes. Nekem sajnos csak az 1-2 másodosztály tabellái vannak meg, 26-tól pedig a BLASZ első osztály, ami kétcsoportos volt (mellette a vidéki bajnokságok). A BLK először csak 35-ben (!) szerepelt a BLASZ első osztályban 1935/36 Bíró-csoport 10. hely 1936/37 Bíró-csoport 12. hely 1937/38 Bíró-csoport 8. hely 1938/39 Bíró-csoport 9. hely 1939/40 Északi-csoport 1. hely
(ekkor már háromcsoportos volt a BLASZ). Rendszerint a középmezőny végén végeztek, aztán hirtelen feljutottak a másodosztályba.
