1922. I. 9.
Pesti levél
Bevégeztetett! Rövid ideig tartó dicsőséges szereplés után a KAC visszatér oda, ahonnan a háború folyamán sikerült előbbvergődnie - a második osztályba. Tragikus ennek az egyesületnek a sorsa. A sportkedvelő közönség osztatlan szimpátiáját bírta, játéka mindig fair, közönsége - eltekintve a legutóbbi MTK - KAC mérkőzésen történtektől - a legcsendesebb mind között. Szorgalmasan dolgozó együttes, melyet látszat szerint sportszerű gondolkodás, egyesületükhöz való hűséges ragaszkodás tart össze. Ki gondolta volna ...? Sorsát megérdemelte, de amennyire örülünk az álamatőr klubok egyike bűnhődésének, olyannyira meg kell vetnünk azokat a személyeket, kik egyrészt, mint a KAC titkos profialapra való helyezkedésének legfőbb előmozdítói, később a legcsekélyebb erkölcsi érzésről sem tanuskodva, önmaguk árulták el hiúságból klubjukat, másrészt azokat a jelenlegi KAC-vezetőket, akik egyik nap bevallottak, másnap ferdítettek, harmadik nap fenyegetőztek; s midőn már minden bizonyítva volt, semmiről sem akartak tudni. Férfiatlan, gyerekes, komikus volt, ahogyan a KAC-vezetők vi- selkedtek, - de érthető. Saját megalázásuk árán is jobb sorsra érdemes egyesületüket próbálták menteni. Olyan módon, amint elgondolták, valóban lehetetlen volt, de ha fenyegetőzésüket cselekvés követte volna, s az ismertebb egyesületek nagyrészét leleplező, beígért önkéntelen purifikálási lavinát meg merték volna indítani, talán saját egyesületükkel szemben többre jutottak volna. Hiszen fenyegetőzéseikkel nyitott kaput döngettek, mert nyílt titok, hogy a KAC fenyegetései erős alappal bírnak. Nem ejt-e gondolkodóba mindenkit az az amatőrizmus, melynek alapján az a klub áll, mely befogad egy játékost, ki egyesületéből azért megy el, mivel 2000 korona havi fizetését nem akarják 3000-re felemelni. És mit szóljunk Mayer úrhoz! Mayer úr a KAC intézője, nemrégen még elég jelentős szerepet játszott a főváros futballsportjában. A KAC mérkőzésein a taccsvonal közelében volt mindig látható a pirospozsgás, jó húsban levő Mayer úr, ki civilben fakereskedő. Valósággal diktátori szerepet játszott klubjában, de el kell ismerni, az ő nevéhez fűződik a KAC aranykora sport- és pénzértékben nézve a dol- gokat. Joggal arrogálhatott magának eredményes működése után különleges működési kört, de ha már látta, hogy nem hajlandók azt neki biztosítani, nem lett volna szabad bosszúból ellenük fordulni. Elvégre bármennyire hálátlan is a gyermek, mégis az apja gyermeke, kinek rosszaságát sohasem illik dobraütni, különösen pedig akkor nem, ha annak fő előidézője maga az apa. A tolvajbecsület is megköveteli, hogy legalább egymást kíméljük, bármilyen körülmények között.
(Magyar Sport)
Újra a fedélzeten! Ne kérdezze senki, hogyan sikerült! Nem tudom.
TV! A profiper ítéletét az MLSZ közlönyből írtam ki.
Sagulyról annyit, 1927. őszén nem játszott a Kispestben, de a közlöny szerint 1928. januárjában igazolt Békéscsabára. Békéscsabán vagy az 1900-as vagy az 1903-as anyakönyvben találtam egy Saguly Jánost. Nem reméltem, hogy ő a későbbi labdarúgó, így nem írtam ki a születés dátumát.
Sajnálom, mert az on-line jelenlét mégiscsak szerencsésebb. Amikor beírod, hogy "Bozsik Stadion írja" - olyan Die Hard 3 feelinget érzek. "Simon mondja":-)
Most olvasom, hogy a Fegyelmi Bizottság javasolta az MLSZ igazgatótanácsának, hogy a Kispestet zárják ki a szövetségből. Jegyzeteim szerint (melyek lehet, hogy nem száz százalékosan pontosak), ez a javaslat a Fegyelmi Bizottság január eleji javaslata mellett szerepelt. Az ítéletből azonban úgy tűnik, hogy a kizárási javaslat korábban születhetett. Ez főleg azért érdekes, mert Bozsik Stadion által citált ítéletet vélhetően a Fegyelmi Bizottság hozta. Ott viszont a végén utalnak rá, hogy miért nem fogják kizárni a KAC-ot. Az is lehet, hogy korábban volt ilyen terv, az ítélet - amit szerintem a FB hozott - azonban már egyúttal e tervet veti el. Tehát lehet, hogy a jegyzetemben szereplő javaslat a KAC kizárására, csak terv volt, és valójában sohasem javasolták a kizárást az MLSZ legfelsőbb vezetésének. Arra is kíváncsi lennék, hogy vajon a kispesti játékosok milyen megfontolásból (kinek a tanácsára) tettek pár héttel az ítélet után vallomást a MOVE LSZ-ben, mellyel gyakorlatilag az egész magyar futballt álaamtőrséggel vádolták meg.
Ezek meg vannak nekem gépen (hét oldal), érdekességképp Saguly vallomása (22. január 23.):
1921 augusztus havában lent nyaraltam Békéscsabán s ott egy alkalommal találkoztam Jánossyval, a VII. ker. SC játékosával, aki a csabai „Előre” futballcsapatát trenírozta. Beszélgetés közben elpanaszoltam neki, hogy Mayer, a KAC akkori intézője mily csúnyán bánt el velem. Megkérdezte tőlem, hogy továbbra is a KAC-ban szándékozom-e játszani? Én kijelentettem, hogy nem játszom tovább a KAC-ban, valószínűleg Csabán fogok maradni. Erre megkérdezte tőlem, hogy nem volna-e kedvem a VII. ker. SC-ben játszani. Én erre azt válaszoltam, hogy nem ismerem a klubot, sem a játékosokat s nem érezném jól köztük magamat. Jánossy erre azt mondta, hogy legyek egész nyugodt, bízzak meg benne, nem fogom megbánni, ha a VII. kerületbe megyek játszani. Én kérdeztem, miért? Jánossy erre azt felelte: „Azt hiszem maga is tudja azt, hogy a VII. ker. játékosai nagyon jól el vannak látva.” Erre kérdeztem én: „A libások?” Nevetve válaszolta: „Maga is kaphat egy standot a vásárcsarnokban.” Én hivatkoztam, hogy egyetemi hallgató vagyok. Jánossy erre azt felelte: „Akkor megkapja az édesatyja a standot, magát meg iskoláztatják tovább, ruházattal ellátják, sőt én megígérem magának, hogy abban az esetben, ha feljön Pestre, én is visszamegyek a klubomba. Én határozott választ nem kaptam. Közben Mayert a KAC-ból kibuktatták és én visszatértem a régi klubomba. A múlt év nyarán, a lengyel túráról visszajövet, Kassán játszottunk s itt találkoztunk az akkor éppen ott időző BTC csapatával. A mérkőzés lejátszása után a vacsoránál vezetőségünk pár klubtársammal eltávozott és engem ott hagytak. Ezen én elkeseredtem. Ezt észrevették és Hajdu, Tichovszky stb. odajöttek hozzám és megkérdeztek: „Mi van veled, miért vagy oly szomorú?” Erre én a következőket válaszoltam: „Hogyne lennék szomorú, mikor a vezetőségem engem egy pár játékostársammal otthagy, ők pedig külön mennek mulatni.” Erre azt kérdezték: „Nálatok ezt is lehet, nézz ide, nekünk hogy fizetnek, mert, ha nem fizetnek, kibuktatjuk őket.” Másnap a sétatéren találkoztunk, és akkor azt mondta Hajdu: „Látod ezt a ruhát rajtam? Ezt az olasz túrán szereztem. Nézd a Kranyó ruháját, ő is ott szerezte.”
És még mindig az ítélethez - utoljára. A jegyzeteim között nincs meg ilyen terjedelemben az ítélet. Ha Bozsik Stadion topictárs lenne kedves megadni a forrását, megköszönném. Szeretném elmenteni a szöveget, de forrás nélkül - érthető okokból - semmit sem érek vele.
Az ítéletben is szereplő Saguly Jánoshoz. Eredetileg békéscsabai volt, 1927-ben tért haza. A CSAK-ban focizott, mellette pedig ő volt az ekkor alakult Bohn SC első edzője (28-ban váltotta Jánosi Béla a kispadon).
Köszönöm a javítást. Megnéztem a szövegben, kétszer szerepel az illető, egyszer Boldog, később viszont valóban Balogh néven. A jegyzeteimben háromszor szerepel, kétszer Boldog, egyszer Balogh néven (a Sporthírlapból írtam ki az ítéletet, ott szerepelt Balogh). Vagy ők írták rosszul, és figyelmetlenül átvettem, vagy én jegyzeteltem pontatlanul. De eddig ez senkinek sem tűnt fel, ehhez kellett az avatott szem. Szóval köszönöm!
TV tagtársunk 2301. számú hozzászólásában idézett művének 173. oldalán a kispesti Balogh Nándor intézőt említi, mint a profiperben elítéltet. Mint a mellékelt ítélet is mutatja, ilyen nevű nem volt a vádlottak között. Hívd fel a tévedésére szíves figyelmét!
JEGYZŐKÖNYV
Felvétetett a bizottság 1922. január 2-án tartott ülésében.
Jelen vannak: Hajós Alfréd elnök, Vértes Imre előadó, Zsarnóczay János, Weiszberger Ferenc, Sárándy István, dr. Fodor Henrik, Blach Ö. Oszkár és Berecz Kornél bizottsági tagok.
Elnök az ülést megnyitja. Blasnik József kihallgatása után felszólítja dr. Mamusich Mihály ügyészt a vádindítvány előterjesztésére. Dr. Mamusich Mihály előterjeszti Jeszmás József jogosulatlan szerepeltetése, továbbá a KAC ellen felmerült profi ügy vádjait. Utána dr. Kálmán Miksa, a KAC ügyésze terjeszti elő a védelmet. Elnök felolvassa Jeny Rudolf levelét, melyben közli, hogy akadályoztatása miatt meg nem jelenhetvén, halasztást kér, továbbá Mayer Béla levelét, aki bejelenti, hogy betegsége miatt nem jelenhet meg és összes állításait fenntartja. Vértes Imre előadó bejelenti, hogy Boldog Ádám jelentkezett nála vallomástételre Mayer szavahihetőségét illetően. A bizottság Jeny Rudolf halasztási kérelmét elutasítja, Mayer Béla bejelentését tudomásul veszi, Boldog Ádám kihallgatását nem tartja szükségesnek. Reznicsek védőbeszéde után dr. Mamusich Mihály a viszontvádat terjeszti elő, amelyre dr. Kálmán Miksa a védelem jogán reflektál.
Mayer Béla (KAC) igazolatlan játékos szerepeltetésére a fegyelmi kódex 45. § 2 a) pontja (halmazat harmadízben) továbbá a szövetség elé hamis adatoknak való beterjesztése, a 69. §-ba ütköző cselekmények miatt 2 évre, vagyis 1923. november 10-ig; Boldog Nándor (KAC) igazolatlan játékos szerepeltetése miatt 45. § 2 a) továbbá hamis tanúvallomás tételre való rábírás 69. § miatt 2 évre, 1924. január 5-ig a szövetséggel szemben és egyesületében mindennemű tisztség viselésétől eltiltattak.
Hauser Nándor (KAC) a szövetség előtt folyó eljárás meghiúsítása céljából történt hamis adat (fényképhamisítás) készítése 69. § miatt 11/2 évre, vagyis 1923. július 30-ig a szövetséggel szemben és egyesületében minden tisztség viselésétől eltiltatott.
Hartmann Nándor (KAC) ügyében, aki Amerikába történt távozása miatt az eljárás során kihallgatható nem volt, a bizottság úgy határozott, hogy az ügyében esetleg visszatérte után fog határozni.
A KAC-ot a fegyelmi kódex 78. §-a alapján jogosulatlan játékos szerepeltetése miatt 450 korona bírsággal bünteti.
A KAC ellen felmerült egyéb vádak ügyében a bizottság az alábbi határozatot hozta:
Jeszmás Józsefet, Eisenhoffer Józsefet, Varga Pétert, Blasnik Józsefet, Budai Jánost, Mészáros Istvánt, Jeny Rudolfot az általános rendszabályok 29. §-ának d) pontja értelmében hivatásos játékosokká nyilvánítja.
Stallmach Alajost, Saguly Jánost és Mihalek Józsefet az amatőrség ellen elkövetett vétség miatt 8 hónapra, vagyis 1922. szeptember 5-ig tiltja el a játéktól.
Norik Géza és Sándor Ferenc játékosokat a vád és következményei alól a bizottság felmen- ti.
Javasolja a bizottság az igazgató tanácsnak, hogy a KAC-ot az alapszabályok 20. § 2. pontja alapján az általános rendszabályok 29. § c) pontjába ütköző cselekmény miatt a szövetség tagjai sorából törölje.
E határozatot a bizottság a szabályok értelmében volt kénytelen meghozni. Felhívja azonban a tanács figyelmét arra a sok érdemre, amit a KAC a hazai labdarúgó sport terén úgy kül- mint belföldi viszonylatban szerzett; továbbá arra, hogy nem tartaná a sport érdekében állónak, ha a KAC nagyszámú ártatlan tagjainak sportolását megakadályozná. Ezért javasolja a bizottság, hogy abban az esetben, ha a KAC a jelen ügyben szereplő vétkes vezetőségi tagjaitól bizalmát megvonja és az erről szóló közgyűlési jegyzőkönyvet a szövetségnek bemutatja, találjon módot az igazgató tanács arra, hogy a KAC további szereplését lehetővé tegye.
INDOKOLÁS
A Jeszmás ügyben a bizottság megállapította, hogy Jeszmást a KAC Németországban öt mérkőzésen jogosulatlanul játszatta, holott erre abban az időben nem lett volna joga, mert Jeszmás hivatásos játékos volt.
Nem fogadható el a KAC védekezése sem, hogy nem állott módjában a beteg Saguly helyén más emberről gondoskodnia, mert módjukban lett volna a játékra jogosulatlan Jeszmás helyett olyan játékost csapatával vinni, aki jogosultan vett volna részt szükség esetén a KAC mérkőzésein. Ebből kifolyóan megdől tehát a védelem azon előterjesztése, hogy a KAC csapata Németországban ellenállhatatlan kényszer alatt állt, annál is inkább, mert ezen állítólagos kényszerhelyzet a KAC hibájából következett be. Az egyesület főtitkára, aki a csapatot a túrára elkísérte, feltétlenül befolyással bírt a csapat összeállítására és így a jelen esetben Jeszmás szerepeltetésére és ezért Boldog felelősségét is meg kellett állapítani, amely felelősségnek következményeit Boldog is viselni tartozik.
Midőn a Wekerletelepi SC feljelentése révén Jeszmás igazolatlan szerepeltetése a szövetség elé került, Mayer Béla rábírta Hauser Nándort arra, hogy egy a KAC-ról Németországban készült felvételt meghamisítson és az így hamisított képet az eljárás meghiúsítása és a szövetség félrevezetése céljából a fegyelmi bizottság elé terjesztette. Ezért tehát a fenti hamis adatokkal a szövetség megtévesztésének vádja úgy Mayerrel, mint Hauserrel szemben fennáll és nevezetteket a fegyelmi kódex idevágó §-a értelmében meg kellett büntetni. Boldog Nándornak nemeskéri Kiss Gézánál tett látogatása nem a feljelentés egyszerű visszavonását célozta csupán, hanem a visszavonásra egy hamis tanúvallomással kívánta nemeskéri Kisst rábírni, amely szándéka Boldognak sikerült is, de ezen visszavonás tervezett következménye Boldog akaratán kívül fekvő okokból meghiúsult. Végül meg kellett állapítani, hogy az egyesület mindenkor felelős funkcionáriusainak tevékenységeiért és ezért az egyesülettel szemben a 78. § volt alkalmazandó.
Mayer Béla vádja alapján megindult egyéb vádak ügyében Jeszmás Józsefről beigazolást nyert, hogy a KAC-tól rendszeresen anyagi támogatásban részesült, ezen tényt játékostársával, Jenyvel is közölte, de másodízbeni kihallgatása alkalmával a bizottság előtt is beismerő vallomást tett.
Jeny Rudolf beismerő vallomásából is megállapítható volt, hogy ő több ízben is kapott a KAC tagjaitól támogatást, amiről az egyesület pénztárosának nyugtát adott.
Eisenhoffer József beismerte a bizottság előtt, hogy a lengyel túrán intézőjétől egy gumiköpenyt kapott. Jeny vallomásából kitűnik, hogy a KAC részéről rendszeres anyagi támogatásban részesült, midőn pedig az ellene felmerült vádakat a bizottsági ülésen elébe tárták, nem kívánt a vádakra nézve nyilatkozni. Ezen kijelentését a bizottság beismerő vallomásnak tekintette, annál is inkább, mivel a vádak megdöntésében semmiféle kísérletet nem tett.
Csontos Józseffel szemben Jeny Rudolf és Mayer Béla vallomásaiból, továbbá a bizottság előtt levő feljegyzésekből megállapítható volt, hogy nevezett is rendszeres anyagi támogatásban részesült.
Ugyanezt állapította meg a bizottság Varga Péterrel és Mészáros Istvánnal szemben. Utóbbi Hauser Nándor vallomása szerint Hausertől is részesült anyagi támogatásban, amit Jeny, sőt saját vallomása is megerősített.
Blasnik József és Budai János a bizottság előtt fekvő adatok alapján rendszeres anyagi támogatásban részesült.
Ezért a bizottság kénytelen volt az illetőket hivatásos játékosokká nyilvánítani.
Saguly János, Stallmach Alajos és Mihalek József esetében a bizottság nem látta az anyagi támogatás rendszerességét fennforogni, és ezért nevezettek ügyét enyhébben bírálta el és csupán az amatőrség elleni vétségben marasztalta el őket. Sándor Ferenc és Norik Géza ügyében a bizottság nem látott oly terhelő momentumokat, amelyek a nevezettek ellen való határozat meghozatalát tették volna szükségessé és ezért őket a bizottság felmentette.
A védelem semmiségi kifogása, amely szerint az egyesület képviselőjét a tárgyalásból kizárták, illetve nem tették lehetővé, hogy az a tárgyalás folyamán a védő tisztét ellássa, nem volt figyelembe vehető, miután a bizottság a KAC védőjét nem zárta ki a tárgyalásból, csupán az ügyben érdekelt dr. Kálmán Miksának nem volt hajlandó a védelem ellátását megengedni. Erre annál is inkább kényszerült, miután dr. Kálmán Miksa maga is bevallotta, hogy az egyesület pénztárosának 5000 koronát adott át oly célra, hogy abból a játékosokat segélyezzék. A KAC ragaszkodott az általa megjelölt védő, dr. Kálmán részvételéhez és a bizottság felszólítására nem volt hajlandó más védőt megnevezni és inkább elállt azon jogától, hogy védője a tárgyalás folyamán részt vegyen.
A terhelő tanúk szavahihetősége ellen tett kifogást a bizottság nem vehette figyelembe, miután ezen tanúvallomások megfelelő tényekkel voltak alátámasztva egyrészt, másrészt az illető játékosokra vonatkozó beismerő vallomásokkal megerősítést nyertek.
A bizottság a Linhardt által beterjesztett jegyzetekben foglaltakat annál is inkább helyesnek ismerhette el, miután az ebben levő tételek nagy része egyezik a KAC hivatalos pénztárkönyvében foglalt tételekkel, nem változtat tehát ezen a tényen az, hogy a KAC ezek valódiságát, illetve hitelességét nem hajlandó elfogadni.
A védelem azon előterjesztése, hogy a régi rezsim alatt elkövetett cselekményekért nem terheli a KAC-ot felelősség, nem helyt álló, miután az egyesület felelős mindenkori funkcionáriusainak tevékenységéért és ha a vezetőknek megfelelő ellenőrzését az egyesület erre hivatott szervei elmulasztják, úgy ezen mulasztásnak minden irányú konzekvenciáját az egyesületnek is viselnie kell. Ezen okok figyelembe vétele mellett kénytelen volt a bizottság az általános rendszabályok 29. § c) pontja értelmében a tanács elé oly Javaslatot terjeszteni, amely az alapszabályok 20. § 2. c) pontjának megfelel. Más, a szabályok keretén belül álló Javaslatot a bizottság nem terjeszthetett a tanács elé.
Tekintettel volt azonban a bizottság arra, hogy egyrészt a KAC rövid működése alatt is elismerésre méltó eredményekkel tett szolgálatot a magyar labdarúgó sportnak, másrészt egy városrész sporttársadalma áll mögötte, melynek sportélete jelentősen megbénulna az alapszabályokban körülírt határozat alkalmazása esetén, nem szolgálná tehát a szabályok rideg betűinek alkalmazása a sport magasabb érdekeit és ezért javasolja a bizottság a tanácsnak, hogy ha a KAC a jelen ügyben szereplő vétkes vezetőségi tagjait, akik ezen ügyben akár ténylegesen, akár hallgatólagosan közreműködtek, eltávolítja és az erről szóló közgyűlési jegyzőkönyvet a szövetségben bemutatja, találjon módot a tanács arra, hogy néhány vezető súlyos hibájának következményei ne legyenek katasztrófális hatással egy nem régen még virágzó és szép reményekkel bíztató egyesületre.
Kmf.
Hajós Alfréd sk. Vértes Imre sk.
elnök előadó
Köszönettel:
TS
Alapvetően nálunk gazdagabb, de alacsonyabb futballkultúrájú országoknál volt működőképes (szerintem) a túrázás. Pl. Svájc, Németország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, a 20-as évek közepéig Olaszország volt ilyen szempontból kifizetődő. Legalábbis ez tűnik logikusnak.
Értem. Bennem fel sem merült a "jó focit játszás" és az egyéb minősítés. A pályán történtektől elvonatkoztatva tettem fel a kérdést, de úgy látom komoly hiba volt. A foci már csak ilyen :) Fura a mából visszanézve olvasni, hogy volt idő, amikor a magyar foci még keresett exportcikknek számított. :)
A Sporthírlap sorozata az FTC történetéről 1944. 02. 23. 1929: a dél-amerikai túra 200 ezer pengőt jövedelmezett. Ebből kifizették minden tartozásukat, még azt is, amely a B lelátó építéséből származott.
(ez a 200 ezer vélhetően bruttó összeg, gyanúsan soknak tűnik)
Nem, ez teljesen máshogy ment. A magyar csapatok 1919-ig nemzetközi meccseik túlnyomó részét hazai pályán játszották. Sokba kerültek, de a jegybevételből bejött e meccsek ára. Az, hogy az FTC és az MTK nagy pályát épített, az részben a magyar-osztrák meccseknek, részben a nemzetközi meccseknek köszönhető. 1919 után megváltozott a helyzet. Ekkor már a mi csapataink képviselték a minőségi focit, külföldön sok csapatnak megérte, hogy magyar csapatot hívjon, mert... ugyanaz történt mint korábban nálunk. A magyar csapatok képviselték a látványos, minsőégi focit, amiért szívesen áldoztak Olaszországban, Franciaországban, nyáron Skandináviában. Ráadásul olcsók voltunk. Ebben az időszakban keletkezett a vajaskenyér-túra kifejezés. A Bocskai 1928 és 1938 között 275 nemzetközi mérkőzést játszott, ebből 15-öt Debrecenben. Vagyis a nemzetközi meccsek 5,5 százalékát. Ugyanezek az arányok másoknál: MTK: 1910-14 között 66%, 1930-34 között 8% FTC: 62, illetve 10%
A disszertációmban ezt írtam: Így a legjobb magyar egyletek nagyjából azonos számban játszottak bajnoki és nemzetközi mérkőzéseket (a Bocskai 13 év alatt 303 bajnoki, és 275 nemzetközi mérkőzésen szerepelt). A magyar csapatok nemcsak jó játékot produkáltak, hanem a nehéz hazai viszonyok miatt nagyon olcsón léptek fel, a gazdasági válság idején „bagóért vállaltak külföldi mérkőzéseket, harmadosztályon utazva, harmadrangú szállodákban lakva és nem egyszer puszta kenyéren és szalonnán élve”. A Bocskai másfél évitzed alatt mintegy harminc alkalommal indult külföldi túrára, több út kimagasló bevétellel zárult. Például az 1934/35-ös francia-spanyol-portugál túrán 10.000 pengőt keresett a klub, amiből több hónapig tudták fizetni a játékosokat, az egyik debreceni lap joggal állapította meg, hogy a Bocskait a külföld tartja el. 1934 őszén ugyanis a debreceni mérkőzések nettó bevétele összesen 2000 pengő volt, a város 1000 pengő támogatást szavazott meg, viszont egy-egy lisszaboni mérkőzésért 3-4000 pengőt kaptak.
Na ezt a túra dolgot valahogy sosem értettem egészében. Gondolom már akkor is a viszonosság elvén ment, tehát a magyar csapatok is fogadtak külhoni egyesületeket, és részükre fizettek (nem csekély, hisz mint írtad, a megélhetéshez kellettek a bemutató meccsek) összegeket. Tehát amit kint kerestek, annak jó részét fel is kellett ölni itthoni rendezvényekre. Feltételezem, hogy még így is megérte nagyon. De az egész nem tiszta nekem.
TV, gondolom vannak forrásaid arra, hogy a Bocskay mennyi nemzetközi meccset játszott Debrecenben, és azoknak mekkora volt a bevétel/költség oldala. Tényleg akkora profit volt, hogy ez (is) tartotta el a klubokat? Egy ilyen vidéki csapatnak mekkora lehetett a költségvetése, és ennek mekkora részét fedezték a túrák és az itthoni meccsrendezés? (Azért kérdem, mert kötöd a túrák elmaradozását a gazdasági hanyatlással.)
Én úgy gondolnám, hogy a túralehetőségek elmaradása és az elzárkózás (ez igaz az akkori Magyarországra?) azt eredményezné, hogy felértékelődnek a hazai rangadók. Igaz, belőlük tétért csak igen kevés van egy évben, de pótlásukra könnyedén lehet mérkőzéseket, kupákat szervezni hazai csapatok részére. Ráadásul a területgyarapodást is úgy képzelem, hogy a hirtelen belföldivé váló, korábban határon túli csapatok leszervezési költsége csökken, és több marad a kasszában egy-egy meccs megrendezése után.
Talán már említettem, hogy az MTK 60 éves történetére kiadott könyv igen "szórakoztató" olvasmány (1949-ben jelent meg). Jegyzeteim közt bogarászva most találtam ezt az idézetet:
A külföldi túrákról „A világjárók tapasztalatai itthon nem jelentettek olyan hasznot, mint ahogy elvárhatta volna dolgozó népünk, éppen a portyák kapitalista jellege miatt. De néhány világjárónk így is szert tehetett komoly munkásmozgalmi tapasztalatokra, melyeknek jó hasznát látta népünk a kiélesedett osztályharc idején.”
Más klubokról jelentek meg 49 és 56 között könyvek? Nagyon érdekelne.
A profi csapatok két időszakban szűntek meg "tömegesen". A gazdasági válság idején, és a harmincas évek végén. Ez utóbbi esetben nekem úgy tűnik, hogy a külföldi túralehetőségek megszűnése miatt ment tönkre pár év alatt több klub is. Az a Bocskai esetéből ugyanis nyilvánvalóan kiderül, hogy a külföldi túrák egy klub éves bevételének jelentős részét tették ki. Természetesen az MTK története egészen más, noha Brüll szerint ők is komoly gondokkal küszködtek (kérdés, hogy e tényt mennyire fújták fel a lapok, esetleg elterelve a figyelmet a politikai nyomástól). Levéltári forrásokból, visszaemlékezésekből, klubok költségvetéséből talán többet meg lehetne tudni.
De a Phöbus kis cég volt. És elkövették azt a hibát, hogy rengeteg játékosnak állást adtak, amit a cég nem bírt el (a Nemzeti Sport szerint a Phöbus összesen 53 labdarúgót igazolt, akik egyébként amatőrök voltak).
1939-es történet. Már volt itt szó a Nemzetiről, jó lenne kideríteni, miért is oszlottak fel ilyen látványosan. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy egyszerűen elfogyott a pénzük. Korábban soha, semmilyen utalást nem láttam arra, hogy bármilyen politikai kapcsolatuk, netán"zsidó hátterük" lenne. Szerintem egyszerűen ekkor járt le az idejük, ahogy a többi "civil" klubnak. Ez már a vállalati sport időszaka.
