Érdekes, hogy Budapesten és környékén Újpest és Erzsébet volt az ahol valamilyen ipar megtelepedett és sok-sok csapat kialakult, mégis csak az egyikük maradt fent máig is. Az igaz, hogy Újpest inkább városiasodott, mint Erzsébet és lakosa is több volt, de Erzsébeten (ha jól emlékszem) inkább telepedtek meg olyan gyárak amelyek az úgymond munkásarisztokráciát vonzották, és máshol ők voltak az igazi bázisa a labdarúgásnak (MÁV, nyomdászok, Posta). Szóval fura, hogy Újpest van Erzsébet nincs.
Én úgy emlékszem a Győr mögé csak a háború után sorol be a nagyvállalat, és az is csak a 60-as évek elejétől kap komolyabb figyelmet a gazdaságpolitikában (hirtelen bajnok is lesz az ETO).
Na így már (számomra is) érthetőbb, no meg logikusabb a dolog. Bár Győrben már akkoriban is viszonylag menő cég volt a Rába, nem?
Ami talán még érdekesebb, amit már Te is fejtegettél, hogy 1944 körül gyakorlatilag kizárólag olyan vidéki csapatok voltak első osztályúak, amik mögött komoly vállalat állt.
Egy kivétel van (és ez most jutott eszembe): a Nagyváradi AC! Vagyis a sok vidéki legjobbika! Érdekes kontraszt!
"Amúgy az Aschner az nyilatkozta is, hogy inkább focimeccsen legyenek, vagy az UTE színeiben sportoljanak a munkásai, mintsem hogy a kocsmában lerészegedve töltsék el a vasárnapjaikat..."
És még hányan nyilatkozták ezt... Ez kb akkora közhely volt, minthogy a sport erős katonákat nevel a hazának, vagy manapság az, hogy az állam ne támogassa a profikat, de az utánpótlást igen.
1930-ban Debrecen lakosságának 20,5, Szegeden 36% volt mezőgazdasági népesség, a tanyavilágot leszámítva arányuk mindkét településen 10% körül volt. Nem is ez a lényeg: hanem az, hogy nem volt nagyipar. Mindkét településen a "városiasságot" egyrészt az értelmiség, másrészt a megyei és városi hivatalnokok, harmadrészt pedig a kereskedők jelentették. Ott volt probléma, ahol még ez sem volt igazán jelentős. Pl. Magyarország legnagyobb "parasztvárosában", Kecskeméten. Azt is jelzésértékűnek tekintem, hogy vidéken egyetlen város volt a profizmus idején, amelynek - rövid ideig bár - de két hivatásos klubja volt. Ez a város pedig Miskolc. A nagyvállalatok pedig mindenhol a futball motorját jelentették (nem véletlen, hogy Újpesten annyi élvonalbeli klub volt).
De azért Szeged vagy Debrecen lakossága csak nem szűkíthető le földművesekre. Azért igen erősen polgárosodott város volt mindkettő, nem? Mondjuk a munkásság ezekben az időkben leginkább (nagyon)könnyűipari, főleg élelmiszer és feldolgozó ipari munkásság volt, ami azért mégsem olyan, mint a nehézipraiak, de azért az is munkásság. Vagy rosszul gondolom?
Szóval amit írsz, az nekem nem zárja ki Szegeden vagy Debrecenben a tömegeket. Én meg azt próbáltam megmagyarázgatni a magam módján.
Amúgy az Aschner az nyilatkozta is, hogy inkább focimeccsen legyenek, vagy az UTE színeiben sportoljanak a munkásai, mintsem hogy a kocsmában lerészegedve töltsék el a vasárnapjaikat...
Nem is az a lényeg, hogy kit mire lehet rávenni. Hanem az, hogy - egyrészt megjelennek a városlakó "tömegek" (egyáltalán a sport, főleg a csapatsportágak népszerűsűgének egyik legfőbb motorja volt, hogy a 20. században megjelent a "tömeg"), - másrészt, hogy ezeknek az embereknek az életében megjelenik a szabadidő (=a hétvége), ráadásul több pénzük is van, mint a mezőgazdaságból élőknek, - harmadrészt a tömegesedéssel, a társadalom gyors átstruktuálódásával (polgárosodás, a munkásság, mint csoport megjelenése, városiasodás), a társadalmi konfliktusokkal párhuzamosan új identitástípusok jelennek meg (egyáltalán: sokkal lényegesebb szerepe lesz a kollektív identitásnak), - negyedrészt a nagyobb üzemek vezetőinek is érdeke volt, hogy "lekössék" munkásaikat: inkább járjanak meccsre, mint szocdem gyűlésekre.
Amióta ezt elmesélted, én is hajlamos vagyok arra, hogy úgy gondoljam: igazad van :)
A kispolgárság és főleg a munkásság (már csak a korabeli tüntetések résztvevőiből kiindulva is) sokkal jobban mobilizálható tömeg, mint mondjuk a középpolgárság, ami mondjuk Szegedet vagy éppen Debrecent jellemezte ekkoriban. Könnyebb rávenni őket valamire.
Az újonnan beköltözöttek (ebből is sok volt Újpesten a hatalmas fejlődés, és az ipar miatt) pedig sokkal hajlamosabbak valami új szórakozásra (ezúttal a futballra), mint amennyire egy már kialakult közösség hajlandó változtatni a régóta meglévő szokásain (Szeged, Debrecen, többi vidéki város).
Mondjuk az is igaz, hogy a kezdetek kezdetén 25ezres stadion még az Izzó belépése előtt 3 évvel épült fel...
Csepellel kapcsolatban meg talán a Nemzeti Sport írt valami cikket akörül, amikor megszűntek. A lényege az volt, hogy minden olyasmi volt, mint Újpesten, csak sokkal később indultak meg ugyanazok a folyamatok. Mind a bevándorlás, mind a futball terén. Ezért Csepelen - legalábbis a riport alapján - nem alakult ki igazi lokálpatriotizmus. És ezért nem volt a Csepelnek igazán hűséges közönsége sem. Amikor jó focit láttak, kimentek a kerületi lakók, amikor meg nem, akkor nem érdekelte őket. (Az már csak zárójelben tartozik ide, hogy pl. a Szigeti Veszedelem nevű jó egy évtizedet megélt csepeli szurkolói csoportot a 90-es években kb. másfél tucat Csepelen lakó Újpest szurkoló hozta létre, működtette, stb. Legalábbis ha jól tudom. No ez is jellemző Csepelre).
Az Újpest szerintem - de ezt már elmondtam neked - azért volt képes csatlakozni az FTC-MTK pároshoz, mert egy önálló város, ráadásul viszonylag nagy, "kapitalista" település volt, szakmunkásokkal, kispolgárokkal, és persze kellett még az Egyesült Izzó is. Valami hasonló zajlott le Csepelen: hasonló adottságok, plusz Weisz Manfréd. Szóval Újpesten szerintem nagyobb potenciális bázisa lehetett a focinak, mint pl. a második legnagyobb városban, Szegeden.
Mert megkérte az Aschner a nőjét, hogy adjon színt a Dózsának, aki kinézett az ablakon és a fehér orgonákról a zöld-fehéret választotta, ami a mosásban kifakult és lila lett.
Na ez egy marha jó kérdés, amire még sohasem találtam meg a választ. Egy dolog bizonyos mindössze: már az 1885-ös alapításkor lila-fehér volt a klub színe, és ez azóta sem változott egy percig sem (még a Rákosiékat is megúsztuk ebből a szempontból).
Ez igaz, de máshol legalább variálják :) Tiszta kék, tiszta piros, piros fehér, kék fehér - vagy esetleg belevesznek más színeket is, mint a sárga, a zöld, stb.
De hogy kizárólag kék-fehér meg piros-kék csapatok legyenek... hogy lehet így egyáltalán utálni az ellenfelet? :D
(A pánszlávizmusról annyit, hogy szinte minden horvát csapatot HNK valaminek hívnak, a HNK pedig = Hrvatski Nogometni Klub, azaz Horvát Futball Klub. Mintha nálunk kizárólag Debreceni Magyar Vasutas SC-k, Újpesti Magyar FC-k és Győri Magyar ETO-k játszanának) :D
Újpest - Fradi viszonylatban nem társadalmi, hanem simán versenysportbéli feszültséget lehet felfedezni - legalábbis szerintem.
A 20-as évek második felétől már voltak "ügyek". Például Turayt vagy Polgár "Drumit" is az Újpest elől happolták el a zöldek. De ezek még apró-cseprő dolgok voltak.
A dolgok akkor mérgesedtek el véglegesen, amikor 1934-ben egy Újpest - Fradin dőlt el a bajnoki cím sorsa. Az Újpest 1933 őszén gyengén szerepelt, bukdácsolt a bajnokságban. Viszont 1933 tavaszán lábra kapott, és 12 győzelem, és egy Hungária körúti döntetlen után hazai pályán fogadta a Ferencvárost. A zöldek ősszel és tavasszal is kiegyensúlyozottan szerepeltek, de az Újpest eddigre befogta őket, mindössze 1 pontra volt lemaradva a Fradi mögött. Mivel mindkét csapatnak csak rendkívül könnyű meccsei voltak hátra (Budai 11, Somogy, Nemzeti, stb.) ezért egyértleműen ez a meccs döntött az első helyről. Ha az Újpest nyer, ők a bajnokok, döntetlennél és vendég győzelemnél pedig a Ferencváros a bajnok.
Nos a mérkőzést Majorszky játékvezető vezette, és hosszú évek múlva is sérelmezték tevékenységét a lilák. Az első félidő 2:0-ás hazai előnnyel zárult, a másodikban viszont feltámadott a Ferencváros, és kiegyenlített. No de hogyan! Az újpestiek a mérkőzés után két elmaradt tizenegyest is reklamáltak, sőt a Ferencváros első gólja előtt szerintük Toldi agyonrúgta védőjét, és kifelé ítélt szabadrúgásnak kellett volna következnie! De a legnagyobb bakit - legalábbis újpesti szempontból - a vendégek egyenlítő góljánál követte el a bíró. Annyit látott a közönség, hogy egy legurított szabadrúgást követően (az újpestiek szerint itt sem történt szabálytalanság) Móré kapura lőtt, a bombához még hozzáért Hóri, az újpesti kapus, majd a megremegett a háló, és a labda a lelátóra szállt. A játékvezető először szögletet mutatott, majd a vendég játékosok reklamálására (Toldi még a hálót is szétfeszítette, hogy egy lyukat tudjon prezentálni) megadta a gólt. Percekig állt a játék és ment a vita, de Majorszkyt nem sikerült meggyőzni. Ezzel a döntetlennel a zöld-fehérek lettek a bajnokok.
A sztorihoz hozzátartozik, hogy a következő fordulóban a Ferencváros a fénykorát élő (bronzérmes) Bocskayval játszott, és Teleki Pál visszaemlékezései alapján Hertzka Pál játékvezető tisztességtelen ítéletei miatt nyertek a hazaiak 2:1-re. A Bocskay már a 7. percben vezetett, innentől a bíró állandóan hazai szabadrúgásokat fújt, majd egy olyan büntetőt adott meg a hazaiaknak, amikor Szaniszlót kezen lőtték. Míg Móré szándékos kezezéséért nem adott a vendégeknek büntetőt, stb. Annál is hitelesebb a történtet mintsem hogy Teleki kiemeli (és ez tényleg így is van): egyetlen más mérkőzéssel kapcsolatban sem érzett játékvezetői nyomást, és nem is írt róla a 438 oldal egyikén sem. Csak ezzel az egyetlen eggyel.
Az Újpestiek utólag úgy kommentálták az ügyet, hogy "1934 tavaszán további győzelmek sora következik, a csapat negyedik bajnoksága már-már biztosnak látszik, amidőn külső körülmények érdemtelenül ragadják ki kezéből a pálmát és be kell érnie a második hellyel."
A magánvéleményem szerint ennél az esetnél kezdődött a nagy utálat. Aztán folytatódott az 1940-es Újpest - Hungárián. Ez volt az a meccs, amire úgy emlékezünk, hogy két véleményes újpesti góllal elvették a Hungáriától a bajnoki címet. No igenám! De azt már nem említik, hogy ha az Újpest nyer, akkor valószínűsíthetően ők a bajnokok, egy pont előnnyel! Sebes Gusztáv nem véletlenül jegyezte meg a meccs után: nem az Újpestet, hanem a Ferencvárost segítette a játékvezető ezzel a döntetlennel, ami egyik csapatnak sem jó. Volt benne valami.
Aztán következett az úgy nevezett "Sportbéke felrúgása" 1941-ben, Ferencvárosi részről. Ami tovább mélyítette a sérelmeket... ez jól dokumentálva van a neten.
És ugyebár 1940-tól kiszállt a "nagy hármasból" a Hungária-MTK, így innentől már csak két klub vetélkedéséről beszélhetünk. Szóval én úgy látom, hogy nem társadalmi problémák húzódtak meg, ezért is kezdődött viszonylag későn az ellenségeskedés!
----------------
Más téma! Egyszer beszéltünk arról, hogy csak Magyarországon tudott egy "kívülről jött harmadik" klub népszerűség kapcsán is felvenni a versenyt az eredetileg kialakult két nagy "játékába", míg Bécsben és Prágában ilyen nem történt meg. Ahogy most nézegetem az osztrák bajnokságok végeredményét, a 30-as években a Rapid-Austria párhárcból Admira-Vienna párharc lett az első helyért. Őket nem követte népszerűség növekedés?
Egyébként nekem ez sem világos: az Austria-Rapid és az FTC-MTK rivalizálás társadalmi mozgatórugói egyértelműek. A prágai DFC is világos. De a Slavia-Sparta? (és persze ott az Újpest-Fradi is. lg-vel már beszélgettünk erről, én nem igazán tudok egyértelmű társadalmi törésvonalat felfedezni a két klub között)
Csak tippem van: ez talán sokolos-pánszlávos hatás lehet. A szláv országok többségnek zászlajában is ez a három szín van benne (kivéve többek között Horvátországét:))
"Jól sejtem, hogy a Slavia inkább arisztokrata csapat, míg a Sparta inkább a nép csapata?"
Igazából nem tudok erre válaszolni. Az biztos, h a komcsik nem szerették a Slaviát. De pl szvsz egy hangyányival ugyan, de a Slavia mintha népszerűbb lenne az országban. (Annak ellenére mondom, h én anno Prága 6 kerületébe jártam általános iskolába, ami tiszta Spartás környék. Osztálytársaim közül mindenki Spartás is volt.)
De pl. hallottam már meccseken Spartásoktól skandálni a "Jude Slavie" rigmust. Pedig tudtommal a Slavianak nincs zsidó gyökere.
