A 100 éves a Szac című kiadványban (szerző: Nagy Zoltán) azt írja a szerző, hogy az 1944 dec. 24-re kiírt Szac - BSzKRT mérkőzést már nem játszották le. Tehát nem az alul jelzett mérkőzés volt az utolsó lejátszott mérkőzés!
Hanem akkor melyik?
És az 1944 évi Hadibajnokság sorsolását vajon hol lehet megtalálni?
Annyit tudtam kideríteni, hogy az első magyar labdarúgó bajnoki gól szerzője Ray Ferenc testvére Ray Dezső Vilmos építész 1938-ban halt meg, de sírját 1968-ban felszámolták. Így sajnos már nem derült ki, hogy Ray Ferenc is oda lett e eltemetve, amennyiben Magyarországon halt meg.
Nem a netről szedtem, hanem valami könyvben vagy újságban olvastam. Általában azonnal feljegyzem a gépemre a játékosok születési és halálozási évét, ezt is onnan néztem meg.
Ray Ferencről tudhatunk e valamit? Ő volt ugye a legelső magyar bajnoki gól szerzője, játszott a BTC-ben, de abbahagyva a futball-t állítólag külföldre ment, talán Ausztráliába. Ott is halhatott meg vajon?
1933 Élőszőrviselnek futballjátékosok számokat a hátukon, az FC Everton - Manchester City (3:0) csapatai között lejátszott angol kupadöntőn. A csapatokatok játékosait 1-11-es és 12-22-es számokkal látták el.
A vb-ken 1954-ben vezették be KÖTELEZŐEN a számozást! Ekkor már minden játékosnak volt szám a hátán. Addig csak elvétve, mondhatni, alkalmilag viseltek számokat. Nagy tornákon az 1952-es olimpián számoztak először – érdekesség, hogy Puskásnak, ki tudja, miért, a 19-es jutott! (Utóbbiról a saját szememmel is meggyőződhettem egy korabeli fotón, amely a magyar–svéd elődöntőn készült, egy gyűjtő mutatta meg nekem.) A magyar bajnokságban 1950 elején vezették be a KÖTELEZŐ számozást. Ha hinni lehet a krónikáknak, először Amerikában(!) viseltek számokat a mezeken: egy 1924-es kupameccsen. Európában további négy évet kellett várni a számozásra – „természetesen" az angolok voltak az úttörők (1928). (Minderről bővebben a Squad number (association football) című Wikipedia-szócikkben.) A számozás hajnalán még felállás szerint számoztak: a kapus kapta az 1-est, a jobbhátvéd a kettest, a balhátvéd a hármast, aztán jöttek a halfok, majd a csatárok. Ilyenformán a centeré volt a 9-es, a balösszekötőé a 10-es, a balszélsőé pedig a 11-es. Mindebből következik, hogy Slózi, aki az ötcsatáros rendszerben balösszekötő volt ugye, a 10-es felsőben feszíthetett volna – miképpen évtizedekkel később Puskás és Pelé feszített is.
A 10-es mez mitikussá válásában tehát hatalmas szerepe van a szerencsének, mert a kötelező számozás bevezetése, majd elterjedése után (amely, talán nem véletlenül, egybeesett az élő tv-s meccsközvetítések megjelenésével!) a tízest két olyan géniusz viselte hosszú évekig, mint Puskás és Pelé.
Elektromos: Lovas (Linter) Károly, Huszár (Hudák) Imre
Gamma: Somlai: Sarkadi néven a Szürketaxi kapusa volt korábban (?), Takács László (korábban Bocskai FC)
Nemzeti: Tóth II Ferenc, Király József, Soós János, Vlasits József
Phőbus: Szilágyi József
Salgótarjáni SE:
Barabás Ferenc, Sümegi (Springer) Mihály, Víg (Vics) Antal, Kertesi (Köbl III) József,Gáspár II jobbhátvéd, Gáspár I (Gasparics) középfedezet keresztnevük ismeretlen, Valentin Lajos, Maros (Manyasz) Sándor, Hernádi (Hercsik) István, Mester (Misecska) Mihály, Bilesch Gyula, Horváth András
Kőszegi (Komenda) József, vitéz Majoros Pál, Somogyi Károly, Csepregi Gyula, Szaffián vagy Szafián Mihály, Kása Tibor, Tóth Károly
Szeged FC: Szilasi Vilmos
Szolnoki MÁV: Szabó Dezső
Taxi: Varga Gábor, Seres (Streba) Gyula, Szabó II. Géza, Béres János
Zugló SE: Sárvári (Schultz) keresztneve ismeretlen
Erdész (Ertl) Károly, Károlyi (Kratzl) keresztneve ismeretlen
