Engem az is nagyon érdekel, hogy ha nem Kolombusz, sőt nem is a vikingek voltak az első fehér emberek Amerikában. Láttam egy erről szóló filmet. Érdekel az ajnuk története Japánban. S feltételezem más népeknél, különösen egy történésznél is érdekesnek kellene lennie a valóságnak. Hogy a fenébe ne érezném problémának a saját nemzetemmel kapcsolatos téveszméket?
Hogy a nagy nyugati nemzetek különösen az amerikaiak nem sokat tudnak más népekről meg a történelmükről az nem újdonság. De hogy a történészek se, hogy egy történészt ne érdekeljen a valóságos történelem, ez durva. Forráskritika. Ezt a szót arrafelé nem ismerik? Most komolyan. Történészekről beszélünk. Egy történésznek illik nézegetni mondjuk a 15.századi Európa térképét, ha már fejben nincs meg neki. Mit látnak vajon Erdélynél, Kassánál? Látják Romániát, Szlovákiát? Mi mit tudunk vajon rosszul a nyugatiak történelméből? Szerintem nem nagyon van ilyen. Vagy tudnak valamit a történészeink, vagy nem, vagy több álláspont is van valamiről, főleg, ha nem bizonyított egyértelműen. De hogy Anglia történelmét mi rosszul tanítanánk, mert csak angol történészek munkáiból merítünk, közben a franciák meg mást mondanak, s mi ezt meg sem említjük, nos ilyesmit nem hiszek. Hangsúlyeltolódások vannak az egyetemes történelem bemutatásánál, olvastam német szerzőtől történészkönyvet. a gyerekeim nézik (meg én is) a francia történelmi rajzfilmsorozatot, magukat jobban kiemelik, s láthatjuk az angolszász dominanciát a világban. De kifejezett történelemhamisítást én még demokratikus országok részéről nem tapasztaltam. Előfordulhat, de talán nem egy egész nép eredetének a megmagyarázásánál.
A történelmet általában a történelmi kánonból ismerjük mi is, mármint a nyugati népek viszonylatában.
Az biztos, hogy vannak ott is olyanok, akik célzottan foglalkoznak Kelet-Európa történelmével, de ez valószínűleg nem érinti meg a mainstream történelem-oktatást.
Elég megnézni az 56-os forradalomról, az évforduló kapcsán megjelent külföldi publikációkat, a hivatkozottabbak általában magyar, magyar származású, vagy magyar kötődésű szerzőktől származnak, és ezek sem nagyon érdekelnek rajtunk kívül senkit.
Igen, nagyjából ismerem ezt, de hogyan lehet, hogy ezt csak mi tudjuk? A nyugatiaknál miért nem elfogadott ez? Minden nép történelmét csak az adott nép történészein kersztül ismernek? Ez kifejezetten félelmetes.
Egy biztos, a dáko-román legenda nem álll meg a lábán. Az egészet az 1700-as évek végén az erdélyi triász (Samueli Micu-Klein, Gheorghe Sincai, Petru Maior) találta ki, akkor még az oláh nyelvet is (ebben az időben nem is létezett román önmeghatározás) megreformálták, teljesen megtisztították a nyelvet a nem latin részektől....raktak helyére latint, amit az erdélyi jezsuita iskolákban tanultak meg. Ebben az időben kezdtek a Habsburg Birodalom belüli népek magukra találni, a románok is, csak az erdélyi tartózkodásukat valahogy "legitimizálni" kellett, erre készült a dáko-román kontinuitás elmélet. Amúgy az ősszavaik albán rokonságot mutatnak. Egy balkáni pásztornép, akik a kisázsiai és balkáni iszlám terjedés elől nyomultak északra.
Majd megnézem a könyvtárban. Egyébként az a gond, hogy igazából nem tisztázott a dolog, a mi felfogásunlk se bizonyítható egyértelműen, valami oka csak kell, hogy legyen, hogy Nyugaton még senkinek nem tűnt fel, hogy itt valami nem stimmel. Az lenne a jó, ha ilyen címmel egy amerikai írna könyvet, ugyanakkor a nyugati történészektől is megkérdezném mit szólnak az általam lentebb beidézettekhez. Miért nincs semmiféle 2000 éves múltra visszatekintő eredménye a románságnak Erdélyben. Egyébként a mi könyveink miért nem jutnak el Nyugatra? Érdekes az is, hogy a dáko-román elmélet elvetésében egyébként azt hiszem egységes a magyarság, a szocializmusban se volt elfogadott elmélet nálunk. Nem is tudnék hirtelen még egy ilyen közös nevezőt mondani, ezért is igazunk lehet ebben.:-)
A nyugati felületességre jó példa, hogy láttam egy útifilmet Kassáról. Angol film volt, s beszéltek arról, hogy itt Szlovákiában vannak és régen a király így megy úgy. Egy szó se hangzott el arról, hogy az a bizonyos király a magyar király volt, történetesen Károly Róbert- s Szlovákia 100 évvel ezelőtt még csak nem is létezett. Hogy Kassa magyar város volt. Minderről egy szó se, úgy volt előadva, mintha a régi Szlovákia régi szlovák királyáról szólt volna a történet. Hihetetlen, hogy kiknek engednek útifilmet csinálni. A végén ki volt írva, hogy közreműködött a Szlovák Turisztikai Hivatal vagy valami ilyesmi.
Az említett könyvet most olvasom, novelláskötet. Kb a felénél járok, és találtam benne egy nagyon szívetmelengető írást A szarvasvadászat titkai címmel. Olyan szeretettel és méltósággal ír a szarvasról, a vadásaztról meg az egész természetről, hogy teljesen feldobódtam tőle. :)
Jaj, ne haragudj, kicsit el vagyok havazódva, nem nagyon tudta mostanában írni ide. Megmondom őszintén, én a dákó-román elmélettel nem nagyon szoktam foglalkozni, mert kicsit úgy vagyok vele, hogy nem akarom magam idegesíteni. Pontosan elég az, hogy a nyugat-európai, amerikai egyetemek nagy tudományos könyvtárai tele vannak Erdély történelmével foglalkozó könyvekkel, gyönyörű albumokkal, csakhogy mindet román szerző írta, ezért mikor eljön hazánkba az amerikai professzor egy konferenciára, neki szegezi a kérdést magyra kollégájának, hogy ugyan már, mi mire fel erdélyezünk itt, hát ő utánanézett a dolognak, nem is úgy van az, ahogy mi mnondjuk.
Egyébként nemrég hallottam a dákó-román elmélet egyfajta magyarázatát, aminek az a lényege, hogy Romulust és Remust az anyafarkas emlőiből szoptatta, a román nép őseit viszont az apafarkas szoptatta... innen a dákó-román elnevezés.
Azt szeretném kérdezni, van-e itt valakinek ismerete arról, hogy Wass Albert műveit be lehet-e, - és ha igen, akkor hol - szerezni idegen nyelven itt Magyarországon? Pl. németül, vagy angolul. Ha külföldi lehetőséget tudtok, az is jó lehet akár.
És mi a véleményed Leevee a beidézettekről? Én is mindig azt tartottam hihetőnek, hogy "nekünk" van igazunk és hülyeség a dákó-román elmélet, legalábbis az, hogy ők 2000 éve ott vannak, csak mi leigáztuk őket. De mindig zavart, hogy akkor miért beszélnek újlatin nyelvet. A mi felfogásunk szerint valahol az albán, dalmát részeknél érte őket latin hatás utána húzódtak Havasalföld felé, majd onnan be Erdélybe, de már a magyarok után, illetve amit Wass Albert is leír, a magyar urak betelepítéseivel. De valahogy ez is olyan furcsának tűnik. Mindenesetre sok érdekes kérdés van ebben a hozzászólásban, ha ők 2000 éve kialakult nemzet, de legyen 1500, akkor miért ilyen sokára lettek kulturális eredményeik. Tényleg, miért? Olvastam olyat is, hogy ők a hegyekben "vészelték át" a népvándorlás viharait, aztán meg a magyarokat.
Az egészségtelen nemzettudatot jelzi a sok Romulus és Rémus-os szobor is, a franciáknál, spanyoloknál miért nincs ilyen? Ők is újlatin nyelveket beszélnek. Az olaszok vajon mit szólnak ehhez? Szegény román barátainknak ezt újból és újból bizonyítaniuk kell, mindezt azért, hogy a területfoglalás jogosságát bizonyíthassák. Csak ugye ez kényszeredett, senki nem kötelezte őket erre, de ők mégis úgy érzik bizonygatniuk kell, pont ezért támadhatnak a független szemlélőben is kétségek.
Szerintem nem annyira, mert Wass Albertet többek között a zsidósággal kapcsolatos vélt álláspontja miatt szokták támadni, de holokausztot talán ő sem tagadott. Én abban szeretnék hinni, ami az ő műveiben is van, amikor a környezeti hatások a korábbi megaláztatások miatt ír le negatívan zsidókat, nem pedig fajelméletből. Hogy ezért lettek sokan kommunisták, hogy ezért voltak sokan '56 után a megtorlásban élenjárók. Én nem gondolom, hogy ő náci lett volna, pont, hogy szeretném megvédeni őt ettől a vádtól, elismerve, hogy van mibe belekapaszkodni az ezt állítóknak.
De nézzünk mást. Érdekes gondolatok egy másik fórumból a dákó-román kontinuitás kapcsán:
"Tegyük fel, hogy igaz, s õk 2000 éve élnek békésen a mai Románia területén. Nézzük csak, mire volt elég nekik 2000 év, mekkora civilizáció-csodát tudtak felépíteni ennyi idõ alatt, egy kis összehasonlításban: Ha a dáko-román elmélet igaz, akkor elmondhatjuk: 1. A magyaroknak mintegy 100 esztendõ alatt sikerült önálló, a kor viszonylataiban élenjáró és jól mûködõ (feudális) államot létrehoznia az ÖSSZES magyar számára. A románoknak ehhez 1918 évre volt szükségük (pedig -állításuk szerint- az elsõ ezerben még itt sem voltunk mi, a démonok, hogy akadályozzuk szegénykéimet). 2. A magyaroknak 100 évbe tellett saját (nemzetébõl való) koronás királyi dinasztiát "kitermelnie" (korábbi fejedelmi dinasztiájából). A románságnak ehhez 1800 esztendõre volt szüksége (és az a királyuk sem román, hanem német nemzetiségû, tehát idegen volt). 3. A magyarságnak letelepedése után 200 évvel már megszületett, ma legkorábbi szövegemlékként ismert, anyanyelvén szóló, LATIN betûs írással írott alkotása, 300 évvel letelepedése után pedig már az elsõ anyanyelvén íródott VERSe is megszületett. Ugyanerre a teljesítményre a románságnak röpke 1500 évre volt szüksége (négyszáz esztendõvel késve le a Halotti beszédet, háromszázzal az Ómagyar Mária-siralmat), s még az is ciril betûs volt... de sebaj, mert 1800 év után már sikerült áttérniük a latin betûs írásra is. 4. A magyarság letelepedése után 100 évvel már templomokat, kolostorokat épített. A románságnak kb. 1400 év kellett néhány kõtemplom megépítéséhez, s Moldván kívül csak megjelenésük után 1900 évvel kezdtek el áttérni a fatemplomok építésérõl a kõtemplomokra. 5. A magyarság önállóan, saját országában kezdte meg, és önerõbõl vitte véghez a maga felemelkedését. A románság a román fejedelemségekben semmire nem jutott. Elsõ anyanyelvi bibliafordítását és iskoláit I. Rákóczi Györgynek köszönheti, aki lefordíTTATTA román nyelvre a Bibliát, s fogarason az állam pénzén iskolát alapíttatott a számukra."
Szerintem elgondolkodtató lehet egy román számára, vajon ezt mivel magyarázzák?
Én azt mondom, fontos az árnyalt gondolkodás. Mindig meg kell próbálni a dolgok mögé nézni. Mert hát valóban nagyon sok esetben nem úgy zajlanak a dolgok, ahogy azt a tömegek elé tárják, ahogy azt láttatják (nem kell messzire menni, lásd román történelem oktatás)
Szóval azt mondod, a zsidók, a kisboltostól a nagybankárig mind kommunistává lettek, hirtelen felhagytak egytől egyik a többezer éve vallásukkal. Egyik sem gondolkodott másképpen mint a másik, vezényszóra mind. Nem semmi. Nyilván az volt a parancs, hogy a vidéki zsidók tegyék magukat halottnak, tűnjenek el a településről, direkt máshova is temetkeznek, vagy mind kivándoroltak az utolsó szálig. A temetőket fenntartják, de ők maguk meg ravaszul elköltöztek, hadd higyjék mások, hogy megölték őket. De a pestiek meg maradhattak a zsinagógákkal együtt, hadd ne legyen olyan egyszerű a dolog. Nagyon ravaszak, annyira, hogy nem is látni az értelmét.
De azt hiszem, kapisgálom már! Direkt hatalomra juttatták Hitlert, háborúba hajszolták szegény embert, zsidótörvényeket hozattak vele meg a csatlósokkal, utána összeszedették magukat, - nyilván, hogy ingyen legyen a jegy is - állami pénzen vonatoztak, eljátszották a holokausztot, aztán kihajóztak a világháború közepén Amerikába. Nem előtte mint Einstein, aki elsiette a dolgokat, hanem a háború idején. Persze ott fogadták őket, mert ugye Amerikában is ők voltak már előzőleg az urak. Lezsírozták Hitlerrel, hogy a keresztény amerikaiak öljék egymást a keresztény németekkel, ők meg addig mulattak a Brodway-en és Frank Sinatra-t hallgatták. Azt hiszem felnyílik a szemem, s kezdem látni, hogy valószínűleg tényleg összeesküvésről van szó! Azt hiszem ez a Wass Albert nevű író is egy provokátor, aki -nyilván nem véletlenül ment Amerikába - a zsidók uszályába került. Nyilván zsidó utasításra kelt ellenszenvet a zsidók iránt, hogy utána felléphessenek majd itt is az antiszemitizmus ellen. Ez egyértelmű, ha már a World Trade Centerbe is zsidó utasításra repültek bele, akkor ilyen írókat felfogadni is a stratégia része kell, hogy legyen. Persze, nem csinálta elég jól, néha elszólta magát, de ma óvatosan kell ezt adagolni. És igen, a történelmet a győztesek írják, nyilván ezért van az, hogy a beavatottakon kívül senki sem hallott se a jaltai meegyezésről, se Hiroshimáról, se Nagaszakiról, se Drezdáról, se Katyn-ról, se málenkij robotról, semmi másról, ami ne válna a győztesek dicsőségére.
"Az iskolákban a finnugor eredetet tanítják, s nyilván hangzatosabb lenne egy jelentősebb rokonságot felmutatni, de ha ez egyértelmű lenne, miért nem bizonyítják be, miért volna érdeke bárkinek is megakadályozni?"
Véleményem szerint ez egyértelmű. Habár Európa majd közepén helyezkedünk el, állandóan "fel akarunk zárkózni", bizonyítani azt, hogy mi mennyire, de menyire európaiak vagyunk. Csatlakozni akarunk Ojrópához. Ezért hát muszáj fenntartani a finnugor eredetet, ezzel is alátámasztva, hogy mi szervesen az idők kezdete óta európaiak vagyunk, nem holmi sumér meg istentuggya milyen bagézs leszármazottai.
Tegnap elolvastam az Adjátok vissza a hegyeimet c. regényt.
Nos, ennek a könyvnek a hiteles korrajzával, az erkölcsi üzenetével semmi bajom. Sőt, azt mondom, ezt a regényt mindenkinek el kellene olvasnia. A történet rendkívülinek, de mégis nagyon hitelesnek, nagyon igaznak, tűnik, úgy, hogy közben egyáltalán nem mondható uszítónak. Az embert mindenképpen arra készteti, hogy végiggondolja ezeket a sorsokat, s közben nem szorul ökölbe a kezem, nem akarok tankba ülni, nem érzem, hogy valamelyik nemzet alantasabb, csak az egyébként valóban meglévő különbségeket írja le. Itt a szokásos és egyébként tényszerű barbárságokat elkövető orosz, román sereg mellett van rendes orosz, házat kirabló német, segítőkész cigány és örmény. Román, magyar, ukrán összeházasodás, s a hibák mellett is megmutatkozó emberség. Valaki írta ide, hogy megrendítő volt, azt hiszem, ez a jó szó. Azt hiszem, valóban, erkölcsileg magasabb szintre emel.
Szerencsére ez egy jóval összefogottab, tömörebb köny, mindössze 200 oldal, de irodalmilag sajnos kritzálható. Valamennyire nekem ez is túlírt, bár jóval kevésbé. Elsősorban a "verekedős" jelenetek, amelyek eléggé egysíkúak, illetve a vége. Persze ez valamennyire ízlésbeli dolog is. Nagyon érezni az is, hogy a végén az esetleges amerikai vagy más nagy nemzetekből származó olvasó felé intézi a szózatot, kissé erőltetetten. Az viszont tetszik benne, hogy nem részletezi a szörnyűségeket, - más könyvekkel ellentétben - mégis komolyan érzékelteti a történteket. Azt hiszem, ez egy olyan könyv, amit a háborúban történtek megértése miatt érdemes odaadni egy kamasz gyereknek, egyelőre nincs erre jobb könyv, én legalábbis nem tudok róla. A történet korrajza miatt mindenképpen megérdemli a széles körű ismertséget.
Kíváncsi vagyok ezek után a filmre, amely a történet alapján nagyon jó is lehet, a könyv hibái simán kiküszöbölhetők, de sajnos Koltay miatt szkeptikus vagyok, aki általában jó témákhoz nyúl rosszul. Összeségében tetszett, én jóval jobb könyvnek tartom mint a Kard és kaszát.