Persze, hogy nem lázadt fel, majd bolond lett volna. Meg volt a házuk, volt hol lakni, meg volt az ellátmányuk, amit akkor is biztosítania kellett az úrnak, ha éppen gyér volt a termés. Nem éltek létbizonytalanságban.
"Azt a korszakot, amikor őseink grófok cselédei voltak, 3 millió koldus országának szokás nevezni. Nagyanyám is volt cseléd Pesten, nem nagyon dőzsölt."
Igen, ezt tanították nekünk a Kádár-korszakban. 3 millió koldus. Mikor lépsz tovább az akkori agymosáson? Az volt minden rendszer legjobbika? Persze, hogy nem. Wass a saját nézőpontjából túlságosan is idealizálja. Félfeudális, sok társadalmi kötöttséggel rendelkező ország volt, ráfért volna a modernizáció. De még mindig sokkal jobb volt mint a Rákosi-rendszer. A gazdasági helyzetnél vedd figyelembe, hogy vesztes ország voltunk, Trianonnal összeomlott a gazdaság, a létező 1000 éves gazdasági kapcsolatokat elvágták. Valójában ez a kisantant országai elé is problémákat halmozott. Hogy a szépirodalomnál maradjunk, nem tudom olvastátok-e a jobbosnak egyáltalán nem nevezhető Konrád György Kerti mulatság című regényét. Ő is leírja, hogy miként vágták el a kialakult gazdasági, rokoni szálakat pl. Berettyóújfalu és a 20-30 km-re lévő természetes vonzásközpont Nagyvárad között a határral. De mondhatnánk, Kassát, Szabadkát és így tovább. Akkor és ott élve Cillit is érezte volna, hogy fáj. Ahol én lakom, évszázadok óta a Felvidékről jártak le a summások aratáskor dolgozni a birtokra. 1929 és 1933 között világválság volt. Ezalatt a hős és a válságot elkerülő Szovjetunióban 1 millió ember halt éhen az ukrajnai területeken, nálunk ilyen nem volt. Ezek ugye nem voltak benne a történelemkönyvekben, de azóta tudjuk. 3 millió koldus, aztán jött Rákosi és lett 8 millió koldus. Talán az a legbeszédesebb, hogy a 3 millió koldus mégsem lázadt fel, ellenben 1956-ban még a kommunisták jelentős része is megelégelte ami volt.
Bizony, nekem például több mszp-szavazó ismerősöm van, akik utálják a Fideszt, de szeretik Wass néhány könyvét. Mert nekik is életszagú néhány történet, mert a tájak, a mezőgazdasági munkálatok, a régi módszerek náluk is nosztaégiát és kellemes emlékeket ébresztenek. Nem az V.kerületben vagy a Rózsadombon laknak, az is igaz.
Érdekes, amit írsz. Így már mindjárt más, hogy van debreceni kötődésed. Akkor próbáld átélni, ami mondjuk Kolozsváron történt, és értsd meg azokat, így Wass Albertet, hogy miért fáj. Hagyjuk, most figyelmen kívül, hogy Európai Unió, meg szabad határátlépés, mert ugye ez mostanáig nem így volt, akkor meg pláne. Próbáld elképzelni milyen lenne, ha mondjuk 1990-ben kiderült volna, hogy bocsánat -tudom, hogy abszurd, de nem ez a lényeg - de valójában mégiscsak a Tiszánál lesz meghúzva Románia és Magyarország határa. Aztán kitalálnák, hogy hatalmas ipari beruházásokra van szükség a térségben, mert itt közel vannak a nyugati piacok, hoznák a fejletlenebb, a nagy munkanélküliséggel rendelkező országrészekből az olcsóbb munkaerőt, új városrészeket húznának fel, s a 200 ezres városból 2010-re, 2020-ra lenne egy 700 000-es város. Az újonnan betelepülteket nem éppen a Székelyföldről hoznák. 2020-ra a református nagytemplom elkeserítő állapotba kerülne, mert az ország gazdasági helyzete nem nagyon engedné meg, hogy jelentős állami támogatást nyújtsanak, ugyanakkor a jóval nagyobb igény miatt muszáj lesz vele szemben a főutcán felépíteni egy ortodox székesegyházat, erre persze van pénz, mert több ember igényli. Az Arany Bika előtt helyet kapna Mihail Viteazul és Avram Iancu szobra, a várost teleaggatnák a kék-sárga-piros zászlókkal. A magyar szobrok a helyhiány miatt csökkennének, a román nemzet elleni bűntettek miatt véglegesen eltávolítanák Kossuth és persze Wass szobrait. A magyarok lélekszáma 2020-ra lassan 100 000 alá csökken, mert eleve 70 ezren elhagyták a várost a határmódosításkor, így a nyelvtörvény értelmében már nem kell magyarul is kiírni a Debrecen nevet. A még 2010-ben összevont egyetemen még küzdenek a magyar nyelvű tanszék fennmaradásáért, de lassan igény hiányában elhal, mert aki így akar tanulni, az Budapestre jelentkezik, aztán ott is marad. Aztán 2020-ban elmégy meglátogatni az ott élő rokonaidat. Nem fájna semmi?
Amikor apám hazajött egy kiküldetésből, már csak a reklámszatyrokkal istencsászár lehettem az iskolában és hozott mellé olyan cuccokat, hogy azok még ma is működnek, és cool dolognak számítanak.
Van pl. egy olyan kosárlabda-gépem, ami mai szemmel is beszarás, retro-bulikon verhetetlen:)
Nade tételezzük fel, hogy minden milliárdosnak van 5 cselédje.
Egyébként messze nem 5 kilóért, annál jóval kevesebbért, a gazdagok nem attól lesznek gazdagok, hogy szeretnek sokat fizetni bármiért...
Az akkor, mondjuk 1000 milliárdost feltételezve 5000 ember.
Ha ezek könyvet írnának, akkor elhinnéd, hogy ez a világ minden világok legjobbika?
Ebben is van igazság. De ez azért nem mentség. Mint ahogy Te sem mocskolódva meg köpködve jöttél ide. Nem olvastam vissza, de szerintem nem is hangzott el feléd egyetlen rossz szó sem. Másrészt meg én nem tudom, de nekem az az érzésem, hogy az ide néha be-betévedő (és gyakran moderálásra szoruló) írogatóknak nem az a legnagyobb bajuk, hogy mintegy nem fogadják be őket saját hazájukba...
Ugye :) Nekem volt ilyen meg olyan ősöm is. Arisztokrata, gyáros, paraszt és cseléd is. Még élve elkaptam mindegyiket....egyben hasonlítottak, mind visszasírta a régi szép időket (ezt a nyolcvanas években kell érteni). Szegények, ha tudnák most mi van....
Azt elmondanám, hogy a legtöbb hőzöngő, gyűlölködő egyén, aki ide telve előítélettel beesik és csípőből véleményt nyilvánít, szintén tele van sérelemmel, és ez se véletlen. Egy csomóan azt érzik "odaátról", hogy őket meg kitagadják a nemzetből, csak mert nem éreznek úgy, ahogy kellene egy "rendes magyar embernek", holott befizetik az adót (már aki), nem szemetelnek az utcán (már aki), magyar almát vesznek külföldi szar helyett (mert az jobb) és egyáltalán, miért nem hagyják őket békén éldegélni.
Egyszerűen nem értik, mit kéne még produkálniuk, hogy elfogadják őket "rendes magyar embernek".
Tényleg nem értik, és azt hiszik, hogy a "magyarkodók" meghibbantak.
"Ellenben kérlek, toleráljátok ezt a fogyatékosságot. Ugyanis kimaradok valamiből, ami nektek van.
" Nem hiszem, hogy ezzel gond lenne. A topik törzstagjai személyesen is ismerik egymást. Én úgy gondolom, teljesen normális, szerethető ember mind, nyilván különböző vérmérséklettel. Szerintem részükről-részünkről a toleranciával nem voltak eddig sem gondok, de a hőzöngő, gyűlölködő, előítéletekkel teli beírókkal sajnos teli a hócipő...Nincs könnyű dolgunk -ha beszélhetek többes számban. Nagyon kevesen vannak, akik nem így nyitnak ide be a WA-t nem kedvelők táborából.
Komolyan, én is örülök, kezd megnyílni az agyam a jobbosok működése felé.
Nektek van valami, ami nekem nincs.
Ellenben kérlek, toleráljátok ezt a fogyatékosságot. Ugyanis kimaradok valamiből, ami nektek van. Ezek után én is sokkal toleránsabb leszek a nemzeti érzelműekkel.
Jaj, de jó! Most két dolognak örülök: 1. hogy kapizsgálsz valamit, ráadásu jó helyen kapizsgálsz, és akkor már megérte (és köszönet a nyíltságodért) 2. hogy debreceni vagy, mert én is :)
Istent személyesen szeretem, a családomat személyesen szeretem, a hazát nem szeretem ilyen személyesen, ott egy űr van bennem, és ez nem öröm. Ellenben már értem, hogy WA. miért rezget bizonyos húrokat bizonyos emberek lelkében. Mármint elméletileg értem.
Én Debrecent szeretem, ahol születtem, meg a jonatánalmát, meg a MÁV-üdülőt meg a magyar nyelvet, és jól érzem magam itt, és eszem ágában sincs innen elmenni, de már kapisgálom, hogy a hazaszeretet az valami plusz.
Most nemazé' Gnác....havi nettó 5 kilóért lennél Csányi cselédje SZVSZ.....és hány olyan kortrás író van, akik mind cselédek, ilyen ösztöndíj, olyan díj, "gyorsanaláírunkegy-jajszegénykisssebbbbségiek-ésazemberojogokpetíciót" cselédek...ez utóbbi amúgy igen kifizetődő...de most tényleg...
Jó! Hogy szereted? Szereted? Az a szó, hogy "haza" jelent-é Neked valamit? Vagy csak egy hely, ahová születtél, és itt kell élned? Érzel-e valami elköteleződést iránta? (Ha sok vagyok, állíts ám le nyugodtan! :o))
Már hogyne lenne érték. Tiszta levegő, havasok, egzotikus gombák, medvék, patakok, érdekes tájnyelvek, emberek - vagy nem erről van szó? Akkor valamit nagyon nem értek, és kezdem felfogni, hogy mi hiányzik belőlem, ami a "nemzeti érzelműekben" megvan.
Én azért magyarázom. Nemcsak nosztalgia, bár az is. Kétségtelen. De az én gyerekeimnek rendszeresen olvastam Mátyás királyos meséket. S tavaly megkérdezte tőlem a kisebbik, (akkor 3 éves volt) hogy ha Mátyás király magyar volt, akkor miért itt, Romániában született? És azt nem kérdezte, de tehette volna, hogy amikor az apja győzött és meghalt annál a magyar végvárnál az ma miért Szerbia fővárosa? És az a hely ahol a honfoglalók bejöttek Magyarországra és az a vár amit Zrínyi Ilona védett az most miért Ukrajna? És az a hely amely a magyarok koronázóvárosa volt, az ma miért Szlovákia fővárosa? Mindezt elmondani, pláne értékítéletet hozni, hogy most ez baj-e vagy sem, igazságos-e vagy sem, nem egyszerű dolog. Mondhatjuk, hogy már Hunyadinál is harcoltak szerbek, hogy már 1848-ban több román élt Erdélyben, hogy Pozsony sose volt színmagyar város, de ezek akkor is felvetődnek és magyarázatot igényelnek. Más nemzeteknél azért ilyen mértékben nincs ilyen probléma, bár az olaszok is sirathatják Raguzát, vagy a görögök Szmirnát és sorolhatnánk példákat, de ritka az ilyen mérték. A török időkben a magyar kultúra Erdélyben tudott tovább élni. Mátyástól Rákóczin és Aranyon át Adyig számos nemzeti nagyságunk olyan helyszínekhez kötödik, amelyek ma nem Magyarország részei. A magyar történelem számos esménye, kultúrájának szerves része került a határon túlra, ezért ez több mint nosztalgia. Azt mondják az Eu majd megoldást hoz. Valamiben lehet, de látva a gombamódra szaporodó ortodox kolostorokat, templomokat, pl. Torockónál is, az ember nem nagyon tud bízni. Még nálunk is sokkal rosszabbul jártak pl. az amerikai őslakosok, de ha születne -lehet, hogy van - egy olyan nagy mű, amely feldolgozná az ő történetüket a Kolumbusz előtti időktől napjainkig, miként veszítették el ők a szülőföldjüket, azt se csak keserédes nosztalgiázásnak tartanám.