Keresés

Részletes keresés

Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6517
Mert Neked az nem fontos, nem érték. Errő beszéltem. Ha fontos lenne, értékes lenne számodra fájna, nem?
Előzmény: Cillit (6516)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6516
Hát nemtom, olyasmi érzés ez, mint ha van egy test, mondjuk egy emberi test, és ha annak levágják egy részét, az fáj?

Nekem mért nem fáj? Én csak bosszankodok, hogy a legszebb vidék "odaát" van, bár már azon se nagyon, mióta Eu van és szabadon költözhetek ide-oda.
Előzmény: Bogyó 2 (6515)
Bogyó 2 Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6515
Én azért magyarázom. Nemcsak nosztalgia, bár az is. Kétségtelen.
De az én gyerekeimnek rendszeresen olvastam Mátyás királyos meséket. S tavaly megkérdezte tőlem a kisebbik, (akkor 3 éves volt) hogy ha Mátyás király magyar volt, akkor miért itt, Romániában született?
És azt nem kérdezte, de tehette volna, hogy amikor az apja győzött és meghalt annál a magyar végvárnál az ma miért Szerbia fővárosa? És az a hely ahol a honfoglalók bejöttek Magyarországra és az a vár amit Zrínyi Ilona védett az most miért Ukrajna? És az a hely amely a magyarok koronázóvárosa volt, az ma miért Szlovákia fővárosa? Mindezt elmondani, pláne értékítéletet hozni, hogy most ez baj-e vagy sem, igazságos-e vagy sem, nem egyszerű dolog. Mondhatjuk, hogy már Hunyadinál is harcoltak szerbek, hogy már 1848-ban több román élt Erdélyben, hogy Pozsony sose volt színmagyar város, de ezek akkor is felvetődnek és magyarázatot igényelnek. Más nemzeteknél azért ilyen mértékben nincs ilyen probléma, bár az olaszok is sirathatják Raguzát, vagy a görögök Szmirnát és sorolhatnánk példákat, de ritka az ilyen mérték. A török időkben a magyar kultúra Erdélyben tudott tovább élni. Mátyástól Rákóczin és Aranyon át Adyig számos nemzeti nagyságunk olyan helyszínekhez kötödik, amelyek ma nem Magyarország részei. A magyar történelem számos esménye, kultúrájának szerves része került a határon túlra, ezért ez több mint nosztalgia. Azt mondják az Eu majd megoldást hoz. Valamiben lehet, de látva a gombamódra szaporodó ortodox kolostorokat, templomokat, pl. Torockónál is, az ember nem nagyon tud bízni.
Még nálunk is sokkal rosszabbul jártak pl. az amerikai őslakosok, de ha születne -lehet, hogy van - egy olyan nagy mű, amely feldolgozná az ő történetüket a Kolumbusz előtti időktől napjainkig, miként veszítették el ők a szülőföldjüket, azt se csak keserédes nosztalgiázásnak tartanám.
Előzmény: Leevee (6493)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6514
Nem értem, miért lenne az baj, hogy úgymond grófi szemszögből ír. Én nem nosztalgiázom, nem voltam gróf, számomra érdekes az a világ. És én is tanultam történelmet, vannak olvasmányélményeim, nekem néha utólag az az érzésem, hogy a maga társadalmi egyenlőtlenségeivel együtt sokkal "biztonságosabb" és kiszámíthatóbb volt az a világ.
Előzmény: Alpári Gnác (6507)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6513
Jó, ott a pont.
Előzmény: Cillit (6509)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6512
El kell fogadnunk Wass Albert tolmácsolásában, hogy a gerófok szűk látókörű és kevés empátiával rendelkező egyének voltak. Hogy a maguk szempontjai szerint látták a hazát és haladást. A gerófok mentalitását is ismerni illik, ha már társadalom meg hitelesség...
Előzmény: Alpári Gnác (6511)
Alpári Gnác Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6511

Lehet, de vagyunk mi egy grófok, hogy kritika nélkül fogadjuk ezt el?

Előzmény: Cillit (6510)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6510
Alpár, te a hitelességet kéred számon netán?!

Egy gerófnak ez volt a hiteles szemlélete.
Előzmény: Alpári Gnác (6507)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6509
Ja, és nem kívánok neked olyan igazi Móricz-féle idillt és romantikát, mint ami Árvácskának volt pl.
Előzmény: Leevee (6506)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6508
Idill és romantika: újabb kulcsszavak, kösz, hogy bedobtad őket!

Azt azért tudod, hogy öregkorában Mikszáth is megbánta bűneit (hogy idillikus és pasztorális izéket írt), miután a kezébe került Dosztojevszkij.



Előzmény: Leevee (6506)
Alpári Gnác Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6507

Alpári Gnác itt él, ebben a világban 44 éve, valamint tanult történelmet, ami bizonyára hamisított volt, ezen kívül szivacsként issza magába az információt, mind perszonálisan, mind elektronikusan.

 

Tánczos Csuda Mózes szanaszét alázza a fiát, amikor az azzal büszkélkedik, hogy mennyit keresett ipari tanulóként.

Mózsi kifejti, hogy amikor ő a grófnál dolgozott hajtóként, akkor annyit kapott, hogy abból cipőt, stb, lehetett venni, miközben a fia meg csak egy nyikhaj.

 

Arról Mózsi nem beszél, hogy amikor a grófnak éppen nem méltóztatott kedve lenni vadászni, akkor mennyit is keresett és miből.

Arról sem beszél, hogy hányan laknak a faluban és abból hányan voltak hajtók.

 

Az egész szituáció pontosan olyan, ahogy azt egy gróf látja.

És hogy a zemberek nem így látták, arra bizonyíték az elmúlt 60 év és a komcsi mellékhajtásokat le is vehetjük ebből.

 

És hogy az a bizonyos régi jó grófi világ mennyire tetszene most, arra ékes példa a mai "grófokkal" szembeni általános ellenérzés.

Szertnél te egy Csányi cselédje lenni?

 

Mert Wass azt közli a maga egyszerű módján, hogy egy Wass cselédjének lenni minden karrierek legjobbika volt, mielőtt a vonat belepöfögött volna a szent nemzettestbe...

Merhogy addig táncolt a fény az üverekben, és attól aztán minden jó volt, nagyon...

Előzmény: Leevee (6495)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6506

Az biztos, hogy a regényeit átszövi az a fajta idill, romantika, amiért én pl Mikszáth vagy Móricz regényeit szeretem (tudom, most mindjárt megköveznek egyes elemek, hogy egy lapon merem említeni őket )

Az ízes káromkodások, a székely humor, hogy szinte érezni lehet az illatokat, szagokat, az embereket a műveiben.

 

A freudita megközelítés még nincs meg nekem annyira, de szerintem pl az Édenből való kiűzetés nem is rossz gondolat.

Előzmény: Cillit (6505)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6505
Tovább törtem a fejem. Lehet, hogy nem kéne a haza elvesztésére leszűkíteni Wass Albert fájdalmát. Természetesen Erdély elvesztése egy még nagyon dolog jelképe lehet: az Édenből való kiűzetés.

Ami már egyetemes érvényű. Ez a vallásos megközelítés.

A másik: az ártatlan gyerekkor elvesztése (ez a freudista megközelítés).

Valami sóvárgot, talán soha nem is létezett, idilli állapot utáni vágy.

Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6504

Ezt nagyon helyesen teszed. És ha ezen érzet kialkulásához még Wass is hozzájárlut, annál jobb. De azért az sem baj, ha valaki visszafelé is szereti (ez legyen a legnagyobb baj a világon)

 

A hegyekkel kapcsolatban igazad ehet, ha így folytatódik, a szigetet úgy is elönti majd a víz...:-/

Előzmény: Cillit (6503)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6503
Na. Csak azt akartam mondani, hogy én nem visszafele szeretem a múltban és elvileg, hanem előrefele szeretem és gyakorlatiasan.

A hegyeket ajánlom, mert a glob. felm.-ben a fajok egyre feljebb kúsznak ösztönösen.

Lehet, hogy erdélyi telekügynök vagyok?!
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6502

Én még gondolkodom...A Szentendrei-sziget is nagyon vonzó számomra.

 

A "Ki szereti jobban Erdélyt?" kérdésből már kinőttem. :)

Előzmény: Cillit (6501)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6501
Te készülsz a Hargitára nyuggernek vagy én? Ki szereti jobban Erdélyt?!
Előzmény: Leevee (6500)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6500

Szép helyen lehet az a MÁV-üdülő!

Miket művelhettél Te ott?! :) (Cillit BANG!)

 

No, de komolyra fordítva a szót, ha Neked egy üdülő felér a hazáddal, azért, szóval...na....de mindegy is.

 

Az, hogy nekem mit üzen Wass, az Bogyó "kérdőívére" adott válaszomból kiderül (talán). Másrászt tökéletesen egyetértek szintén Bogyó 64990-ben írt 2. kérdésre adott válaszával.

Azon emberek, akik számára ezek a dolgok nem jelentenek semmit, nem is fogják érteni Wasst és csak azon fognak lovagolni, hogy itt ilyen, ott olyan giccs, sokat ír, meg keveset, és különben is, minek neki szobor. Mert nem értik, hiányzik belőlük a receptor.

Ez nem baj, csak akkor fogadják el, hogy mondjuk másokban meg van receptor. Na.  Most nem azért, de ezek a jellemzően magukat liberális, felvilágosult, haladó gondolkodásúnak nevező emberek a legkirekesztőbbek a világon... 

Előzmény: Cillit (6499)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6499
Már hogy kérdőjelezheted meg az ÉÉÉÉn egyéni veszteségem súlyát a MÁV-üdülő kapcsán? És már meg is fogalmaztam azt, hogy SZÁMOMRA mi a Wass Albert-életmű üzenete.

Számomra a Wass Albert-i Erdély utáni nosztalgia a szarvaskői MÁV-üdülő elvesztésének az allegóriája.

Még a hegyek, a patakok meg a vadvirágok is stimmelnek.

És még az az üzenete számomra Wass Albert életművének, hogy öregkoromban a Hargitán akarok majd lakni, ami valamennyire pótolja számomra majd a MÁV-üdülőt.

Számotokra személyesen mit üzen Wass Albert?
Előzmény: Leevee (6498)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6498

Vannak dolgok, amiken nem lehet túllépni. Mert olyan mély sebet ejtenek az ember lekén.Ez persz mindenkinél más. 

Vagy éppen a "terápia" lényege az, hoyg az meber kiírja magából. Mert ő így tud túllépni.

 

De továbbra is fenntartom, hogy az ország elvesztésének a MÁV-üdülő elvesztésével való összehasonlítása nem állja meg a helyét.

 

Előzmény: Cillit (6497)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6497
A nosztalgia mint lelki jelenség ugyanaz.

És engem nem dicsőít érte az agyturkász, hanem azt bégeti, hogy "lépjek túl, lépjek túl..."
Előzmény: Leevee (6493)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6496
Egyébként nagyon bájos az önmagaddal való vívódásod, tényleg! Én értékelem! :)
Előzmény: Cillit (6494)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6495

Alpári Gnáci ezt honnan tudja oly' biztosan? Nem hiszem, hogy a XX. század elején élő erdélyi grófi család sarja. Ha viszont igen, kíváncsi vagyok a beszámolóira. Halál komolyan. 

Előzmény: Cillit (6494)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6494
Arról nem beszélve, hogy Alpári Gnác szerint olyan múltba réved vissza, ami soha nem is létezett... Saját mítosz lenne?

Nos, most legújabban úgy egyeztem ki magammal, hogy a W.A. munkásságában a középpontjában a nosztalgia áll, ehhez teremt megfelelő, enyhén látomásos (mesei elemeket is tartalmazó) környezetet a Kárpátok, a környező népek és a sztori (a meseszövés) alkalmazásával.

A saját személyes, el nem múló veszteségérzetét fogalmazza meg. Világot teremt belőle, benépesíti és szuggesztívvé teszi a befogadó jónépnek.

Na ezért jó író végső soron. Aki eddig nem nosztalgiázott Erdély után, az tömegesen fog nosztalgiázni, ha elolvassa, és egy kicsit is hajlamos.

Azaz: átjön a message.

Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6493

Azért a MÁV üdülő és a szülőfölded elvesztése között egy csöppnyi különbség csak van...mondjuk pár millió embernyi, így hirtelen, első körben

 

A többit hadd ne magyarázzam...

Előzmény: Cillit (6492)
Cillit Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6492
A leánytopikban most futtattam eszmét a nosztalgiáról.

Volt egy MÁV-üdülő Szarvaskőn az én gyerekkoromban. Ezt most valszeg privatizálni fogják, és sohasem mehetek oda többet üdülni. Rettenetes fájdalmakat érzek, hogy "ellopják" (még most nem is lopták el, de nemsokára "kisajátítják" a szívemnek legkedvesebb faházat, két patak, hegyek, panoráma stb.

De ha erről az érzeményről írnám a 20. regényt... Akármilyen ékes stílusban, akármilyen hagyományőrző nyelvezettel...

Vagy relativizálom a veszteségeket?!

Azt csak hiszitek. Ezerszer álmodok a szarvaskői üdülőről, az én privát lelki fájdalmam és nosztalgiám Szarvaskő iránt áthatja a lelkemet. De ha erről írnám a 20. regényt, szakemberek azt mondanák, ideje lassan megbékélni a veszteségekkel, és nem tovább hergelni magam.
Előzmény: Bogyó 2 (6490)
Leevee Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6491

Szerintem rendben van, amit írtál.

Örültem neki.

Előzmény: Bogyó 2 (6490)
Bogyó 2 Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6490
Bár írtam néhány reagálást az újonnan indult topicba is, alapvetően szeretném, ha itt folyna a diskurzus.
Látom, a többiek sokáig gondolkodnak, vagy nem, mindegy. Leírom akkor a saját véleményemet, válaszaimat a feltett kérdéseimre.


1. Szerintetek miért ilyen népszerű Wass Albert? Mit tud ő nyújtani, amit mások nem? Az túl egyszerű válasz, hogy mert a politikai jobboldal felkapta, s "kinevezte" ikonnak. Nem hiszem, hogy ez önmagában elég lenne.

Szerintem Wass népszerűségének az egyik oka, hogy a művei komoly hiánypótlást töltenek be a magyar irodalomban, vagy elbeszélő művészetben. Többen elmondták már, hogy várták, hogy a rendszerváltozáskor előkerülnek a fiókokból a rejtegetett nagy művek, amelyek hitelesen bemutatják mi és hogyan történt az addig tabutémaként kezelt történelmi időszakokban. Aztán nem.
A második világháború szovjet és amerikai szempontú feldolgozásai, a holocaust számtalan alkotásban agyon van már beszélve, de a vesztes országok kisemberének szenvedése egyáltalán nem. '90 óta kezdik pótolni a hiányt, mert előtte nem lehetett. Milyen művek születtek pl. a cigányok holocaustjáról? A svábok, tótok, magyarok kitelepítéséről? A német, olasz, magyar, román, japán stb. kiskatona és kisember olyan háborús szenvedéseiről, amelyet a győztesek okoztak? A malenkij robotra elvitt emberkről?
De még most is vajon a Schindler listája, vagy a Pearl Harbour után kaphatna-e egy hiroshimai film is Oscart?

Wass Albert hiányt pótol a magyar olvasóknál, amikor nem kódoltan, nem üzengetve, hanem nyíltan ír, a szintén tabutémának számító erdélyi nemzetiségi ellenségeskedésekről, a második világháború viharáról. Vannak könyvek, amelyek összcsengenek az emberek élettapasztalataival és a nagyszülők által elmondottakkal. Nem hős, a gyermekeknek csokit osztogató szovjet katonákról ír, s nem a szabadságnak örvendező emberekről akik ugrálnak örömükben, amikor elfoglalták Budapestet az oroszok. Hanem azt, amit a nagymama is mesélt. Hogy lelőtték a disznót meg a csirkéket, hogy elvették az órákat és, hogy hajkurászták, majd elvitték a lányokat "krumplit pucolni". Leírja a nemesi réteg kálváriáját, új nézőpontból megvilágítva a sorsukat az őket "gonosz elnyomóként" definiáló kommunista szemlélet után, láttatva emberi mivoltukat, a háborús körülmények közötti és az új rendszerbeli szenvedéseiket, megalázottságukat. Wass kimond olyan dolgokat, amelyek szemforgató módon nem tűntek/tűnnek "szalonképesnek", de az emberek élettapasztalata mégis igazolja. Hogy a szászok dolgosabbak mint mások. Hogy a cigányok nem. Hogy a románok egyszerűbbek, igénytelenebbek, de fanatikusabbak.

2. Szerintetek meghatározható-e, hogy kik értékelik a műveit valamennyire is? Itt se jó válasz, hogy a jobboldali szavazók, mert nem egy ellenpéldát ismerek, szerencsére náluk jóval nehezebb megtalálni a közös nevezőt, de mégis mi lehet az?

Erre a kérdésre nagyjából ugyanazt írta Leevee is, amit én írnék. Akit érdekel a történelem, akit foglalkoztat a kissé patetikusnak hangzó, de ettől még létező nemzeti sors, a magyarság múltja, jelene és jövője. Akit érdekel a népi művészet és annak változatossága, akinek az, hogy magyarul beszél, magyar kultúrájú, az nemcsak egy állapot, hanem érték. Aki úgy gondolja, hogy a világ sokszínűsége a masszaszerű elkeveredés helyett úgy tartható fenn, ha ezt így gondolja mindenki, s a görög görög marad, a román román, a magyar magyar, s mindenki magért legyen felelős, mert így a legcélszerűbb, se az érték, ha jellegzetes marad, s nem meghatározhatatlan kozmopolita. Ha úgy tud békében élni a másik mellett, hogy megmarad másmilyennek. Aki a tájakba az otthonosság melegét is belelátja, s ezért más szemmel szemléli a Hargitát, mint az Alpokat.
Aki érti és érzi, hogy Tamási miért mondatta Ábellel, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Persze világos, hogy ez nem ilyen egyszerű. Akik egymás mellett békében élnek, óhatatlanul átvesznek dolgokat egymástól. Pont az ellenségeskedés segíti elő a különbségek fennmaradását. Mégis meg lehet és kell próbálni a különbségek megmaradását békében is, ezt segítik elő a hagyományok és azoknak az ápolása. Amikor valamit nem azért tartok fontosnak és nem azért csinálok, mert jó, mert az a legszebb, mert az a leghasznosabb, hanem azért mert az a "szokás", az a hagyomány. Aki ezt nem érti meg, mert csak a célszerűséget keresi mindenben, az soha nem érti meg és sose szereti meg se Wasst, se Tamásit, se Illyést, senkit aki otthonról, népről, hazáról, hagyományokról ír.
Egy egyszerű példát mondok, én pl. azért nem teszek termésköveket a házam oldalára, mert az Alföldön lakom, s tájidegennek tartom. Pedig szép. Talán hasznos és jó is. De nem idevaló. Van, aki görög vázával, kínai falvédővel teszi tele a lakását. Én ilyeneket legfeljebb csak jelzésszerűen tennék, sohasem domináns módon, hogy érződjön, hogy az itteni élet nem ilyen. A mátrai üdülő legyen fenyőből és terméskőből, a görög meszelje fehérre a házát. Az arab tegyen mozaikokat a mennyzetre, a japán egyen a földön ülve. Persze, megértem ha neki a sárga tetszik, arra festi, hogy olcsóbb a gipszkarton, hogy kényelmesebb az asztalnál ülni. Csak nekem akkor az már nem érdekes, és elillan a világ sokszínűsége. Hogy ez ne így legyen, mindenki kapott egy helyet, amelyet megőrizhet másnak, különbözőnek, rajta múlik, így tesz-e.

No, szóval aki ezeket átérzi az olvas ilyesmit, aki nem, s patetikus nyavalygásnak, siránkozásnak, s felesleges marhaságnak tartja, attól ez mindig idegen marad.

3. Van-e politikai tétje Wass Albert irodalmi értékének, s ha igen mi?

Erről már írtunk.

4. Vajon a Wass regények üzenete mennyiben pozitív? A tanulság, az érzés ami a regény után kialakul, pozitv módon szolgálja az ember személyiség-épülését vagy nem? Ha lehet, példákkal.

Nos, itt vagyok bajban. Több regény végén van valóban szájbarágós "prédikáció" a szeretetről toleranciáról. De előtte olyan dolgok történek, amelyek nem ezt az érzést keltik az emberben. Talán ezek a prédikációk akarják ellensúlyozni, hogy korábban "ökölbe szorul" az ember keze. Sajnos sokszor ilyen érzésem van, hiszen azt ide is többen leírták, hogy ha elolvassák valamelyik regényt, már ülnének is a tankba és így tovább. S ha ez így van, akkor ez már uszítás? Ugyanakkor az Egri Csillagok után nem akarunk a törökökkel hadakozni? Akkor az is uszítás? Nem emlékszem, hogy lenne a törökök között pozitív személyiség. Lehet ezen vitatkozni, de
ezért érzem a funtinelit kicsit másnak, sokakkal együtt jobbnak. A főbb rokonszenves alakok szinte egyike se magyar, inkább rombolja az ellenszenves sztereotípiákat a románságról.

Amit túlzónak találok, az a szovjet hadsereg megérkezésének leírása a regényekben, ami nem volt egy leányálom, az tény. Ugyankkor, mégis túlzásnak tartom a leírtakat. Voltak áldozatok, megerőszakolt nők, de ha reálisan nézzük, ez a veszteség eltörpül ahhoz képest, ami a tatárjárás, vagy a törökdúlás idején történt.
Azt hiszem ez árnyaltabb volt a valóságban, bár meg tudom érteni Wasst csak a megértés nem esztétikai kérdés.

5. Miért jelenik meg már a sokadik lejárató, lekicsinylő cikk az íróról, és miért kell már a 128. szobrot is felállítani róla, amikor - hogy viszonylag népszerűeket mondjak - Jókainak, Mikszáthnak nincs azon a településen?

Azt hiszem, ezen is túl vagyunk.
Leevee Creative Commons License 2008.11.01 0 0 6489

"Wass nem ilyen, nem jelentős, nem jó, nem értékes, ettől persze mondanivalója még lehet..."

 

Ehhez persze tedd hozzá, hogy szerintem. Szerintem.

Wassnak a gondolatai értékesek. Számomra ez sokkal fontosabb, mint a forma.

Előzmény: Alpári Gnác (6485)
Leevee Creative Commons License 2008.11.01 0 0 6488

Ebben egyet értünk, de ez sajnos így van. Legalább is ebben az országban. Már az sem mindegy, milyen színnű pólóban megyik ki az utcára...:-s 

Erről azonban ugye nem Wass tehet.

Előzmény: Cillit (6483)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!