Igazad van, nem is lehetséges tisztán esztétikai elemzés, hiszen az fából vaskarika lenne, vannak szerzők, akik erre rá is játszanak, mintegy megtréfálva az olvasót.
A rendhagyó forma is csak akkor él meg, ha tartalom is van mögötte, ilyen például Temesi Ferenc Por című regénye, amit én az első 20-ba sorolnék a 20. század magyar alkotásai közül és ilyen pl. Esterházy Függő-je, amit ugyan sokkalta hátrébb rangsorolnék, de azért nem érdektelen. És ilyenek Bodor Ádám mostanában az ÉS-ben megjelelnő kis szösszenetei is.
Wass nem ilyen, nem jelentős, nem jó, nem értékes, ettől persze mondanivalója még lehet...
Mérvadó irodalmi ízlés: akinek a kritikái nekem tetszenek... :))
Másik: általában mélységesen figyelembe szoktam venni az írók életét a műveik (főleg az életművük) megítélésében. Wass Albert esetében tudatosan nem akarom belekeverni. Ha lehet, politikai felhangok nélküli elemzéseket szeretnék látni, magukról a művekről. Mert furcsa egy esztétika az, amikor a jobboldal egekig magasztal egy írót, a baloldal meg lefitymál.
Én nem tudom...szerintem egy irodalmi művet csupán esztétikai szempontból megítélni nekem erőltetettnek tűnik. Lírai művet esetleg. De egy regényt ez alapján...én mindig a tartalma miatt olvason a könyveket, a mondanivaló miatt, és nem igazán szokott érdekelni, hogy az milyen stílusban van megírva (extrém esetetől eltekintve persze). Aki csupán ez alapján ítéget, én azt nem tudom komolyan venni.
Szóval nekem az a nagy kérdés, hogy Wass Albert műveit meg lehet-e pusztán esztétikai szempontból ítélni (ill. elítélni), hagyjuk a francba az életét meg a viselt dolgait. És ha én teszem azt vérlibsi vagyok, és minden rosszat elhiszek róla, amit olvastam, és ha netán mégis jó író, meg tudom-é ezt állapítani, félre tudom-e tenni a politikai beállítottságomat. Nekem ez nagy próba, és mikor felette örvendeztem annak, hogy no né, én egy jobboldali írót is tudok értékelni, ha nagyon akarok, akkor szembe találkozok azzal, hogy valamiért nem örömködik velem a MÉRVADÓ irodalmi ízlés.
Hozzátenném, hogy kedvenc elfoglaltságom kritikákat olvasni és írni. És kárörvendeni a, és népszerű lektűröket ízekre szaggatni.
Mondjuk én a Wass Albert-regényeket meseként olvastam, felnőtt meseként, annak meg nem rosszak. Nem tudtam letenni őket, egy éjszaka kiolvastam kettőt. Elég rég olvastam már meséket.
Sajnos a neten nem találtam érdemi kritikát (eddig), majdnem mindenki az életével bíbelődik, hogy tényleg jelölték-e erre-arra a díjra, meg hogy tényleg csinálta-e azt a nagy disznóságot, de a műveiről érdemben keveset mondanak. Valaki azt találta mondani, hogy "didaktikus", valaki meg mentegette, hogy az az irredentizmus nem is olyan nagyon irredentizmus, hanem inkább az egyetemes emberi valahova tartozás vágyának kifejeződése...
Most már mírges vagyok. NEM provokálok, esztétikai vitát szeretnék folytatni. Kérlek, kegyelmezz! Kérlek, írj egy kis rövid összefoglalót arról, hogy mit kifogásolsz Wass Albert munkásságában. Stilisztikailag stb., mittomén, a szempontjaid szerint.
Azért vakaródzok itt magamban, mert én fel szoktam ismerni a giccset. Most meg mintha nem ismertem volna fel, de miért nem?!? Tán csak nem megrontotta az ízlésemet a bulvármédia?! Jesszus. Feltétlenül elolvasom a hszólásaidat, mert szép kerek mondatokban írsz, a vesszőket is kiteszed annak rendje s módja szerint, nem lehetsz akárki.
Én nem mondtam, hogy neked ne tetszen. Nekem nem tetszik:)
Eleinte leírtam a konkrét kifogásaimat, azokat osztatlan nemtetszés fogadta, de ha rákeresel a hozzászólásaimra ebben a topikban, gondolom, megtalálod.
Bocs, nem akarok senkit megtéríteni, ritkán is nézek ide be, csak élek a nyílt topik által nyújtott lehetőségekkel, de ha komolyan esztétikai vitát akarsz, akkor állok elébe:)
Nos, te gondolkodó embernek látszol. Mondd, miért nem üti meg nálad a mércét Wass Albert munkássága? Mármint esztétikai szempontból? Én nagyon kritikus szokok lenni, mégis tetszett, és ezt nem értem, mert nem szabadna elvileg, hogy tetsszen. Komolyan zavarban vagyok.
Miért baj az, ha leírtam ebbe a topicba - elsősorban néhány olyan embernek akivel már találkoztam korábban - , hogy mit olvasgattam az utóbbi 1-2 évben mióta nem találkoztam velük?
Nem baj, de ne tévedj, ez egy nyilvános topik, ha nem akarod a hozzám hasonló krakélerekkel megosztani az olvasónaplódat, akkor az általad amúgy is ismert emberekkel oszd meg emailben, abba, ígérem, nem fogok belepofázni...
Nem tudom te ki vagy, de kicsit sokat gondolsz magadról és igen nagy az arcod.
Ebben, azt hiszem, igazad van.
Miért beszélsz többes számban, kire gondolsz még rajtam kívül?
Azért beszélek többes számban, amiért minden sarkon áll már lassan egy WA-szobor, ami addig nem is zavarna, ameddig nem akarjátok (ti, a szoborállítók és lelkes rajongók) erőszakkal abba az irodalmi arcképcsarnokba belevetetni ezt a jómunkásembert, ahova nem való, szerintem.
És hogy szerinted de, való, az egy vélemény, az enyém meg egy másik és ez így kettő...
Tök jó, hogy ha WA engedi, néha irodalmat is olvasol, ez engem inkább örömmel tölt el.
Viszont amiket felsoroltál, azok, komolyan mondom, egy gondolkodó ember nagyjából egy éves olvasményélményei 16-18 között.
(megjegyzem, pár hónapja feladott itt valaki egy rejtvényt, hogy találjam ki, ha már műveltek vagyunk, ugye...
tippeltem egy márait, senki más nem adott le tippet és a feladó sem adta meg a megoldást...
A felsorolásod elsőrangú, kiegészíteni talán lehetne, de helyesbíteni semmiképpen.
Hát, nem tudom, a legjobb barátaimtól kaptam a Wass-műveket, de nekik is elmondtam, hogy nem túl jók, ettől még a legjobb viszonyban vagyunk.
Ámde ha te most azt mondanád akármelyik, nekem esetleg kedves kortárs szerzőnkről, hogy agyonhype-olt, én biztos nem sértődnék meg emiatt, esetleg még vitatkoznék is róla, már ha én nem gondolnám ugyanígy, persze...
Múltkor röptében elolvastam tőle 2 regényt, hogy legalább tudjam, kit utálok. Hát orcára estem: igen jó kis látomásos írónak találtam, szuggesztív meg minden... Hüm, hüm.. Atmoszféra, színes, szagos, ízes jelenetek... Jópofa ómagyar káromkodások...
Jaj, bocsi, nem emlékeztem. Ott elkezdtem egy útibeszámolót, aztán félbemaradt, mert azóta se szántam időt arra, hogy megnézzem a videót, aztán leírjam a felidézett emlékeket. majd egyszer talán.