Nos, te gondolkodó embernek látszol. Mondd, miért nem üti meg nálad a mércét Wass Albert munkássága? Mármint esztétikai szempontból? Én nagyon kritikus szokok lenni, mégis tetszett, és ezt nem értem, mert nem szabadna elvileg, hogy tetsszen. Komolyan zavarban vagyok.
Miért baj az, ha leírtam ebbe a topicba - elsősorban néhány olyan embernek akivel már találkoztam korábban - , hogy mit olvasgattam az utóbbi 1-2 évben mióta nem találkoztam velük?
Nem baj, de ne tévedj, ez egy nyilvános topik, ha nem akarod a hozzám hasonló krakélerekkel megosztani az olvasónaplódat, akkor az általad amúgy is ismert emberekkel oszd meg emailben, abba, ígérem, nem fogok belepofázni...
Nem tudom te ki vagy, de kicsit sokat gondolsz magadról és igen nagy az arcod.
Ebben, azt hiszem, igazad van.
Miért beszélsz többes számban, kire gondolsz még rajtam kívül?
Azért beszélek többes számban, amiért minden sarkon áll már lassan egy WA-szobor, ami addig nem is zavarna, ameddig nem akarjátok (ti, a szoborállítók és lelkes rajongók) erőszakkal abba az irodalmi arcképcsarnokba belevetetni ezt a jómunkásembert, ahova nem való, szerintem.
És hogy szerinted de, való, az egy vélemény, az enyém meg egy másik és ez így kettő...
Tök jó, hogy ha WA engedi, néha irodalmat is olvasol, ez engem inkább örömmel tölt el.
Viszont amiket felsoroltál, azok, komolyan mondom, egy gondolkodó ember nagyjából egy éves olvasményélményei 16-18 között.
(megjegyzem, pár hónapja feladott itt valaki egy rejtvényt, hogy találjam ki, ha már műveltek vagyunk, ugye...
tippeltem egy márait, senki más nem adott le tippet és a feladó sem adta meg a megoldást...
A felsorolásod elsőrangú, kiegészíteni talán lehetne, de helyesbíteni semmiképpen.
Hát, nem tudom, a legjobb barátaimtól kaptam a Wass-műveket, de nekik is elmondtam, hogy nem túl jók, ettől még a legjobb viszonyban vagyunk.
Ámde ha te most azt mondanád akármelyik, nekem esetleg kedves kortárs szerzőnkről, hogy agyonhype-olt, én biztos nem sértődnék meg emiatt, esetleg még vitatkoznék is róla, már ha én nem gondolnám ugyanígy, persze...
Múltkor röptében elolvastam tőle 2 regényt, hogy legalább tudjam, kit utálok. Hát orcára estem: igen jó kis látomásos írónak találtam, szuggesztív meg minden... Hüm, hüm.. Atmoszféra, színes, szagos, ízes jelenetek... Jópofa ómagyar káromkodások...
Jaj, bocsi, nem emlékeztem. Ott elkezdtem egy útibeszámolót, aztán félbemaradt, mert azóta se szántam időt arra, hogy megnézzem a videót, aztán leírjam a felidézett emlékeket. majd egyszer talán.
Jól belehúztál....Nem éppen egy vékonyka regény :)
Amiket feltettél kérdéseket most csak az egyikre válaszolok: Sok szobor v sok becsmérlő cikk kérdése.
Ezek a hatások szerintem egymást generálják. Az egyik oldal azért állíttatja a 128. szobrot mert sorra jelennek meg a becsmérlő újságcikkek. A másik oldal meg már csak azért is gúnyolódni fog minél több szobor áll. Túl van ez az egész pörgetve...
Ha nem állítanának ennyi szobrot és jobboldali politikusok nem idéznének ilyen gyakran WA-t, akkor csökkenne a negatív cikkek száma is (és fordítva is igaz).
Csak hát melyik "tábor" fog hamarabb engedni? Szerintem egyik sem és marad minden továbbra is ebben az abszurd helyzeten. Nagyon túl van politizálva a személye, ami nem jó.
"Biztos van ilyen is (mármint, hogy ilyen célból népszerűsítik/járatják le), "
Az a bizonyos, talán Bíró Béla? cikk, tipikus példája a lejáratásnak, azért mert annyira buta vagy felületesen megírt elemzés, hogy először el sem akartam hinni, hogy ilyen megjelenhetett. Elsősorban azért buta, mert annyira nyilvánvalóan kilóg a lóláb, hogy ez az ember nem ismeri a regényt amiről a nyilvánosság felé ír, vagy legalábbis Cavintonra szorul.
Sok elemzés megértése is igényel némi felkészültséget, de ezt olvasva minden embernek aki van annyira írástudó, hogy elolvassa a regényt, egyértelmű, hogy ez az ember olyan kérdésekre keresi a választ, amik kiütik a szemét. Persze ehhez azért minden oldalon ki kellett volna nyitni a könyvet. Ezzel mind magát, mind az egész Wass Albert elleni hecckampányt is lejáratta.
Tételezzük fel, hogy Wass Albert tényleg rossz író, de egy ilyen cikk után nagyon nehéz ezt hitelesen állítani és a célközönséggel elhitetni.
Másrészről meg a Jobbik, hogy pályázatot ír ki, rendben. Az ő ideológiájukhoz közel áll ez a világ, tegyék, ez normálisnak számít. De Nagy Könyves szavazásnál pártként buzdítani az embereket adott író vagy könyv melletti szavazásra többet árt mint használ. Kicsit fanatikusnak tűnik ez a hozzáállás, s bennem egy már csak azértse jellegű dac merülne fel, mert nem szeretek pártkatonának látszódni, s szerintem ezzel a legtöbb ember így van. Különben sincs akkora tétje egy ilyen szavazásnak.
Értem. Politikaii indittatásból szerintem felesleges energia-pocséklás népszerűsíteni vagy lejáratni. Nem hiszem, hogy aki eddig kőkemény balos zavazó volt, az elolvas 5 WA-könyvet, és jobbra fog szavazni, ill. fordítva. (Bár balról jobbra inkább szavaznak át az emberek, mint jobbról balra.)
Biztos van ilyen is (mármint, hogy ilyen célból népszerűsítik/járatják le), és hát mondjuk, amilyen központi szerepet játszik a mindennapi életben a politika, még azt is el tudom képzelni, hogy egyes elemeknél célt is lehet érni vele. Annak ellenére, hogy Wass egyetemes értékeket közvetít, nem politikai pártprogramot. De hát sok a tudatlan, megvezethető ember, és ezt nyilván ki is használják.
Én nagy szeretettel ajánlgatom a könyveit bárkinek, ha szóba kerül. Akiről sejtem (v. tudom), hogy érteni fogja, annak álláspontja megerősítése végett, aki még nem tudja, mit gondoljon, annak egy lehetőségként, hogy elinduljon egy irányba. Sokszor annak is, akivel nem értek egyet, de tartom annyira értelmesnek, és nyitottnak, hogy az én gondolataimat is megismerje Wass könyvein keresztül.
A "ne az én véleményem alapján"-t úgy értem, hogy ne annak megfelelően válaszoljatok védekező állásból, vagy egymás keblére történő borulás-szerűen, hogy én miképp vélekedem. Ez most ne számítson, de egyébként sincs semmi különös az én gondolataim között se. Csak kíváncsi vagyok, mennyire ítéljük meg hasonlóan a helyzetet, illetve mennyire ítélik meg hasonlóan vagy különbözően azok, akik szeretik és azok, akik nem szeretik az írót. Mert ugye, ilyenek is beszoktak ide nézni, és hajlamosak is néha belemenni egy kis elemzésbe.
Se végzettségem, se a munkám nem köt az irodalomhoz, csak laikus érdeklődő vagyok, s nem fogom bizonyítgatni, hogy Wass ilyen vagy olyan.
Wass Albertnek a neve tűnt fel pár éve, mint egy korábban ismeretlen, de most sokat hallott íróé. Egy hazafias versét hallottam egyszer egy ünnepi emlékhely-avatáson egy aug.20-án. S egyszer már kíváncsi lettem, ki is ez az ember, amikor megláttam a könyveit. Tehát kíváncsiságból válogattam ki a könyvtárban 3 olyan művét, amelyek ismerősnek tűntek valahonnan a memóriámból, de nem tudtam miről szólnak, s Wass politikai hovatartozását se ismertem akkor.
Azóta még 1 könyvet olvastam el tőle, amit tudok róla, azt az internetről szedegettem össze, - sok mindent innen vagy az itteni linkekből - illetve volt néhány ember, akivel beszélgettem róla. Ennyi.
Illetve láttam a Duna tévén is egy műsort egyszer.
Ja, a könyvek először a Funtineli, aztán a 13 almafa, utána az átoksori kísértetek.
Legutóbb pedig a Kard és kasza volt.
A hatásokat hadd ne mondjam még el, mert szeretném tudni mit gondoltok a kérdéseimről, s nem szeretném, ha az én véleményem alapján fogalmaznátok meg a tiéteket.
Mivel én már ismerlek, (milyen régen is volt, amikor Molnár Gáboréknál voltunk) gondoltam, hogy te biztosan válaszolsz.
Valami olyasmit értek politikai tét alatt, hogy nyilvánvalóan vannak, akik politikai indíttatásból szorgalmazzák Wass Albert népszerűsítését, és vannak akik ugyanígy a lejáratását. De vajon miért ér ez ennyit?
Hozzáteszem, hogy a feltett kérdéseimre megvannak a saját válaszaim, ezt kivéve, ezt én nem látom át. Mit vár a két oldal ettől a harctól?
1. Arra a kérdésre, hogy miért olyan népszerű, vagy mit tud nyújtani, amit mások nem (vagy nem mindenki, mert azért vannak még írók, akik engem WA-hez hasonlóan megérintenek), csak azt tudom válaszolni, hogy olvass el tőle 1-2 művet. És magadnak kell eldöntened, hogy nyújt-e valamit, vagy sem. Wass a sorok között is üzen, és én azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akikhez valóban eljut ez az üzenet (és nem csak divatból vagy félreértelmezett hazaszeretetből olvassák a műveit) általában szavak nélkül is értik egymást.
2. Persze, ez nem feltétlenül politikai pártállás kérdése. Itt értékrendekről van szó, amelyek mellett persze egyik és másik oldalon is ott zászlót bont egy-egy párt, de az is tudjuk, hogy a politika és az érték elég messze esik egymástól, illetve azt is tudjuk, hogy ma Magyarországon nincsen sem igazi baloldali értékeket képviselő párt, sem igazi jobboldali értékeket képviselő párt.
Akinek a Wass által képviselt értékek (mint hazaszeretet, hit, hagyományok, ősök tisztelete, becsület, tartás, erkölcs, szenvedély) fontos, azok értik és szeretik a műveit, mert kapnak tőle valamit. Akiknek ezek nem fontosak, azok nem is értik a műveit és nem is érthetik meg, mert nem tudják befogadni.
3. Mit értesz pontosan politikai tét alatt?
4. Nálam abszolút pozitív. Nyilván regénytől is függ, de jellemzően (ezt már írtam is ide többször), bennem egy olyan érzés alakul ki a könyvek végén, hogy erkölcsileg egy magasabb szintre léptem. Megerősít a tartásomban, sokszor választ kapok bennem lévő kérdésekre. Minidg azt érzem, hogy hát igen, így kéne élni. Wass gerincet ad annak, akiben erre igény van (legalább 1 átvitt értelemben értendő csigolyáva rendelkezik). Én ezért olvasom a könyveit.
5. Mert sajnos Magyarországon mindig átesünk a ló túlsó oldalára. De mindennel kapcsolatban, agyrém...
Nem mondom, én szívesen látom a szobrait, de úgy gondolom azért a kevesebb néha több. A fikázó újságírókról általában kiderül, hogy azt sem tudják, miről beszélnek, ők nyilván a "nem értik és nem érdekli őket" kategóriába tartoznak, de hát ki lett nekik adva az ukáz, hogy fikázni kell, ez a munkájuk. És akkor hetet-havat öszehordanak. Egy részük pedig bértollnok.
Az olyan emberekkel, potenciális olvasókkal, akik pedig az alapján ítélnek meg egy írót, hogy a mai nyiltan szétpolitizáódott Magyarországon melyik újságíró, mit ír róla, nem igazán tudok mit kezdeni.
Ezek persze mind az én személyes gondolataim, én így hirtelen csütörtök reggel 9-kor így látom a dolgokat :)
Kicsit olvastalak vissza benneteket, látom, nem könnyű, de érdemes lenne megpróbálni tárgyilagosan beszélni Wass Albertről. Politika izzítja át a róla folyó társalgást, s önmagában ez nem is lenne baj, mert a mondandója is sokszor politikai. Az a gond, hogy -tisztelet a kivételnek - hogy többnyire nem a politikai mondandójáról van szó, hanem a megítélésében jelenik meg a politika, szinte mindenki a saját politikai preferenciái szerint ítéli meg. Azaz beszélhetnénk arról, hogy hogy folyt/folyik Erdély elrománosítása, ehelyett a poltika úgy jelenik, meg, hogy az egyik oldal be akarja bizonyítani, hogy Wass rossz ember, rossz író és fordítva. De ez még hagyján, az elvileg laikus fórumozókhoz képest az újságot író embereknél még rosszabb a helyzet. Elképesztő, hogy egy Wassról szóló cikk alapján meg lehet határozni azt a kört, hogy melyik lapban jelenhetett meg, s nem látom, hogy szeretnék megérteni a másik álláspontját, hanem csak súlykolják a saját igazságukat. Kétségtelen, hogy a szapulók vannak többen, de nem adnak magyarázatot arra, hogy miért írtak akkor mégis olyanok valamennyire elismeréssel Wass írói munkáiról akik talán nem köthetők szorosan a jobboldali politikához. Ugyankkor az is kérdés, hogy csakugyan csupán aljas összeesküvés-e az, ha valaki nem csak méltatja ezt az életművet. Az a legnagyobb bajom mindezzel, hogy mindebből az tűnik ki számomra, hogy az ún. mérvadó értelmiséget is beleértve nem tudnak demokratikusan gondolkodni az emberek. Nem tudnak úgy hinni valamiben, vagy úgy letenni valami mellé a voksot, hogy közben elismerik, hogy a másik álláspontban is vannak értékek. Hogy valaki konzervatív, nemzeti gondolkodású és közben úgy gondolja, hogy a liberalizmusra a szocializmusra mint eszmékre nincs is szükség. Vagy liberális és úgy gondolja, hogy a nemzeti kultúrára, értékekre vagy talán magára a nyelvre nincs szükség, maximum praktikus okokból, kényszerűségből. Nem látják át, hogy minden eszmerendszerben van pozitívum, s egyéni ízlés kérdése ki mit preferál, de azért nem radírozza le 0-ra a többit se. Azt látom, hogy sok párthívő valójában egypártrendszert szeretne, s nem tartaná fontosnak, hogy "amazok" is ott legyenek a Parlamentben. És ez baj, bár hozzá kell, hogy tegyem, azért a "felvilágosult" Nyugaton se olyan rózsás a helyzet, a régi parlamenti demokráciák is kényszerűségek és kompromisszumok miatt működnek, és sok politikus ott is diktatórikusan irányítana, ha tehetné. Csak a rendszerben megvannak a fékek, szerencsére.
De vissza Wass Albertre és maradjunk a tényeknél. Wass Albertet átlagemberi szinten mondhatjuk, hogy senki nem ismerte '90 előtt, aztán be lett dobva a köztudatba Máraihoz, Faludyhoz hasonlóan. Ma viszont, amikor a regény-olvasást szinte generációk nem gyakorolják, hihetetlen sokan olvassák a könyveit, s beszélnek róla. Újságcikkekben istenítik és fasisztázzák, de folyamatosan a figyelem központjában tartva őt. Ezzel kapcsolatosan lenne néhány kérdésem.
1. Szerintetek miért ilyen népszerű Wass Albert? Mit tud ő nyújtani, amit mások nem? Az túl egyszerű válasz, hogy mert a politikai jobboldal felkapta, s "kinevezte" ikonnak. Nem hiszem, hogy ez önmagában elég lenne.
2. Szerintetek meghatározható-e, hogy kik értékelik a műveit valamennyire is? Itt se jó válasz, hogy a jobboldali szavazók, mert nem egy ellenpéldát ismerek, szerencsére náluk jóval nehezebb megtalálni a közös nevezőt, de mégis mi lehet az?
3. Van-e politikai tétje Wass Albert irodalmi értékének, s ha igen mi?
4. Vajon a Wass regények üzenete mennyiben pozitív? A tanulság, az érzés ami a regény után kialakul, pozitv módon szolgálja az ember személyiség-épülését vagy nem? Ha lehet, példákkal.
5. Miért jelenik meg már a sokadik lejárató, lekicsinylő cikk az íróról, és miért kell már a 128. szobrot is felállítani róla, amikor - hogy viszonylag népszerűeket mondjak - Jókainak, Mikszáthnak nincs azon a településen?
Tudom, a kérdések összefüggenek, s nem feltétlen igényelnek külön választ. Mindezt azért kérdezem meg, mert a veszekedések ellenére én úgy látom sokan vannak itt, akik tudnak árnyaltan ítélkezni. Egyelőre ennyit, szélsőségesek és poénkodók kíméljenek!
Az ilyen típusú embereket, mint Gnáci, azzal tudod a legjobban megalázni, ha nyilvánosan kiröhögöd őket. Állítólag pl a mutogatós bácsikkal is ezt kell csinálni (a tényállás hasonló, kellemetlen ember befurakszik a "intim szférádba", és olyan dolgokat mond/mutogat Neked, amik nem érdekelnek. Normális leklületű ember ugye csak annak mutogatja/mondja a cuccait, akit érdekel. Én sem megyek mittomén, Tokio Hotel topikba nyálat verni pölö.)
Miért baj az, ha leírtam ebbe a topicba - elsősorban néhány olyan embernek akivel már találkoztam korábban - , hogy mit olvasgattam az utóbbi 1-2 évben mióta nem találkoztam velük? Nem tudom te ki vagy, de kicsit sokat gondolsz magadról és igen nagy az arcod.
"A felsorolt erdélyi szerzőknek vannak jó és kevésbé sikerült művei, de valahogy nem vagytok hajlandóak tudomásul venni Bodor Ádám létét, aki nyugodtan lehetne akár Nobel-díjas is, amit ő művel, az a legmagasabb szintű irodalom, igaz ritkán játszik nála a fény az üverekben..." - írod.
Miért beszélsz többes számban, kire gondolsz még rajtam kívül? Én konkrétan magamról írtam. Fogalmam sincs a topicba írogató többiek miket olvastak az elmúlt hónapokban (csak aki esetleg beírta). Azt se mondtam, hogy csak az általam felsorolt íróknak vannak jó regényei és azzal is tisztában vagyok, hogy nekik is vannak gyengébb írásai.
Nem értem a kirohanásodat. Mert még ha azt soroltam volna fel, hogy mit olvastam el életem során és csak ennyi lenne akkor elfogadnám a gúnyolódásodat. Hadd döntsem már el én, hogy mikor mit olvasok és milyen sorrendben. Köszönöm.
Vonneguttól pedig speciel már olvastam nem egy könyvet, úgyhogy ez a része a piszkálásodnak nagyon nem jött be...
Én még a kádár korszakban jártam magyarország egyik kiemelkedő katolikus gimnáziumába, koleszosként nagyon sok időm volt olvasni. Mindennek ellenére nem érzem azt, hogy Wass Albert bukolikus szófosó, persze nem lehet az úgynevezett magasirodalmi pantheonba behelyezni, viszont az üzenet, amit tényleg csak a "bukolikus" sorok között lehet olvasni, sokszor ezerszer mélyebb, mint a huszadik század második felében agyonhype-olt magyar szerzők űberszéttekert agyonlúgozott regények üzenetei.
A kedvenceim összevissza: Krúdy, Nyírő, Csehov, Hrabal, Kosztolányi, Németh, ésatöbbi....
Fantasztikus, még 30-40 év és eléred az elvárható középiskolás szintet, addigra viszont a hozzád hasonlóknak köszönhetően minden sarkon lesz már Wass Albert szobor...
Sokkal jobban jártunk volna mindannyian, ha ezeket akkor olvasod el, amikor azt illik és akkor nem gondolnád azt Wassról, hogy a bukolikus szófosása irodalom...
Elolvastál 4 darab Hemingwayt?
Nagyon gratulálok, egy hős vagy...
Dosztojevszkij szovjet? Bizonyára Gorkijjal tetszel keverni, végülis Woody Allen is azt mondta, elolvasta a Háború és békét, oroszokról szól... Csak mondjuk ő poénból mondta...
A felsorolt erdélyi szerzőknek vannak jó és kevésbé sikerült művei, de valahogy nem vagytok hajlandóak tudomásul venni Bodor Ádám létét, aki nyugodtan lehetne akár Nobel-díjas is, amit ő művel, az a legmagasabb szintű irodalom, igaz ritkán játszik nála a fény az üverekben...
Javaslom, bár semmi kétségem, hogy ezek után hiába, hogy kortársakkal is próbálkozz.
Magyarok közül Esterházy, Závada, Kertész Imre, Spiró, Szabó Magda és sorolhatnám, világszínvonalúak, a külhoniak közül pedig pl. Robert Merle, vagy Vonnegut érdemes a figyelemre.
De tovább megyek, sci-fi téren is vannak félelmetes íráskészségű szerzők, akik alapvető etikai, ökológiai problémákat boncolgatna, mint pl. Philip K. Dick, vagy Iain M. Banks.
Egyébként tudom, az én kurva anyámat, nem a félművelt szerencsétlen rajongókét, úgyhogy ezzel csak az fárassza magát, aki ki akarja írni magából a fájdalmát...