Könnyű nekünk tippeket adni, visszamenőleg majdnem 50 évre.
Sajnos én úgy látom, hogy a "politika" sajátossága a kétarcúság. Egyik a hamis (nyilvánosságnak) a másik, az igaz, az örökre titkosított. (a közvetlen szereplőknek.)
Így mi, kivülállók okosak nem lehetünk. Szépek is csak akkor, ha annak születtünk.
:)
"amit Teheránban elkezdtek, azt Jaltában folytatták... és még '56-ban is ehhez tartották magukat"
ez igaz,de nem kellett volna kollaboránsoknak is lenniük,és ha már voltak mondjuk miért nem vettünk példát Franciaországrol a velük valo bánásmodban?
Nyugodj meg történészkém, amit Teheránban elkezdtek, azt Jaltában folytatták... és még '56-ban is ehhez tartották magukat.
Ezért sem sikerülhetett a magyar kiugrási kísérlet!
A karhatalmisták néhány hónapos ténykedése az '56-os felkelés félresiklott ideológiája által gerjesztett szélsőséges indulatok megfékezését, a rend és az ország irányíthatóságának megteremtését szolgálta.
Azt, hogy mindebben Horn Gyula milyen szerepet vállalt, talán tőle kéne megkérdezni.
az elfogult, rosszindulatú fröcsögés pedig ez esetben sem mérvadó!
Alkalomadtán kotorássz bele a fiókodba és ha kezedbe akad a történész diplomád tépd nyolc egyenlő darabra. Gondolom magyarázat nem szükséges.
Zsiger!
Neked óriási szerencséd van, hogy a névtelenség homályába burkolozhatsz, mert hozzászólásod minden határon túl megy!
Ha a Gyuszót érdekelnék egyáltalán a pitiáner piszkoskodók, elsőre megadnák az internetszolgáltatók az elérhetőségedet, mert ez régen túlmegy a véleménynyílvánítás szabadságán!
Bárhmenniy jót is csinált, ha a nyugatinál embereket ölt meg, akkor börtönben a helye.
Szégyen erre az országra, hogy rengeteg gyilkos büntetlenül megúszta a rendszerváltást, illetve pontosítva: mindegyik bűnös büntetlenül megúszta a rendszerváltást. Itt most bűnös alatt csak azokat értem, akik embert öltek, vagy arra parancsot adtak.
A másik szégyen, hogy a pártelit megtarthatta vagyonát, illetve kapcsolatai révén plusz óriási vagyont szerezhetett, lásd jó példának Medgyesi elvtársat.
Egy harceddzett EMBER.
Fejet hajtok az eletutja elott.
Vegig benne volt /van/ erosen, a politikai sodrasban es tevekenyen reszt vesz annak alakitasaban.
Szokimondo, oszinte, vagany.
Nagyon sokra becsulom.
/Kar, hogy nem fiatalabb./
Az életrajzok már csak ilyenek (vagy olyanok). A BISMARCK nick pl. 04.11-én, a termékenyítô TF aktus után született, és 27 óra alatt egybôl 52 hozzászólással debütált.
nem Teheránban hanem Jaltáben és abban állapodtak meg,hogy a "felszabaditott" területeken demokratikus kormányok létrehozását segitik elö
szivesen beszélgetek a történelemröl...
"nem a munkásörség 60e föje hanem a Vörös Hadsereg 200e föje"
A Sztálin, Churchill és Roosewelt 1943 decemberében Teheránban, a háború befejezése utáni világrendről is megállapodtak.
Ezt a megállapodást is sértette az 1956-os magyar felkelés.
A rend helyreállítása, a korábbi "status quo" (korábbi helyzetnek megfelelő állapot- szovjet befolyás) megvalósítását jelentette.
Ebben közreműködtek a szovjet csapatok, a "nagyhatalmak" közös óhajának megfelelően.
Egyszerűbb lett volna levenned az OGY honlapjáról.
Horn Gyula (MSZP) - Budapesti területi lista
1932. július 5-én született Budapesten. Angyalföldi
munkáscsaládból származik, édesapja, Horn Géza
szállítómunkás volt. Édesanyja, Csörnyei Anna gyári
munkásno. Mindketten baloldali érzelmuek voltak. A család
a két világháború közötti magyar proletárcsaládokra
jellemzo nagy szegénységben élt. Édesapját 1944-ben a
Gestapo elhurcolta és meggyilkolta. Heten voltak
testvérek, Géza (1925-1956) dokumentumfilm-rendezo,
Károly (1930-1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor
(1939), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások. 1956
februárjában nosült, felesége Király Anna statisztikus.
Két gyermekük van, Anna (1956) és Gyula (1969).
Elemi iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály
után már munkát kellett vállalnia. Késobb muszerésztanuló
lett, majd élve a tehetséges munkás- és parasztfiatalok
számára biztosított lehetoséggel, befejezte általános és
középiskolai tanulmányait, 1950-ben érettségi vizsgát
tett. Ösztöndíjasként a Don-rosztovi Közgazdasági és
Pénzügyi Foiskolán tanult tovább, 1954-ben szerzett
diplomát. 1954-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába.
1954-tol öt éven át a Pénzügyminisztérium forgalmiadó-
foosztályán dolgozott referensként. 1956. október vége,
november eleje között nemzetor. Belépett a Magyar
Szocialista Munkáspártba, 1956 decemberétol a központi
bizottság felkérésére a karhatalmi orszolgálatnál volt
állományban. 1957. júniusban leszerelt, és visszament
munkahelyére. 1959-ben a Külügyminisztériumba hívták, a
szovjet osztályon gazdaságpolitikai kérdésekkel
foglalkozott. 1961. március 1-jétol a szófiai magyar
nagykövetség attaséja, gazdaságpolitikai feladatokat
látott el. 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített
külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár (1965-1968), I.
osztályú nagykövetségi titkár (1968), majd nagykövetségi
tanácsos (1969) lett. Belgrádból hazatérve az MSZMP KB
Külügyi Osztályára került, politikai munkatárs,
konzultáns, osztályvezeto-helyettes (1969-1983), majd
1983 és 1985 között osztályvezeto. Közben 1970-ben
elvégezte a Politikai Foiskolát. 1977-ben A jugoszláv
gazdasági rendszer elemezése címu disszertációját
megvédve a közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos
fokozatot szerzett. 1971-tol napjainkig három könyve
(köztük Cölöpök címmel önéletrajza), mintegy kétszáz
cikke, tanulmánya jelent meg.
1985. márciusban, az MSZMP XIII. kongresszusán
beválasztották a központi bizottságba, és ugyancsak
márciustól kinevezték a külügyi tárca államtitkárává.
Négy évig egyben a magyar-finn kulturális vegyes
bizottság magyar tagozatának az elnöke volt. 1987.
januártól egy éven át részt vett a Minisztertanács
nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának a
munkájában. 1989. május 11-tol a Németh-kormány
külügyminisztere. Nevéhez kapcsolódik a kelet-európai
változásokat elindító, és végül a német újraegyesítéshez
vezeto 1989. szeptember közepi határnyitás a keletnémet
menekülok elott. Az ellenzéki pártok képviseloinek
jelenlétében 1990. március elején Moszkvában aláírta a
szovjet csapatok 1991. június 30-ig történo kivonásáról
szóló államközi megállapodást. Minisztersége idején
Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Dél-
Koreával, Vatikán Állammal, Izraellel és Dél-Afrikával.
Külpolitikai tevékenysége elismeréseként 1990. januárban
a Gustav Stresemann Társaság aranyérmével tüntették ki,
márciusban az európai egyesülés érdekében végzett munkája
nyomán megkapta az aacheni nemzetközi Károly-díjat és az
NSZK Szolgálati Érdemrendje Nagykeresztjét. A Károly-
díjjal járó összegbol éhezo gyerekek részére
magánalapítványt hozott létre. A következo években is
több német kitüntetést kapott: Solingen város Éles Penge
Díját (1991), a német szabadkomuvesek Humanitárius
Nagydíját (1992), a német ARD Televízió Arany Európa
Díjának politikai különdíját, 1995. október 1-jén
Kasselben a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéért a
Prizma polgári díjat.
A párt megcélzott reformja során mint
külügyminisztériumi államtitkár 1988 júniusától részt
vett a Pozsgay Imre által vezetett alkalmi történelmi
tényfeltáró munkabizottságban, illetve a háromtagú
történelmi albizottságban. 1988. december közepétol az
MSZMP KB mellett létrehozott nemzetközi, jogi és
közigazgatás-politikai bizottság titkára. 1989. júniustól
októberig, az MSZMP átalakuló kongresszusáig tagja volt a
huszonegy tagú politikai intézobizottságnak. 1989
októberében egyike a Magyar Szocialista Párt alapítóinak,
az országos elnökségbe a párt négy legbefolyásosabb
vezetoje egyikeként választották be.
Az 1990. évi országgyulési választásokon az MSZP
országos listáján a harmadik helyen jelölték, és vezette
a Somogy megyei területi listát. Egyéni
választókerületben Somogy megyében, Boglárlellén (4. sz.
választókerület) indult, a második fordulóban a második
helyen végzett, mandátumát a területi listán szerezte. Az
Országgyulés külügyi állandó bizottságának az elnöke
lett. 1990-ben a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet
(SIPRI) öt évre az intézet igazgatótanácsába választotta.
1991-ben tagja lett az Európai Tiszteleti Szenátusnak.
1991-ben Magyarország biztonságának szavatolása érdekében
a NATO-hoz fuzodo kapcsolatok erosítését ajánlotta. 1991
májusában az Észak-atlanti Közgyulés rotterdami
tanácskozásán javasolta, hogy Magyarország mint
"kooperatív állam" muködjön együtt az európai integrációs
szervezetekkel, s azok szavatolják az ország biztonságát.
1990. május 27-én az MSZP elnökévé választották. Az
országgyulési választásokon elszenvedett vereség után
irányításával azt a célt tuzték ki, hogy az MSZP minden
tekintetben modern európai szociáldemokrata értékeket
megjeleníto párttá váljon. Szorgalmazta, hogy elméleti
viták helyett a társadalom napi problémáira keressék a
megoldásokat. Az MSZP 1992. májusi, szegedi kongresszusán
kimondták, hogy a párt elotörténete lezárult. Ismét
elnökké választották. Kongresszusi beszédében
létfontosságúnak tartotta a szakszervezetekkel való
együttmuködést. 1992 szeptemberében az MSZP-t felvették a
Szocialista Internacionáléba.
A kormánypárti képviselocsoportok támadásai miatt
1993. január 25-én lemondott az Országgyulés külügyi
bizottságának elnöki tisztérol, a külügyi tevékenységgel
azonban nem hagyott fel. 1993 januárjában a cseh és a
lengyel miniszterelnökkel együtt eloadást tartott a
kelet-európai átalakulás szociális vonatkozásairól. 1993
márciusában új közép-európai együttmuködés tervét vázolta
fel Szlovákia, Magyarország, Ausztria és Szlovénia
között. Négy év alatt mintegy négyszáz lakossági és
pártfórumon tartott eloadást. A választások elotti
hónapokban a közvélemény-kutatások szerint az ország
egyik legnépszerubb politikusává vált.
Az 1994. évi országgyulési választásokon az MSZP
országos és budapesti területi listáját vezette. A
szocialisták a választásokon abszolút gyozelmet arattak,
a képviseloi helyek 54 százalékát szerezték meg. Június
4-én, pártja rendkívüli kongresszusán miniszterelnöknek
jelölték. A kongresszus felhatalmazta a pártvezetést,
hogy kezdjen koalíciós tárgyalásokat a választásokon
második legtöbb szavazatot kapott Szabad Demokraták
szövetségével. Június 24-én aláírták és nyilvánosságra
hozták a részletes koalíciós szerzodést. Június 28-án
hivatalos kormányalakítási megbízást kapott a
köztársasági elnöktol. Július 14-én parlamenti
programbeszédében kijelentette: a szokatlanul nagy
parlamenti többséget a válságos pénzügyi helyzet
stabilizálására, a további gazdasági romlás megállítására
használják majd. Hangsúlyozta, hogy kormánya nem a
múlttal, hanem a jelen és a jövo gyakorlati kérdéseivel
kíván foglalkozni. A cél továbbra is a szociális
piacgazdaság kiépítése és az, hogy Magyarország mielobb
és az elérheto legkedvezobb feltételekkel csatlakozhasson
az Európai Unióhoz. Programját kettoszázhatvanöt igen,
kilencvenhárom nem szavazattal, egy tartózkodás mellett
fogadta el az Országgyulés, s ezzel Magyarország
hatvanegyedik kormányfojévé választották. Kormányával
1994. július 15-én tette le a hivatali esküt. Az azóta
eltelt idoszak kormányzati tevékenységgel kapcsolatos
adatait a Miniszterelnöki Hivatal 1995. évi évkönyve
tartalmazza.
Az MSZP IV. kongresszusán, 1994. október 10-én
harmadszor, majd az V. kongresszuson, 1996. március 30-án
a szavazatok több mint 90 százalékával negyedszer is a
párt elnökévé választották.
Hivatali címe: Parlament, Miniszterelnöki Hivatal.
szerinte a történelemnek semmi köze a mai politikai helyzethez,45 után sem volt amikor a nyilasokat vonták felelöségre mert igy volt helyes és jogszerü
A karhatalom 1957 áprilisában megszűnt, és „feladatát” átvette a munkásőrség! A karhatalom alig 20 ezer fővel alapozta meg a Kádár-rendszert. A munkásőrség 60 ezer fővel „biztosította a proletáriátus hatalmát”. A két szervezet feladatát, eszmeiségét, vezetőinek személyét, valamint a nemzeti eszméhez és azok képviselőihez való viszonyát tekintve semmiben nem különbözött egymástól. Mégis, az ún. rendszerváltás után sem a karhatalom, sem a munkás- őrség tagjait még csak szavakban sem marasztalták el. Mi is a probléma?
Te még emeszpésnek is gyatra és felkészületlen vagy. Ezt maga a Gyula vallotta be; amit letagadott, az a tömeg lövetése. (Ami még nem jelenti azt, hogy ne végzett volna szerény ujjgyakorlatot a Nyugatinál...) Ja, hogy ezt nem tudtad? NA ÉS?!
Ugy emlékszem erősen nincstelen volt a család,többször kilakoltatták őket. Valahol itt a kies Gömb utca környékén, Angyalföldön. Ilyen backgrounddal nem várható a keresztyén-polgári értékrend.
