Nagyon sajnálom, hogy ilyen lett ez a film. A magyar tv jól tette, hogy műsorra tűzte, így legalább rájöhettünk, mekkorát lopott az előző kormány ideje alatt a talpnyaló. Egy igénytelen, minden jóra való törekvéstől mentes, a színészi képességek legszegényesebb "kibontakoztatása". Hánynom kellett volna tőle. Erőszakoltam magam, hogy meg tudjam nézni, és csak az adott erőt, hogy egy ilyen filmet látni kell, hogyha beszélni kell majd róla, tudjak mire hivatkozni. Ismerőseim közül senki nem BÍRTA végignézni!
Tegnap megnéztem a fiammal (14) és az unokaöcsémmel (13) a Johnny háborúját. Nem mondtak se jót se rosszat, a lényeget szerintem fogták. Furcsa lehetett az ő filmhez szokott agyukkal megérteni, hogy valójában mi is a sztori.
Ha középiskolai tanár lennék, biztosan elvinném az osztályomat.
Egyébként disznóság, hogy több jegyet adnak el, mint ahányan kényelmesen elférnek, hogy aztán a jegyszedő néni ösztökélje a nézőket, hogy húzódjanak összéb.
Egyaltalan nem tartozik a lenyeghez, de a hitelesseg kedveert ide masolom a Casablanca inkriminalt reszenek forgatokonyvet:
"Ilsa : Play it once, Sam, for old time's sake.
Sam : I don't know what you mean, Miss Ilsa.
Ilsa : Play it, Sam. Play "As Time Goes By."
Sam : I can't remember it, Miss Ilsa. I'm a little rusty on it.
Ilsa : I'll hum it for you. Sing it, Sam.
Sam :
You must remember this,
A kiss is just a kiss,
A sigh is just a sigh,"
Termeszetesen igazad van abban, hogy Woody ALLEN-nek van egy ilyen cimu filmje, es az egeszet a Casablancara alapozta.
Megegyszer hangsulyoznom kell, hogy a tema szempontjabol egyaltalan nem fontos, mitsem valtoztat azon, hogy SZERINTEM a HIDEMBER rossz film.
Nekem nem annak tűnt...
Bár nem vagyok filmkritikus, sem esztéta, de az említett filmeket kommunista jelzővel illetni - hát ez eléggé elfogult látásmódra utal...
Mindegyik film eléggé hűen követi a Jókai regényt, mint kosztümös film, romantikus film, 1966-ban, akkori technikával forgatva szvsz eléggé színvonalas(a pesti árvíz a Kárpáthy Zoltánban pl.).Szereplőgárdáját tekintve is.Ha meg az a gond vele, hogy akkor készült, amikor...most mindent kötlező leszólni/eltüntetni/elsüllyeszteni csak mert 1989 előtt készült?
Ha a Hídember kosztümös, történelmi (ámde nem romantikus!) filmnek készült, akkor azért nem árt, ha megfelel ezen "stílus" bizonyos követelményeinek - ha meg Bereményi a saját "dizájnját" akarta egy ilyenfajta filmben meg/felmutatni, akkor talán művészfilmnek kéne aposztrofálni, aminek "közérthetősége" pl. nem elsőrendű követelmény.Sőt!:-)
Az ide beírók nagyjából valami ilyesmire utalnak - már azok, akiknek tetszett.Nem lenne ezzel baj, csak néven kell nevezni a gyereket:ez a film Bereményi Géza/Eperjes Károly, stb. egy sajátos szemszögből készült, sajátos álláspontot képviselő művészfilmje.Megtekintésénél kérjük tekintetbe venni ezeket.
Ehelyett ezt történelmi tablónak nevezték, s közönségfilmet szerettek volna csinálni belőle.
A fiam (15 éves) megnézte tavaly tavasszal - Széchenyi Gimnáziumba jár, kötelező volt, testületileg vonultak ki - és avval jött haza:semmit nem értettek belőle, ide-oda repkedtek az idők és a helyszínek, érthetetlen sok dialógus (Eperjes beszédstílusa, illetve előzmények nélküliség miatt), és sok helyen ordító volt az is:makett, digitális technika, stb. felhasználásával készült(ez ugye egy mai tinédzsernek sokat számíthat...).Most azt mondta, neki elég volt egyszer, többet nem nézi meg...
Azt hiszem, én sem!
"Meg kell keresni az embert. Aki ma is élhetne. Szerintem ebben kifejezetten sikeres volt a film s ez az a jegy, ami Bereményi történelmi filmjeit jellemezni szokta."
Igen, ezzel maximálisan egyetértek. Ide sorolhatjuk még talán Wajda Dantonját, és biztosan még sok más filmet. A probléma az a Hídemberrel, hogy ebben az esetben csak a szándékot lehet felfedezni, vagy inkább csak gyanítani. Az alkotóknak semmit sem sikerült ebből megvalósítaniuk. Van ilyen.
Csupa-csupa izgalmas, életteli karakter a Dantonban, a Tanítványokban, stb., szikrázó gyönyörteli összecsapások, de totális káosz és érdektelenség a Hídemberben.
Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, ez a film volt Bereményi első kísérlete, hogy lineárisan elmeséljen egy több évtizedes történetet. Úgy látszik, nem megy neki. Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlanám a Legendárium című művét, amely ugyan - ha jól emlékszem - 150 évet ölel fel, de nem egy mesefolyam, hanem pillanatképek összessége a családi legendárium szereplőinek életéből.
És ez a helyzet a Dantonnal és a Tanítványokkal is.
Azért vagyok vigasztalhatatlan, mert nagyon szívesen néztem volna újra és újra (mint tezsem ezt a Tanítványokkal a Filmmúzeumban) egy bereményis Széchenyi filmet.
kagy,
teljesen igazad van abban, hogy 12 éves kislányodat egyáltalán nem köthette le a film. Ez természetes, nem hiba sem a film, sem kislányod részéről. Neki a Jókai adaptációk sokkal többet mondanak, mint ahogy én is csillogó szemekkel néztem őket annak idején. És értékeiket öreg fejjel is elismerem.
Ami a Tanítványokkal való összevetést illeti, itt is jogos a felvetésed, hiszen Magyar Zoltán alakját valóban nemigen ismeri senki, ellentétben "a legnagyobb magyarral". Ha az utóbbiról akarunk ma is érvényeset mondani, hőlégfúvóval kell leperzselni a politikai rendezvényeken háttérnek használt Széchenyi gigantposztereket, le kell bontanunk a közhelyekből épített idolt, mélyre kell ásnunk, de nagyon. Meg kell keresni az embert. Aki ma is élhetne. Szerintem ebben kifejezetten sikeres volt a film s ez az a jegy, ami Bereményi történelmi filmjeit jellemezni szokta.
Bár nem tartom magam "baloldali szépléleknek", annyit azért hozzád fűznék, hogy ha a DÜHÍTÉS volt a film célja, akkor ezt kellett volna propagálni - nem történelmi filmként legyártatni (mert így, ilyen formában messze áll a történelmi filmtől)!A "dühítő" funkciónak viszont kicsit sokallom a milliárdos nagyságrendű bekerülési költségét.Ha tényleg a dühítés (bosszantás)volt a célja, akkor elég lett volna nyilvánosságra hozni ki lesz a főszereplő, milyen módon ér véget - és mennyit kapnak érte a prominenesek!A filmet le sem kellett volna forgatni....
Szerintem jó film volt. Egyrészt művészfilm Bereményi Géza gondolataival, elképzeléseivel. Másrészt, ha ennyi baloldali széplelket fel tud dühíteni, MÁR MEGÉRTE !
Szerintem! Szerintem Amerikában egyrészt nagyon értenek az idol-gyártáshoz, másrészt a fogadó közeg is felettébb alkalmas a bálványimádásra. Ha most lekattanok a Casablankáról, elfogadva a - fene tudja mitől - időtálló voltát, jut még eszembe számos ilyen "felfújt" produkció. És nem akarok ugyan csatlakozni a mostanában divatos, az amerikaiakat szellemiségükben lenézők táborához, de ha eszembe jutnak azok a magyar filmek, amik - vagy csak egyes jelenetük - a hazai filmtörténet nagy pillanatai közé emelkedtek, nos azok szerintem valóban nagyon jó filmek/jelenetek. Most hirtelen: a Körhinta, az Apa, a Valahol Amerikában, a Szegénylegények, vagy a Hyppolit.... hát a Hídember bizony nem tartozik ezek közé. Egyébként is sajnos elég rég láttam katartikus hatású, jó magyar filmeket. De még a könnyedebb témákban is leköröznek a többi európai filmesek. Talán a Szabó István filmjei....