http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=63136&DocID=61058#61058
http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=63136&DocID=61058#61058
Mindenkinek – senkinek
NSZ • 2002. július 18.
Jött a hír: a Matáv 2002. július elsejével kivezeti a piacról a Mindenkinek csomagot. Ami eddig (szinte) korlátlanul szabad volt, annak csak a morzsái maradnak. Hacsak nem költünk egy vagyont az internetezésre.
Mint köztudott, az otthonról internetezők legnagyobb része telefonos kapcsolattal csatlakozik a hálóra, ezt a kapcsolatot pedig az ország területének 70 százalékán a Matáv biztosítja. Főleg ezeknek a felhasználóknak az érdekeit szolgálta a Mindenkinek csomag és a 150 forintos díjstop. A többség nagyon elégedett volt ezekkel a lehetőségekkel, melyekhez hasonlót a mamutcégen kívül csak a Monortel nyújtott előfizetőinek. Sajnos kis hazánkban egy helyen csak egy szolgáltató „választható” helyi és internetes telefonhívásokhoz. Joggal feltételezik sokan, hogy ezt a helyzeti előnyt kihasználva szünteti meg a legnagyobb szolgáltató a kedvező árú díjcsomagot és díjstopot.
„Ma két Magyarország létezik egymás mellett, és ez a megosztottság egyike a legsúlyosabb problémáknak. Akik lemaradnak, nem tudják, hogy hátrányos helyzetben vannak” – mondta az Demokrácia Klub júniusi rendezvényén Kovács Kálmán, a frissen megalakult Informatikai Minisztérium első embere. Nos, ez igaz. Nagyon sokan vannak, akik még nem is tudják, mennyire megkönynyítheti bizonyos dolgok intézését az internet, mennyivel több naprakész információhoz juttatja az embert, mint bármely más médium.
Június 24-én Kovács Kálmán az ATV reggeli műsorában hangsúlyozta, hogy: „a régi Mindenkinek típusú átalánydíjak nem térnek vissza, ugyanakkor az a támogatási rendszer, amiről a minisztérium megállapodott a szolgáltatókkal, lehetővé teszi, hogy olcsó percdíjas tarifákat alakítsanak ki a szolgáltatók, vagyis összességében ne dráguljon az internetezés”.
Mégis, hogy működne ez a gyakorlatban?
Vegyünk egy nagyon olcsó percdíjat, 50 fillért. Ha csak napi 5 órát szeretnénk a hálón tölteni (ez nagyon sok családban teljesen normális mennyiségnek számít), akkor egy nap 150 forint, 30 nap alatt 4500 forint lenne a költségünk. Ez nem hangzana olyan rosszul, ha egész nap, vagy legalább este 6 órától ennyit kellene fizetni az internetes hívásokért, ám ezt a kedvező percdíjat a Matáv augusztus 1-jétől sajnos csak az éjfél és reggel 7 óra közötti időszakra vezeti be. A pénztárcájukat kímélni vágyó internetezőket rákényszerítik, hogy ebben az embertelen időszakban használják a hálót.
„...a havi 40 óra internetezés a jelenlegi átlagos magyar internethasználat felső határértéke... A felmérések szerint a magyar felhasználók legnagyobb hányada havonta 10 és 40 óra közötti időtartamot tölt internetezéssel, jellemzően a délutáni és késő esti órákban” – ez áll a távközlési cég közleményében. Ezt figyelembe véve alakított ki a Matáv és a kormány két új – 15 és 40 órás – internetes díjcsomagot, olvasható egy június 28-i sajtóközleményben.
Ha ez igaz, akkor nem lehet igaz az, hogy a Matávnak bevételkiesést okozott a Mindenkinek csomag és a 150 forintos díjstop. Ami az új csomagokat illeti, a 15 órás semmire sem elég, a 40 órás a Mindenkinekkel közel megegyező áron (havi 4000 helyett 4500 forintért) biztosít 40 óra internetezést, a régi csomag 414 órájával szemben. Az eddigi tizedét – állami támogatással! Meg kell hagyni, ügyesen lobbizott a Matáv a saját hasznára és az internetes társadalom kárára. Igazi verseny esetén a fogyasztó választ magának szolgáltatót – ezt kellett volna szorgalmazni az álkedvezmények helyett. De erről nálunk egyelőre szó sincs. A mamutcég megpróbálja elkápráztatni a tájékozatlan embereket, az internetezők képviselőinek kérdéseire pedig érdemben nem válaszol. Hőzöngő, elégedetlenkedő, követelőző fiataloknak tekint bennünket, pedig mi is a munkával megkeresett pénzünket költjük telefonálásra és internetezésre, méghozzá nem is keveset.
A Netfelhasználók Érdekvédelmi Társaságának (Netért) tagjai nagy reményeket fűztek az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megalakulásához, s szinte azonnal levelet írtak Kovács Kálmánnak, és személyes meghallgatást kértek tőle. A miniszter azonban inkább Straub Elekkel, a Matáv vezérigazgatójával tárgyalt, aki június elején ezt nyilatkozta az EuroAstra riporterének: „Épeszű ember este internetezik, mert nappal más dolga van, általában dolgozik vagy iskolába jár ... sehol a világon nem interneteznek napi 6 órát emberek ... azt is gondolom, hogy ha normálisan, napi egy órát interneteznek a családban, akkor az bőven elegendő...”
A miniszter úr elfogadta, hogy az otthonról interneten keresztül dolgozókról, fogyatékosokról, leszázalékoltakról, kismamákról megfeledkező (őket nyilván a gyengeelméjűek közé soroló) nyereségorientált vállalatigazgató döntse el, mikor és mennyit internetezzenek az emberek, ráadásul részben az állam pénzén. Nos ez az, ami engem (és nemcsak engem) felháborít. Nem akarom, hogy az állam ilyesmire költse a pénzét: álkedvezményekért cserébe tömje tele az amúgy is nyereséges monopolszolgáltató zsebét, úgy, hogy eközben az internetezőkön mit sem segít.
A Matáv nem adja bérbe helyi hívásra alkalmas telefonvonalait senkinek. Márpedig ha egy cég nem engedi be a piacra potenciális versenytársait, nem is kell semmivel többet, jobbat, olcsóbban nyújtania, mint a nem létező konkurenciának. Akkor a PR nem számít, az egy fokkal kevésbé arcpirító tarifákat nyugodtan nevezhetik kedvezményesnek, és kérhetnek s kaphatnak hozzá állami támogatást (anélkül, hogy bármilyen hiteles adattal szolgálnának eddigi csomagjaik veszteségességéről).
Kovács Kálmán az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ rendezvényén elmondott ars poeticája szerint az új minisztérium legfőbb feladatának nem azt látja, hogy akik már interneteznek, azoknak ne dráguljon a hozzáférés, hanem azt, hogy akik még nem teszik ezt, felismerjék, hogy miből maradnak ki, igényük legyen az internetre.
Vajon azok kapnak majd kedvet az internetezésre, akik azt tapasztalják, hogy a világhálót régóta használók elégedetlenek, tüntetnek, becsapottnak érzik magukat? Szép szavakkal nem lehet elfeledtetni senkivel a matematika törvényszerűségeit. Kinek lesz kedve úgy böngészni a weboldalak között, hogy közben állandóan az órát kell lesniük, különben horribilis összeg szerepel majd a telefonszámlájukon? Kovács Kálmán az ATV-ben kifejezte sajnálatát, hogy a 45 000 Mindenkinek felhasználó közül a 8-10 000 heavy user nem használhatja majd annyit a netet, mint eddig. Ezek az úgynevezett heavy userek (az internetet rendszeresen, nap mint nap használók) mi vagyunk, akik naponta több órában lógunk a hálón, innen szerezzük értesüléseinket, itt kötünk ismeretségeket, barátságokat, esetleg szerelmi (később házastársi) kapcsolatokat, itt találunk magunknak munkát, kutyát, macskát...
Bizony lehet, hogy nem is mi leszünk a legnagyobb vesztesei ennek az ügynek. Nekünk már megvannak a kedvenc oldalaink, internetes ismerőseink, tapasztalataink. Sokszor pár perc alatt is megtaláljuk, amire szükségünk van, le tudunk tölteni egyszerre több dolgot is, amit azután a hálóról lelépve kényelmesen elolvasgatunk. Megnehezíti a dolgunkat ez a furcsa helyzet, de talán nem teszi lehetetlenné. Pontosan az új felhasználók lesznek azok, akik a legjobban szenvednek majd az időkorlátoktól. Ahol ketyeg az óra, ott nehéz belefeledkezni a keresgélésbe, nehéz az információk végtelen halmazában megtalálni a nekünk valót, azt az oldalt, ahova majd rendszeresen visszatérünk. E-mail címeket létrehozni, lépésről lépésre végigcsinálni néhány regisztrációt, ez időigényes dolog, az óra pedig ketyeg... Éppen az internettel való ismerkedéskor kell „heavy user”-nek lenni, megfeledkezni az időről, belefeledkezni a hálóba, hogy azután kiismerjük magunkat.
A Netért azért alakult, mert a netpolgárok felismerték: törekedniük kell arra, hogy ne vihessék őket mint a barmokat a (kapcsolatel)vágóhídra.
A Matáv tulajdonosát, a Deutsche Telekomot kötelezte a német kormány, hogy átalánydíjas telefonfrekvenciát szolgáltasson versenytársainak. Az Egyesült Államokban a Mindenkinekkel megegyező áron egész napos átalányt kapnak az előfizetők internetezésre és helyi telefonhívásokra. Semmiféle okot nem látok arra, hogy nekünk többet kelljen fizetnünk az internetért, mint a fejlettebb országok lakóinak, hiszen a technikai háttér előteremtése nálunk semmivel sem drágább, mint tőlünk nyugatabbra.
És akkor nézzük az alternatívákat: „Korlátlan hozzáférést biztosít a nagy sávszélességű ADSL, amely az ország területének 50 százalékát lefedi, és az év végére 70 százalékos penetráció várható” – írja fentebb említett sajtóközleményében a Matáv. Nos, az ADSL havonta minimum 10 ezer forintjába kerülne egy családnak, s a lefedettség nem az országban, legfeljebb Budapesten 50 százalékos. A kábelneté és a mikrohullámú interneté még kisebb.
Összegezve: ha a minisztérium a törvény megváltoztatása helyett támogatásokat nyújt anélkül, hogy bizonyítéka lenne ezek szükségességére, akkor az internetezőkön vajmi keveset segítenek, csak a telefonszolgáltatókat hizlalják az adófizetők pénzén.
Seregélyes Judit
Netfelhasználók Érdekvédelmi Társasága (Netért)
