Baconbe tekerés: egyből mehet sütőbe, de akkor se hosszú időre, ezt mindenki a maga sütőjével kitapasztalja, omlós puhára. Ökölszabály: a maghő nem mehet 85 fok fölé. És akkor már nem rozé.
Bacon vagy egyéb bunda nélkül: rendesen, erősen körbesütni, kérgezni pár perc alatt. Ilyenkor már majdnem kész a hús! Egyből sütőbe tenni, hogy a belseje is átmelegedjen a kívánt fokra, de max. 150 fokra előmelegített sütőbe, takarás nélkül, 10-15 percre, kivenni és akkor(!) letakarni, hogy ne gőzölődjön ki a nedvesség, pihentetni még 20 percet. Na az lesz tökéletes. (én magam nem békönözöm, inkább így)
Befolyásoló még a töltelék, ha van: nyers, főzést igénylő töltelékkel a töltelék megsüléséig kell sütni, közben persze a nemes hús... hát izé. Én ezt inkább karajjal csinálom ha kell, de inkább kerülöm, mint ördög a tömjénfüstöt.
Már kész töltelékkel töltve, lásd aszalt izé, ugyanaz érvényes, mint fent, nem kell tovább sütni, mint anélkül, sőt talán még kevesebb ideig.
Más: aszalt szirszart tesz valaki a húsba, áztassa már be előtte, ellenkező esetben úgy ki fogja szopni a húsból a nedvességet, hogy attól szárad meg a végeredmény, bármit csinál vele.
Én mindig körbesütöm, nem tudom miért, feltehetően megszokásból. Aztán megy a sütőbe 1í-12 percre, van hőmérőm is, mert nem minden szűz egyforma vastag.
Az hagyján, hogy bemetszi és úgy tölti meg (persze felszúrni is lehetne), de utána tessék begöngyölni baconbe és úgy sütni - ohne elősütés, mert minek is?
volt itt nehany eve egy cikk, hogy a friss koriander szeretetet genek hatarozzak meg. van akinek bejon jamie oliver), van akinek nem. en ruhellem, nekem poloskaillat. a szaritott bogyo mar mas. de pl. mostanban mar azt sem hasznalom savanyuban, csak a borsot es mustarmagot.
Nagyon régóta, mert még a mamám által eltett házi üveges lecsóval kezdtük, azaz múlt évezred. (De csak pár évenként tér vissza, mert kell a változatosság is. Néha pl. tejszínes-gorgonzolás lazac van spenótos tésztával, az idén is az lesz valszeg, de olyan év is van, hogy nem is hal a második, hanem pulyka vagy szarvas.) De jó a bolti lecsóval is; a rácpontyba csak a paprika íze kell, ropogós állagra nincs szükség. Amilyen friss paprikát és paradicsomot mostanában decemberben is árulnak, azzal semmit nem érdemes kezdeni.
A pontyok jelentős része nem kifogástalan minőségű vízben él és a "pocsolyaíz" jórészt a bőrben van. Ez ilyen esetekben indokolja a bőreltávolítását. A pikkelyes pontyot éles késsel lehet "hámozni", gyönyörű fehér lesz. A tükörponty vastag nyálkarétegét nem szeretem, ezért azt le szoktam forrázni és akkor a kicsapódott nyálka egyszerűen letörölhető.
De látom a neten, hogy van már vegán kocsonya is, jó sok zöldséggel, tofuval és agar agarral (hogy valamitől azért megkocsonyásodjon), nálam ez a broáf kategória.
Egyébként én azt sosem értettem, hogy a húsutaló/elutasító emberek az ételeiket miért klasszikus húsételekről nevezik el (szójakolbász, fasírt, zöldségkocsonya, mittudom én milyen hurka, stb.).
Anyósomnál ettem először a rántott pontypatkót lebőrözve. Egy kategóriával finomabb, szerintem. Egész addig kibírtam, hogy a már kész rántott pontyot bőrtelenítettem, sajnálva a finom ropogós panír részét, ami így áldozatul esett. Többnyire megcsinálom magam is, de borzasztóan macerás, néha beszakad a húsa.
A halászlébe gond nélkül belefőzöm a bőrös szeleteket, mert különben szét is esne főzés közben.
Na, elmondtam a sirámaimat. A hentesnél próbálkoztam, természetesen felárral, de nem lehet.
Én nem értem ezt a kavarodást a pontybőr és pucolás körül.
Tiszta vizet öntök az akváriumba.
Konyhai szempontból van 2 féle ponty: a fejétől farkáig páncélingbe bújt pikkelyes, másik a tükörponty, aminek a bőre leginkább a harcsáéra emlékeztet, úszók mentén némi pikkellyel.
Az első bőre vékony, sovány, a másodiké vastag, zsíros, kollagénes, nem mindenki szereti.
Az első fajta pucolásakor nem érdekes, hogy milyen vastag és nagy a pikkely, mert az egészet egyben húzzuk le, mint középkori lovagról a páncélinget. Itt a végeredmény sovány, finom mellékíz nélküli bőr, azt már nem kell bántani. A tükrösnél kell nyúzni, ha valaki nem szereti rajta. Főleg az idős példányok bőre lehet nemguszta. Azt először kínkeservesen pikkelyezzük, majd valahogy megnyúzzuk. Már aki.
Persze harcsát könnyebb nyúzni, mint pontyot. Ezért nem is vállalnak ilyet. Persze nekem most van a fagyasztómban egy öreg sok kilós tükörponty, ami meg lett nyúzva, mert már öreg a bőr.
Én adnék azért egy tippet.
Tükrös halat és harcsát is lehet bőrösen sütni.
Én vastagon sóval kezelem a bőrt, amit egy idő múlva lemosok, késsel lekaparok. Ha kell 2-3-szor egymás után. Utána tiszta és élvezhető lesz a bőr.
