A trón szétszerelése
Tóta W. Árpád
2002. április 23., kedd
A polgárháborús hangulat lassan csillapodik, egy időre ismét tokba-hüvelybe csusszannak a kokárdák, valamint Horn Gyula is elvermelheti magát pár évre. A végeredmények alapján egyik félnek sincs oka diadalívet emelni - ahogy az ilyen belföldi villongások többségénél, itt sincs győztes, csupán eltérő mértékű veszteségek. Csak remélhető, hogy a szocialisták nem öntelt hahotával fognak az óhatatlan átalakításokhoz, hogy képesek lesznek fékezni a bosszúvágyat. Ha ugyanis elégtételt akarnak venni, ahhoz bőséges fegyvertár áll rendelkezésükre.
szegfűbokrétákkal dekorált tankok parádéznak a Hősök terén
Paradox módon az állampárt utódjára hárul az a kínos feladat, hogy szétszerelje azt a hi-tech pilótafülkét, azt a pompás trónust, amelyet az egyik rendszerváltó párt épített magának, és amelyből vitathatatlanul kényelmesen kormányozható az ország. Vegyük szemügyre, mi mindenről kell lemondaniuk ahhoz, hogy valóra váltsák az álmait azoknak a szavazóknak, akik nem annyira miattuk, mint a Fidesz ellenében voksoltak a szocialistákra.
Itt van mindjárt az ország imázsának központja: a Medgyessy-kormánynak ezen keresztül - a szokásjog alapján - módja nyílna például ezermilliókkal támogatni a majálist minden évben, ahol a munkásmozgalom nagyjai mondanak beszédet, Mihail Gorbacsov elvtárs és Horn Gyula pedig öblös partizándalokkal szórakoztatják a lakosságot, s ökör helyett libasültet ropogtat minden munkásfiatal. Április hetedikén, a felszabadulás ünnepén vidám szegfűbokrétákkal dekorált tankok parádéznak a Hősök terén, tornyukon a baráti szakszervezetek vezetőivel, ugyanott térzene és Dévényi Tibor fejét mintázó ugrálóvár a legkisebbeknek. Kaphatunk postaládánkba havonta csinos honismereti brosúrát, amelyből gyárak vidám füstje bodorodik elő, és a javuló normákat ábrázoló Krenner György-karikatúrák között hajdúszoboszlói beutalóért fejthetjük meg a keresztrejtvényből az aktuális nagyberuházást. Mindezt közpénzből, mindenféle kampánykereten és pártköltségvetésen kívül, de csipi-csöppentve azért a haveroknak cserébe, amiért kitalálják, hogy legyen Magyarország emblémája az M betű. És ez még csak az MSZP része: nyilván nem hiányozna az imázstérképről az SZDSZ apportja sem, amit most nem is részletezünk.
a retrospektív vizsgálatokból előbb-utóbb kikerekedne néhány tocsiknyi elsőrangú kompromitka
Másik extra, amelyet a Fidesz-kormány kénytelen Medgyessy kezébe adni: a háromhetenkénti ülésezés. Különösen ennyire szűk többség mellett könnyítene sokat az új akarat keresztülvitelén, ha nem alkalmatlankodna ott az ellenzéki sáskahad, akik mindenféle magyarázatokat meg válaszokat követelnek. Sokkal egyszerűbb, ha senki nem zavarja beszélgetéssel a buszvezetőt, s a jelenlegi rendszer épp ezt teszi lehetővé - kiegészülve a minisztériumokat "felügyelő", a rendeleti kormányzást nagyban segítő kanczelláriával. Mégis: az MSZP, ha ígéreteihez hű akar maradni, kénytelen lesz visszaállítani a hetenkénti ülésezést és közvetítését. Újabb intézkedés, amellyel tudatosan gyöngíti saját pozícióját, és amelyet sürgősen meg kell tennie, lemondva arról az izgalmas jelenetről, amikor az ellenzék interpellál ez ügyben, feszengve szembeköpve magát.
Aztán az adórendőrség is, ugye. A munkásosztály szivárványos ökle, egy Hatóság, amely ha kell, odacsap. Ha netán az elszámoltatást követelő vízfejű lumpenproletariátus nyomást gyakorolna az új kormányra, csapkodhatná a régit évekig szüntelenül: fegyver a kézben, és ajkon a dal. Simicska Lajost egészen biztosan képes lenne pótolni a szocialista káderállomány, és a retrospektív vizsgálatokból előbb-utóbb kikerekedne néhány tocsiknyi elsőrangú kompromitka.
ehhez már szerzetesi önmérséklet kellene - és az politikai pártnak ritkán sajátja
Az uralkodói szék kartámláiban megtalálható a köztévé és a közrádió legfőbb távirányítója, amellyel bármi bármikor képernyőre-mikrofonba küldhető - bár az átprogramozás bizonyára beletelne némi időbe. Ez ügyben kissé könnyebb lenne önuralmat tanúsítani, tekintve, hogy a baloldali-liberális eszmerendszer a reménytelenül prostituálódott közszolgálat nélkül is bírja a sajtó támogatását, ha nem is úgy, hogy közvetlenül a pártok szerkesszék a műsort vagy faxolják át a cikkeket. Le kell szűrni az elmúlt évek tanulságát: a közszolgálati médiumok manipulálása egy bazinagy, látványos szöges nuncsaku, amivel viszont könnyen saját magát kapja szájon a túl lelkes nindzsatanonc. Csakhogy a bosszúszomj lobog; Lendvay Ildikó telefonon már be is fenyítette az MTV szerkesztőségét, ha teljesen jogosan is, de sajátos gesztus keretében. Megtartani őket az esetek többségében nagyobb szakmai hiba lenne, mint amilyen nemes gesztus; inkább az a kérdés, kik kerülnek a helyükre. Míg az imázsközpont bezárása és a parlamentarizmus exhumálása egyszeri és magától értetődő műtét, a médiapolitika ennél sokkal bonyolultabb, apró részintézkedésekből áll, ráadásul többszörösen közvetve, már ha a törvény szerint kívánunk eljárni. Nem segít a helyzeten, hogy azok a higgadt profik, akikre ilyenkor szükség lenne, mára - néha vállaltan, néha akaratlanul - valamelyik szekértábor körül őgyelegnek, így pártatlan vagy annak eladható médiaszemélyiségek híján aligha lesz itt médiabéke. Sajnosbizony. Majd a virtuális sztárok, talán ők megoldják.
Csupa öncsonkítás, puff neki: az első száz nap azzal fog telni, hogy a Medgyessy-kormány sorra felszámolja saját hatásköreit, saját fegyvertárát. Ígéretei erre kötelezik, ám mint ezen a néhány példán is látszik, ehhez már szerzetesi önmérséklet kellene - és az politikai pártnak ritkán sajátja, még ha hívő tagozattal is fel van szerelve. Ha meg nem teszi meg, akkor felejtsük is el ezt a száznapos bohóckodást, és készüljünk a Bokros-csomagra: az ígéret szép szó, semmi több.
