Ha valaki megnyitja ezt a topicok, azt hiheti, hogy egy szélsôjobbos fröcsögést fog találni. De nem. Hogy kiket takar igazából a cím az kiderül az írás végére.
Kettészakadt az ország. De ezt nem egyetlen vonal mentén tette. Az egyik oldalon tülekednek a hazaárulók, strigák, lumpenprolik és a szelvényvagdosó MOL kisrészvényesek, akik maszatos (és kissé görbe) orrukat a kirakatüveghez nyomva figyelik, ahogy bent a multinacionális nagytôke habzsolja az oroszkrémtortát, miközben véres nyál csordul ki a szája szélén; a másik oldalon csoportosulnak a falusi bunkók, irredenták, nácik mint hôzöngô dolomitporos csôcselék. Az egyik oldalon a fôváros a másik oldalon a vidék; az egyiken Nyugat-Magyarország a másikon a keleti rész; észak és dél. S mindkettô a másikban saját elveszejtôjét látja, akitôl félni, sôt rettegni kell, hiszen elvesz és lerombol mindent. Mi és kik okozták ezt a félelmetes helyzetet? Egy párt, és annak néhány vezetôje. Tették ezt egy olyan országban, ahol szinte úri (ezt a szót is hogy lejáratták!) módon zajlott le a rendszerválátás, ahol még rendkívüli választást sem kellet kiírni. Minden választás (legyen bárhol a világon) arról szól, hogy a politikusok egymást püfölik, egymás hatalomból ki-vagy belépésével riogatják a nagyérdeműt. De ez most megváltozott. Egy párt, és annak néhány vezetôje arra buzdít mindenkit, hogy féljen a másiktól. Ez a csoport, amely szép fokozatosan vidéki klerikális agrárpárttá vált, szélsôbalos populista retorikát használ. Aki nincs velük az ellenük van, de az nem ellenfél, hanem ellenség, akit földbe kell döngölni, el kell pusztítani. Aki nincs velük az nem magyar, sôt nem is ember. Fél az ország, (kis szójátékkal) a másik féltôl fél. Fél a jövôtôl, nyugat fél kelettôl a vidék fél a fôvárostól, a földműves fél az értelmiségtôl. De miért? Egyetlen párt néhány flusztrált vezetôjének paranoiája megbolondít tízmillió dolgos polgárt (ezt a szót is tönkretették!). Magamon veszem észre. Megyek az utcán, és figyelem a kabátokat; kinek van kokárda a hajtókáján. Nézem az arcát, keresem rajta a gonoszságot, pedig nincsen rajta, mégis úgy érzem félni kell tôle, ô ellenség.
Hosszú évekig március 15-én mindenkinek rossz érzése lesz, amikor feltűzi a magyar trikolórt. Azt a jelképet, amelynek az összetartozás és nem a különállást kellene jelentenie, a közös történelem és múlt szimbólumát, amit büszkén viselhet fiatal és öreg, falusi és városi, zalaegerszegi és mátészalkai. És megint büszkén nézhetne magyar a magyarra, nem félve, összehúzott, félrefordított tekintettel. Ebben az országban csak annak kellene félnie, aki nem tartja be a törvényeket. Ha politikus az illetô, akkor különösen félnie kellene, mert a törvény rá kétszeresen kötelezô, s ha megszegi, nemcsak a bíróság, hanem tízmillió honfitársa elôtt is felenie kellene, azok elôtt, akiket gyűlöletbe taszított és elárult.
