Keresés

Hogy a Magyar Nemzet hazudik, hát hazudik!... Arra találták ki. De hogy felnött, felelös magyar politikusok, akik pontosan tudják a Bokros-csomag kényszeréböl sarjadt fellendülés minden adatát - belehazudjanak az emberek szemébe, az egy kicsit sok. Illetve sok volt. Vasárnap este fellélegzik az ország.

már volt egy hasonló topic valami bokros csomagról utoljára

de vannak, akik csak azt hiszik el, amit a magyar nemzet ír, úgyhogy felesleges itt erőltetni magatokat.

Na, még egyszer?...

A csomag megmentette a gazdaságot
Bokros, a sebész
A rendszerváltást követő időszak kétségtelenül egyik legellentmondásosabb közéleti személyiségévé Bokros Lajos, expénzügyminiszter vált. Személye ugyanis – némi marxista utánérzéssel – szinonímája lett a kapitalista kizsákmányolásnak és népnyúzásnak, s a nevével a jobboldal a mai napig mumusként riogatja a magyar lakosságot. Nem is múlik el úgy hét, hogy a jobboldali sajtó egyik-másik prominense ne fenyegetné meg a választópolgárokat tandíj bevezetéssel, méregdrága fogtömésekkel, s legfőképpen újabb „csomagokkal” arra az esetre nézve, ha a Fidesz vezette koalíciónak útilaput kötnének a talpára.
A Magyar Nemzet és a Demokrata határain túllátó állampolgár azonban akkor bizonytalanodik el, ha azt hallja, hogy az egykor rettegett és utált pénzügyminiszterét a Euromoney a kilencvenes évek végén az Év pénzügyminiszterének választotta, hogy a lengyel után immár a horvát kormány is szakértőjének hívta meg, s hogy a Bokros-féle közgazdasági nézetek egyre több nyugati egyetem tananyagában bukkannak fel. Bokros Lajos személyével és a Bokros-csomag néven elhíresült stabilizációs programmal kapcsolatosan mai napig végletesen megosztott a magyar társadalom. Cikkünk a Bokros személye körül kavargó ellentmondásos társadalmi érzületeket igyekszik körüljárni.
A tisztánlátás érdekében először érdemes az 1994–95-ös eseményeket, a konkrét tényeket felidézni. Bár ezt sokan határozottan tagadják, ennek ellenére tény, hogy 1994 végére és 1995 elejére az ország csőd közeli állapotba került. 1994-ben a folyó fizetési mérleg hiánya 3,9 milliárd dollárra, az az évi GDP, vagyis az összes hazai megtermelt termék értékének közel 10 százalékára rúgott, s az államháztartás hiánya megközelítette a 9 százalékot. Ennél nagyobb problémát jelentett, hogy az 1994-es mexikói válság árnyékában a külföldi tőke bizalma végleg megingott, s még az utolsó mentsvár, a Nemzetközi Valutaalap is elfordult a kormánytól. Az akkori helyzet súlyosságát tekintve az álláspontok utólag természetesen megoszlanak, egy azonban tény, hogy az adósságspirálba került nemzetgazdaság vészes gyorsasággal közeledett a katasztrófa felé. Az ezekkel kapcsolatos aggályokról pedig el lehet mondani, hogy legkönnyebben a be nem következett bukásról lehet utólag azt állítani, hogy másképp is el lehetett volna kerülni.
Bokros pénzügyminiszterré történt kinevezése után nem sokkal, 1995. március 12-én, a „fekete vasárnap” kerültek bevezetésre a stabilizációs intézkedések. Ezek egy részének szükségességét, mint például az 1997-ig fennálló vámpótlék vagy a csúszó leértékelés, kevesen vitatják. Ugyanakkor a lakosság számára a Bokros-csomag elsősorban nem a forint leértékelését vagy a vámpótlékot jelentette, sokkal inkább a „népnyúzásként” megélt szociális kiadások jelentős megnyirbálását, amelyek társadalmi kommunikációja akkoriban rendkívül rosszul sikerült. Különösen akkor igaz ez, ha belegondolunk, hogy a komolyabb közgazdasági összefüggéseket az átlagember nem tudja átlátni, különösen azért, mert a makroökonómusok állításainak valóságtartalmát általában a saját pénztárcáján méri. Az 1994-es választások során nem kevés kádári nosztalgiával megválasztott szocialista kormányzattól pedig a szociális juttatások csökkenését végképp nem várta senki. A társadalmi felhördülést a program tartalma és szükségessének hiányos kommunikációja egyaránt fokozta, legitimációjára pedig komoly csapást jelentett többek között a pénzügyminiszter nagy visszhangot kiváltott 16 milliós végkielégítése. A végső döfést azonban kétségtelenül az Alkotmánybíróság adta meg a csomagnak azzal, hogy több intézkedését alkotmányellenesnek minősítette, s ezzel annak nemcsak társadalmi, hanem politikai legitimációját is aláásta.
Az év vége felé a pénzügyminiszter szinte már magányos harcosként vívta küzdelmét a csomagért, hiszen ekkorra már nemcsak a közhangulat, s ennek hullámain az akkori ellenzék, hanem Horn Gyula és az MSZP szakszervezeti szárnya is erőteljesen szembe fordult vele. Eközben azonban a Bokros és csapata által tudatosan „sokkhelyzetbe” hozott gazdaság kezdett magához térni, s a csoda megtörtént. Bokros Lajos szavaival élve „a cirkáló kezdett lassan megfordulni”. A fizetési mérleg hiányának növekedése 1995 második felében lelassult, a költségvetési deficit pedig megfeleződött. Az export szinte egy varázsütésre növekedni kezdett. Mindezek mellett a legnagyobb meglepetést mégis az okozta, hogy a gazdaság teljesítménye a megszorító intézkedések közepette egyáltalán nem esett vissza. A stabilizációs program sikerét tovább növelte az a tény, hogy sikerült kiharcolni, hogy az év végén váratlanul megnőtt privatizációs bevételeket a kormány az államadósság mérséklésére költse.
Ma már közgazdasági tény, hogy az 1996 elejére társadalmilag és politikailag szinte teljesen ellehetetlenedett „csomag”, amely Bokrosnak végül a pénzügyminiszteri székébe is került, stabilizálta és hosszú évekre növekedési pályára állította a magyar gazdaságot. A sebészi beavatkozás fájdalmas, ám ezt nem lehet elvitatni, hihetetlenül pontos és szakszerű volt. Mindemellett azonban az is tény, a társadalom többsége a mai napig nem tudta megbocsátani a Bokros-csomagot, annak ellenére, hogy mind az expénzügyminiszternek, mind a Bokros-csomag társszerzőjének, Surányi György-nek, akkori MNB-elnöknek a stabilizációs program komoly szakmai és nemzetközi elismerést is hozott. Sajnálatos, hogy a jelenlegi kormánypártok, akik feltehetően még nálunk is jobban tudják, hogy mit köszönhetnek a Bokros-csomagnak, azt napi politikai célból a mai napig furkósbotnak használják. Minden bizonnyal jó néhány évnek kell még eltelni ahhoz, hogy a csomag végső rehabilitálása megtörténjen, s végleg kiderüljön, mit is köszönhet az ország Bokros Lajosnak.

Bokros-csomag: a tények a mítosz mögött

Hét évvel a magyar gazdaságpolitika egyik legmarkánsabb intézkedéssorozata, a Bokros-csomag után, sokan megkérdőjelezik a csomag szükségességét. A másik oldal szerint az 1995-ös stabilizációs program nélkül az ország szakadékba zuhant volna. Esély sem lett volna az 1997-ben megkezdődött, fenntartható gazdasági növekedés folytatására, és az ország átélt volna egy, a mexikói gazdasági katasztrófához hasonlatos összeomlást. Tény, hogy Bokros Lajos 1995. március 12-én meghirdetett stabilizációs modellje tananyag a nyugati közgazdaság-tudományi egyetemeken, valamint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is követendő modellnek minősítette a volt pénzügyminiszter döntéseit. Jelen írásunkban, az 1994-ben kialakult helyzet értékelésére, a Bokros-csomag rövid elemzésére és hatásainak ismertetésére vállalkozunk.

Magyarország kedvezőtlen nemzetközi megítélésének alapja egyrészt az ország nagymértékű eladósodottsága volt, másrészt hogy hazánknak nem volt érvényes megállapodása a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), harmadrészt pedig az, hogy a privatizációs folyamat megtorpant.

Szükség volt-e megszorító intézkedésekre?

A Bokros-csomagot ellenzők véleménye szerint a kormányzat 1995-ben választott stratégiája téves diagnózison alapult, közgazdaságilag rossz irányba indult el. Az 1995-ös évet követő időszak gazdasági fellendülése szerintük nem "a csomagnak" köszönhető, hiszen az recesszióval és egyes lehetőségek elmulasztásával járt. Az e táborhoz tartozók kétségbe vonják azt is, hogy az intézkedéssorozat tartós makrogazdasági stabilizációt hozott volna.

A helyzetre visszatekintve megállapítható, hogy az ország egyre mélyülő krízis-spirálból igyekezett megtalálni a kiutat. A rendszerváltástól 1993-ig a GDP több mint húsz százalékkal, az ipari termelés 35 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 45 százalékkal csökkent. A magánfogyasztás csökkenése ugyan nem újdonság, hiszen az már jóval a rendszerváltozás előtt megkezdődött, de 1990 és 1993 között további 10 százalékkal esett. A jövedelmek és átlagkeresetek reálértéke 1988-tól 1993-ig folyamatosan esett. Az 1994-es évben az egy évvel korábbi állapothoz képest ugyan nőttek a reálbérek, de az egy főre jutó érték így is 22-23 százalékkal, a reáljövedelmek 12-13 százalékkal alacsonyabbak voltak az 1989-es értékeknél. A munkanélküliségi ráta a rendszerváltást követő két évben 2 százalékról 13 százalékra szökött. A drámai helyzetet jól szemlélteti, hogy 1990 és 1994 között 1,4 millió munkahely szűnt meg.

Az inflációs várakozások meghaladták a huszonöt százalékot. A gazdaság kedvezőtlen megítélésének egyik következményeként nem lehetett hosszú lejáratú állampapírt kibocsátani. A kibocsátott papírok rövid (3-6 hónapos) lejáratúak voltak, és a kamatszintjük erősen meghaladta az infláció szintjét (pl. 1994-ben 18,8 százalékos infláció mellett 26,93 százalékos volt az állampapír éves kamatátlaga - a nominális leértékelődés szintje 30,6 százalékos). Mindez azért fontos, mert az állam emiatt nem juthatott hosszú lejáratú hitelhez a belső hitelállomány növelése által sem. Először 1995-ben volt egészséges különbség az infláció mértéke és az állampapírhozam között.

Egyes makrogazdasági adatok 1993 és 1997 között:

1993
1994
1995
1996
1997

Állampapírhozam
17,22
26,93
32,04
23,96
20,13

Infláció
22,5
18,8
28,2
23,6
18,3

Privatizációs bevételek (milliárd forint)
7,2
31
150
219,9
161,9

GDP (euró/fő)
3207
3409
3374
3538
3987

(forrás: IMF)

A gazdaság csőd közeli helyzetben volt. A költségvetés és a fizetési mérleg hiánya olyan szintet ért el, ami a lejáró hitelek törlesztését és megújítását fenyegette. Az állam hitelezőinek bizalma megingott, ezért egyre rövidebb időre és fokozatosan romló feltételek mellett jutott az állam újabb hitelhez. Ez az "adósságspirál" kódolta a rendszerbe a csődöt.

Az intézkedések - preventív terápia

A feladat a következő volt: a gazdaság nemzetközi versenyképességét javítani kell, akárcsak a munka hatékonyságát. Cél volt, hogy az export növelésével többlet devizabevételhez jusson az ország. Ez magalapozza a gazdasági növekedést, mégpedig a pénzügyi egyensúly javításával. Magyarország esetében ugyanis nem lehetett a belső fogyasztásra apellálni, mert ez a pénzügyi egyensúly megingásához vezet, ami gátat vet a gazdasági növekedés fenntartásának. A növekedés motorja esetünkben tehát az export.

A stabilizációs csomag négy részre osztható: a csúszó leértékelés bevezetése, a vámpótlék, a jövedelempolitika és az államháztartási reformlépések.

A sokat kritizált csúszó leértékelés és a vámpótlék

A rendszer bevezetésével egy időben a kormány egyszeri, 9 százalékos forintleértékelést hajtott végre, majd az első félévben (1995. július 1-ig) havonta 1,9 százalékkal értékelték le a nemzeti valutát. E dátumtól a leértékelés üteme fokozatosan csökkent, és a későbbiek folyamán nem haladhatta meg az 1,3 százalékos havi értéket.

A leértékelésre azért volt szükség, mert a forint vészesen felülértékelt volt - azaz a rendszer erősítette az importot és gyengítette az exportot. A csúszó leértékelés eredményeként az addigi hektikus leértékelések helyett kiszámítható lett a forint romlása. Ennek köszönhetően csillapodott a szférában mutatkozó spekuláció, megerősödött a forint iránti bizalom és a monetáris politika szavahihetősége. A leértékelés továbbá jelentősen megerősítette a hazai exportot, ugyanis az exporttermékek valutában számolva olcsóbbak lettek. A csúszó leértékelés ráadásul ezt a lökést hónapról hónapra, kiszámíthatóan nyújtotta a vállalatoknak.

A legfontosabb makrogazdasági mutatószámok:

1993
1994
1995

GDP (évi növekedési ütem, %)
-0,6
2,9
1,5

Háztartások fogyasztása (évi növekedési ütem, %)
1,3
-0,4
-5,7

Export (évi volumenindex)
-13,1
16,6
8,1

Import (évi volumenindex)
20,9
14,5
-4,0

Kereskedelmi mérleg (millió dollár)
-3247
-3635
-2442

Folyó fizetési mérleg (millió dollár)
-3455
-3911
-2480

Nettó konvertibilis adósságállomány (millió dollár)
14 927
18 936
16 817

Munkanélküliségi ráta (%)
12,1
10,4
10,4

Konszolidált állami költségvetés hiánya (GDP%)
-5,2
-7,4
-4,0

Infláció (évi fogyasztói árindex)
22,5
18,8
28,2

(forrás: KSH)

Az intézkedéssorozat eredményeképpen (lásd a fenti táblázatot) a fogyasztás drasztikusan csökkent, miközben a termelés nem. A korábbi hatalmas import és gyenge export helyett az import éves volumenindexe a negatív tartományba került, vagyis csökkent a behozatal, míg az export megerősödött. Sikerült megállítani az adósságállomány növekedését és visszaszerezni az ország hitelképességét.

A program egyéb eszközökkel is igyekezett a külkereskedelem kiigazodásához hozzájárulni. A vámpótlékot az elsődleges energiahordozók kivételével valamennyi külföldről behozott árura kiterjesztették, értéke 8 százalék volt. A vámpótlék 1997-ben fokozatosan szűnt meg - a Bokros-csomagban meghatározott formában. Az intézkedés célja a rövid távú költségvetési bevétel növelése és az importvisszafogás volt.

A GATT (Nemzetközi Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény) tiltja az egyoldalú védővámok bevezetését, kivéve, ha a rossz gazdasági helyzet azt indokolja. Ebben az esetben átmeneti jelleggel (két évre) be lehetett vezetni, a vámszint átmeneti leépülésének vállalásával. Az intézkedés következtében fékeződött az importkereslet, továbbá jelentős költségvetési többlet keletkezett.

A csúszó leértékelés életben tartásához szükség volt a magyar jegybank közreműködésére. A sávot, amiben a forint árfolyama mozoghat, 5 százalékban határozták meg (+/- 2,5 százalék). Ha ettől eltért a forint mozgása, a jegybank interveniált (nagy mennyiségű vétellel vagy eladással tartotta a valutát a sávban).

Jövedelempolitika

A kormány egyoldalúan korlátozta a nominálbérek emelkedését a költségvetés által finanszírozott szervezetekben. A magántulajdonban lévő vállalatok bérrendszerébe nem avatkozott a kormányzat. Azonban mivel az állami és a magánszektor jelentős részben közös munkaerő-kínálaton osztozik, a magánmunkaadók is jelentős mértékben követték az állami bérpolitikát. A reálbérek ennek eredményeként 12 százalékkal csökkentek.

A jövedelempolitikai reformok jelentősége az volt, hogy az 1995-ben 28 százalék fölé emelkedő inflációval 12 százalékkal csökkentette a reálbéreket, egyben helyreállította a versenyképességet, aminek következménye a későbbi két számjegyű exportnövekedés volt.

Fiskális politika

Megszűnt a felsőoktatás teljes ingyenessége. A rászorultság elve alapján leszűkült azok köre, akik gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra vagy gyermeknevelési támogatásra jogosultak (az intézkedés a korábbi jogosultak 10 százalékától vonta meg a jogot). Megszűnt a fogászati ellátás általános és teljes ingyenessége. Csökkent és célzottabb lett a gyógyszerek költségvetési támogatása. Felemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt.

Az államháztartási reformlépések jelentősen csökkentették a közkiadásokat, egyben hatásuk volt a társadalom közpénzek elosztásával kapcsolatos tudatának alakításában.

Magyarországon az állami kiadások GDP-hez viszonyított aránya nagyon magas volt, így a kiadások csökkenésén és a bevételek növelésén alapuló fiskális reformok bizonyultak helyesnek. A program radikális lépéssel indult meg ezen az úton. A költségvetési deficit 1995-ös csökkenését a következő aránypár érzékelteti: 1 forint bevétel-növekedés 3 forint kiadáscsökkenéssel párosult.

A csomag szociális intézkedései kapcsán jelentkező megtakarítások:

Társadalombiztosítási járulékalap szélesítése
15,6 milliárd forint

Családi pótlék jövedelemhez kötése
9 milliárd forint

Célzott gyermekgondozási és anyasági támogatás
2 milliárd forint

Gyermekgondozási díj és egyszeri családtámogatás megszűnése
6,7 milliárd forint

Ingyenes fogorvosi ellátás megszűnése
7 milliárd forint

Tandíj bevezetése a felsőoktatásban
2 milliárd forint

(forrás: Népszabadság - Üzleti Negyed)

A fentiek ellenére ezen intézkedések pénzügyi hatása elhanyagolható volt. A Bokros-csomag kigondolói és méltatói szerint ezek jelentősége abban rejlett, hogy a piacgazdaságban megfigyelhetőnél igazságosabb társadalom irányába mutattak. Korszerűbb szociálpolitikát igyekezett a kormány bevezetni, melynek lényege, hogy azokra a rétegekre irányul, melyek rászorulnak.

Privatizáció

A privatizáció új hullámára nem vonatkozott a Bokros-csomag. Annak megindítása azonban komoly költségvetési bevétellel kecsegtetett, és - kemény harcok árán - elkészültek az akciót szabályozó törvények is. Ekkor jelentősen felgyorsult (a korábbi időszakhoz viszonyítva) a folyamat. Az energiaszektor és a távközlés privatizációja nagy ütemben haladt előre, sor került több jelentős állami bank, és egy sor feldolgozóipari vállalat magánosítására.

A privatizáció makrogazdasági "mellékhatásai" már 1995-ben jelentkeztek. A közvetlen külföldi tőkebefektetés, a privatizálással összefüggésben befektetett összegeket is beleértve, 4,6 milliárd dollár volt.

Vita a többletbevételek felhasználásáról

A törvényhozáson, de még a kormányon belül is nagy vita folyt a többlet felhasználásáról. A lehetőségek között az autópálya-építés is szerepelt, de végül a kormány javaslatának ellenállva a törvényhozás megszavazta Bokros javaslatát, miszerint a teljes többletet a magyar államadósság csökkentésére kell felhasználni. Bokros szerint az ebből eredő kamatmegtakarítás ígérkezett a legbiztosabb eredménynek.

Alkotmányossági vizsgálatok

Meg kell említeni, hogy a törvény tartalmi vizsgálata során alkotmányossági kételyek merültek fel. Ezek közül legfontosabbak azok, melyek a szociális megszorításokkal kapcsolatban merültek fel. Az anyasági- és gyermektámogatási rendszert érintő módosítások bevezetését az Alkotmánybíróság (AB) helybenhagyta ugyan, de a korábban születettekre és a már megfogant gyermekekre a régi támogatási rendszer maradt érvényben. E tekintetben tehát az AB ugyan hatályon kívül helyezte a rendelkezést, annak lényegét viszont elfogadta (így változtak a gyesre, gyedre, gyetre, várandóssági pótlékra és a terhességi gyermekágyi segélyre vonatkozó szabályok). A csomag rövid, meghatározott időre szóló juttatásait (családi pótlék), az AB alkotmányellenesnek ítélte. A táppénz-finanszírozás módosítását az AB ugyancsak megsemmisítette, akárcsak a honoráriumok 44 százalékos tb-járulékát előíró módosítást.

A Bokros-csomag után javultak a gazdasági mutatók

A Bokros-csomag meghirdetése előtt Magyarország két egymást követő évben hatalmas fizetésimérleg-hiányt mutatott fel, és nemzetközi megítélése romlani kezdett. A bevezetett intézkedések eredményeképpen elkerülhető lett egy, a mexikóihoz hasonló pénzügyi katasztrófa. A mexikói gazdasági válság nem sokkal a Bokros-csomag előtt robbant ki. A válság előtt a mexikói gazdaság és a magyar helyzet sokban hasonlított. Gazdaságelemzők attól féltek, hogy a mexikói összeomlás a dominóelv alapján terjedhet.

Magyarországon azonban a legtöbb makrogazdasági mutató egyértelmű javulást jelzett már 1996-ban. A kereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg hiánya lényegesen csökkent, a költségvetés elsődleges, adósságszolgálat nélküli egyenlege végre pozitív lett.

Az ehhez hasonló stabilizációs programokat az esetek döntő többségében erős visszaesés és a munkanélküliség drasztikus megnövekedése kíséri. Magyarországon a GDP várt erős csökkenése helyett a gazdaság tovább bővült, a munkanélküliségi rátát pedig sikerült változatlanul tartani. A javulásnak természetesen komoly ára volt, hiszen erősen csökkent az életszínvonal, az infláció jelentősen felgyorsult, elérve az éves 28,2 százalékos értéket - ám még így is a mérsékelt infláció sávjában maradt, vagyis gazdaságpolitikai eszközökkel kézben tartható volt.

A Bokros-csomag pártolói szerint nemzetközi példák egész sora mutatja (Chile, Argentína, Brazília, Mexikó vagy Csehország esete), hogy a megszorítások elkerülhetetlenek voltak. Természetesen nem váltott ki osztatlan lelkesedést a társadalomból, de véleményük szerint gazdasági és társadalmi haszna, szükségessége - éppen a fentebb kifejtettek miatt - elvitathatatlan.

Répássy Balázs

(Üzleti Negyed)