Miért jó balosnak lenni ?
Nem egy különleges érzés amúgy elsőre: egyszer csak arra ébred, az ember, hogy balos, de nagyon.
Énvelem például ez történt:
Eccerű magyar állampolgár voltam elejibe csak. Egyik este még rendesen meghallgattam a fűrer beszéggyit a királyiba , mint mindig, ha szája gyöngyit nagylelkűen elébem, hullatta. De most véletlen még oda is figyeltem. Megütötte a fülemet, amit a rengeteg, rengeteg gonoszságról mondott, ami a gonosz balos ellennek típusos sajátja. Mondta a fűrer, hogy veszélyben a haza, jön, támad a vörös baloldali métely.
Mondom: nem hagyhatod árnyék, hogy gyönyörű hazádat elsöpörje a vörös számum. Tegyé érette. Másnap délután megvettem a sajtót, elolvastam az egészet, az utolsó betűig. Megnéztem még egyszer a fűrer egyik samesszát a tévébe, aszt gyanút fogtam: te árnyék, te balos vagy bazzeg !!
Mert megmondta a fűrer, meg a samessza is, hogy most két világ között kell választani .Aszt én meg addig azt hittem, hogy csak kormányt kell választani, mint eccerű magyar állampolgárnak . Vagy ilyen az ember, vagy olyan, mondta a fűrer is, meg a samessza is, oszt néztem őköt, hogy nem vagyok olyan, mint ők. Meg hallgattam őket, oszt éreztem, hogy nem tudnék ilyeneket mondani sose. Én még meg is néztem magam a tükörben, de nem láttam a változást: néztem a kezemet, hogy nő-e már a karmom, néztem a lábamra, hogy van-e már patám. Aszt semmi változás. De éreztem, hogy a Gonosz már belefészkelte magát a lelkembe.
Illyen rettegéssel bújtam, a paplanom alá. Egész éjjel forgolódtam, hányódtam, hánytam a keresztet magamra piszkosúl, meg montam az imát, amit tanultam a tévébe: olimpiát akarok, Széchényi tervet akarok, jövő, haza, álom, négy kerék, négy szoba, négy kocsi, négy év. De nem volt mentség:
Mikor reggel fölkeltem, már tudtam, hogy balos vagyok. Nyomban a kokárdámat letéptem a dobogó forró szívem fölűl, mert úgy éreztem, nem érdemlem. Rögtön a Milleneumi Országjáró bivalybőrbe kötött aranybetűvel címezett egybegyűjtött példányait felajánlottam a Széchenyi könyvtárnak: ezt a drága ajándékot fűrerem a száját megvonva a falattól jutatta nekem, nem érdemlem . Rögtön a fűrer aranykeretes képit a falról levettem, nem éreztem többé, hogy méltó vagyok a tekintetére. Rögtön a naggyűlésre nem mertem kimenni, mert kokárdám meg mán nem volt.
Azóta így van: balos vagyok, holott nem mozdultam egy tapodtat sem. Átmentek rajtam a politikai oldalhatárok. De azért meg lehet szokni, már szavazni is így szavaztam. Ha fűrerem nem hívja fel figyelmemet, soha nem veszem észre, aztán ott szennyezném a tiszta érzületű igaz magyarságot. Így mégiscsak tisztességesebb, aszt a haza is megmenekül.
Azt nem tudom, hogy jó-e balosnak lenni, mert még nem volt időm megszokni, eddig egész életemben csak ember voltam. Csak nézegetem, hogy melyik oldalra kik álltak oda, oszt abból gondolom, hogy balosnak lenni nyilván valamivel jobb lehet.
Mindenesetre itt vidámabb a társaság, intelligensebbek a népek, kevesebb a nyál, meg viselkedhetek akár még normálisan is, nem mondja meg senki, hogy öltözködjek, mit vegyek föl jeles ünnepekkor, meg hétköznap. Nem kell idiotikusan örülni minden szarrá koptatott szlogenen, nem kell népünnepélyeken porrá égetnem magam a pódiumon, nem kell fűrereknek tapsolnom ütemre. Nem kell úgy tennem a rokonságomban meg a munkahelyemen, mintha Amway ügynök lennék. nagyvonalakban ezeket a különbségeket látom .Úgyhogy kevésbé strapás az egész.
Szóval néha már egészen embernek érzem magam. Jó érzés.
árnyék
