Szerintem valahol mélyen minden politikus "talonba tette" a lelkiismeretét. Ennek persze fokozatai is vannak, ki mire hajlandó a hatalom megszerzése/megtartása céljából.
A lelkiismeret pedig (szerintem) tanítható dolog. Egy ideig kiabál, ha nincs hatás, visszavonul. Egy idő után arra, amire régebben sikított volna, már csak legyint.
Példákat (úgy érzem, szerencsére) nem tudok mondani.
Igen, de azon kivul? Erdekel az, hogy Kovacs hogyan erzi magat este, miutan bejelenti, hogy Csehak Judit szemelyeben megtalaltak az orszag szocialpolitikai megmentojet, Nagy Sandor pedig tokeletes gazdasagi miniszter lesz (V, mint Victory!). De akar az is, hogy Kover mennyire pragmatista, mit gondol komolyan abbol, amit mond. Kovacs arca mindig egy arulkodo ovodasra emlekeztet, Koveren viszont cinizmust latok. Tovabbi peldak is erdekelnek.
A meglehetosen enigmatikus cim nem egyebet rejt, minthogy keresem a valaszt a kovetkezo kerdesre:
El lehet-e normalisan (mentalisan egeszsegesen) viselni azt (gondolkodo lenyeket feltetelezve), hogy tudatosan hazugsagokkal tomjuk az emberek fejet hosszu idon keresztul, majd kesobb egy furcsa konstellacioban erenykent (ertekkent!) tuntetjuk fel, hogy ujra azokkal az emberekkel dolgozhatunk, akik velunk egyutt hazudtak => latvan, hogy az emberek meg tapsolnak is erte. Egyaltalan hazugsagnak gondoljak-e ezek az emberek amit mondtak/mondanak, vagy tudati szintig a kerdes el sem jut naluk? Hisznek sajat maguknak? Cinizmus, szarkazmus, micsoda? Segitsetek!
