INDÍTÁSKÉPP:
SZERESSETEK, POLGÁROK!
avagy:
a nagy szombati
Orbán remix
A POLGÁRI SZÍNIISKOLA NEGYEDÉVES HALLGATÓINAK ÉVZÁRÓ ELŐADÁSÁNAK OSZTÁLYZATAI
(Budapest, Kossuth tér 2002. április 13.)
Szorgalom: 5 (kitűnő)
Szavalás: 5 (kitűnő)
Demagógia: 5 (kitűnő)
Közhelyek: 5 (kitűnő)
Magatartás: 4 (jó )
Ének: 3 (közepes )
Külalak: 3 (közepes )
Számtan: 2 (elégséges )
Információtartalom: 0 (nulla)
Átlag: 3.55 (jó)
Ne mondja azt senki, hogy nekem semmi sem tetszik:
Én mindezek alapján határozottan ki merem jelenteni: ez jó kis rendezvény volt.
INDOKLÁS
Szorgalom (5)
Mindenképpen dicséretes szorgalomra vall, hogy a nagy ijedtségre alig röpke egy hét alatt összerittyenteni egy ilyen bulit. Ezt el kell ismerni. Tény. Ezért az ötös.
Ének (3)
(Ez mondjuk igazságosan nem lenne ennyi, csak nem akartam az átlagot lehúzni.)
Azt gondolom, mindenkinek a saját dolga, hogy minek örül, én ebbe nem akarok beleszólni.
Ha a polgárnak az a boldogsága, hogy Völgyesi Szomor Fanni énekel neki, legyen meg hozzá joga. De akkor cserébe hagynám a homokosokat is, hadd játszódjanak egymással. Az ennél biztosan csak sokkal jobb lehet. Én a Szomor Fannit soha nem hallottam eddig még énekelni, meg nem is nagyon szeretném többé.
De azért nagyon pozitív dolognak tartom, hogy a polgári oldal legalább egyszer a négy év alatt próbálkozott valami újjal is. Hát nem jött be. Úgy tűnik, valóban jobban megy nekik, ha konzervatívak maradnak.
A rutin azért társ a bajban, még ha értelme nincs is mindig. Mert szerintem bőven elég lett volna, ha Pataki Attilát csak kirakják a színpadra, párszor körbeforgatják, aztán bedobozolják, és visszaküldik a Dáridóba, ahonnan kikölcsönözték. Nem kellene őneki már énekelni. Ennyi erővel az Aradszki ugyanúgy megfelelt volna, ráadásul akkor lett volna két rangidős is a színpadon. Aradszki Laci bátyámként ünnepelte volna másfélmillió ember. A nagy egymásra találás. Ez mondjuk ziccerhelyzet , mindkét részről. Bár az Aradszki nyilván jobban sajnálja.
Géczi Erikát és Szabó Csillát fogadjuk el olyannak, akik teljesítettek valamit. Az úttörő kimittudon talán bekerültek volna a megyei fordulóba. Megkapták volna a részvételi oklevelet, oszt zúzhattak volna haza harmadosztályú vonaton este. De hagyjuk a fájó múltat. Mondjuk nem volt nekik kötelező pont ezt énekelni, ha a Hopp Juliskát éneklik, az sokat javított volna az eredményen. De az meg nem ilyen hosszú, gitárolni sem lehet benne.
Külalak (3)
Azt kicsit erőltetnem kell, hogy úgy nézzek ki, mint aki valóban elhiszi: ezeket a leveleket valóban Teller Ede és Egerszegi Krisztina írta.
De azt már nem bírom erőltetni, hogy úgy nézzek a Krisztára, mint valami igazán létező dologra, és nem, mint valami ufóra.
Szerintem a „Honfoglalás” –bár kétségtelenül mulatságos, de elsősorban azért mégiscsak arról híres, hogy a világ legszarabb történelmi filmje. Mellesleg emlékezetem szerint mintha a Horn-érában készült volna.
Ez eddig minimum két ok, hogy ne emlegessék fel egy ilyen nagyon polgári gyűlésen. De alapvetően tényleg az a baj, hogy a „Honfoglalás” c. film annyira ciki, hogy nem szalonképes dolog bármilyen vonatkozásban kultúra gyanánt szóba hozni. Márpedig ha nem tévedek, itt erről lett volna szó.
Biztosan paranoia ez már, de mintha már megint meg lett volna szólítva egy célcsoport a képernyő: hiszen Orbán Viktor azt mondta, hogy aki mindig csak az árnyékot látja, az lehet, hogy csupán a fény elé áll.
Kicsit úgy tűnt nekem, mintha arról esett volna kicsit szó, hogy azok a strigák , aki a kötélről lemaradt, azok még mindig lehetnek akadály a fény útjában.
Ez azért lerontotta az egyébként mutatós rendezvény külalakját. Ezért a hármas.
És nem azért, mert egy kicsit én is megszólítva éreztem magam – ez inkább megmelengette a szívemet, hiszen a nagy testvér szeret. Oda is volt írva a háta mögé.
Szavalás (5)
Hát ezzel sincs igazán baj. Némi szintkülönbség azonban észrevehető: az idősebbik korosztály a polgáriban tanulta a szavalást, a fiatalabbak az elemiben. Így aztán veretes röcögtetés és Philip félművelt angolszász effekttel turbózott bőnyálú piaci szlengje váltotta egymást, mígnem aztán…
A Viktor.
A Viktor mindig bejön. Szem nem maradt szárazon most sem. A stílus maga az ember, és itt Viktor a stílus. Ő az, ami számít, és nem az, amit mond. Biztosan fárasztó is ennyit beszélni.
De ő jól tudja, hogy bár mindezt már sokszor elmondta, de még nem elégszer.
Viktor profi, tőle többet várnék.
A szavalásra adott ötöst tulajdonképpen a közönség teljesítményével érdemelte ki a produkció. Amatőr létükre meglehetősen komoly teljesítményt nyújtottak. Ha a múltkori kórus hangerejében nem is, repertoárjában azért bővült:
A „VIKTOR! VIKTOR! VIKTOR!” és az „OTTLESZÜNK! OTTLESZÜNK! OTTLESZÜNK!” mellé most értelemszerűen belépett az” ITTVAGYUNK! ITTVAGYUNK! ITTVAGYUNK!” ,, a GYŐZNI FOGUNK! GYŐZNI FOGUNK! GYŐZNI FOGUNK!”
Mindehhez a „RIA-RIA HUNGÁ RIA-RIA HUNGÁRIA” mélyen polgári üzenetű verssorai párosultak.
Gratulálok, ez dicséretes ötös.
Számtan (3)
Készséggel elhiszem, hogy kétmillióan voltak a Kossuth –téren. Legyen 2. 200 000 Azaz: kettőmilliókettőszázhúszezer .
Velem még alkudni is lehet, mert nem érdekel. A mai világban ezeknek a számoknak nincs olyan nagy jelentőségük: az is megesett már hogy egy párt százezres tömeget gyűjtött össze a Hősök terén, aztán szavazatból meg már nem sikerült ennyit összegyűjteni. Lehet, hogy most is be kellet volna zsákolni rögtön a szavazatokat.
De ami miatt a számtanjegyet lehúztam, az nem emiatt van. Azért van, mert látszik hogy nem erre számítottak, és látszik, hogy ez annyira rosszul esik nekik, hogy az már sértő. Sértő azokra nézve, akikre nem számítottak.
Elszámolták magukat az idővel is, ami önmagában nem baj, de emiatt egy egész országot –egy egész nemzetet! – büntetni megbocsáthatalan .
Mert az „Örvendj Magyarország”- c. méltán azonnali felejtésre ítélt szerzeményre nincs bocsánat, nincs magyarázat. Hogy az összes multinacionalista nyáláradatot miért pont egy polgári összejövetelen kell megpróbálni felülmúlni, a világ legcsodálatosabb Parlamentje előtt? Rejtély.
Miért volt kevés az idő? Nekem kissé furcsa, hogy egy első fordulós győzelemre gyúró párt miért a bukta után öt nappal lát hozzá a győzelmi öröménekének a megkomponálásához.
Azt hiszem egy kissé túl is értékeltem ezt a teljesítményt ezzel a hármassal.
Demagógia (5)
Úgy látszik a történelem nehezen, enged errefelé generációt felnőni saját diktátor nélkül. Az idő úgy látszik megérett arra, hogy valaki bejelentkezzen a szerepre.
Én Kádár idejében voltam fiatal. És azt kell gondolnom, hogy több tapasztalatom van a demokráciáról, mint ennek a nagyon szerencsés, polgári világba született ifjúságnak.
Mert az én időmben nem skandálták politikusok nevét, főleg nem úgy, hogy „János, János”.
Amennyire én tudom, ezek a nagy népi (polgári) szavalások soha nem is végződtek jól. Valahogy mintha törvényszerűség lenne, hogy ezeket a szavalásokat marha nagy zavart csönd kísérik aztán, meg baromi nagy magyarázkodások. Meg történelemkönyv-átírások.
A klasszikus (konzervatív) előadásmód mellet nagyon díjaztam, hogy a már régóta esedékes „csatlós” és „láncos kutya” kifejezések még nem hangzottak el itt, ezen a szép tavaszi napon. Sajna nem hiszem, hogy sokáig kell rá várni.
Közhelyek (5)
Megszámoltam: majdnem mind megvolt: polgár, család, jövő, érték, álom, győzelem, forradalom, harc, isten, haza, magyar föld, vörös rém, nagytőke, gyes, gyed, adó, nyugdíj, fekete-fehér, gyűlölet-szeretet, Bokros Csomag- Széchenyi terv. drogok-olimpia. És az összes lehetséges kombinációk: Polgári érték, polgári jövő, jövőálom, álomjövő., magyar érték,
És a jelszavak: Adj Álmot a jövőnek, adj jövőt az álomnak. Sokan vagyunk, de nem elegen. Megannyi ismert, kedves közhelye szereplője mindennapi életünknek.
Az olimpiablokk egy kicsit azért hiányzott…
De azért ötös.
Magatartás (4)
Jók voltak. Nagyon jók voltak, megmutatták.
Megmutatták azt is, hogy szófogadóak. Meg is van ez értve, kérem, értünk mi a szóból: nyelvében él a nemzet, Ez a nyelv meg már ismerős régebbről: A tett első, a szó a második –magyar csendőr is előbb üt, aztán kérdez.
A négyes nem ezért van.
Azért van, mert a Viktor azért füllentett egy kicsit. Arról beszélt, hogy hiába riogattak egy fasizálódó ország képével, és lám nem ez történt. A polgári összefogás megmutatta, hogy nincs itt fasizmusveszély.
De ez nem igaz.
Én például, úgy tudom a MIÉP-ről, hogy egy minimum fasisztoid képződmény. És az ő szavazataikon múlik most a polgári erők nagy túlélőgyakorlata.
A MIÉP -et nem a polgári összefogás , hanem a sokat emlegetet balliberális rém takarította ki a parlamentből.
Mikor a nagy győző azt kérdezte-„Mi történt április hetedikén?” – a kis győzők milliós tömege kórusban kezdett el fújolni . Mi van? Ezek nem örülnek? Hiszen a polgárok győztek. Csak a MÉP tűnt el a parlamentből.
Ezért bizony egy európai polgáriban buktatnak. De ez itt még csak az elemi.
Információ (0)
Már megint nem tudtam meg semmit arról, hogy miben különbözik a polgári érték más egyetemes emberi, értéktől. Főleg mitől kellene annyira preferálni ezeket az értékeket.
Nem tudtam meg semmivel többet annál, ami már kedden a Testnevelési Egyetemen tartott gyűlésen kiderült.
Újrakeverték azt a beszédet, digitalizálták. Remix. Nem is igazán értem, hogy mi is volt az a baromira fontos dolog, amiért ennyi embert össze kellett terelni.
Azt már eddig is tudta az egész ország, hogy sokan vannak, de még mindig nincsenek elegen.
Nem tudtam meg, mik is azok a polgári erők, leginkább talán arról tudtam meg a legtöbbet, hogy mi is az a polgári erőlködés. Ez viszont nem érdekelt.
Összefoglalva
Én erődemonstrációnak tartom ezt a gyűlést, mely arra igyekezett felhívni nagyon békésen a nem polgárok figyelmét, hogy lám: van egy erős polgári párt alig egy hét alatt meg tudja szervezni, hogy ennyi embert kivisz az utcára.
Nem gyűlölöm a FIDESZ-t és nem, gyűlölöm Orbán Viktort sem. Gyűlölöm viszont a diktatúrát úgy általában. És most úgy látom, hogy ez a három ebben a nagy kapkodásban egy kicsit összekeveredett. Így attól tartok: ha győzni akarnak, engem nagyon kell, hogy szeressenek.
Tisztelettel: Tóta József
árnyék – (korábban striga )
totaj@freemail.hu
