Demokrata, 2002/15
SESZTÁK ÁGNES
Ahhoz képest
Mihez képest?
Hát ahhoz, amit ez a kormány kapott megalakulása pillanatától kezdve. Attól kezdve, hogy Orbán Viktornak a sajtó a tudomására hozta, nem őket, hanem a szocialistákat várták a hatalomba, egészen addig, amíg a választás estéjén és a másnap reggelén az MSZP és az SZDSZ vezérei felváltva ócsárolták és gyalázták az egy százalékkal lemaradt Fidesz-kormányt.
Ahhoz képest, hogy Orbán Viktor minden tettét és cselekedetét megvetés, gúny, pimaszkodás és szándékos torzítás kísérte. Ahhoz képest, hogy első pillanattól kezdve bármit tett az általa vezetett kormány: diákhitelt adott, lakáshitelt, agrárhitelt, kamatot csökkentett, eltörölte a tandíjat, bevezette a gyermek alanyi jogon járó családi pótlékát, visszaadta a gyermekgondozási díjat, felépítette a Nemzeti Színházat, a Millenáris Parkot, adókedvezményt adott a gyermeket nevelő családoknak, elkezdte az autópálya-építést magyar vállalkozókkal, kitalálta és menedzselte a Széchenyi tervet, megerősítette a köztisztviselői kart megemelt fizetéssel, megalkotta a státustörvényt, a magyar igazolványt, újjépítette az árvíz által összedőlt beregi házakat, több kilométer gátat épített a Tiszán, mint az összes szocialista elődkormány együttvéve, átszállította a magyar Szent Koronát a Nemzeti Múzeumból az Országházba, hogy az élő, eleven kapcsolatba kerüljön az emberekkel, méltóképpen megünnepelte hazánk kétezer éves születésnapját, létrehozta a Terror Házát, hogy egyszer a magyarok is láthassák azokat, akik megkínozták, megalázták és megfélemlítették őket. Szóval mindezen kormányzati ténykedések kizárólag megsemmisítő kritikákat, lekicsinylést és napalmbombát kaptak balról.
Ahhoz képest, hogy a kormányzati ciklus első napjától célkeresztben volt a kormányfő, tanulmányok, könyvek, jegyzetek, elemzések és szociológiai eszmefuttatások foglalkoztak gőgjével, beképzeltségével, nyegleségével és alkalmatlanságával, összeférhetetlenségével, farkasvigyorával, sátánian hitleri mosolyával, majom és geci mivoltával, akinek még a kitüntetésekből is csak a selejt jut. Nem havonta, hanem naponta, és magukat komolynak mutatott lapok pazarolták rá oldalaikat, hogy bebizonyítsák: személyében bűnöző garázdálkodik az országban. Sőt, bűnözők, mert külön papírkontingens kellett, hogy bizonygassák, minden minisztere, tanácsadója, munkatársa, barátja tehetségtelen, dilettáns, kártékony az országra nézve. Ahhoz képest, hogy külön televíziós és rádiós műsorokat indítottak, amelyekben egymást túllicitálva trágárkodtak a kormányfőn, a kormányfő feleségén, a gyerekein, a születendő gyermekén, az apukáján, az öltözékén, a beszédmódján, a hobbiján, a hasonlatain, és az volt az abszolút győztes, aki a legocsmányabb jelzőt találta ki Orbán Viktorra. Ahhoz képest, hogy magukat közéleti újságoknak nevezett sajtótermékeknek csupán arra futotta, hogy kitartóan keressenek olyan alanyokat, akiknek a szájába adhatják, hogy az Orbán-kormány katasztrófa, diktatúrára tör, kettéosztja az országot, gyűlöletet kelt és szít, valamint kokettál a szélsőjobbal. Ahhoz képest, hogy ugyanezen lapok tág teret adtak az „olvasónak” oldalakon keresztül anyázni és hazudozni, sőt, átkozódni, őrjöngeni a kormányra, az önmérséklet legkisebb jele nélkül. Elvégre ez volna a „nép szava”.
Ahhoz képest, hogy négy éven keresztül csak a botrányt generálták és ragozták a médiában a kormánnyal kapcsolatosan: hogy korrupt, hogy klientúrát épít, hogy antiszemita, rasszista, cigányellenes, hogy nem szereti a szegényeket, csak a gazdagoknak kedvez, hogy a polgár takarója alatt matat, hogy elüldözi a nagyszerű Surányit, rátelepszik a közszolgálati tévére, elfoglalja a rádiót, fenyegeti a sajtószabadságot(!). Ahhoz képest, hogy tanúi voltunk néhány kormánybuktatási kísérletnek: amikor a zámolyi romák botrányos körülmények közt távoztak, amikor egy el nem küldött levélből lett nemzetközi bonyodalom, amikor sorozatban hazudozták félre a kormányfő szavait, amikor pornográf újságban szerepeltették a családjával, amikor könyvet írtak róla, hogy borzadjon, aki olvassa.
Ahhoz képest, hogy egyetlen napig nem hagyták békén, barátait kikezdték, lebuzizták, paranoidnak címezték és folyamatosan azt követelték, tagadja meg őket.
Ehhez képest a Fidesz Magyar Polgári Párt kétmillió háromszázezer szavazatot mondhat a magáénak.
Ahhoz képest!?...
