A tudás piaci értéke mindig annyi,amennyit hajlandóak fizetni érte. A tanoncé pillanatnyilag nem érhet sokat,mert hiszen még tanulja a csíziót.
A mesteré annyit ér,amennyit a tanoncok - vagy a munkáltatók - hajlandóak neki fizetni azért,hogy átadja a tudását. Egy jól képzett specialista tudása nagy vállalatoknak általában igen sokat ér. Olyan ez,mint a drágakő: minél ritkább,annál drágább.
Az eszmei vagy személyes értéke persze megint teljesen más.
A tudás (nyelvtudás) jövőbeni értéke meghatározhatatlan. Lehet,hogy a tanonc később abból fog megélni,amit a Mesternél tanult. lehet,hogy azzal lesz milliomos,vagy csak az teszi elégedett és boldog emberré. Ilyenkor a tudás,amit kapott felmérhetetlen és megfizethetetlen értékű. De az is lehet,hogy soha nem fogja felhasználni,mindössze csak a "tudásspájzát" gazdagította vele; esetleg pár év múlva nagy részét el is felejti. Ilyenkor tulajdonképpen kutyfülét nem ért az egész.
De ezt ki tudhatja előre?
Első esetben iszonyatos tandíjat kéne fizetnie,második esetben semmit (vagy tán jobb,ha nem is tanulja meg a cuccot).
miért kellene ennek a területnek másak lennie, minbtha nyelvtanfolyamra mégy? óradíj van.
az egy külön dolog, hogy figyelembe szokás venni a tanoncjelölt helyzetét és vannak, akik mérséklik a díjakat, ha munkanélküli, vagy nehezebb helyzetű a jelölt. pozityív diszkrimináció.
"A régi, nagy mesterek viszont hasonlóan 'könnyedén', mondhatni logika nélkül adtak is értékeket..."
Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez igy van-e.
Ha alaposabban belenézünk a "nagy mesterek" életébe, életformájáb amindegyik, ha más nem "kitartott" volt. Kivéve a megszállottakat, alkoholistákat, stb...
nem akarsz a reikirôl beszélni, csak a szellemi vonatkozásáról? hogy is van ez? mindegy.
ami a pénzt illeti: onnan kezdeném, hogy csak akkor jön létre kapcsolat, ha a csere egyenértékű. pontosabban: te kapsz valamit, akkor neked is adnod kell. nem megy ez másképp, ami ingyen van, az értéktelen.
amit ingen kaptál, vagy legalábbis jócskán leértékelt áron, arra nem kell vigyázni, azt nem kell eltenni, megôrizni, ki is dobhatod.
az életemben két terület van, amin ezt gyakorlatban is tapasztaltam. az egyik a könyv. amikor valaki kap egy könyvet ingyen, akkor az sok esetben végzi a kukában, vagy a kuka mellett. tapasztaltam szerkesztôségekben, hogy a köteles példányok cseréjekor ilyen történik.
a másik a grafika, rajz, fotó. ha a művész, alkotó ingyen ad barátságból egy képet, az hónapokig, évekig tud kallódni, bekeretezetlenül, sérül, porosodik, esetleg szemétbe kerül. amit pénzért ad, azt egybôl rohanvást viszik a paszpartushoz és a keretezôhöz és a lakás ékes helyére kerül.
mondhatod, általánosítás.
a témában: nem értem, és nem is értettem soha, hogy miért okoz megrökönyödést, ha a tudást pénzért mérik. mérhetnék kolbász árfoélyamon vagy kancsó bor árfolyamon is, de vélhetôen a társadalom berendezkedése folytán ez már nem divat.
ahogy neked, nekem, úgy a mesterednek is meg kell élnie, kevesen kélpesek arra, hogy marék vízbôl és falat levegôbôl szublimálják az élethez szükség4es energiájukat.
nekem van egy mesterem, akii francia, ott is él, de rendszeresen jár magyarországra, mert a felesége magyar. ebbôl adódan ha csak a repülôjegyét nézed, akkor elvárhatod, hogy járjon inkább autostoppal vagy kerékpárral, de rendkívül kicsi a hatásfoka.
még: a kóklerség és valós érték nem az árán és nem is az eladási, piaci formájén mérhetô. ezen a területen, legalábbis.
az én mesterem egyébként maikor indít egy tanfolyamot, akkor ô csak azokat veszi fel, akikkel elôtte elbeszélgetett és alkalmasnak találta, de tafolyam közben is sokakat eltanácsol, ha nem alkalmasak. fizethetnek akármenyit, akkor is. természetesen, ami elmaradt, azt visszaadja.
és: ô a tanítvány anyagi helyzetét is figyelembe veszi, amin énvoltam tanfolyamon, az 300 és 900 ezer forint között volt meghirdetve. ráadásul úgy, hogy részben neked kellett eldöntened, mennyit ér neked a dolog. furcsa? igen. de láss csudát: volt olyan osztrák hölgy, aki kifizette a 900 ezret érte, mert neki megérte azt az árat. én körülbelül számolva 600 ezer forintnyi munkámat adtam a tanfolyamért, azaz "bartellbe" tanulhattam. ki ki megteremti a maga feltételeit. volt, aki azt mondta, nincs pénze rá. ezek közül volt 1 aki eljöhetett mégis, de volt, akinek azt mondta, hgy ha nem akarja, akkor nincs rá pénze, ha igazán akarja, akkor van.
bennem nem is szokott felmerülni, hogy ilyen vagy más tanfolyamon, vagy akár gyógyításnál azt mondjam, hogy ingyen kell.
az ingyen nekem kiszámíthatatlanul drágának tűnik.
Előrebocsátom, hogy elég kevéssé értek a pénzügyekhez, üzlethez, rendszerint tartózkodok is tőle, amennyire lehet. De egy speciális területtel kapcsolatban felmerült, és ez viszont érdekel. Még abban sem vagyok biztos, hogy valóban speciális területként kezelhető-e a dolog; majd meglátom.
Tehát akkor a téma: a tudás áruként való kezelése, a haszon fogalma, szerepe ebben, és az, hogy a tisztességes/tisztességtelen üzlet kifejezés mennyire vonatkoztatható erre a területre.
Még konkrétabban azon gondolkoztam el, hogy az olyan tudás, mint pl. a reiki, mágia, asztrológia, és néhány társuk, amelyek oly divatosak manapság, és amelyekről nem is mindenki ismeri el, hogy valóban tudást képviselnek, nem pedig színtiszta kóklerséget, eladhatóak-e, a tanításuk és az azért ellenérték elvárása megfelel-e azok deklarált szellemiségének; van-e szerepe annak, hogy a tanítás 'eladása' haszonnal jár-e vagy sem; és a tisztesség értelmezése ebben a - szerintem - speciális területen.
Néhány adalék. A tanítók, mesterek mindig is kaptak ajándékot, pénzbeli vagy természetbeli ellenértéket a tanításért. Ez az ellenérték hétköznapi szemmel nézve ritkán követett bármiféle logikát, vagyis nem tarifaszerű, meghatározott volt, és nem is függött a tanuló anyagi helyzetétől. Ami ok-okozatot fel tudtam fedezni ebben, az a tanítás 'mértéke', szintje és az ellenérték nem pénzbeli szintje közötti halovány összefüggés, ami inkább érezhető, mint megfogható. Ez a történeti oldal. A régi, nagy mesterek viszont hasonlóan 'könnyedén', mondhatni logika nélkül adtak is értékeket, mai szemmel nézve összefüggés nélkül, ami vagy része az üzletnek, vagy nem.
Mai világunkban egyrészt több az, akit bármilyen szemmel csak kóklernek tudnék nevezni, másrészt az ellenérték elvárása jobban kifejezett, harmadrészt a haszon - nekem úgy tűnik - belépett ezekbe az üzletekbe. Viszont nagyon kevés nagy mester él nyilvános életet, így viselkedésük etekintetben, ami esetleg mérvadó lehetne, legalábbis számomra kevéssé ismert.
Még egy adalék; alapfeltételezésként tettem meg azt, hogy a felsorolt tudásfajták/formák valósak, vagyis a vitát nem azon szándékozok folytatni, hogy pl. a reiki létezik-e egyáltalán, hanem az üzleti oldalának az erkölcsi, morális, etikai, és nemutolsósorban a szellemi vetületéről. Ha szerintetek ezek léteznek.
