Már előre látom, hogy mondjuk egy Makovecz száján véletlenül kicsúszik az, hogy érdeklődéssel figyeli a kisgazdák erőfeszítéseit... Mire a MN: "Az a szemét ugat, aki Kádártól kapott egy csomó megrendelést? Aki nemcsak tehetségtelen, hanem minden építkezésen ellopja az építőanyag felét?"
Tényleg, volt gulyásleves is. Jó sok hússal.
Az amúgy nem zavar, hogy én az MDF-ről írtam? Azzal kiegészítve, hogy biztos vagyok benne: az MDF nem fog haverkodni a szocikkal.
Én, a baloldali, tisztelettel figyelem a fórumosokat. Te meg jobbról rúgod őket?...
Persze hát ez belügy, mit pofázok bele?
Őszintén szólva nem értem a jobboldalt, igaz, nem is azt tűztem ki életem fő céljaként. A balt erőfeszítések nélkül is értem.
Az itt megszólaló jobbos olvtársak keményen cikizik az MDF-et, csak mert nem akar önként bevonulni a Fidesz malomkerekei közé (Obánmalom! Orbánmalom!...). Pedig hátha az MDF-nek van igaza!... Hátha a maga középre húzó magatartásával és szelid hangjával meg tud szerezni 2006-ban annyi szavazatot, amelyikkel kisegíti a Fideszt, és együtt kormányra kerülhetnek.
Ez természetesen nem az én kívánságműsorom, csak rokonszenvvel figyelem a Fórum visszafogottságát és józan hangnemét. Ha most arra gondoltok... - arra az a válaszom, hogy nem. Vagyis nem gondolok arra, hogy az MDF valaha is az MSZP szövetségese lesz.
Viszont abban biztos vagyok, hogy a Magyar Nemzet szócsövén keresztül fröcsögő Fidesz egyedül, sikeres jobboldali partnerpártok nélkül nem tudja megverni az MSZP-t.
Tovább folytatva azzal,hogy az egész cikk kizárólag azért jelent meg,mert anno,amikor idehaza nem tudta magát az SZDSZ-nek eladni,mint külföldön annak támogatóinak a szerző szorgosan kilincselt a kormányszerveknél,mert mindenáron a külügy müncheni tudósítója akart lenni,de elutasították,és ezt a visszautasítást máig nem heverte ki.A történet tanulsága: sok mindent lehet írni,de a rendszerváltást nem lehet megLovasítani...
Tegnap honlapunkon beszámoltunk arról, hogy Pongrácz Tibor pert indít a Magyar Nemzet című napilap ellen az úság szombati számában közölt hosszú cikk miatt. Ezúttal egy másik "érintett", Széles Gábor kedd esti stúdióbeszélgetését elevenítjük fel.
Hortobágyi Zoltán: Köszöntöm a stúdióban Széles Gábort, az Ikarus Holding első emberét, akit azért hívtuk a stúdióba, mert egy jogerős bírósági ítélettel pert nyert egy napilap ellen. Nem akarok reklámot csinálni, sem ártani ennek a lapnak, de nyilvánvalóan olyasmit állítottak, ami nem volt igaz.
Széles Gábor: Sajnos ki kell mondani ennek a napilapnak a nevét, a Magyar Nemzetről van szó. A Magyar Nemzet többször megvádolt olyan dolgokkal, amik valótlanok voltak. Egy idő után nem tűrte az ember és januárban pert indítottunk ellenük.
Pongrácz Tibor pert indít a Magyar Nemzet ellen
Személyiségi jog megsértése címén kártérítési pert indít a Magyar Nemzet szombati írása miatt és helyreigazítást kér a laptól Pongrácz Tibor
. Az MDF gazdaságpolitikai főtanácsadója hétfőn az MTI-nek elmondta: a szerinte megalapozatlan és durva hangú írás abból indul ki, hogy a növényolajipar eladása "külföldi kézre történő átjátszás volt", amelyben ő mint az ÁVÜ igazgatósági tagja részt vett. Megjegyezte, ha ebben az ügyben hiba történt, mást terhel a felelősség.
Pongrácz Tibor közlése szerint 1992. január 22-én, amikor ez a döntés megszületett, az APEH informatikáért felelős alelnöke volt, és sose foglalkozott gyakorlati privatizációval, nem járt a vagyonügynökség épületében, és addig ügyfelekkel nem találkozott. Kinevezésére 1992. január 27-én került sor."
Sajtóközlemény - Index.hu
"MDF: A Magyar Nemzet kétségbe vonta a rendszerváltozást
június 4. 22:05
[OS]
A Magyar Demokrata Fórum elnöksége közleményben utasította vissza "a Magyar Nemzet című napilapban közölt hosszú írás szándékát, tartalmát és valamennyi csúsztatását". Az MDF elnöksége úgy fogalmaz: "Május 31-én a Magyar Nemzet átlépett egy határvonalat; a rendszerváltást vonta kétségbe, tízmillió ember több mint egy évtizedes áldozatvállalását kérdőjelezte meg. Ez a támadás Antall József személye és az Antall-kormány ellen is irányul." Az MDF szerint a rendszerváltó párt elleni folyamatos és alaptalan támadás méltatlan a nagy múltú Magyar Nemzet hagyományaihoz."
Így kell a szükségből erényt kovácsolni. Szvsz a Fidesz nem akar közös listát. Remek alkalom, hogy az MDF megtapasztalja, mennyire nem megy neki egyedül. (5% alatt nincs mandátum az EP-voksoláson se.) Kockázat nincs, hisz nem múlik rajta kormányzás, ha meg a fórum mégis bejuttatna egy (ez a maximum!) képviselőt az ugyanúgy a néppárti frakcióba ül, mint a fideszesek.
ez nagyon jó cikk! dolgozzanak keményen, és az igazi kereszténykonzervativ szavazókat válasszák le a fideszről; ha sikerül, lehet, hogy normális közéletünk lesz?
"Az MDF önállóan akar indulni a 2004-es európai parlamenti választásokon. Az MDF-nek hosszú ideje ez a legfontosabb elhatározása. Már csak emiatt is kéretik, különösen a jobboldalon, ezt az elhatározást méltósággal kezelni.”"
"A mindenáron való megfelelés leginkább abból bukik ki, aki jött: Surján László az immáron néppárttá átalakulni akaró Fidesz korántsem alapító tagja sajnálkozását fejezte ki, amikor megtudta, hogy az MDF önállóan akar indulni a 2004-es európai parlamenti választásokon. Surján érvei nem a két párt sokban hasonlatos politikai értékvilágán alapulnak, egyszerűen csak számítóak: "Kár a jobboldal sikerét kockáztatni egy (…) mindössze kétszázalékos párt külön indulásával.” Ez bizony sunyi szöveg. Szerintem ugyanis az MDF-nek hosszú ideje ez a legfontosabb elhatározása. Már csak emiatt is kéretik, különösen a jobboldalon, ezt az elhatározást méltósággal kezelni. Igaz, most a kétpártivá váló magyar politikai rendszerben már-már hazardírozásnak tűnik a fórumnak ez az igénybejelentése a saját politikai tér elfoglalására. Legalább két része van ennek az elhatározásnak. A lehetséges egyikről ritkán és csak pejoratívan szoktak beszélni. Én is csak mint tényt mondom: a néhányak számára abszolút biztosnak látszó, ebben a formában nyolc-kilenc éve "működő” mandátum kockáztatik most. S lehet egy 2006-os – a 2002-nél még szorosabb – fideszes ölelés, amúgy a jobboldali unió jegyében, minden eddiginél nagyobb kockázatot jelentene.
Az elhatározás másik része igazából egy érzés az MDF-ben: ebből elég volt! Boross Péter egy helyütt az MDF és a Fidesz másfajta politikai szocializációjáról beszélt. Nem akarok gúnyolódni, de mára a Fidesznél ez a másfajta szocializáció például úgy csúcsosodik ki, hogy az újfajta néppártiság jegyében nyomulnak vidéken és a fővárosban az úgynevezett polgári körök. Ennek a nyomulásnak most már van jó néhány szó nélkül egyszerűen nem tűrhető következménye. Rendes, akár kisnyilasnak is minősíthető amerikai meg magyar kiadványokban lehetett ez idáig olvasni például az úgynevezett "Rózsadombi találkozó” jegyzőkönyvét, amely afféle ékes bizonyítékául próbál szolgálni annak, hogy a zsidók, az oroszok, az amerikaiak, az Antall József, a Göncz Árpád, a Kis János, a Boross Péter stb. hogyan egyeztek meg annak idején a rendszerváltás forgatókönyvében. Nos, amíg ezt az agyament baromságot az előbbi kiadványokban lehetett olvasni, abszolúte periferiális ügyként kezelhette az ember. De nemrégiben ez a bizonyos jegyzőkönyv megjelent a Kőszikla nevű miskolci polgári kör kiadványában is. Lehet természetesen mindenre azt mondani, hogy a fentiek nem általános érvényűek, és nem jellemzők a polgári körökre. De én inkább azt hiszem, a Boross Péter által említett szocializációs különbségekről – is – van szó. A Fidesz úgy akar néppárttá, azaz gyűjtőpárttá alakulni, hogy még a tömegpárttá alakulás fejlődési szakaszán sem ment keresztül. Úgy akar szinte minden társadalmi csoporthoz eljutni, hogy szavazóbázisa egyébiránt jól körbeírható ideológiára rezonál, és sokkal inkább réteg-, illetve felekezet-specifikus, mint kellene egy gyűjtőpárt esetében. Az MDF azzal, hogy végre kimondta az önálló megmérettetés szükségességét, most ha úgy tetszik, hivatalosan is a Fidesz politikai versenytársa lett. S ennek most volt itt az ideje. Az MDF-nek 2003-ban van néhány szabad hónapja arra, hogy megpróbálja elérni a szükséges és elégséges támogatottságot, amit két irányból is lehet növelni. A jobboldalról számítani lehet azokra, akiknek nemcsak a szocializációja, de a politikai ízlése és stílusa is más, mint a mostani Fideszé. Sokan vannak ilyenek. Az MDF lehet az a vonzó jobboldali párt, amelyhez a Fidesz legjobb korszakaiban, mondjuk 1997–98-ban kezdett hasonlítani: azaz egy minden társadalmi csoport támogatását célzó, a tömegkommunikációval élni tudó és nem azzal haláltusát vívó, nyitott politikai alakulat, amelyik ettől függetlenül természetesen maradhat, ami volt: mérsékelt, konzervatív erő a politikai mező jobboldalának a közepén.
A támogatottság növelhető azok megnyerésével, akik ugyan egyre kisebb százalékban, de mégiscsak ide-oda csapódnak négyévente jobb- és baloldal között. Ôk a kiábrándultak, akik egyébként újra is termelődnek. Akkor is újra fognak termelődni, ha az MSZP 2006-ra minden magyarok polgári balközép pártjává nemesül, s Tony Blair legjobb hazai tanítványa Gyurcsány Ferenc lesz. (Nem szóltam azokról, akik két-három határozott, a Fidesztől a markáns elkülönülést jelentő mondat után jelezték: a békejobbot vezető MDF-et választanák. Akkor ezek a szavazók néhány hétig voltak ötszázaléknyian is. De azok is ebbe a néhány megszerezhető százalékba tartoznak talán, akik most, 2002-ben például elutasították a nagypárti kényszereket, és a Centrumra voksoltak.)
Végül: nehogy lelkiismeret-furdalása legyen bármelyik MDF-es vezetőnek a 2004-es önálló indulás bejelentése miatt. Visszataszító az a primitív és rosszindulatú lejárató kampány, ami például a volt miniszterelnök által is preferált orgánumokban már hónapok óta folyik az MDF és különösen annak elnöke ellen. A magyarországi jobboldal jelenlegi állapotát tekintve sokkal súlyosabb lenne a helyzet akkor, ha sikerült volna a Fidesznek az úgynevezett szövetségeseivel kapcsolatos politikája, és az MDF ma egy tagozat lenne valahol a Fidelitas és az MKDSZ között egy képzeletbeli pártkongresszus jegyzőkönyvében. Ne legyen hát lelkiismeret-furdalása senkinek az MDF-ben. Magyarország immáron megérdemelne egy rendes jobboldali pártot.
Minthogy szabadságon vagyok (azért is lebzselek annyit itten, pedig hülyeség, de mindegy), hallgatom a Kossuth rádiót (25 éve áll rajta a kereső, egy FMPP ciklus kedvéért nem fogom eltekerni.)
Ezen a héten két feltűnő dolgot tapasztaltam.
1. A Kossuth Krónika híradásai teljesen korrektekké váltak.
2. A három órakor zajló választási vitákban az MDF (mint majdan önálló parlamaenti frakciót alkotó párt) külön szerepel, és szemmel l'thatólag próbálkozik a nagy comeback-kel, magjelenni mérsékelt jobb glóriával a jobbracsúszó Csurbán-párttal szemben.
/Megjegyzem, hogy ezek a tematikus választási viták eddig nem voltak érdektelenek, ma pl. (oktatás) Pokorni nagyon higgadtan, jól vitatkozott - össze sem lehet hasonlítani pártelnöki szerepléseivel. De az áll nagyjából mindenkire (egyedül Matolcsi volt tegnap szükséges szint fölött demagóg)./
Más jelekből is azt atapasztalom, hogy az MDF mintha megpróbálná megcsípni a "jobboldali középpárt" stemplit, amelynek puszta belibbentése olyan jól tejelt a Cetrumnak.
