/"..szerintetek mekkora az esélye, hogy 4 év alatt születik egy olyan társadalmi/politikai csoportosulás, aki jó eséllyel indulhatna a következő választásokon, nyugodt szívvel álhatnak mögé olyan emberek, akiknek hozzám hasonlóan tele van a hócipőjük?.."/
Fel a fejjel!
Tudod nem hiszem, hogy laboratoriumban (OH! Ne vedd magadra!) elő lehetne állítani ilyen csoportosulást.
De ha mindazok, akik így éreznek, mint te, összefognak, akkor le lehet állítani az eltorzító politikiai-labor kiérleteket.
Áh, nem vagyok ám szomorú úgy összességében.
Szerencsére még tudok hova nézni.
A topic címe is csak hirtelen felindultságból lett ilyen.
Valamikor megfogadtam, hogy nna, a politikán nem nyitok topikot, van ott elég. A kampányok most megtörték a fogadalmam.
Azért jobb így, kidumálva.
Csak hogy on is legyek, szerintetek mekkora az esélye, hogy 4 év alatt születik egy olyan társadalmi/politikai csoportosulás, aki jó eséllyel indulhatna a következő választásokon, nyugodt szívvel álhatnak mögé olyan emberek, akiknek hozzám hasonlóan tele van a hócipőjük?
egy régi topikban eccer én is írtam valami hasonlót erről:
én imádom angliát, a szívem csücske london, de ha egy hétnél tovább vagyok valahol, akkor tünetek kezdenek jelentkezni rajtam:
hijányzik nagyon ez az egész kibaszott város (budapest) a szmoggal, a kutyaszaros utcáival, az esetlen metrókkal, a kiszámíthatatlan buszokkal, és ezzel az egész, félig balkáni, félig európai mentalitással, amitől a gyomrom fordul föl néha, de ami nélkül nem érzem jól magam...
hiányzik a sz@rbarna duna, a gellérthegy, a vár meg a megitsziget, hiányzik a nyugati aluljáró, meg a blaha...hiányzik az a huszonöt év az életemből amit újlipótvárosban töltöttem, melynek minden szegletét úgy ismerem, hogy merevrészegen, négykézláb, fennakadt szemekkel is hazatalálok bárhonnan...és ezt a hiányérzetemet nem tudta soha elfelejtetni a hyde park, a camden vagy a soho szemkápráztató forgataga, vagy a londoni korcsmák utolérhetetlen hangulata sem...
Kedves Labor!
Örülök neki, hogy Te is szereted ezt a szép országot a HAZÁNKAT.
Tudod mit, gyere be hozzánk ide a szülészeti klinikára. Itt csak boldog embereket fogsz látni. Itt szaporodik az ország népe naponta. Nem mondom van gyereksírás is, de annak mindenki nagyon örül mikor először felsír a baba.
(Felejtsd el a bánatodat, ne menj a temetkezési vállalat közelébe)
Amit megiszol azt kedves egészségedre!
Amit hallgatsz bánatűzőt, vagy talpalá valót az is gyógyít. Még 2 hetet kell kibírnod, aztán tudod megmondta szegény Hofi Gézánk:
"Megint mehet mindennnnnn továbbbbbb"
Üdvözlettel:
Gy.
Mondtam: naív vagyok. Az én Magyarországom nem ilyen megosztott, gyűlölködő, ujjal mutogató, mint ami most szépen (?) kialakult.
De ezt mások máshogyan gondolják.
Én viszont tudom, érzem, hogy szívük szerint sokan vannak még hozzám hasonlók. És belekényszerítik őket, hogy ne legyenek őszinték. Hogy utcára vezényeljék őket. Hogy olyan üzeneteket küldözgessenek a másiknak, amit nem ők találtak ki. Irányítják őket. Belehajszolnak békés embereket a gyűlölködésbe. Saját környezetemen látom. Ez nekem fáj.
Persze lehet, hogy néhány hónap múlva jobb lesz a helyzet. Adja Isten.
Egy barátom kérdezte: "Mindegy mi lesz a vége. Kivándorlok. Nem tartasz velem?"
Kivándorolni?
mi a fasznak.
Az összes hülyeségével együtt szeretem ezt az országot.
Szeretek a Bodrog árterén siklani miközben szinte mozdulatlan vagyok.
Szeretem a Börzsöny hullámzó hegyeit nézni az oldalamon fekve egy romos vár köveiről
Szeretek röhögni az idióta osztrákokon/hollandokon a Balatonnál.
Szeretem félrészegen néhol szinte bőgve, néhol határtalan boldogsággal a cigány vonójába tűzni az ezrest egy tokaji presszóban hajnali egykor.
Szeretek egy régi magyar filmet megnézni egy kis moziban.
Szeretem nézni a piacokon zöldséget vásárló embereket.
Szeretem egy disznóvágás hajnalán bekapni a felest.
Szeretem nézni egy napos délután a Margitszigeten a családi piknikezőket, a gyerekek ártatlan mosolyát.
Szeretek magyar népzenét hallgatni.
Szeretem a Drehert.
Holnap sörözünk a Stexben haverok többen.
Magyar vagyok. Egy hülye érzelgős naív fasz magyar. Hiszek. Maradok. De már lassan nincs kiben hinni, kiért maradni. Kettészakadt ország, köszönöm csurkaorbánkovácskuncze. Észre sem veszitek, hogy hatalmi játékaitok során talán akaratotok ellenére (de leginkább csukott szemeteknek köszönhetően) megfosztotok attól, ami a legdrágább nekem: a Hazámtól.
Hát nem fogtok.
Nem szavazok, most még úgyis mindegy. Várok. Még nem látom a végét, de talán majd egyszer örülhetek szabadon, nem csak azért, mert kell.
