1. Az Andrássy út felől érkezünk, a belső sávban. A lámpa előtt kitesszük az indexet JOBBRA! A terror háza előtt nem nézünk semerre, BALRA különösen nem, és nem gondolunk a piros elefántra.
2. Többszöri lámpaváltást követően, folyamatosan JOBBRA villogó indexszel nagy ívben JOBBRA fordulunk, majd bekanyarodunk a Műcsarnok elé.
3. Elhajtunk az emlékmű mögött és közben arra gondolunk, hogy "Árpád vére!"
4. A Szépművészeti Múzeum előtt nyújtogatjuk a nyakunkat. Ha vannak kokárdás nyulakat opsztogató gyerekek, begyűjtjük az ajándékot, illedelmesen megköszönjük.
5. Békében feloszlunk. Ki-ki elmehet JOBBRA, esetleg a másik irányba.
Én is ott leszek, kis fiolába gyűjtöm könnyeimet, hátha szükség lesz rájuk, előtte pedig ökölre edzek kicsit, hadd szoruljon. Tüntetni fogok én is. A rohadt életbe is. Nem mindegy, miért? Tüntetni fogunk, b.m.g, ha a fene fenét eszik is. Jó megmutattyuk majd nekik!
Én megyek! Ha a vezérem hív, nekem ott a helyem. Nem is kell tudnom, hogy mi ellen tüntetünk, majd ha ott leszünk nagyokat tapsolunk, bármit is mond a legkisebb magyar. Viszek hatalmas zászlókat, sőt varrok magamnak egy ruhát magyar zászlóból, mert én már annyira, de annyira magyar vagyok, hogy azt már el se lehet mondani. Menjünk, tüntessünk, mi magyarok, még még még. Mindegy mi ellen, csak tüntessünk.