Kupa interjú a Beszélőből, 1997/10:
És Bokros?
- Hát nézze, a Lajos sok mindent csinált az oktatás szétszedésétõl a Budapest Bankig… Még finoman fogalmazok, ha mindezt csak a „marhaság” kategóriájába sorolom.
Ha már Bokros Lajos szóba került: létezik olyan vélemény, hogy az Antall-kormány Bokros-csomagja a Kupa-program volt, és az ön helyzete és szerepe az Antall-kormányban hasonlított Bokroséhoz a Horn-kormányban. Egyetért ezzel?
- Nézze, én most nagyképû leszek, pedig ez nem szokásom. De az én programomhoz képest egyetlen utódom semmi újat ki nem talált és nem csinált, csak a stílus változott. Bokros például hihetetlen drasztikusan csinálta a dolgait – mondhatnám –, és kevéssé humánusan. Én próbáltam humánusan lenyeletni az országgal ezt a békát, ezt a marha nehéz helyzetet. És az én távozásomkor már nem is álltak olyan rosszul a dolgok. Egyébként most kezdünk visszatérni ahhoz az eredeti trendhez, amit én indítottam el. Közben azonban elveszett három év, és az bizony egy országnak árt. Nem az én hiányom, nehogy félreértsen, hanem az, hogy nem azon a pályán mentek a dolgok, amelyeken kellett volna.
És a jó pályára való visszatérésben – ha ez így van – nem gondolja, hogy lehetett némi szerepe a Bokros-csomagnak is? Hiszen ön is azt mondta az imént, hogy itt senki semmi újat nem csinált a Kupa-programhoz képest…
- Na de azért ne haragudjon, ami itt az utóbbi idõben történt, azt én nem vállalom el, hiszen Bokros már vészhelyzetben vette át az országot, amikor már sok választása nem volt, ha például az ország fizetõképességét meg akarta õrizni. Tehát a Bokros-csomagot nagyrészt a kényszer szülte, amikor én távoztam, akkor még távolról sem volt ennyire rossz helyzetben az ország. Vagyis én azt mondom, hogy ezt az egész Bokros-csomagot, meg a vele járó kalamajkát mind el lehetett volna kerülni, ha normálisan mentek volna tovább a dolgok. És én most nem teszek különbséget Antall és Horn között ebbõl a szempontból, mert ahogyan Antall, úgy Horn sem csinált semmit egy évig. Mert úgy látszik, nem hitték el – ez az én benyomásom így visszatekintve –, hogy az ország nagyon súlyos helyzetben van, hogy ekkora a baj. És amikor én azt nyilatkoztam már a Horn-kormány idején, hogy készen állok, ha kell, akkor arra gondoltam, hogy ezt az egészet már meg kellene oldani – hát ne hezitáljunk, hanem dolgozzunk. Hiszen – emlékezzen rá – majd egy évig csak leltároztak, vitatkoztak, mit tudom én, mit csináltak, elszórakozták az idõt. A mi drága idõnket.
