Keresés

Mindenki valamilyen szeretne lenni, és másmilyen pedig nem szeretne lenni.

Senki nem szeretne semilyen lenni.

 

Folyamatos a törekvés a szagtalannak és íztelennek az elhagyására, és a remekségnek a megszerzésére.

 

A külvilág baromkodása az egyén malmára hajtja a vizet.

 

A lény szégyen és önelégültség között vergődik.

az élet séta egy ködös parkban
kőszobrok és örökzöldek között
az élet akár egy fenyőfa
ünnepre fénybe öltözött

az élet szerpentin mi felfut a hegyre
az élet egy álom s én álmodom egyre
az élet egy torta évszeletekkel
az élet egy szőnyeg és én tekerem fel
az élet a kezdet az élet a vég
az élet a kedvet oltja beléd
az élet megalszik szájban a tej
az élet elillan paripa pej
az élet úgy tesz mintha nem lenne vége
az élet egy vonal a csecsemőtenyérre
az élet az élet az élet az élet
áthúz a tű fokán óriás tevéket

Csupa-csupa hang volt az óriás terem
elveszett ütemét még most is verem
megtalálta szívem az elgurult dobot
egy sötét sarokban halkan dobogott
hogy:
Csupa hang, csupa szín, csakis immár
csupa dal, csupa rím, csuda rímpár
...

a falevelek ma velünk úsznak
szél-hullámok a tarka ködben
felkarol és elereszt újra
sátrat bont az éjjel fölöttem

hajnal kúszik az égi trónra
a reggel palástja levetve ragyog
felszáll a füst a hűvösséggel
a hold mögé bújnak fázós angyalok

a tavalyi arcot őrzi még a szem
kihunyó fénye pislogva játszik
csupa csend volt az óriás terem
rohantak a percek kifulladásig

Helyes! Hagyjuk az emléket hullani a sárba
Most már egy új virslit nyomjunk a mustárba!
Használjunk fel minden fontos ízfokozót
Dögöljön meg - hogyha kigyulladt a bozót
Nekünk nem kell határ - ideje hogy égjen
Mennél nagyobb a tűz annál jobban éljen!

Kiürült a szoba, hordják el a házat
Találunk helyette nem egyet, de százat
Telve van a város ezer építménnyel
és az építménybe beleépült lénnyel
ki a szabadságát négy fal közé zártan
mind a négy fal felé hirdeti ki bátran

Kicseréljünk fenyőnk inkább szilvafára
nem erőltethetjük úgyse őket párba
Hosszú volt az árnyuk, szúrt minden levele
Fogd a fejszét kedves! S azután le vele!
Fogd a fejszét kedves! Vagy inkább egy radírt
töröld vele mindazt, amit múltadra írt.

Vagy hát (mit beszélek) Nem! Nem! Nem! Ne törölj
Gyere veszekedjünk! Velem inkább pörölj!
Kígyót békát kiállts! Mondj rám mindenfélét
Úgyis idejövök s kiveszem az élét
Kiveszem az élét - de tied a nyele
Mert így igazságos - Neked jár a fele.
:-)

hadrianus birodalma megmásztuk mind skóciát
képeslapok furcsa tarka tengerét mi szeltük át
penge voltunk sokáig csorbulatlan erre mondják
két rész egész emlékbélés nagy közös kabáton
értjük egymást ha szólunk fél szavakban
mindegy ki mit mond úgyse bánom
birodalmunk hamvadó határán
hét fenyő áll hét szürke őrszem
csupasz szobákon macskák osonnak
tarka cirmos éjfekete hölgyem

Hát megint megaláztak!
Kicsi és csúnya kerge és beteg Orcátlanul beteg lettem megint
Passz! Nem magyaráztak!
A számonkérő ujja újra beleremeg csontosan rám mered s legyintve megInt!

Aszondja, hogy ejnye!
(- Hülyebékanyeljle!)

Zöldülök, szédülök, lelkem foszlányokban
asszem több a jóság használt rosszlányokban
Sziszegek, tekergek s dől belőlem méreg
írígykedve néz rám riadt gyűrűsféreg

a vidámság apró gyöngyeit
most láncrafűzi pár boldog óra
lábunk alatt elterül a város
a szél felsír akár magányos
gyermek lámpák gyúlnak
némán fénylő arcok a kormos
égen csillagok ünnepelnek

Itt van a rovat
melybe ön rovott
mely sok "hír"es embert
oly sok----ravitt

Hiánya a mottó
szól az ünneprontó
s nem fénylik mosolya
megharagít

Mennyei nyugalmát jégkockába zártan
csörgeti, s az koccan egy üvegpohárban...

yorknak csepp geschaenk
mert pd épp erre ment
a Nép mai Szabadsága ím
asszem érti, zárom soraim..

éjjeli lovas

estente oson ritkás kerítésen,
bomladozó házgerendavégen,
szabadon kutya kaffog bizonytalan,
nyomában világító zöld bogarak.

holdvetett árnyékát nem rejti,
törött üvegen szanaszét felejti,
kútkáván tétováz, lova horkan,
távolban félelem felel nyújtottan.

házmögött üst magában kondul,
alatta üszkös csonk parázsba fordul,
mintha ihlet jönne köpönyegétől,
szerencse, nem kap fel szelétől.

némely ablakon koppant egyet,
be se néz, csak figyelmeztet,
lámpaláng lobban, ajtó nyekken,
nevetése borzong rekedten.

(néma lénye ha beszélne,
a merülő éjbe imádkozna,
valami sátánit, rekedtes halkan,
mint mikor emberek álmukban halnak.)

..

Ezen a szép langyos tavaszi reggelen
úgy érzem velőig a fagyot szenvedem
Ezel a langymeleg tavaszi nappalon
hiányzik egész nap a vastag paplanom
S ha jő majd a kikelet, ezen az éjjelen
imádkozni fogok, a fagy ne mély legyen...
brrrrrrrrrr

tenyerén tart egy jámbor óriás
felemel az égig
bokámnál felhők úsznak
csendes kék cetek
a hűvösség fénylő fürtjei
arcomra omlanak
az óriás nekilódul
és a nap felé szalad

nalyó, valami békésebb...

Anna

Anna nem szólt,
mikor kezemet farzsebébe
belopva céltalan a várost jártuk,

kirakatok elött
meg-megálltunk - bár rám
inkább hatott ringó kereksége,

s lányosan pirulva
szemembenézve
megértette, amit kifejezni akarok...

:-)

..

Nem is tudom hogy volt...
Egyszer csak berogyott a hatalmas vastag fehér hó halom
Nem láttam mi történt
Mivel háttal ültem - lefoglalt teljesen az íróasztalom

Az idő gyorsan tellett
körbe fényesebb lett, napfény széllel játszott ablakomon
(Nappal nyitnom kellett)
s nevetve perdülve, kacagott a ráült szürkeszínű poron

S láttam pár virágot
friss inggel szél szállott, csattanva forgatta a csipeszeket
írisz-kék égbolton
ezer-egy színfolton nyújtva meghívóját, a kikeletet

Illatos frézia
sárga forzicia köszöntött fűszál közt langyos udvaron
búcsút intni múltnak,
bogarak indultak barkákat szemlélni friss hajtásokon

Napfény melegének
és a zefir szélnek odatartom arcom, simítni hagyom
Ellenére télnek
érzem újra élnek, szeretem a tavaszt, szeretem nagyon

kanyarok jönnek s futnak tovább
a távolság dagad egyre nő
elhint az idő kopott szarvakat
hóban ébred fel téli háztető

kint lépések ropognak
unott popcornként bent a tűz
december aggastyán görbehátú
március könnyűléptű léha szűz

a nyár akár a délibáb
s én elhiszem a júniust
a tavasz csak egy kék virág
az ősz meg egy pohárka must

megint tavasz
a szirmokra fényekre ráismerek
ahogy aláhullnak téli romokra
ahogy átjutnak sűrű lombkoronán
ahogy tovatűnnek
menetrend szerint
ha szürke kontyot köt őszülő délután

"Az élet értelme a küzdés maga!"

S lett nekem olymértékű eme értelem
Hogy 100 életre kitart majd a bérletem
:-)
Igazad van! Sebaj! Menjünk hát új utakra!
S az ágyra mutatva leljünk tudatra...
:-)
hasadás itt és ott egyaránt lehet
majd csak kimutatja később egy lelet...

huh derosszkedved van...

de presszed a diót. (ez halandzsa) :-)

csipeszeld fel a szemed és csak hallgasd:

 satöbbi-blues

nem tudok elszakadni tőled,
míg egyszer meg nem utállak,
nemed felajz egekig menőleg,
szavamra, rohadtul kivánlak.

ha elkap az altesti vérbőség,
szapullak, mint kinek nem jutott tej,
nehezen fogom magam vissza,
hogy meg ne termékenyítselek.

létem ha kurtára szabott is,
világod bázist teremt bennem,
simaságod megrökönyöz mindig,
és ezért gyakran el kell menjek.

nevedre száz rímet sajtolnék,
aluljárók koszos falára,
- itt jártam: Lator, kerestelek,
de közzé nem teszem magam hiába

többen hiszik, majd megváltozok,
a további sokéves tervben,
vasárnap zoknit és fogat mosok,
amíg ők templomba mennek.

gyermeket nemzek és trónolok,
a társadalomba illeszkedek,
mindez épületes, jópofadolog,
majd ha csipesz tartja szemem fenn.

ha jut rá pénzem, eltartalak,
kiveszek egy albérletet,
utazunk Miskolcra, Debrecenbe,
egy érvényes vonatjeggyel.

átszeljük a Hortobágyot,
dőzsölünk és felhívod apádat,
eszünk hamburgert és hotdogot,
megkapod amerikádat.

de addig marad a simlis Emke,
nem vegyülök és keveset lopok,
a nyugatiban sakkozok pénzbe,
és autóablakokat mosok.

de ha leülök a bisztróban,
a sok hazugságot definálni,
egy dolog van csak, ami nógat,
veled satöbbit csinálni.

Pithagorasz emeli kalapját,
és felborul az egyenleg,
senki nem fogja fel az alapját,
hogy nem versenyezhet seggeddel...

ez a blues, ez a blues,
agyamban ide-oda húz,
ez a blues, a satöbbi-blues...

:-)

..

Már fáradok. Lassanként peregnek alá a pigmentek
Kiszáradok. Nem szóltak rám a napok amíg mentek
egyik a másik után csapta a nappalra az éjjeleket
Érzem, hogy baj van... Itt hagyták rajtam a vén jeleket...

Most nem beszélek. Napi 24 órában, Igen! Csak hallgatok
Mindenem nesszé lett. Szemeim kifolyva tapogatok
Már nem várom. Elejét se végét sem egy napnak
Kiszáradt csont fölött a kutyák vonyítva ugatnak

Bocsásd meg! Nem jövök nincs is már erőm sem lépésem
Sötét lett. Közelbe távolba Táncol a zavaros nézésem
Agyamban lüktet a velő és néha még odebent kongatnak
Sír a menetelő áltában kihülő combnyaknak

csodákért mondd merre menjek
könnyeket honnét hozzak szemednek

hol vannak mind a tűz a nap
a csillagok vérző pirkadat

a szél a hó és hol a tenger
sós illattal hullámsereggel

üveggolyót tölt fénnyel a hajnal
átfesti arcom tűnő diadallal

kifeslik fehér sziromköntöse a mostnak
lelkünkön apró rézpaták taposnak

megáll az óra a lélegzet a dal
elvész a szó elvész akarattal

A véletlenszám-téma nem hüjeség egészen,
az életnek is s nekem is szerves részem,
ezt akkor látja minden diák s diáklány,
mikor a tanár jegyet ad a vizsgán...

a tél ma érkezik hatalmas lassú lépteit hallani már
a póznákon halvány fény-fejek ringatódznak
iszkol az ősz kutyája kergeti űzi a nyár

tükör-tócsák szanaszét hevernek
a hó megterít december ünnepi asztalán
új napok ti mind halotti torra gyertek

az óév fekszik itt teste hűvös és hideg
fagyott vonások a néma arcon
áprilisi fürtök novemberi ráncok

a pezsgős palack akár a startpisztoly
a táv ugyanaz idén is megint
a gátfutó most újabb esélyt kap
átugrik napokat ledöntve sorra mind

Bocsánat! A véletlen számok logikájában
A törvényszerűséget megkereshetem
S a zuhogó számok szíj-szorításában
a szép szavakról nem feledkezem
valahol hátul az agyam zugában
halkan szól az énem önmagamba zártan
s nem is figyelve az éjjeleket
értelmezem tovább a tételeket

Állítások és bizonyítások...
körém tornyosulnak és bizony itt ások
míg ez éjjeleken más bizony ott ásít
s fogazata éppen mézcsorgásra vásik
S ahogy tovajutok ki e szürke fényből
kilépek magamból a daloló lényből
s válok egycsapásra logikus robottá
s közben mindennapom (nélkülem) megszokottá

Mindegy, hogy gyököt, vagy vállat vonok
lemegy ez a nap is, ahogyan szokott
bár nem támasztja alá a matematika
mi tegnap rutin volt, ma tematika
az is igaz nemcsak alá, de még föl se
Aki unatkozik, idejét ezzel töltse!
ámulatba ejtő négyzetek
nem kell, hogy rám hüJén nézzetek!

:-)

a bánat vörös szirmokat hoz
kezemre olvad lobogó lángja
képeim felszakadó vásznak
feledés-bogár mind felzabálja

lépteimmel a csendbe tartok
fakó holdam tétova félkör
zsebemben hordom gyönyörű arcod
az éjszaka tornya lassan felém dől

szerelmeimnek fejfákat gyűjtök
néma tisztáson lep meg az éjjel
édes tekintet kibomló fürtök
viasz-testemen csillogó ékszer

fel-fel libbenő pernyefüggöny
füstöt lélegzik be az erdő
rekedten dalol haldokló kürtöm
csillagok fényét hozza egy szellő

hmm..

1. sor: egyedül
2. sor: ketten
3. sor: ketten
4. sor: egyedül

ja, v. imho szimplán elírta. ezeket gáz javítani. ezek "no comment" kategória. meiner meinung. magyárázni is fölösleges, pro-kontra.

amúgy marad a kritikusi szerepnél? ;)

ok.

:-)

..

bázel, ez szonett, vagy mi?..

magányos szenteste

közeleg a nap,
mikor gyertyánkat
kifújja egy nyitvamaradt ablak,

nem siettetném,
mert gyüjtenem
kell még néhány emberi sorsokat,

egy nöi mell, melyen
szívószál csüng,
egy férfi kéz, melyben egy segg ül,

kapható-e a nő?
tekeredj körém,
fogd a fejem erősen lábad között,

ma nem fizetek,
örülj ha szél kel
a vörös hold alatt, kisanyám öltözz,

az éjjeli busz nem vár,
ha ittmaradsz, felkötlek
díszes karácsonyfámra, angyalok közé.

..

/nem minden arany fénylik/

metrotomia

"csapzott új dallamok"
csusszannak ki a szájon
megnyílik mélységes barna tok
nyirkos ölelését magyarázom

rímek szakadnak vérző strófák
körmondatok köreiket róják
kiszakít az álom gyermeki vásznat
jön a szó leterít nincs rá magyarázat

pendül a penge gyönyörű a vágás
nem látlak téged de engem se lát más
odavisz a szó ahol vége a dalnak
gyapjas unikornis aranyszínű szarvak

felemel a ritmus hegycsúcsok a lábnál
kézen fog a dallam nem indul mert rád vár
tétova lépteid felfalja a csend
finálét játszik égi szerpent

/prodigy - the trick/