Pár gondolat pünkösd ünnepe kapcsán.
Bár szorosan nem a témához kapcsolódik.
A mi nyelvünkön hirdetik Isten csodálatos tetteit!
Az első pünkösd napján, a szélzúgásra összeverődött nép csodálkozásának ad hangot ezzel a mondattal: a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodálatos tetteit!
Pünkösd ünnepén vegyük számba saját életünkben Isten csodálatos tetteit. Emlékezhetünk a Szentírás által elénk tárt eseményekre: József történetére, a kivonulásra, a pusztai vándorlás eseményeire, a választott nép honfoglalására, de Jézus csodáira és az apostolok csodás tetteire. Mindezek az emlékezések segítenek felidézni saját életemben Isten működését. Egy beszélgetésben váratlanul egy jó ötlet, tanács jut eszembe, amivel a másikat segíteni tudom; egy váratlan találkozás valakivel; egy kezembe kerülő könyv, amely választ ad a bennem élő kérdésekre, vagy legalábbis elindít egy úton; egy feladat, egy hivatás felismerése. Ezekről az eseményekről, alkalomadtán, merjek bátran beszélni!
A mi nyelvünkön hirdetik. A pünkösdi nyelvcsoda ellentéte a bábeli nyelvzavarnak. Arra buzdít gondolkodjak el azon, a mai világban milyen nyelven beszélhetek Jézusról. Hogyan beszéljek úgy hitemről, hogy a másik ember megértse. Idősebbként mennyire beszélem a fiatalok nyelvét, fiatalként mennyire tudok szót érteni az idősebbekkel? Másképpen kell beszélnem, ha hasonló gondolkodásúak között vagyok, akikkel fél szavakból is megértjük egymást, és másképp a kívülállókkal, akik nem ismerik hitünk kifejezéseit, a teológiai fogalmakat. De mindez arra is biztat bennünket, hogy ismerjük meg egymás, szeretteink „nyelvét”. Vagyis figyeljünk a mellettünk élőre, hallgassuk meg a másikat, próbáljuk megérteni, amit mondani akar. Pünkösd ünnepe így válhat mindannyiunk számára frissítővé, erősíthet meg hitünkben és küldetésünkben.
|
