A topik már régen túlmutat a címén. Sokkal több annál. Egy topik, ahol a macskák (cicák, cirmancsok, mókok, bársonytalpúak, stb.) és egymás véleményének, személyiségének tisztelete dominál. Egy topik, amely a macsekoknak köszönhetően, már-már igazi baráti közösséggé formálódott nemcsak virtuális értelemben. Egy topik, ahol szeretettel várunk mindenkit, aki szereti az állatokat, cicákat, kutyákat, de ahol persze A MACSKA a fő téma.
Szeretettel és örömmel várunk minden jószándékkal érkező topiktársat, tanácsra várót vagy olyan lelkes kiszolgáló személyzetet, aki szívesen beszélget velünk cicája mindennapjairól.
Jó szórakozást, kellemes időtöltést és macskaszőrös szép perceket kívánok a topikon minden kedves topiklakónak és -olvasónak!
szuszmok
-----------------------------------------
A topikhoz kapcsolódó lapok:
http://www.andicat.fw.hu
http://www.meoindil.extra.hu/cicak/index.html
"Jaj, nemar, hogy nem tudjatok, mi az a nyünnyögtetes?! Nohat, a nyünnyögtetes az az, amikor nem az van, hogy odamegyunk a macskahoz, gerincen harapjuk, oszt szevasz a nyünnyögtetők ennel sokkal, de sokkal kifinomultabb modszereket alkalmaznak! Plane Mankamama, aki a nyünnyögtetők kozt is nagy kiraly! Szoval figyeljetek jol, hogy ha esetleg valaha macskat akartok nyünnyögtetni, akkor tudjatok hogy kezdjetek hozza a muveletnek! Legeloszor oda kell szaporan santikalni a nyünnyögtetendő objektumhoz (a szapora santikalas is meger egyebkent egy miset). A celtol ket-ket es fel meterre meg kell allni, es felre kell forditani amugy is ferde fejunket. Hümmögni kell kettot (az egy keves, haromnal meg mar jo esellyel gyanut fog az aldozat es eliszkol, oszt lehet megint szaporan santikalni). Innentol mar csak lassan lehet tovabb santikalni, de nagyon fontos, hogy ha a celt egy meterre megkozelitettuk, kezdjunk lelkes farkcsovalasba. Ha elertuk a macskat, akkor johet egy-ket hümmögés a rend kedveert es kezdetet veheti a muvelet, maga a nyünnyögtetés. Egyebkent aki nem tud koncentralni es rosszak a reflexei, az ne is akarjon nyünnyögtetni A nyünnyögtetéshez mindig ugy kezdjunk, hogy eloszor orral megtöfködjük a macskat. Evvel egyreszt bemelegitunk, masreszt elaltatjuk az aldozat eberseget, aki ekkor meg azt hiszi, hogy egy sima, mezei töfködéssel megussza a napot. A töfködések koze be lehet tenni par hümmögést is, de ez nem alapszabaly meg ekkor. A töfködést es hümmögést addig folytatjuk egyre gyorsulo utemben, mig az aldozat meg nem unja es el nem akar szaladni. Figyelni kell nagyon, hiszen amikor az aldozat neki akar iramodni, akkor kellenek a gyors reflexek: ilyenkor ugyanis a töfködés helyett gyorsan lenyomjuk orral (de csukott szajjal!) a macskat a foldre es meghümmögjük A nyünnyögtetés tehát a töfködés es hümmögés egyideju alkalmazasa a megfelelo lelektani pillanatban! Ha a macska azt hiszi, hogy mozdulatlanna dermedve megussza a tovabbi nyünnyögtetest, akkor ne hagyjuk! Ilyenkor alaposan osszenyalazzuk (akar hümmögni is szabad kozben) es ha erre sem reagal, akkor megint megtöfködjük! Addig folytatjuk a muveletet, mig ismet meg nem iramodik, ekkor es csak ekkor lehet nekikezdeni ujra nyünnyögtetni! Fontos, hogy a farkcsovalast egy pillanatra se hagyjuk abba, az adja a ritmusat az egesz nyünnyögtetesi folyamatnak. A nyünnyögtetést aztan lehet folytatni tetszoleges ideig, de legfokepp addig, mig a gazdi eszre nem veszi, be nem idegesedik, nem vag hozzank valami nagy es sulyos targyat es azt nem kiabalja, hogy "micsinász má' megint, te ven huje, tiszta nyál ez a nyomorult macska!" Ennel a pontnal mar a nyünnyögtetés levezeto fazisa jon, amikor meg gyorsabban csovaljuk a farkunkat, meg ferdebben tartjuk a fejunket es testtartasunkbol, pillantasunkbol, egesz lenyunkbol azt sugarozzuk, hogy "neménvótam!". Batrabb nyünnyögtetők meg felrakhatjak az i-re a pontot ugy, hogy amikor a mar alaposan megnyünnyögtetett macskat a gazdi a felveszi elolunk, akkor a levegoben meg nyünnyögtetjük egy kicsit. Ez mar kifinomult techikat kovetel es nyaklevest von maga utan."
Nem tévedtem el, csak...hol volt, hol nem volt itt...
Kár, hogy csak volt...
.................................
Kiss Judit Ágnes
Macska télire
Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe. Egy félvak, koszvadt is megteszi, vagy egy tépázott fülű csatakandúr, ki éppen hitvány zsákmányát eszi egy belvárosi, sötét kapualjban, vagy egy autó alól pislog ki rád, vagy elnyúlik az őszi napsütésben csak az a fontos, hogy legyen cicád. Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka, öklömnyi szőrgombóc, még kék szemű. Akár ajándékba is kérhetsz egyet, macskához jutni roppant egyszerű.
Mert tél jön mindjárt, és hideg, és mi lesz veled, ha nincs cicád? Ki bújik be, hogy melengessen,melléd a takaró alá? Ki dorombol füledbe éjjel? (mancsát arcodra fekteti) Ki kelt hajnalban nyávogással, hogy rögtön enni adj neki? Ki kaparja a bezárt ajtót, mikor hazaérsz, ki örül? Kunkorodó farkkal ki rajzol nyolcasokat bokád körül?
Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel, öledbe mászik, éles karmai behúzva, puha tappancsokon sétál az életedben. Alig hallani. Bundájából kipattognak a szikrák, ágyadra gömbölyödik és dagaszt. Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle, ketten könnyebb kivárni a tavaszt.
Arany életük lenne, csak Pannikát sajnálom, amiért annyira retteg a Pajtitól.
Pedig úgy igyekeztem éreztetni Pajtással, hogy nincs oka semmi féltékenységre, de nem használt.
Idebenn, a lakásban persze Pajti tudomást sem vesz a Pannikáról, mert tudja, hogy nem szabad bántani, de odakinn, amikor azt hiszi, hogy nem látom, azért időnként még megkergeti.
Pajti és Tigi is vidékről került hozzám, ahol nem ivartalanítanak, csak hagyják, hadd szaporodjanak a matskák.
A Pajtásnak lett volna gazdija, mert különleges a bundázata, de a kis Tigriskére, ha nem fogadom be Pajtival együtt, vízbefojtás várt volna - kinek kellene vidéken egy mezei cirmos kandúrka? :(
Hogy Pannika mit evett a télen, nem tudom. Volt ott néhány ház, talán bejárt, talált valamit, amit más állatoknak tettek ki.
Tavasztól meg bogarakat aztán egereket.
Nagyon jó vadász és iszonyú gyors, fára is kiválóan mászik.
Egy pillanat alatt el tud bújni, a szó-szoros értelmében melletted van, aztán köddé válik.
Meg kellett tanulnia azon a vidéken, ahol nem csak a vadkutyák, de rókák is hemzsegtek, meg akkorra madarak (talán sólymok?), hogy a vadnyulat is felkapta.
Szerintem a hátán lévő sérülést is egy ilyen madár karma okozta.
Ráadásul hófehér - nem lehetett könnyű elrejtőznie.
Egy hatalmas mezőség szélén volt az építkezés. Mindössze két ház - amolyan luxustanyák - volt ott, egymástól nagy távolságra.
A fehérke tökéletesen rendbe jött, csoda, hogy túlélte a telet. Ugyan, mit ehetett, amíg nem hordtad neki a kaját?
Ivartalanítva vannak? Legalább Pajtás, a nagy, a nyugalom érdekében, hogy ne verje el időnként a többieket. Ő egy domináns cica, és ki is használja felépítésbeli adottságait.
Nagyon szeretik egymást továbbra is, de azért vannak olyan bunyók, hogy megijedek...
Repülnek a szőrcsomók, sikoltoznak, mint a démonok, hörögnek, kaffognak sikítanak - aztán két perc múlva mosdatják egymást.
Pont két éve hoztam haza egy harmadikat, merthát matskából sosem elég...
Pannikát egy építkezésen kukáztam.
Már picinek kint élt egy szántóföldön, az építkezésen telelt át, a tulajok nem is tudják, hogy élte túl a telet egy olyan pici matska.
Etetgettem, már messziről megismerte a kocsimat, amikor kiértem az építkezésre, rohant hozzám, mindent felfalt, amit vittem neki.
Próbáltam elhelyezni helyi állatmentőknél, de hiába mondtam, hogy fizetek minden költséget, nem vették be sehol.
Egy nap 3-4 kóbor kutya kergette, aztán napokra eltűnt.
Biztosra vettem, hogy nem látom többé...
Majd ismét megjelent, akkor elhatároztam, hogy haza hozom.Ők valahogy ezt megérzik, mint anno Picurkám is: aznap, amikor érte mentem, már ugrott be a kocsiba magától.
Nagyon rossz állapotban volt - alig kilenc hónaposan viselős volt, vesebeteg, gombás a kis füle, csomókban hullott a szőre, kint volt minden kis csontja, a hátán csúnya sebek... de gyönyörűen rendbe jött.
Sokáig nagyon félős volt, idegenekkel szemben most is az, de amúgy egy játékos, bújós, végtelenül kedves kis cica.
A Tigivel összehaverkodtak, de a nagyobbik, a Pajtás ki nem állhatja.
Sajnos sokszor meg is verte, így tőle nagyon fél. Néha most is megkergeti, de azért csitult a kezdeti gyűlölete.
Mondja el a szivárványhíd legendáját, amikor a négy lábú angyalok (és minden más teremtmény, amit szerettünk) búcsút mondanak nekünk, és sóhajtva elengedték az utolsó búcsút, áthaladnak a hídon. Ennek másik oldalán vannak rétek és hegyek, ahol futhatnak, játszhatnak és élvezhetik ártatlanságukat ...
Azt mondják, hogy a Puente del Arcoíris másik oldalán elég hely, étel, víz és nap van, hogy mindenki jól érezze magát. Ezen kívül a legenda szerint mindazok, akik betegek voltak, megcsonkították vagy kegyetlenül megsérültek, egészségük helyreállt és örömmel túlcsordulnak.
A Szivárványhíd gyönyörű legendája szerint, barátaink boldogok és elégedettek, kivéve, hogy hiányoznak valakitől, akiket a Szivárványhíd másik oldalán hagyott. Ezért hirtelen, miközben mindenki fut és játszik, valaki megáll és ragyogó szemeit látja a láthatáron.
Lelkünk újraegyesítése a Puente del Arcoíris legendája szerint
A teste megremeg, és nagy érzelmekkel elválasztja magát a csoportjától, gyorsan futva. Látják minket a híd közepén, és gyorsan futnak, hogy találkozzanak velünk. Mondja el a szivárványhíd legendáját, hogy akkor az emberek és az állatok, a lélek barátai találkozunk és soha nem különülünk el.
Segít bennünket megérteni, hogy ha egy állat elhagyja ezt a világot, akkor a szívünkben marad, bár nem tudjuk fizikailag élvezni a melegét..