Akarva / akaratlanul. Sinisa meccs előtti bírózása bohózattá vált a tegnapi meccs függvényében. A "Lord" akarata meg ott volt Faraoni és az egész Verona küzdőszellemében. Nagyon megünnepeltük a negyedik helyet, de igazából az Interen kívül mindenki gyenge volt.
A csapat tegnap nagyon felszabadultan és jól játszott egy otthon mindig erős Bologna ellen (nem nagyon szoktak otthon kikapni vagy csak egy góllal) Erre a meccsre meg a Lazio elleni 3-1 re lehet alapozni (mindkettő meccsen Pirlo ült a padon). Volt egy másik Juventus is ami nyert egy gólkirályi címet ehhez is gratulálhatunk, csakúgy mint Chiesanak aki a vállán vitte a csapatot a Bajnokok Ligájában. Buffon, Chiellini köszönöm. Vérzik a szívem.
Azért mert valaki Juventinó, simán idekeveredhet. Akár a tegnap meccs kapcsán is. De nem az lényeg most, hanem az, hogy ki hogyan szereti a bolognait. Én sörrel.
Nagy Ádám volt a Bologna legjobbja a Milan ellen! Nagyon büszke vagyok rá, ez igazán örvendetes hír! Azért az AC Milan egy gigaklub és jó ezt hallani, hogy egy honfitársunk jól focizik ellenük! Meg úgy az olasz ligában!
Ma este másfél év után újra Bologna-Inter. Abban a szezonban két iksz volt a mérleg, ez akár most is összejöhet, csak akarni kell, és bízni a catenaccio áldásos tevékenységében.
Meghalt Giacomo Bulgarelli 2009. február 13. 11:23 | Forrás: MTI
Életének 69. évében meghalt Giacomo Bulgarelli, a Bologna labdarúgócsapatának egykori kapitánya, akit a piros-kék együttes "szimbólumának" tartottak.
A jobboldali középpályás az 1960-70-es években egyet jelentett a szurkolók számára a Bologna csapatával: 19 évesen, 1959-ben debütált, és soha nem játszott másutt 1975-ös visszavonulásáig. Összesen 486-szor öltötte magára az együttes mezét - ebből 392-szer a Serie A-ban -, s 43 gólt szerzett. Bulgarelli vezényelte azt a Bolognát, amely 1964-ben egymérkőzéses rájátszással, az Inter elleni 2-0-ás győzelemmel nyerte el a bajnoki címet.
Bulgarelli 29 alkalommal szerepelt a válogatottban, 7 gólt lőtt - 1965-ben játszott Budapesten a magyar-olasz találkozón, amelyet a hazaiak nyertek 2-1-re -, két világbajnokságon (1962, 1966) vett részt.
Visszavonulása után haláláig az egyik legnevesebb televíziós sportkommentátor volt Olaszországban, és rendszeresen írt értékeléseket a Gazzetta dello Sport című napilap számára is.
BOLOGNA (4-2-3-1) Antonioli; Zenoni, Moras, Terzi, Bombardini (44’ st Castellini); Mingazzini, Volpi; Adailton (15’ st Marazzina), Amoroso (15’ st Mudingayi), Valiani; Di Vaio. A disp.: Colombo, Britos, Coelho, Bernacci. All.: Daniele Arrigoni
MILAN (4-3-2-1) Abbiati; Zambrotta, Maldini, Kaladze, Jankulovski (1’ st Shevchenko); Flamini, Pirlo, Ambrosini (40’ st Emerson); Seedorf, Ronaldinho; Inzaghi F. (23’ st Pato). A disp.: Dida, Antonini, Favalli, Cardacio. All.: Carlo Ancelotti
Arbitro: sig. Orsato di Schio
Marcatori: 18’ pt Di Vaio (Bo), 41’ pt Ambrosini (Mi). 32’ st Valiani (Bo)
Hogy teljes legyen a lista, a nyáron kölcsönvették még a Penarol-tól, az uru Diego Rodriguez-t, és megvásárolták honfitársát, Miguel Angel Britos-t(Mundigay és Bernacci mögött a maga 4 milliójával ő volt a 3. legdrágább nyári vétele a klubnak), a Montevideo Wanderers-től, e mellett szintén a védelembe érkezett a rutinos Salvatore Lanna a Torino-tól. A csatársorba sem csak Di Vaio érkezett, nagyon sokat várnak az Ascoli-tól 4.3 millió euróért igazolt Marco Bernacci-tól is, valamint szintén a támadósort hivatott erősíteni(bár az nagy kérdés hogy a Marazzina, Di Vaio, Adailton, Bernacci négyes mögött mennyit tud játszani...) a nagyon fiatal, mindössze 19 éves Massimo Coda is, akit a Treviso-tól vettek 400 ezer euróért.
Bologna is kiharcolta a feljutást az olasz labdarúgó-bajnokság élvonalába!
Három idény után a legjobbak közé visszatérő Bologna az utolsó fordulóban 1–0-ra verte a Pisát, ezzel megszerezte a tabella második – még automatikusan Serie A-t érő – helyét.
