Pardon, két versszakból nem az ucsó verzió került fel.
Peti király, bolsi király
Léptet fakó nyulán:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
E volt bolsi tartomány.
Van-e ott elvtárs a régiek közül?
Kipróbált és megbízható?
Használt-e a megöntözés:
A spontán privatizáció?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Mi hasznot nekünk hajt?
Felség! valóban erszényed
Legszebb gyémántja volt Velsz:
Találsz benne földet, folyót,
Ha utcára menni mersz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind kacagva,
De lesz még ott puszta sir!
Peti király, bolsi király
Léptet fakó nyulán:
Körötte csend amerre ment,
És ébredő tartomány.
Köztársaságtér a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Kovács Laci, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és vadabbat, mit a papír kibír
Szemnek és fülnek ingere,
Sürgő csoport, száz szolga ír,
Hogy nézni is tereh;
S mind, ami árnyat e szép sziget
gyógyulóban még terem;
S mind, ami düh pezsegve forr
A hatalmát vesztett emberen.
Ti urak, ti urak! Helyettem Orbánt
senki sem veri?
Ti urak, ti urak! ... ti marakodó ebek!
Ne éljen Peti?
Vadat és vadabbat, s mi az ég alatt
Csatornalénynek kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden pestises!
Ti urak, ti urak, marakodó ebek!
Ne éljen Péter király?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy bolsi bárd!
Egymásra néz a sok gyászvitéz,
Az elvtársból átvedlett urak;
Orcáikon, mint alkohol,
Vöröslik fel a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik, -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S közpénz csörög, kirabolt hörög
Amint húrjába csap.
"Közpénz csörög, kirabolt hörög,
Adósságtok ártatlanra száll,
Pénzszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Kifosztva népünk ezrei,
Jussáért szemet hiába mereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
A pincébe! el! igen kemény -
Parancsol Peti király -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
"Ah! lágyan kél az esti szél
a Köztársaság tér felé;
Szűzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Nem szül rabot a szűz! anya
Nem szoptat csecsemőt, ha
te vagy a király…” De elérte
még a pincébe menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kóbzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Peti király:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd."
Emléked sír a lanton még -
No halld meg, Peti király
Gyáva tolvajról szól minden dal,
Melyet rólat zeng velszi bárd."
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Csalfa álcsatára hívom
A legfőbb velsz énekest!
Szolgái szétszkürtölik,
Ország-szerin, tova.
A Köztársaságtéren így esett
A híres lakoma. -
De Peti király, bolsi király
Ismét vágtat fakó nyulán;
Orcája ég, kacag a gyáván:
A volt bolsi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva eredt
nyomába velszi bárd:
Hogy megmondja neki: nincs olyan
mondat, hogy „éljen Peti király”. -
Ha, ha! mi zúg?. . . mi éji dal
a őrzött utcámon ez?
Felköthetem a gatyámat,
Hát ide is elért a nesz!?
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem haltatik:
"Segítsen már valaki valahogy!
Peti király nem alhatik."
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon Népharsona:
Fülembe zúgja átkait
A posztbolsi lakoma. . .
De túl zenén, túl a szervilis,
segédhad riogatásán át:
Ötszáznál is több énekli
A ébredők dalát.
Hali,
Pirítós
P.s.: Az előző törölhető.
