Ha az optikai tengelyt a vizszinteshez képest dönteni, emelni akarod, azt a jelenlegi gépfelfüggesztés esetén hogyn teszed meg.
Engem nem igazán a kamera körbeforgatása érdekel, hanem, hogy a nodális pontot hogyan, milyen eszközzel lehet beállítani úgy, hogy az a kamera emelésével, döntésével se változzon!
Hát, ha valóban a tied, akkor gratulálok. Ügyes szerkezet.
Viszont azt nem értem, hogy a rajta szereplő emil cimre érkező levelekre miért nem válaszolsz?
Másrészt a kérdésemben az szerepelt, hogy egyszerű, 100eHuf alatti eszköz kellene!
Másrászt nálad főleg a forgatás a hangsúl, de a többi?! Egy konkrét gépnél műkodik, de nekem egy másik konkrét gépem van!
No, erre varj gombot, De inkább vmi használható megoldást mondj!
igazán nem fikázni akartam, és az állványoddal végképp semmi bajom. De a kis rajzomon azért látszik, hogy a tárgyból érkező fénysugarak mégis csak az első pontban találkoznak, és azt - igény esetén - elég világosan el tudom mondani, hogy miért akörül kell forgatni a gépet, de meglehet, hogy tévedek. Magyarázd el, kérlek, hogy szerinted (ill. Schröder szerint) miért a hátsó pont körül kell forogni az optikának!
Fikazasban ott vagytok (nyilvan eccerubb mint csinalni valamit), de mint mondtam nem en irtam hanem gottfried schroder muszaki fenykepezes cimu konyve a 2.1.5-os fejezetben. A moricka abra meg cafolhatatlan bizonyiteknak laccik...
Kitárgyaltuk már itt: a tárgy felőli fősíknál lévő pont körül kellene forgatni a gépet, mert akkor nem másznak el egymáshoz képest oldalra a közeli és távoli tárgyak. De mindez elméleti vita, én pl. a gyakorlatban egy olyan pont körül forgatok, ahol kikísérleteztem, hogy nincs elmászás, és nem érdekel, elméletileg hol van az a pont. De a dolgok logikája szerint bizony elöl (ld. illusztrációmat a 156. sorszám alatt).
"Nodális pont, az a pont amelyben az optikai tengely metszi az optika film felöli fősíkját. A képen a T (optikai tengely) és a H' (fősík) metszéspontjában.: "
A PanoTools nagyszerű eszköz, szerintem a legprofibb, de nem olyan könnyű használni. Létezik viszont több féle front-end is hozzá, mint pl. a PTGui vagy a PTassembler, érdemes lenne megnézned azokat is!
Nemrég én is kedvet kaptam a panoráma fotózáshoz, ezért nagyon örülök, hogy rátaláltam a topicra.
Egy Dimage 7i - vel fotózom és a munkáim dokumentálásához is jól jönne egy-egy QTVR panoráma.
Végigolvastam a topicot és felbuzdulva letöltöttem a PanoToolst.
Kéne egy kis segítség: A PTPickerbe betöltöttem a képeket, felvettem a referencia pontokat, ráindítottam az optimizert, viszont a stitchernél nem teccik neki semmiféle script, amit megadok - vagy nem tudja menteni - de tovább nem jutok.
Egyébként a script nyelve egészen megtanulhatónak tűnik. Azzal mennyit kell bűvészkedni?
Itt már gyakorlati jelentősége lehet annak, hogy bizonyos esetekben a főpontok elméletileg sem definiálhatók. Attól tartok, hogy halszemnél már jól mérhető különbséget adnak a főpont helyére a különböző irányú irányjel-párok, vagyis a tengellyel bezárt szög is számít.
Van az E-10-hez egy Raynox 0,24X-ező halszem előtét, teljes-képmezős, 180°-os, DCR-FE180PRO, arra lennék kiváncsi annak hol van a pontya!
itt van egy vele készült fotó!
Mérési körülmények:
Állvány ráragasztva egy farostlemez rajztábla, arra egy miliméterpapír, beszintezve tuti vizszintesre. Gép rá az objektív tengelysíkja berajzolva. Egy ablak éle kb. 1,5 méterre könyvespolc kb. 4 méterre. Fényképező a tegelysíkon előre hátra tili-toli közben jobbra-balra forgattam és néztem a fedéseket. Amikor a kép bal és jobb oldalán ugyanúgy fedett, akkor van meg a pont. Új zoom állás és előről. Tehát: az elmélet jó dolog, de ezzel a módszerrel tuti, hogy azt találtam meg amit kellett. Egyébként érdekes volt látni, hogyan változik a fedés ha mozgatod a gépet. Amig közelítessz csökken, a pontot elérve megáll utána ellenkező irányba nő.
amiket láttam példákat (nem azon az oldalon), azok tetszettek, persze nem voltak túl nagy felbontásúak, de nekem webre kell úgyis... megvan az az előnye, hogy egy kattra készíti el a képet, míg több kép elkészítésénél változhat a környezet + nincs macera az összeillesztésnél. gondolom a minőség meg függ a géptől is, egy sony f717-sel párosítva azért már sztem elég kellemes a végeredmény.
van vkinek tapasztalata olyasmi "pano-head"-del, mint pl. a Kaidan terméke (tehát a lényeg, hogy ne kelljen p*csölni egy csomó képpel, hanem egy lövéssel lehessen panorámafotót készíteni)?
Meg persze:
"Final check: Turn the tripod to the left and the right until there's only one pair of pens visible through the viewfinder. If the camera is at the nodal point, the frontmost and the backmost pen stay aligned all the time."
Nekem csak olyan pórias állványom van, amin össz. 1 db csavar található amire feltekerem a gépet. Hosszabb távon sincs zsetonom spéci drága panorámafejekre, ezért úgy döntöttem, a legrentábilisabb ha lemezból hajlítok egy toldatot amivel akár álló akár fekvő helyzetben felrögzíthetem a gépet úgy, hogy az eredeti állványcsavar a nodális pont alá essen.
Triviális, hogy a nodális pont beleesik az optika tengelyébe csak az ezen belüli pozíció kérdéses.
Az itt olvasottak alapján mostanáig nem tudtam eldönteni, a hátsó vagy az első nodális pont játszik-e, úgy döntöttem a full empirikus póri megoldást választom:
Asztalra papírlapot rögzítek, a gépet ráteszem, a látómezőben különböző távolságban levő tárgyakat alakítok ki. Legcélszerűbb talán egy felállított kötőtű 1 m-re, mögötte milliméterpapír 4 m-re. Először úgy készítek képet, hogy a látómező közepébe essen a tű és a papír képe, majd ebben az állásban berajzolom az 5m-re papírra a tű látszó helyét. Ugyanakkor a fényképezőgép pozícióját is megörökítem a papíron. (pl. körberajzolom)
Aztán elkezdem úgy forgatni a gépet, hogy a látómező jobb vagy bal szélére essen a tű, méghozzá úgy, hogy a távoli papírhoz képest (korábbi jelölés) ne másszon el a képe.
(Itt rulzik majd az A40 10x display zoom funkciója, de végül is menet közben letöltögethetők a képek.)
Ha sikerült ilyen bal-jobb pozíciókat találni, azt is körberajzolom. Kontrollként esetleg közbülső helyzeteket is beállítok és megörökítek.
A papíron megörökített fényképezőgép-pozíciókból már némi szemmértékkel vagy szerkesztgetéssel is látszik, hol van a tengely döféspont ami körül el lett forgatva a gép.
Nekem úgy tűnik, ilyenkor még mindig van egy szabadsági foka a rendszernek: a pontos távolság.
Erre az jutott eszmbe, hogy 2 papír szélére rajzolok 2 különböző méretű távolságot. Aztán a kezdő pozícióban úgy variálom ezeket (különböző távolságba), hogy a látszó méretük egyforma legyen. Így lehet csekkolni a távolságot, mert csak adott távolságból lesz egyforma a látszó méretük. (Legcélszerűbb talán: papíron 2 cm-es négyzet a szélen, és a hátoldalra ragasztott kiálló tű. Mögötte 4 m-re 8 cm-es négyzet a papíron, belsejében bejelölve a tű látszó helye)
...ehhez a teszthez még spéci állványfej sem kell:)
>De ha közben a filmet is elhúznám, mint a swing-lens kamerák, akkor azt a hátsó pont körüli íven kellene mozgatni. Jól gondolom?
Pontosabban fogalmazva a film húzási sebességének meghatározásához a képfelőli főpont helyét kell figyelembe venni.
Jól gondolod.
Az ilyenfajta fényképezőgépekben egy vékony rés mögött halad a film, ezért vízszintes értelemben mindig a kép közepe exponálódik le, perspektív torzulás gyakorlatilag csak függőleges irányban van, ezért a kép geometriája egyfajta hengervetületnek felel meg.
