Most, hogy azokat a hozzászólásokat is megtekintettem, amiket a múltkor nem volt érkezésem, örömmel fedeztem fel a 80-as körüli vitát melyik a lényegesebb: az beszélt vagy az írott nyelv-e)
Az én válaszom - miután nem vagyok gyakorló nyelvész, hanem "mindössze" használom mindkét formáját, de sokszor igen egyszerűen meg is kell magyaráznom, mit hogyan és főleg miért - más megközelítésű:
attól függ, hogy ki mit csinál és hány éves.
A hány éves kérdés számomra a legfontosabb: egy gyermek ugyanis gyakorlatila élete első 3 évében elsajátítja az anyanyelvét (azt a nyelvet, amely környezetében élete ezen időszakát eltölti) - cakli-pakli!!! És ez azért fontos, mert a gyermek a nyelv szabályrendszerét is elsajátítja, sőt elsősorban azt! A továbbiakban bővíteni fogja szókincsét, az újonnan tanult szavakat, fogalmakat bel fogja helyezni abba a rendszerbe, ami nekije már megvagyon (mint vagyon).
Most nem térnék ki rá, hogy ezt hogyan lehet bizonyítani.
A másik kérdéskör: gondolatainkat nemcsak beszélt formában tudjuk közölni (japán gyerek és harapós kutya).
Sőt, manapság rengeteg szimbólummal találkozunk, tehát a képi megjelenés is fontos.
Ebből pedig számomra egyértelmő, hogy különböző jelentésű szavak praktikus, ha különböző írásképpel jelennek meg - mindjárt tudom, mit akartak nekem "írásban mondani". Vagy nagyokat mérgelődöm, mert félrevezettek, és bogozhatom, mint egy rejtvényt, mit is akart az illető.
Szerintem tehát kell az Ly.
És itt lép be a magyar nyelv sokhangúságának kérdése, ha pl. interneteznek a népek.
Micsoda félreértésekre adhat alkalmat, ha valaki "lazán" "o"-t ír "ö" vagy "ő" helyett?
Szép, jó napot mindenkinek, mint újonnan idekeveredett.
Első nekifutásra szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy könyvet (remélem, nem tilos):
az Osirisz kiadónál jelent meg, Laczkó Krisztina - MÁrtonfi Attila: Helyesírás.
Vaskos kötet, de remek!
Magában foglal egy igen bőséges szószedetet, az elején pedig gyakorlatilag a Helyesírási szabályzatot - magyarázatokkal, praktikus dolgokkal kiegészítve.
talán mindkettőnket, ill még nem tudom, hogy kit kellene igazából, de nincs időm gondolkodni effelől, rögtön kifut a galuskám,azaz rohanás konyhatájékba
zörej Van ám erre a célra egy külön kézikönyv is, úgy hívják: A magyar nyelv szóvégmutató szótára és Papp Ferenc szerkesztette, csak nekem nincsen meg itthon (még 1x sem volt rá szükség).
megnyugtathatlak, nem ez elégit ki, arra van más forrásom
csak elgondolkodtam egy olyan kérdésen, amit más vetett föl, és utána egy csokorba szedtem a többünk válaszát, hogy ne kelljen a delikvensnek sokat visszagörgetni, ha vmit betenne... mármint új szót.