Kedves Györgyi!
Gratulálok Krisztina születéséhez. Legyen benne sok örömöd, őrizzen meg benneteket az Úr az ő visszajövetele napjáig.
Most már eltelt majd egy hónap, biztos nem volt időd írogatni. Hogy tetszik az Anyaság?
Ha kell valami, amiben egy négygyerekes anya segíthet, írj bátran a magáncímemre.
Szeretettel: Tulipán
Marcius 24-re voltam kiirva. De a pici lanyom (3 kg, 51 cm) megszuletett marcius 15-en, delutan 3.50-kor. Orulok neki, hogy a magyar nemzeti unnepen szuletett. Sokkal aranyosabb es szebb, mint ahogy elkepzeltem.
Kedves Tivadar!
Az utobbi idoben mar nagyon faradt voltam. Raadasul meg dolgoztam is marcius 8-ig. Lassan talan bekapcsolodok az itt folyo vitakba. De mar csak normalisan beszelgeto topicokban akarok reszt venni. Orulok az uj topicodnak.
köszönöm, amit az előző üzenetedben leírtál, így jobban értelek.
A kérdésedre: igen is, meg nem is. Véleményem szerint vannak egyszer a felekezetek, ami emberi találmány, és van az Egyház, amit a Jézus alapított.Namármost, akettő között vannak átfedések. Vagyis minden felekezetben van, aki üdvözül és van, aki elkrhozik sjanos. Ezért sem azt a szabályt, hogy mindenki maradjon ott,ahol van, nem tartom érvényesnek, sem pedig az elhagyást nem írnám elő senkinek. Inkább azt kérdezném: valóban elhívott-e az Úr? Éspedig abban az értelemben, hogy valóban elhívott-e szolgálatra valahova? Vagy pedig csak ül az egyén a felekezete langymeleg közösségében és jól elvan, mint a befőtt (pestiesen szólva). Tehát ahol az embernek az elhívása van, ott feladata is van. Ha ezt teszi, ha ehhez még belső békessége, aSzentlélektől öröme, szeretete is van, akkor bizonyára jó helyen van.
Györgyi, akartam már kérdezni, mikorra várod a babát?
Szia, Cillit!
Elnézést kérek, némi neheztelést érzek ki az írásodból. A múlt hét kicsit fárasztó volt, két napot tolmácsoltam (+ Debrecen vonaton oda-vissza), aztán csüt. bevásárlás a három napra, meg főzés, stb. Péntek-szombat részben próbáltam a fentieket kipihenni, meg nagyszámú csaldtagomat ellátni. Közben ha lett volna időm se tudtam volna gépelni, mert legkisebbem beleöntötte a klaviatúrába a narancslevet, de már van cseredarab. Ez viszont özönvíz előtti és szokatlan a akezemnek, folyton elütök.
4 csemetém: F 11,5 év, L 9 év, L 5 év, F 2,5 év.
Most éppen nyuszit akarnak, de előbb kerítést kell építeni. (Ez a tavaszi terv.)
Ma du. vedégek voltak, bográcsban főzött a párom én pedig nagyon finom sütit csináltam, Pepita a neve és háztartási kekszből készül. Ha érdekel, majd leírom.
Üdv: T. (egybként már kibújt a tulipánok feje a leelek közül). Úgy szeretem a tavaszt!!!
Na végre megjelent a topicgazda...
Örülj neki, hogy megtisztelik a makkák a lábtörlődet, mert ez azt jelenti, hogy kertes házatok van. :))
4 gyerek... Milyen korúak? Milyen neműek?
Szia, Cillit!
Sajna nem voltam a hites talin, mert a párom nem jött haza időben. A macskákkal inkább harcban állok, mindig megtisztelik a lábtörlőmet. Egyszer majdnem elcsábultunk a kislánykámnak egy kölyökcica irányába, de letettünk róla. Valahogy elég a négy gyerek...
Üdv: T.
Szia györgyi ! Örülök, hogy hallom a hangod ! Remélem jól vagy(tok) !
BY: gy.
on
Kedved TF ! Örülök ennek e topicodnak,de ez régi lezáratlan témákról szól. Ha gondolod, egyszer nézzél be a "Keresztények normálisan vitázó topicjá"ba is !
Üdv: tr
Ezt az elmletet lehetne-e alkalmazni mas egyhazakra is (pl. katolikusra, reformatusra, stb.)? Hogy a problemak, nehezsegek ellenere is maradjunk meg a sajat egyhazunknal, mert oda hivott el minket az Ur.
Koszonom, hogy idot szakitottal a hozzaszolasom megvalaszolasara. Azt hiszem, hogy szivesebben beszelgetnek veled inkabb mas temakrol.
Nem akarok most sem katolikus, sem hgy-s hitelvekrol vitatkozni. Csak azt tudom mondani, hogy kulonbozoek vagyunk. Toled olyan tavol all a katolikus hit, mint tolem a hgy-s hit. De ez nem is baj, hisz mindannyiunknak mas az utja.
Szamomra a katolikus hitben minden megvan, ami az eletunkrol es halalunkrol szol. Tolem nem idegen a foldi halal (azert fejezem ki igy, mert lelkunk halhatatlan). Gyerekkoromban meg a haznal ravatoztak fel a halottat. Emlekszem par ilyen temetesre. Ezt olyan termeszetesen tettek, mint ahogy otthon szultek az aszonyok. Az elet kezdete es vege ugyanugy reszei az eletnek. Ezt a nagyszuleink meg jobban ertettek. A mi tarsadalmunk pedig irtozik mindentol ami a betegseggel es a halallal kapcsolatos. Jobb, ha az oregeket bedugjuk oregotthonba, a halottakrol ne is emlekezzunk, stb.
Olyan szepnek talalom azt a kozepkori katolikus elmelkedest, amelynek az a cime, hogy "Akiert a harang szol". (Hemingway innen kolcsonozte a cimet a regenyehez). Amikor meghal valaki megkonditjak a harangot. Es ez az elmelkedes arrol szol, hogy a harang erte, erted, es ertem is szol. Mert ha meghal valaki, akkor azzal en is kevesebb leszek. Mert senki sem sziget, eletunk osszefonodik.
Azt is szeretem, hogy a templomokat szobrok, kepek diszitik. De olyan templomban is jol megvagyok, ahol nincsenek ezek (foleg a modern kapolnak, templomok). Szamomra a Biblia uzenete nem ebbol a szobor-kerdesbol all.
A protestans Ady is szep verset tudott irni az utszeli Krisztus kereztrol. ("ket nyakas kalvinista")
En a reformatus hagyomanyokat (mert ott is kialakultak) ugyanugy tisztelem, mint a katolikust. Csak en a katolikust erzem "sajatomnak". Egyebkent, nem Kanadaban elek, hanem az USA-ban. Ebben a varosban a reformatus es katolikus magyarok jol megertik egymast (atjarunk egymas rendezvenyeire, ebedjeikre, stb. Ui. van magyar reformatus es katolikus templom is) Az egyik baratnom is katolikus, es a gondolkodasunk sokkal kozelebb all egymashoz, mint nekem es egy hgy-snek, vagy neki es egy hgy-snek.
Nem értem, miért tartasz engem megkeseredett embernek. Akkor voltam keserű, mikor HGys voltam és azon gondolkodtam, maradhatok-e. De mikor rájöttem, nem maradhatok, lassan elmúlt a keserűség. Egyébként sem keserűség volt, inkább szomorúság.
A magam részéről: engem soha nem zavart, ha hülyeségeket mondanak, én mindig önfejű voltam, ami nem tetszett, amivel nem értettem egyet, azzal mit sem törődtem, az sem érdekelt, ki mondja. Csak látok embereket, kiket terhelnek más emberek beszédei, de mondom, én ilyesmivel nem törődtem. Amivel meg egyetértettem, amit a magaménak tartottam, azt a magaménak tartottam, azaz nem nagyon tiszteltem senkit. Igaz, a Hgyben engem a kis embereken kívül nemigen tanított senki, ahogy írtam, pl. velem Sándor semmit nem közölt (ismeretet), sem Ruff, sem Görbicz, sem Hack, ha volt valami, az nem tanítás volt.
Egyre inkább észrevettem, ha az ember nyitott, nemcsak a pódiumról, hanem inkább az életből, meg a spontán istentiszteletekből lehet épülni. Majd megértettem fő fogyatkozásotokat, mit oly jól megfogalmazott Vfo: nektek nem mindegy, mit mond, az számít, ki milyen pozícióból mondja.
Márpedig az egyszerű embereknek óriási jelentősége van, sokkal többet érnek, mint a tömeg, a pompa, az erősek, stb. A Mestertől lehet ezt tanulni, Ő fontosabbnak tartotta a kicsiket, többet is közölt velük, és rájuk építette egész Egyházát. És a főpappal mit sem törődött, a farizeusok tudását elégtelennek tartotta igazság szempontjából, stb.
Mivel Ő nem változik, most is, gondolom, fontosabb néhány ember jó közérzete, világossága, mint több tízezer ember rajongása, lelkesedése, indulata. Ti ugyan meg tudnátok közelíteni a krisztusi istentiszteletet a hcsopban, de én úgy látom, a hcsopvezetők is inkább arra használják pocíciójukat, hogy megmondják a tagoknak, mi a jó, mi a rossz, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek. Magyarul, vezetni akarnak. Ami istentelen, mert éppen abból állna a tanúság, hogy egymásnak engedelmesek és egymás felé szolgálnak, és Isten vezeti őket.
Te sok gondolatban közlöd azt, jobb lett volna tán maradi, és segíteni NS karizmáját.
Én ugyan segíteném őt! Hívtam is vacsorára hozzánk, de a Hgysek nem adták át neki. Szereznék neki munkát, vagy bemutatnám embereknek, kik szerezhetnének neki.
Mert meddig is kell pásztor? Németh Sándor karizmája nem lesz visszavonva. Elhívása sem. De, hogy valaki 3, vagy 4 évnél tovább pásztorra szorulna, mondd, hogy lehetséges ez?
Meddig is akar tejen élni? Azt sem értem, miért pásztor áll a gyülekezet élén. A kegyelmi ajándékokban különbség van, a pásztor a kicsiket kéne, hogy táplálja, míg a nagyobbak már maguk képesek különbséget tenni j é rossz közt, és a jót választani, nem tejen (evangéliumon) élnek, elhagyják a hitről való kezdetleges beszédet. Ha nem teszik, őket kéne noszogatni, letolni.
Én írtam arról, mit találtam a szolgálati ajándékokról, olyat, hogy érettebbeket pásztor vezetne, a Bibliában nem találni. NS mégis vezető. A vezetőtök. Pedig a kegyelmi ajándékok között különbség van, és a pásztor nem kormány. Igaz, a hagyományos felekezeteteket is sokszor pásztor vezeti. De én ezzel nem értek egyet, emberi szervezetet ugyan lehet, de amit én találtam, aszerint a pásztor a közöttünk levő kicsik vezetője, míg az érettebbek között maga is csak egy tag, általában kevés megbecsülést is kapott (ahogy most is így vannak pl. a dajkák), miért is ki kellett hangsúlyoznia Pálnak, becsüljék őket kétannyira.
Így szerintem a pásztor-vezette istentisztelet, pláne felekezet nem az isteni rendnek megfelelő. Mondd, én ezt erősíteném? Isten ellenére? Hogy képzeled?
Aztán más megközelítésből: Már hirdettetett az evangélium az ég alatt mindenhol, már elmúlt annak ideje, hogy az evangéliumból lehetne élni. Ha valaha lehetett is, Pál is írta. De aztán meg azt írta, az evangélium mindenhol való hirdettetett (ez befejezett a Biblia szerint). Azóta már Pál sem azt rendelte, ki az evangéliumból, ki a munkájából éljen, hanem mindenki (a pásztor is) a munkájából éljen, aki nem akar dolgozni, ne is egyen.
Persze, a kiskorúak eltarthatják tanítóikat, míg az igére taníttatnak. De meddig maradtok kiskorúak? Meg a szervezet mondhatja, NS-rt eltartjuk. Sőt, gazdaggá tesszük, házakat, szolgákat, nyaralót, fényes ruhákat adunk neki, mert megérdemeljük, hogy ilyen csillogó vezérünk (a pásztor sohasem volt ilyen) legyen. És tanításotokba emelitek ezt a bővölködést, és a ti istentiszteletek egyre távolodik a krisztusitól.
És jót tesz Sándornak, hogy nem dolgozik? Persze a rajongók mondják, az a dolga, hogy tejjel itat minket. De összességében ez istentelen! Mert a bibliai kép nem ilyen!
Erre mondod, elismerem karizmáját, hát inkább segíteném!. De a Sátánnak is van karizmája! Isten nem von vissza sem karizmát, sem elhívást, így NS-t nem igazolja a karizmája. Az élete igazolná, és azt az életet is éli, mint a történelmiek vezetői. Földi munkát, megélhetést talált az isteniből, a szellemit beváltja földire. Sem Krisztus, sem Pál nem így élt, de Páter, meg János is úgy volt vele „aranyom és ezüstöm nincs nékem …” Sem hatalmuk, sem testr, sem jogász, sem szolga, sem … Pláne az evangélium kihirdetése után! Érdemes megnézni Pál életét öregkorában!
Ám vágyaitok is a földiekre mutatnak, siker, földi javak, üldözések elkerülése, próbáktól, terhektől való megszabadulás, ügyeskedés, stb.
Szóval nem találok területet, miben segíthetném Sándort. Abban, amire ő törekszik, én nem értek vele egyet. Amiben én segíthetném, az meg neki nem kell.
Másképp is megmutatom, miben hibázol.
Írod, nem elmenni kell, hanem maradni és segíteni, stb. De Sándor sem maradt római kat. Mert ha megérti az ember, hogy reménytelen, akkor nem is szabad maradni. Szerintem a Hgynek annyi, egy lefelé lejtő, szép lassan, de határozottan teljesen földivé váló szervezet a Hgy, így nem segíteni kell (be sem venné az enyémet), hanem kimenni. Ha NS kiment a rómaiaktól, és jól tette, én miben is hibáztam? Igaz, a rómaiak is mondogatják, miért nem adunk példát, és imádkozunk, miközben rómaiak maradunk? Nincs ebben igazad.
Téged bánt, hogy a gyülekezetet, mint egészet elítélem. Pedig krisztusi módon teszem! Ahogy Ő is a farizeusokat ítélte el. Aki marad HGys, állja, hogy a Hgyseket ítélem el! Ez bizony igei. Ahogy te mondod, téged bánt, hogy téged is bántlak, ha a HGyt bántom, a Mesternek is mondták, őket is bántja, ha a farizeusokat bántja. És bántotta. S Ő a Mester, és illik őt követni.
De a rómaiakról, meg a Hgysekről is írtam, fel sem tudom fogni, miképpen maradhat az ember római, vagy HGys. Ha viszont marad, tőlem állja!
Így tudok választ is adni, micsoda dolog, hogy hátat fordítok, sőt, visszalődözök. Pál is hátat fordított a zsidóknak, és visszalődözött. Valamit nem jól teszek? Nem látom be! Szerintem ki kell menni közületek, és meg kell mutatni, hogy miért. Én alaposan megvizsgáltam ezt (hogy ki kell menni), évekig imádkoztam, vártam, míg meggyőződésre jutottam. És azóta egyszer sem voltam úgy, hogy rosszul tettem. Ha a HGyt szerető emberrel kerültem viszonyba, sajnáltam, hogy őt oda húzza a szíve (annál nagyobb vétke ez NS-nak), míg én szakadok tőle, mert tudom, hogy rossz a Hgyben. Szakadásoknak kell lenni, de gáz van azzal, aki a szakadásokat okozza!
Szóval ne nekem rójad fel ezt a szakadást, mert én nem szakadtam volna, ha valaki köztetek érzékeny arra, ami nekem van (amire engem vezetett az Úr). Ha pedig én szóltam, az egy NS-on kívül mindenki elhajtott engem, barátaim elfordultak, vagy velem együtt elhagyták a Hgyt. A Hgynek annyi, mert maga sem látja, mi a baj, és meg sem hallgatja azokat, akik ezt megmutatnák. Itt van Cillit pl. mennyit tanulhatnátok tőle. Mert olyan problémái vannak, oly bizonysága, amin érdemes lenne elgondolkodnotok!
NS sem hallgatott rám egyébként, csak megegyeztünk, hogy az idő során minden kiderül majd. Ki is derült, ami részemre szól, így pár év múlva eljöttem tőle(tek).
Szóval nem mondhatod, nem próbáltam meg a Hgyben!
Kérdezel engem, te most lennél-e autonóm?
Igen!
Én semmilyen szervezetre való utalást nem találtam a Bibliában, hanem azt, ha spontán összejövünk, ott van Ő, meg az, Ő nem kézzel csinált templomban van. A krisztusi istentisztelet nem emberi szervezet működése, minél inkább ember vezet (meg óra, meg naptár, meg szokások, emberi rendelések, elvárások, hagyományok), annál istentelenebb a dolog. Mert külön tanította Jézus a Szellemről, nem tudni, honnan, hova, mert Ő Úr, ahogy akarj, úgy ad, és úgy vezet. Jézus is elég határozottan Úrként viselkedett, akit emberek vezetnek, azt nem Isten fogja vezetni, mert a Szellem nem erőszakos, a Szellemet meg lehet oltani. Csak a kiskorúak maradnak emberek alatt.
Abban nem adok igazat neked, hogy a gyülekezet hozna gyümölcsöket. Ahogy az, hogy sokan vagytok semmit nem is jelent, legfeljebb hátrányt. Így, ha sokan vagytok, és nehéz, nem fenntartani kell elhatalmasodott testeteket, hanem feloszlani akkora közösségekre, ahol már név szerint ismerik egymást az emberek (itt a létszámplafon). Igaz, összegyülekezés alkalomszerűen lehet akkora, hogy nem mindenki ismer mindenkit, de az ilyenből csak pár százalék marad az Úré, hiszen a Bibliában is így volt. Mert az igazi összegyülekezésnek éppen egymás buzdítása volna a célja, nem az, hogy bizonyos emberek állandóan szóljanak, míg a többiek állandóan csak annyit mondogassanak, Ámen, Ámen. Semmi betonhierarchiát nem olvastam a Bibliában, csak az ároni papságban találni ilyet, de a Szellem bizony nem köthető, az Úr sem törődött emberi elvárásokkal.
Hogy emberek hogy viselkednek a feddésre, nem értem, miért (tán nekem) írtad.
Én fiatalok közt élek, velük dolgozom. Ők olyan korban vannak, ha hibát látnak, bizony kritizálnak, kéretlenül is, kíméletlenül is. Én megállom a helyemet, és meg szoktam köszönni, ha tévedésen érnek (ők meg meglepődnek az elején). És nem szégyellem, aki dolgozik, hibázik is. Az Úrban is így van ez, az igaz is elesik. Az nem komoly ember, aki nem viseli el tévedései megmutatását. Nem is kell komolyan venni, ez erős, határozott jel, Isten adja az ilyenre az embert szvsz. Nem is kell sokra becsülni az embertől származó hitbeli dolgokat, hanem az Úrtól származó dolgokat kell, mint Isten beszédét! Ezért kell nagy különbséget tenni az emberi, meg az isteni közt. És aki ebben, az isteniben hibázik, azt félre kéne állítani, visszavonhatatlanul, nehogy keveredjen a mennyei a földivel (Mózes meg is ölette volna). Szóval valszeg ott lehet a baj, nálatok azért nem látnak be tévedéseket, mert akkor a karizmák tűnnének hamisnak (ahogy azok is, akik tévedtek, mert az Istentől jövő dolgok nem tévednek). És az Istentől valónak játszott szerepet mindenáron védeni kell! Így nem tévednek a Hgysek, közöttük Isten, és bennük, míg akik nem Hgysek, azok más szellemtől vannak. Tudod-e, hányszor megkaptam én ezt? És hányan megkapták?
Szóval a Hgysek feddhetetlenek, pontosabban ilyen szerepben tűnnek fel. De rólam ez nem mondható, ha ezt rám értetted, nem adok neked igazat.
Az meg kiskorúság, és sajnálatos dolog, hogy NS-t azért nem meri valaki otthagyni, mert Nsnál lenne az élet beszéde. Pál egész mást írt, Isten adja az életet, és Isten adja a növekedést, ha NS ültetett is, őt ezért semmit nem kell becsülni, ahogy Pál sem engedte, hogy őt, vagy Apollóst emlegessék, mint forrást, vagy növekedést adót. Nem Nstól, nem NS által, nem Nsért, ha adott tejet, az ideig való, utána már magadnak kell rágni, és találni rágnivalót.
Milyen jó lett volna, ha ott vagytok mind a ketten! Ezzel szemben egyikőtök sem volt ott.:(
A topikötlet egyébként nagyon jó. Kíváncsi vagyok, hogy meddig működik. Meg vagyok győződve, hogy az itt, írásban lezajlott csetepaték többsége, vidám csevelyként zajlott volna le, ha ezek nem az indexen, hanem személyes megbeszélésként folytak volna.
Jelszó: süti:)
üdv
belll
Végigolvastam a leveledet többször is és biztosan el fogom olvasni még, hogy egyes megállapításaidra külön reagáljak.
A legfontosabb, amit szeretnék leszögezni: Te meg én egy oldalon állunk. Meglepődsz?
Én nem vagyok vak, mikor a kedves testvéreim bornírt hülyeségeit hallom és látom. Talán engem az óvott meg, hogy az egyik első tanítás, amit hallottam megtérésem után, arról szólt, hogy a kapott igét, prédikációt, tanítást nemcsak meg lehet, hanem Ige szerint meg is kell vizsgálnom, szűrnöm a fogam között, ahogy valaki fogalmazott egy másik üzenetben. Igen, legyek kissé hitetlenkedő, járjak utána, szerezzek bizonyságot. Eleinte nehezen ment, az első két-három évben sokkal több szektás tanítást szedtünk magunkba a kelleténél, mire észrevettük, hogy vannak – én úgy nevezem – zárványok a gyülekezetben, ahonnan éktelen dolgok jönnek ki.
Azért azt világosan kell látni, hogy nem mindenki a gyülekezetben tért meg és ismerkedett Isten igéjével. Köztük aztán vannak, akik továbbvisznek és továbbadnak olyan tanításokat, melyek sokat ártanak. (Pl. a ’ne menjünk orvoshoz’ teória. Teljesen együttérzek Daikini-vel, a húga miatti aggodalomban.) Na és persze Te is tudod, hogy milyen egy prédikáció s hozzá viszonyítva az emberi lélek: sokszor homlokegyenest mást hallanak belőle emberek, és ami közöst hallanak, azt is másképp értelmezik.
Nekem néha az az érzésem, hogy direkt árulók, téglák vannak köztünk, akik bolond dolgokat tanítanak, susognak fülekbe, csak azért, hogy ártsanak az egész gyülekezetnek, hogy minél rosszabb, annál jobb – nekik és azoknak, akik küldték őket. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az egyszerű bibliai tanítást hogyan lehet annyira elferdíteni rossz szándék nélkül. Csodálkozom az emberi hülyeség és hiszékenység határtalan voltán.
Miért vagyok mégis a gyülekezetben? Mert oda hívott el az Úr. Ennyi. Dolgom van ott. Még akkor is, ha bornírt hülyeségekért kell tartanom a hátamat, ha védenem kell azt is, ami miatt szégyenkezem. (Ki tudja miért, már gyerekkoromban nem egyszer kellett mások miatt másokkal együtt szégyenkeznem, mikor ártatlan voltam. Edzés előre - kegyelemből? Én már tudok rajta nevetni, nem keseregni.) Távol legyen, hogy igazoljam őket vagy felmentsem. Főleg azért, mert ritkán vagyok abban a helyzetben, hogy egzakt módon tudjam a motívumaikat, akár jók, akár rosszak. Így hát ítélni sem tudok.
Én Téged, kedves Cserfa, egy megkeseredett, ám jószívű embernek véllek. Beszélgettem egy tanítványoddal, nem tudta, hogy valaha Hgy-s voltál, de csak jót mondott rólad.
Igen, csúfolódtam Veled, mert rázni kell téged, hogy a torkodon ragadt almát kiköpjed végre. Mert micsoda dolog az, ha látod valahol a bajokat és egyszerűen hátat fordítasz, végül még vissza is lődözöl (almamaggal?) Látod, mennyi nyomorult van a gyülekezetben, látod, mennyire kell a józan ész, a szeretet, a segítség? Sok testvéremmel együtt hordozzuk a gyengéket. Nem dobhatom le a terhet. Sőt újabbakat kell felvennem.
A legjobban az bánt, hogy a gyülekezetet mind egészet elítéled, még ha megannyi nehéz eset is található benne. Mi (a férjemmel) kerestünk és találtunk értelmes embereket. Hidd el, sokan vannak, akik húzzák a szekeret, nem restülnek meg, bár folyton szolgálatukat elorzó, gyümölcseiket megkérdőjelező önjelöltekkel futnak össze.
És azt is tapasztaljuk, hogy minél nagyobb a gyülekezet, annál kevesebben vannak, akik a valódi kitartást kívánó szolgálatokba beállnának, annál több önfeláldozást kívánó feladat jut arra, aki már eddig is csinálta, aki nem zúgolódik minduntalan, aki már évek óta nem volt egy normális szabadságon.
Ha a fentieket elolvastad, láthatod, cseppet sem vagyok büszke a Hgy-hez tartozásomra.
Na és? Akkor most keseredjek meg? Menjek el? Hová? Legyek független (autonóm?), alakítsak saját egyházat (ez komoly, egy illető közölte a szakadás idején, hogy neki se a Hgy, se a Bagy nem tetszik, inkább alapít saját egyházat)? Sodródjak ide-oda? Menjek vissza a világba?
„Hová mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.” Tudom, ezt Jézusnak mondják a tanítványok. Ám Te is elismered, NS-nak valódi karizmája van. Nos, ő is emberből van, nem is őt tömjénezem. De a karizmája közelében kell maradnom. És támogatni, ha csak messziről is, ha csak kis csavarként is a szolgálatát. Én boldog vagyok, ha az utolsó kapás vagyok a kertjében, aki a gazokat irtja. De nem állhatok ki a szekérderéknyi gazt mutogatni a járókelőknek.
Tudod, erről most eszembe jutott egy hasonlat. Nem tudom, van-e kerted, nekünk csak két éve van. Egy rendkívül elhanyagolt kert volt, kizsarolt, sovány földdel, az első év lényegében a szemét kitakarítása volt. Alig termett valami. A második évben kapott némi trágyát, de még mindig alig termett, rengeteget kapáltam, gazoltam, szerintem nagyobb tömegű gaz nőtt benne, mint hasznos növény. És hiába kapáltam, ha a szomszédnál méteres disznóparéjok nőttek. Ami szépnek indult, kirágta a cserebogár. Egy-két faj hozott valami termést. Nagyon el voltam keseredve, nyár végén már a befüvesítésen gondolkodtam. Most a harmadik évet kezdem és reménykedem benne, hogy újabb trágyázással és sok kapálással talán lesz valami értékelhető termés is. De már nincs annyi gaz, mint tavaly. Valahogy így van ez a gyülekezetben is. Nem magyarázom most végig a fenti hasonlatot, bizonyára magad is megérted. Szerintem a gyülekezet még az első, esetleg második évnél tart. Akkor most füvesítsünk, vagy próbálkozzunk újra? Isten mit mond?
„Emberekkel rosszul bántok” – írod. Én ugyan személy szerint nem bántam senkivel rosszul, hanem velünk (a férjemmel) bántak rosszul, és ennek ellenére maradtunk, találtunk helyet máshol, elég nagy a gyülekezet. Jó, persze, Te úgy érzed, veled rosszul bántam, mert legutóbb is csípős üzenetet írtam. Hát igen, a hagyma is csípős, ám irtja a bacikat.
Sokszor nem értem, mi okozza, hogy egy-egy nyilvánvalóan elszállt ember nem kap feddést. De legyünk őszinték, aki kapott, hogyan fogadta? Görcsbe rándult a gyomra? Vagy elfogadta? Aki elfogadta, elgondolkozik, nem panaszkodik, változik, remélhetőleg javul, erősödik. Azok, akik idegesek lesznek a kritikára, hajlíthatatlanok, sokkal inkább hajlamosak kirohanni, panaszkodni, gyalázkodni kívülről. Magukkal rántanak tucatnyi embert, fenekestül felforgatnak mindent. Nem így van? Mi szenvedő alanyai voltunk ilyennek és tapasztaltuk, miylen az, mikor tépik széjjel a testvéri, sőt családi kapcsolatokat azok, akiknek nem ez lenne a feladata. Mégsem mondom, hogy rosszul jártam a Hgy-vel. Mert mindig konkrét emberekkel kerültünk konfliktusba.
"
No itt hagytam abba, mert a Család csokipudingot követel rajtam.
Talán folyt. köv.
Jelszó: Sütemény!
Kedves Györgyi!
Már régóta ígérgetek Neked egy választ, még most sincs befejezve, de amit megírtam (február elején), ide másolom.
Köszönöm, ha elolvasod. Lehet, hogy van benne, ami már aktualitását vesztette.
"Kedves Györgyi!
Elnézést a kései válaszért, de a hétvége nálam csúcsidőszak. Kezdjük a végéről.
Arra gondoltam szombati főzőscskézés közben, hogy milyen szívesen csücsülnék Veled egy cukrászdában egy süti és kávé mellett, és – mint két normális fiatal nő – elcsicseregnénk amolyan női dolgokról, mint terhesség, gyerek, háztartás, öltözködés. Ehelyett itt kötözködünk egymással. Ha esetleg egyszer Pesten jársz – tényleg Kanadában élsz?- ne feledkezz el erről a meghívásról és szánj rám egy kis időt.
I. rész
Korábbi üzenetben azt írtad, hogy „sajnálod, hogy gyűlölöm a katolikusokat.” Ez nincs így. Abban igazad van, hogy sokszor csípősen írok, és szarkasztikus megjegyzéseket teszek. Emiatt érezhettél gyűlölködőnek. Igyekszem teljesen visszafogni magamat. Látod, ezért is hálás vagyok érted, hgyo rámutatsz a hibáimra.
A hgy-ben nem vetették belénk a katolikusok irátnti gyűlöletet „mindjrát az elején”, ahogy gondolod. Bennem már gyerekkoromban volt egy nagy elutasítás minden halállal kapcsolatos dologgal szemben. Pl. 11-2 éves voltam, mikor Zadarban (Horvátország), ahol a domonkosrendiek összegyűjtöttek rengeteg (több száz) ereklyét, szabályosan rosszullettem már a múzeum elején. Én még SOHA nem voltam temetésen. Lehet, hogy csak egyszer leszek. Ha Jézus addig visszajönne, akkor egyszer sem. Írtam már padovai élményemet, ami szintén megtérésem előtt volt. Általában utáltam olyan templomba bemenni, ahol a padló alá temetkeztek és a katolikus templomokban ez gyakran előfordul. Szentképek és szobrok nálunk nem voltak otthon, valószínű apám evangélikus lelkész apja lehetett valamilyen hatással ebben a kérdésben. Amikor megtértem és megismertem a Tízparancsolatot, valamint az ósz. egyéb igéit, csak örültem, hogy innentől nem kell becsülnöm, amit addig sem szerettem.
„Szerintem kiindulhatunk abbol, hogy a szobrok/kepek puszta letet te is elfogadod.” Hát ha nem tenném, elbújhatnék remetének valamelyik őserdőbe. „Ha muzeumban lehet, akkor miert ne lehetne Isten hazaban is?” Itt az Isten háza már alapvetően kérdés, de hagyjuk ennek megvitatását másokra. „Ha szseretnenk disziteni a templomokat, akkor miert ne tehetnenk ezt szobrokkal/kepekkel?” Még ez sem lenne baj, de ’díszíteni’ meg ’tisztelni’ azért nem ugyanaz. A Tízparancsolat azt mondja: ’ne imádd és ne tiszteld azokat’, ami héber eredetiben: ’ne szolgáld és ne borulj le előttük’. Mivel mindkettőt végrehajtják a katolikus templomokban, csak arra tudok következtetni, hogy imádják és tisztelik. Gondold meg, Dániel könyvében a héber ifjak miért vállalják a tüzes kemencét? Nem akarnak leborulni az arany állókép (bálvány) előtt. Csinálhatták volna azt, hogy leborulnak, de közben magukban mérgesen mormogják: „Nem tisztellek, nem tisztellek, nem tisztellek.” Amikor a római császárokat kellett istenként tisztelni, ott füstölőszert kellett a császár képe, szobra előtti tűzre szórni (szolgálat). És nem kevés keresztény inkább a vadállatokkal való esélytelen küzdelmet választotta. Vajon miért?
„Senki sem tiszteli a kepeket es szobrokat.” Ez a mondatod talán a fentiekkel már cáfolatot nyert.
„Te sem a gyerekeid fenykepet tiszteled, hanem azert tartasz kepeket, hogy emlekezzel rajuk a gyerekeidre, vagy diszitsd ezekkel a lakasod. Lehet, hogy te nem teszed, de sok evangeliumi kereszteny is megteszi. Az miert nem jelent problemat?” De bizony problémát jelenthet. attól függ, mi van a szívben.
„Lehet, hogy a szobrok/kepek nem visznek kozelebb Istenhez, de nem is tavolitanak el.” Akkor mire jók? Állunk egyhelyben? „Szerinted, a Hit parkban levo szokokut kozelebb visz Istenhez, vagy tavolabb? Szerintem ez csak egy diszito elem.” Szerintünk is. A gyerekek nyáron ott pancsolnak a partján. Úgyhogy nem tabu. De nem borítjuk virágokkal, nem szórunk rá tömjént, nem gyújtunk előtte gyertyaerdőt és főleg nem borulunk le előtte és ezt nem is engednénk meg senkinek.
„Azt sem ertem, hogy teged miert zavar, ha tenyleg igaz, hogy a gorog es romai mitologiaban is megvoltak a katolikus szentek.” Tulajdonképpen nem zavar. Csak a Biblia szerint annak az embernek, aki azokban az istenekben hisz vagy hitt, nincs üdvössége. „Mondanal egy katolikus szentet, akire ez ervenyes?” pl. a görögöknél nem is egy halandó asszony, aki istentől fiút szült, pl. Hermészt; azután Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének is volt elődje. Február 14-én, a mai Valentin-napon pedig komoly ünnepségeket tartottak Lupercus (etruszk eredetű) farkasisten (!!!) tiszteletére, ahol a meglehetősen határtalan párkapcsolatok is megvoltak (v.ö. a Valentin nap jelenlegi tartalmával, elterjedésével és formájával). Továbbá a mária-ünnepek (gyümölcsoltó, sarlós, stb) is réges-régi termékenység- és aratási ünnepekre épültek rá. Aeneas, mikor Trójából elmenekül, vándorlása során leszáll a holtak birodalmába, ahol lát tisztítótűzben meghatározott ideig szenvedő lelkeket. Legalábbis a rómaiak ősi eredetmondája tartalmazott iylen momentumot. Ő lesz majd Romulus és Remus valamelyik felmenője, nagy- vagy dédapja talán.
„Ugy latom, most errol terjesztenek valami konyvet a hitgyuliben, mert Belll is emlegette mar ezt.” Abszolúte tévedsz. Fiam ötödikes, az ókort tanulják és elolvasta ő is, én is a görög és római mitológiát. (Kiadták 1980 tájt Bp-en, évek óta a polcunkon volt). Figyelmesen olvastam, így nem volt nehéz észrevenni a párhuzamokat. Egyébként remek olvasmány, fordulatos történetek, mesék. .
„Ezt a szobor/kep kerdest egy teljesen al-problemanak erzem, amit a hitgyuliben jo nagyra felnagyitanak.” Csak ellensúlyozzuk azt, ami a külvilágból jön.
„Csak ismetelni tudom magam: Jezus sohasem beszelt sem kepekrol, sem szobrokrol.” Igaz. De Pál a következőkben nemcsak int a bálványimádástól, de még azt is megmagyarázza, Jézus miért nem említi:: ApCsel15,19-21. Jézus a zsidók közt járt-kelt, ahol magától értetődő volt a bálványimádás tilalma, ezt csak a pogányoknak kellett hangsúlyozni. Olyannak, mint én, aki pogányságból tértem meg. Te zsidóból lettél keresztény vagy pogányból? (Vigyázz, beugratós kérdés.)
„Amit ti csinaltok ezzel a kerdessel, az megitelesem szerint semmi mas, mint az osz-i torvenyeskedes: ezt igy kell csinalni, azt nem szabad, ehhez nem szabad nyulni, stb. ………” Nézd, mi megpróbáljuk lehámozni a hagymát, keressük az eredeti tanítást azok alatt a hagyományok alatt, melyek úgy beburkolják, hogy már nem látszik ki a lényeg. Te nem láthatod ebben az országban, ahogy gombamód nőnek ki a földből a keresztek utak mellett (épp ma láttam egy újat, ami egy hete még nem volt ott), sőt körforgalom közepén, hogy még véletlenül se kerülhesd ki. Kevesebb több lenne, mert közben az emberek nem hogy közelednének, hanem egyre távolodnak Istentől és egymástól. Egyébként már a protestantizmus is harcolt a bálványok ellen. Azt írja egy XVI: századi szerző, amikor Mo. 90 %-a protestáns volt (bizony, volt ilyen idő): azért is szeretik az emberek a protestáns gyülekezeteket, mert a képek, szobrok, miseruhák hiánya miatt sokkal olcsóbb az egyház fenntartása, hiszen csak egy papot kell eltartani, aki prédikál. Ugyanakkor protestáns földesurak tömegével nyitottak iskolákat szegény parasztgyerekeknek pl. a Felvidéken. Erre jött váalszul a jezsuiták irányította ellenreformáció meg a barokk pompaszeretete, és a rengeteg szobor meg a Mária-kultusz élesztgetése.
II. rész
A második halált a Jelenések könyve említi háromszor is (2,11- 20,14- 21,8), mindháromszor ugyanez a kifejezés van a katolikus fordításban is (ellenőriztem). Ha valahol van második, ott van első is, ez talán nem túl merész következtetés. Olvasd el még a Róm, 1Kor és Zsid levelet a témában. Szerintem meg fogod érteni."
Egy csomó elkezdett beszélgetésem van, hosszú levelek, ami máshol nagyon OFF. Ezeket szeretném ide áthozni.
Alapszabály: olyan konszolidált és polgári beszélgetéseket szeretnék létrehozni, mintha csak cukrászdában ülnénk kávé és süti mellett. Ha én nem ilyen vagyok, kérlek, figyelmeztessetek! Jelszó: Sütemény!
Azért sütemény a jelszó, mert a szénhidrát fogyasztása nyugtatólag hat az idegekre. Komoly javaslat, hogy ha idegesek lennénk a beírástól, válaszírás előtt együnk valami édességet.
