Nekem egyre jobban tetszik... Sajnos már meghallgattam vagy tízszer, és ezalatt sokat "fejlődött".
Azt tippelném, hogy olyan dalt akartak bedobni, ami nem éppen a legjobb az új lemezről, viszont van annyira izgalmas, hogy vissza lehessen vele térni nagy hirtelen.
Szerintem mindenképpen el akart menni a falig a saját zenéjével, kipróbálni, amit csak bír. Nem mondom, hogy megváltotta a világot, de a legutóbbi lemezének a nem kiadott dalai is érdekesebbek, mint a legtöbb album az xy és másoktól.
Bárcsak fele olyan gazdag hangzása lenne a rádióban futó muzsikáknak, mint amit a legutóbbi két "művén" összehozott. Megmutatta, hogyan kellene szólnia a modern popzenének, de nekem ettől függetlenül is tetszik a legtöbb újabb száma is.
Mindig újat akar létrehozni, mert utálja önmagát ismételgetni (kb. ki is dobja a valamilyen korábbihoz túlzottan hasonlító szerzeményeit), de ezt nagyon nehéz úgy csinálni, hogy azzal mindig eksztázisba űzze a rajongóit :)
Nocsak, nocsak! És ma nemrég végül fel is dobták az első ízelítőt a Harridan c. single képében.
Amúgy ez egy kicsit visszás/bénácska dolog (vagy pont hogy magától értetődő?), hogy Mr. Wilson pont most gondolja úgy, hogy épp most van itt ennek az ideje, amikor a szólóalbumai erős lejtmenetbe fogtak - nemcsak szerintem, hanem pl a RYM meg a Progrchives közönsége szerint is. Ha mondjuk a Raven meg a Hand Cannot Erase közé szúrta volna be az új PT-t, nem lenne ez az ambivalens érzésem.
Az első "Personal Shopper" nekem tetszett, de ez az "Eminent Sleaze" tényleg elég fura... Értem én, hogy nagyon magvas mondanivalót akar közölni a szövegekkel meg a klippel, de ezt nem kéne a zeneiség elé állítani. Ezt a technokrata, transzhumán, dolgozó / fogyasztó / érzelemmentes robot témát már jónéhányan feldolgozták előtte könyvekben, filmekben és zenékben is.
Ha az ember mély kapcsolatban van az élettel, a saját érzelmeivel és nem fojtja el azokat, akkor lassan öregszik. Az indián törzsfőnökök némelyikén még 80 éves korukban sem volt egyetlen ősz hajszál sem.
Na, ha már belelendültem, még egy dolog: egyszer Bon Jovival olvastam egy interjút, ahol az firtatták, hogy az ördögbe néz ki ilyen fiatalosan úgy, hogy már elmúlt negyven, erre azt mondta, szerencsés, mert jók a génjei (őt azóta amúgy már utolérte a kor...). De akkor ez az ürge milyen szupergénekre hivatkozhat? Hogy nézhet már ki valaki így 52 évesen, hogy van ehhez pofája?? Én is majdnem annyi vagyok, mégis százszor szarabbul festek. :D Két lehetőség van: az egyik, amit mindig is mondtam, hogy ufó, a másik, hogy annyira hiú, hogy rendszeresen kés alá fekszik. :DDD
Jó pár évvel ezelőtt volt itt egy nick, aki valamiért folyton azt feszegette, Wilson homokos-e. Nos, végre megérkezett a megnyugtató válasz: nem az. (Bár gyanítom, a gyerekek nem az övéi)
Jó, ez a házasság is már egy évvel ezelőtti történet, csak azért írom, hogy történjen a topikban valami. :)
Amúgy persze, csinálja azt, amit a szíve diktál, nem kell újra PT, ha nem akarja (miért is akarná, látható, hogy nem nézeget a visszapillantóba), az elektronikus zenével sincs bajom, de ez akkor sem meggyőző. De persze beérhet majd, meg majd egyben az egész lemezt kell hallgatni.
Wilson belső világa valami fantasztikusan gazdag, érdemes kb. az összes zenét beszerezni tőle. Porcupine Tree, Blackfield, No-Man, szólóalbumok, cover versions, stb. 10+ évre elegendő felfedezni való. :)
Most találtam rá erre a topicra, pedig egyik kedvenc zenekarom a Porcupine Tree kb. pont 4 éve lett kedvenc. Előtte 1 évvel hallottam kb. először róluk meg akkor meghallgattam pár számukat. A Trains fogott meg legelsőként, aztán hallgattam az Arrivingot 0,5 évvel később, és azt bár első pár hallgatásra persze be kellett "fogadni", később még jobban tetszett, mint a másik. Erre nekikezdtem a Deadwingnek, és atyám... egyik legjobb album azóta is, amit hallottam. Érdekes, hogy sokaknak más a kedvencük tőlük, sztem elképesztő már az, hogy van egy ilyen szám rajta, mint az Arriving, de a Start of Something Beautiful még talán túl is szárnyalja, aztán ott a Mellotron Scratch, és az elképesztő sodrású Open Car. A többi szám is zseniális, de érdekes én a Lazarust, amit sokan szeretnek, inkább a gyengébbjei közé raknám az albumnak. Aztán hallgattam picit az In Absentiat is, elkezdtem a Fear of Blank Planetet, ami majdnem ugyanolyan jó, és végül még az In Absentiat is hasonlóan megszerettem. Talán a kedvenc még mindig a Deadwing de nagyon nehéz őket összehasonlítani, a Fearen azért zavaró, hogy csak 6 szám van, és, hogy csak 50 perces, szemben a Deadwing általam megismert 84 perces verizójával. Az In Absentia kb. ugyanannyi perces a bónuszokkal, de sok rajta a középhosszú szám, így olyan hosszabb hatást kelt, meg olyan egyenletes színvonalú. De nagyon behúzott a világa, úgyhogy az is nagy kedvenc, viszont nehezen tudok kiemelni onnan számokat, főleg a legkedvencebbek közé, talán a Drown with Me (ami bónusz :D), a Heartattack vagy a Collapse amik az élen vannak, de azért ezeknél vannak nagyobb műveik, úgyhogy inkább itt maga az album egészében a nagy mű, ilyen szempontból talán még jobb is, mint a Deadwing, ahol nem hullajtok könnyeket, ha a 4. vagy 5. számtól kezdem el hallgatni :). Viszont onnan meg egymás után jönnek az olyan számok, amik egyesével ejtettek rabul a csodálatoságukkal Ez lehet nálam elég speciálisan van így, és sokatoknak más élmény, mert én hiába hallgattam egymás után a számokat kb. mindkét albumból, jó 1-1t hallgattamhallottam előtte is, az In Absentia akkor is így egységesen tudott csak elvarázsolni, a Deadwingen meg először úgy volt, h az Arrivingtól dobtam el az agyam, majd az Open Cartól, majd a Start oftól, majd a Melltrontól :D Óriásit robbant nálam ez az album a feszességével, a zúzásaival, a lágy dallamaival, a melankóliájával, a katartikus, szívszaggató részeivel. És ezek a csúcspontok főleg pár számon belül találhatók meg, amiktől azok lesznek különlegesek. A Stupid Dreamet is végighallgattam és azt is nagyon szeretem, de az utolsó albumot talán csak 1-2x pörgettem végig, és az előtte lévőkből is talán nem is hallottam mindent, de azért a nagyobb dalokat ismerem.
Durva, hogy ez a topik 2002ben már futott, amikor még csak 3 éves voltam :D.
