és az a baj, hogy rájárok az általam eldugott sütikre, és mivel ezt a dobozt az ismeretlenség homálya fedi, lehet, hogy ebben a homályban az egész megevődik valahogyan...
és ugye erre senki sem számit, tehát csak saját önkontrollom áll az utamba...
Mostanában gondolkodtam el azon, hogy szép szép, hogy az ember kamaszfiút nevel, meg, hogy nődögél a gyerek és kinövi az összes ruháját a zoknitól a sapkáig, és a szája is alig fér már rá a fejére, csak győzzem hallgatni, desőtpláne annyi kaját, amennyit egy ilyen gyerek elpusztít együltő helyében, szerintem nyugdíjasok egy hét alatt sem esznek meg.
Valamit nagyon félre értettél, és nem is igazán értem a reám vetett dühödet.
Mit bánom én, hogy kinek hol jó, hol adja közre agyának menését...
Mindössze megállapítottam, hogy milyen jó nekem, hogy annyi minden van az életemben, hogy ide már nem jut belőlem.
Finnyog a fene!
Tudod, mindig megkapom, hogy én olyan baromira elfoglalt vagyok, hogy nem jut időm arra, hogy emberekkel foglalkozzam. Nem jut időm arra, hogy leveleket írogassak, stb.
Hm...
Most erre mit mondjak?
Mást sem csinálok nap, mint nap, csak emberekkel foglalkozom. Face to face. Nem virtualice.
...és igen! Valóban! Erre már nem futja az energiáimból.
És egyébként is:
ha valamit írok a "mazsoláimról" - ahogy te mondod, akkor az jön le, hogy öntelt vagyok, és harsány. Meg az, hogy mással sem tudok foglalkozni...
de most őszintén...
Nem járom a világot, hogy utazásaim képeit megosztogassam.
Nincs gyerekem, akinek aranyköpéseit, napi hisztijeit megoszthatnám...
Van egy munkám, ami szerteágazó, és igencsak leköt.
Ha meg erről írok, akkor... ad. 1.: Lásd feljebb: kérkedem. ad. 2.: Azt éreztetem, hogy ilyen firlefrancokra nincs időm. Márpedig tényleg nincs.
Aztán jön az, hogy nem teszek fel kérdéseket. Könyörgöm: Mit kérdezzek, amikor mindent bőségesen leírnak, és maximum bólogatni tudok, meg csodálkozni, hogy naháát...
Nahh mindegy. Nem vagyunk egyformák. Hála a magasságosnak!
Akkor ez az egyetlen hely a világon, ahol érvényesül a világbékae. Viszont ki a kicsit nem becsüli, ugye.
Ehh... tk. nekem is mindegy, hogy vaj vagy mazsola. Ahogy kapom. Ha már kalács, akkor tőlem bármilyen lehet. :) Csak hát te is biztos tudod, hogy ha vkinek, akkor úrnőnek aztán van otthon jócskán mazsolája. :)
Ezennel kihirdetem a vilagbeket, mindenki kedvere irhat ide szinte barmit.
A kalacsrol:
Kolyokkent nehany evet egy intezetben nyomtam le. Amikor hazatertem onnan az elso otthoni reggeli utan megkerdeztem hogy hova lett a kalacsbol a mazsola? Joapam annyit valaszolt hogy: fiam, a kalacsot eddig vajjal szerettuk.
Különben meg ettől a finnyogástól mindig kiakadok. Elolvastad amit mások írtak és uncsi? Óh, beh sajnálom. Nem volt mazsola a kalácskában? Osztán amit te otthon tartogatsz szép nagy dunsztos üvegecskékben azt miért nem pakolod ide elénk? Lehet, körítenénk hozzá kalácskát.
Ez nem a Szabó Ervin könyvtár, ahová bemész, leemelsz egy könyvet a bérelt helyű szerzőtől papír- vagy bőrkötésben. Ezt itten te csinálod, meg én, meg a másik. Meg a többiek, akik finnyognak csak.
És mikor pár napja mégis, örültem, hogy itt találom a Toronyőrt.
És örültem, hogy emlékszik és emlékeztet engem a közös barátainkra.
És mikor megláttam a neved még a topiklistán utolsó hozzászólóként, megint örültem, hogy te is vagy.
Nem mintha lenne komoly jelentősége (mostmár), hogy ki szól mit kihez, de attól még szerezhet örömet.
Minden kis örömfecnit felveszek, mert kár minden időért, amikor az ember nem örül, pedig tehetné.
Miután a múltkor beszéltünk arról a sirályos könyvről, amiről mondtad, hogy mennyire szereted, én pedig csodálkoztam ezen, mert nekem meg nem tetszett, elolvastam megint.
Biztos egészen más fogadókészséggel olvastam, mert ezúttal megértettem,mit szeretsz benne :)
