A jogállami forradalom óta nem adott a törvényhozó egyértelmű eligazítást sem arról, hol húzódik a politikusok magánéletének határa, sem arról, mennyiben bírálhatóak a választott tisztségviselők. A közélet tisztasága és az állam demokratikus működése megkívánja, hogy a lehető legteljesebben érvényesüljön a politikusok esetén - adott esetben velük szemben - a véleménynyilvánítás szabadsága. A demokratikus társadalom létezése önmagában feltételezi, hogy a közügyek - és a közpénzek elköltése - vitathatóak. Ezekben a vitákban esetenként kellemetlen, éles, esetleg igazságtalan támadásokat intéznek a kormányzat és a közhivatalnokok ellen.
A büntetőjog területén megnyugtató a helyzet. Az Alkotmánybíróság 1994-ben megsemmisítette a politikusok becsületét kiemelten védő bűncselekmény tényállását, és megállapította, "a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas... véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás... pedig csak akkor büntethető, ha a"...tényt állító személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy...az elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta." Ez utóbbi kitétel azért is fontos, mivel ha százszázalékos pontosságot kívánnánk meg a sajtótól, az nem tudná betölteni ellenőrző funkcióját; elegendő tehát, ha azt várjuk el az újságírótól, hogy szakmájának etikai normáit tartsa tiszteletben, és megfelelő gondossággal végezze munkáját. A büntetőjog területén az AB idézett határozatát követően érvényesülnek a véleménynyilvánítás szabadságának jogállami értékei.
A polgári törvénykönyv máig nem tesz különbséget a magánszemélyek és a politikusok személyiségvédelme között. A rendszerváltást megelőző évtizedből származó legfelsőbb bírósági állásfoglalások alapján ítélkeznek, sokszor nem is egységesen a bíróságok. Némely ítéletek a bizonytalan jogi háttér ellenére megfelelnek az európai normáknak, mások viszont a legelemibb alkotmányos kívánalmakat is figyelmen kívül hagyják. Mindezek alapján az a legcélszerűbb megoldás, ha a polgári törvénykönyv módosítása során ebbe a törvénybe is beiktatja a parlament az Alkotmánybíróság határozatában a büntetőjog területére megfogalmazott alapelvet: egy politikusról alkotott vélemény semmilyen szankciót nem vonhat maga után; a valótlan tényállítás is csak akkor, ha tudatosan állított hamis tényt a közlő, vagy ha kellő gondosság mellett tudnia kellett volna a tényállítás hamis voltáról."
"1. Hány adókulcsa lenne a személyi jövedelemadónak, és melyek lennének ezek?
Az SZDSZ kormányra kerülése esetén 2003. január elsejétől kétkulcsos SZJA-t vezetünk be. Az adót 18%-ra csökkentjük azok számára, akiknek a jövedelme a minimálbér négyszeresét nem haladja meg, az ennél magasabb jövedelemmel rendelkezők adója 36%-ra csökken."
Eddig tudtam elolvasni a "gazdaság" fejezetet, majd összevetettem a ténnyel, miszerint 2003. január elsejétől csökken a nettó bérem. Hirtelen nekem ennyi elég is volt.
Ezen kívül kiderül az, hogy megszüntetné teljes mértékben az adókedvezményeket. Ezen kívül viszont pár olyan intézkedést megtartana, amit a Fidesz hozott és az SZDSZ kritizált ezerrel.
Viszont kiváncsi lennék az SZDSZ fan gazdasági váteszek véleményére azzal kapcsolatban, hogy tavaly mekkora felhajtás volt a lineáris 20%-os szja kulcs mellett,aztán a kedvenc párt most visszatért a realitások talajára és elvetette az ötletet. Mindenki, aki akkor nagy szagértő volt az ötlet megvalósíthatóságával és áldásos hatásaival kapcsolatban, jöhet egy körre kifejteni most a véleményét az új kulcsok optimális voltáról és az országot felvirágoztató jövőbeniu eredményeiről :-))) Vagy fogja magát vissza ezentúl, ha másokat kritizál :-)))
A programból világosan kiderül, az SZDSZ újra bevezetné a mindenkire kiterjedő tandíjat, a hallagtók meg nyilván megint tüntetnének ellenük.
"2. Kiterjesztenék a tandíjfizetés kötelezettségét az első diploma megszerzése előtt álló felsőoktatási hallgatókra?
Az SZDSZ elengedhetetlen tartaná, hogy a hallgatók közvetlenül is hozzájáruljanak a képzésük költségéhez: tekintsék anyagi ráfordításnak, hosszú távú befektetésnek, amely mindenek előtt saját érdeküket szolgálja. A tandíj eltörlése csak az egyenlőtlenséget növeli, az adófizetők pénzéből kapnak támogatást a jobb módú és/vagy a gyöngén tanuló hallgatók. Az állam a diákhitellel és ösztöndíjjakkal teremthet esélyegyenlőséget szegényebb és gazdagabb családok gyerekei között, amihez a diplomás minimálbér bevezetésével az állam ösztönző bérpolitikát indít el. Amennyiben ismét lenne tandíj, az abból befolyó összeget teljes mértékben a hátrányos helyzetű tanulók ösztöndíjára kellene fordítani."
Az [origo] közel száz kérdést tett fel 2001 decemberében a hat parlamenti pártnak programjukkal kapcsolatban. Kérdéseinkre egyelőre csak az SZDSZ válaszolt.
Az [origo] tizenhét témakörben 98 kérdést tett fel a parlamenti pártoknak, választási programjukkal kapcsolatban. A kérdések konkrét ügyekre vonatkoznak, nem általában firtatják a terveket, legtöbbjük egy mondattal vagy szóval megválaszolható.
A kérdéseket december végén küldtük el a hat parlamenti pártnak. Azt kértük, hogy január végéig adjanak rövid választ kérdéseinkre. Mind a hat párt együttműködéséről biztosította az [origo]-t, de mostanáig csupán a Szabad Demokraták Szövetsége küldte el válaszait. Így eredeti szándékunktól eltérően nem tudjuk az összes párt válaszait bemutatni. Most közöljük az SZDSZ válaszait, és ahogy újabb válaszokat kapunk, azonnal közöljük azokat is
