Litu, pontos magyar átírásban Lítú: Elsősorban bengáli név, amelynek eredeti írásmódja bengáli írással লিটু, dévanágari írással pedig लीटू, filológiai átbetűzéssel pedig Līṭū. A rendelkezésre álló források szerint eredetileg személynévről van szó, amely apanévi használatban lett vezetéknév. A bengáliak muszlimok, így az arab névadás befolyása alatt állnak, ahol a személynévhez társuló megkülönböztető név elsősorban a leszármazási név (arabul naszab), azaz az apa, nagyapa, esetleg a további ősök személynevének felsorolása, amelynek egyes elemeit tradicionálisan az ibn ’fia’ szócska vezeti be. A modern használatban azonban az ibn tag elmarad(hat).
A feltaláltam információk szerint a bengáli Lítú személynév egy nemtől független köznapi névforma, amely valamely Li- kezdetű személynév rövidülésének és a -ṭú (? < szanszkrit टु ṭu ’arany; szerelem; szerelemisten’) kedveskedő utótagnak a kapcsolata.
Az alapszemélynévként férfiaknál a Liton (devanágarí: लिटन, bengáli: লিটন, átbetűzve: Liṭan) lehet a leggyakoribb kiindulási név. Azt tartják, hogy ez közvetlenül vagy közvetve az angol Lytton családnévből ered. A főnemesi Bulwer-Lytton család két tagjai is India alkirálya, illetve Bengália kormányzója volt a XIX. és XX. sz. fordulóján, és állítólag az ő családnevük popularizálódott bengáli személynévként, vagy hasonított magához egy korábbi (eddig felderítetlen) indiai személynevet. — Nők esetén teljes formaként pl. a Lipika jöhet számításba, amely a szanszkrit लिपिक (lipika) ’írnok, tisztviselő’ szó felújítása (így ez ilyen módon egyfajta kívánságnév, amely a jövendőbeli férj vágyott társadalmi helyzetére utalhat).
Az angol Lytton családnév egy ilyen helyről való elszármazást, az ottani birtokot jelöli. A helynév az ottani lakott hely környékének fizikai jellemzéseként az óangol hlēap ’ugrás, hirtelen mozgás; forrás; meredek lejtő, letörés; domb’ (> mai angol leap) és tūn ’elkerített hely, tanya, település’ (> mai town) szavak kapcsolatából alakult.
Likawetz: A szlovák, illetve szlovén Likavec családnév németes írásformája. Szlovák viszonylatban a liptói Likava (ma Likavka, Szlovákia) településről elszármazott személyt jelöl. A szlovénban a likavec főnév a likalec ’simító, csiszoló, vasaló, mángorló, textilt kikészítő’ foglalkozásnév történeti alakváltozata. Ugyanakkor ismert, hogy Likavec (történeti írásmóddal Likawetz) nevű betelepülők voltak Szlovéniába Csehországból (ahová pedig a felmenőik a mai Szlovákiából származtak el), pl. Jožef Kalasanc Likavec.
Szucsik: Vö. a szlovák Sučík (Sučik, Súčik) családnevet. Ez az archaikus és nyelvjárási szlovák suk ’csomó, göb, görcs <fában>’ főnév kicsinyítőképzős származéka. Így eredetileg ragadványnév lehetett, amely az elsőnek elnevezett alacsony termetére vagy valamilyen csomó alakú testi elváltozására utalhatott. (Délszláv előfordulást és etimológiát nem találtam.)
Etimológiailag a Pantaleon (< görög Παντελεήμον / Panteleémón ’mindenkivel könyörületes’) egyházi személynév horvát formájának rövidült és -ata kicsinyítő képzős formájáról van szó. Szent Panteleon a Kr. u. III–IV. sz. fordulóján élt kisázsiai keresztyén vértanú volt. Ennek a személynévnek a történeti magyarosodott alakja a Pentele, amely településneveket is adott (pl. Dunaújváros 1950 előtti nevét).
Gaiter (Gaitter, Geiter): A német helyesírás szerint mind az ei, mind az ai betűkapcsolat azonos ejtésű (IPA-val [ai̯], magyarosan /ȧj/), ezért a normalizált ortográfia szinte mindig ei írásmódot használ, kivéve egyes olyan eseteket, amikor azonos ejtésű szavakat különböztet meg ezzel, pl. Leib ’test’ : Laib ’cipó’. A családnevek a németben is megőrizhették a történeti helyesírást, illetve a lejegyző (korszakból, hagyományból és műveltségéből adódó) sajátos írásmódját, ezért ezek mentés a lejegyzett alak forrásról forrásra változhatott, és esetleges, hogy melyik formában szilárdult meg. Legutóbb a 17529. hozzászólásban az Aigner vezetéknév : Eigner köznév esete volt ilyen, a legismertebb pedig talán a Meier ~ Meyer ~ Maier ~ Mayer ~ Mair névbokor.
A Grimm-féle nagyszótár hozza a német Geiter közszót, amely a köznyelvi Geizhals ’fösvény, fukar, zsugori ember’ szó nyugati középnémet és délnémet szinonimája. Ilyen módon tehát belső tulajdonságra utaló ragadványnévként keletkezett. Kisebb valószínűséggel a bajor nyelvjárási Geit ’kacsa, réce’ közszó származéka is lehet, ebben esetben foglalkozásnévi lenne a motiváció: ’kacsatenyésztő’, ’libapásztor’ vagy ’récevadász’.
Magyarországi német közegben mit jelent vagy honnan ered a Gaiter családnév? (Pontosabban Pornóapáti, Vas megye, és 1809-ig sikerült eddig visszavezetni; betűzése néha Gaitter vagy Geiter, de nagy többségben elég következetesen Gaiter.)
(Azt könnyű megtalálni, hogy angolul családnévként "kecskepásztor", közszóként "lábszárvédő", de ennek nem hiszem, hogy van bármi köze az én őseimhez.)
Kratofil: A cseh Kratochvíl családnév egyszerűsödött ejtésváltozata, amelynek a jelenkori centruma Horvátországba esik, de a Kratofill, Кратофил írásformákkal együtt Németországtól Ukrajnáig is jelen van kisebb számban. A szláv nyelvek korábbi állapotában nem volt f [f] hang, azt chv ~ hv [xv] hangkapcsolattal helyettesítették, ezért van pl. Horvátországban ma Hvar szigetnév az ókori görög Φάρος (Farosz) helyett. A névalakulás egyrészt ennek az újabb kori visszahatása lehet, másrészt a -fil végű görög eredetű személynevekhez (pl. Teofil) is hasonulhatott.
A cseh Kratochvíl név belső tulajdonságra utaló ragadványnév, a kratochvilný člověk ’mulatozó, tréfálkozó, dévaj ember’ kifejezés egyfajta univerbációja. A jelzői tag alapszava a cseh kratochvíle ~ szlovák kratochvíľa ’szórakozás, időtöltés’ főnév, amely a cseh krátiti chvíli ~ szlovák krátiť chvíľu ’pillanatot valamivel elüt, eltölt’ fordulat egyberántása. A kérdezett névben egyszerűsödött kezdetű cseh chvíle ~ szlovák chvíľa ’pillanat’ szó a német Weile ’kis idő, időtartam’ ófelnémet hwīla alakjának átvétele, és mint ilyen közvetve rokon pl. az angol while ’(a)míg, mialatt; (kis) idő’ szóval is.
Ui. Ha valóban van e név kapcsán cigány kapcsolat, akkor az a kárpáti cigányokon keresztül vélelmezhető, akik a történelmi Magyarországon belül a mai Szlovákia területén éltek és így esetleg szláv vezetéknevet kaphattak (ebben az esetben persze a cseh helyett annak szlovák párhuzamából kell kiindulnunk), majd onnan telepedhettek délre. A cigányok kései családnév-felvétele okán arra is gondolhatunk, hogy a kárpátiaknál később betelepedő oláhcigányok is megkaphatták esetleg egy velük kapcsolatban álló nemcigány család nevét.
Hemző: A hímző ’ruhát fonallal, gyönggyel díszítő, ill. selyemszövő mesterember’ foglalkozásnév nyelvjárási hémző változatából lett magyar foglalkozásnév.
Csuja: Most sem tudnék mást írni, int tizenegy éve a 13454. hozzászólásban (azzal, hogy Csongrádban valóban több viselője van, mint a Hajdúságban).
Kajtár, Kajtor: Belső tulajdonságra utaló ragadványnév a magyar kajtár ’haszontalan, mihaszna; kártékony’ melléknévből. A szó első előfordulása a XIV. sz. közepén személynévi, így képzőtlen apanévről is szó lehet. (Ez utóbbi esetben a motiváció ugyanaz, csak a családnév kialakulásának mozzanatai térnek el.)
>> Mit értesz itt azon, hogy a családnévre utaló "szinonim" gúnynév? <<
Korábban én: »Az ukrajnai cserkeszek (már ’kozák’ értelemben) nyugatra vándorlásuk során elsősorban a Balkánra telepedtek tovább«, ezzel egyezően te: »Ráadásul cserkeszek (és több más hasonló népcsoport) nagy számban telepedhettek le a Balkánon (Boszniában)«.
A sokácok, bunyevácok mint horvát kisetnikumok Bosznia-Hercegovinából költöztek északra. Ennek megfelelően a cserkesz mint gúnynév ráérthető volt bizonyos horvátokra a magyarok által mindenképpen, de még a horvátokon belül is jelenthetett ’másfajta, nem rendes horvát’-ot.
>> Amúgy elképzelhető lehet a horvát nyelvi környezet, mert a keresztszülők horvátok voltak. <<
Ha az eredeti vezetéknév Horvát volt, akkor a családnak lehet, hogy volt (etnikai, szociális, kulturális) horvát kötődése, de a névadó környezet nem lehetett horvát, hiszen annak nem lehetett megnevező ereje, hogy egy horvát közösségben valaki horvát.
Mit értesz itt azon, hogy a családnévre utaló "szinonim" gúnynév? Amúgy elképzelhető lehet a horvát nyelvi környezet, mert a keresztszülők horvátok voltak.
A XIX. sz. közepén kiadott Czuczor–Fogarasi-féle szótár megkülönböztet két cserkesz szót. Nyílt e-vel a kaukázusi népet (és a róluk elnevezett szteppi-balkáni népcsoportokat), zárt ë-vel azonban az irodalmi cserkész köznév tájnyelvi formáját hozza az alábbi jelentéssel: „1) Balaton mellett am. halászsegéd, a ki köröskörül jár. Ha a szerencse szolgál, a fogott halaknak felét a halászbiró a háló szükségeire félreteszi; a másik feléből pedig a cserkeszek a halászokkal osztosznak. 2) Kemenesalján: Keskeny karimáju (vagy körű) kalap.”, vö. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/cs-59B38/cserkesz-5A086/ (Vagyis visszakanyarodtunk oda, hogy a népnévi meghatározás mellett magyar köznyelvi motiváció is lehet.)
A kérdéshez tehát tudnunk kellene, hogy milyen minőségű első szótagi e-vel ejtették a jelezted helyen és időben a Cserkesz ragadványnevet. Lehet egyrész a Horvát(h) családnévre utaló „szinonim” gúnynév, de lehet a foglalkozásra utaló semleges elnevezés is.
Suchman, Suchmann: Formailag német, azonban eredetét tekintve askenázi zsidó családnévnek tűnik. Grimmék szótárazták ugyan a német Suchman főnevet, de a szócikkben csak a Nibelung-ének egy szakaszát szerepeltették, amelyben ez a szó szerepelt a szövegből kikövetkeztethető ’hajtó, a vadász segédje’ értelemben. A XII-XIII. sz.-ban tehát valóban létezett ilyen német szó, de kérdéses, hogy azt követően is használatban volt-e (mert egyébként Grimmék más példákat is hoztak volna), ezért kérdéses, hogy ebből alakulhatott-e német vezetéknév. Elviekben nem kizárt, hogy a jiddis (amely a XIV. sz.-tól vált ki a németből) megőrizhette ezt a szót, de szótárazva nem találtam, és a középkori askenázi zsidók társadalmi körülményei sem valószínűsítik, hogy ezt a szót megőrizte a nyelvük.
Az askenázi zsidókat II. József rendelete kötelezte családnévviselésre, sokuk hivatali úton jutott a vezetéknevéhez, így nemcsak természetes úton alakult nevekkel kell számolnunk, hanem ad hoc alakulatokkal is. Így előfordulhat, hogy a nevünk előtagja mégiscsak a német suchen ’keres’, jiddis זוכן (zukhn) ’ua.’ ige: ebben az esetben nem keresnék a névhez értelmet, mert vélhetően csa a jó német hangzás van mögötte.
Ugyanakkor a gyakoribb Such- kezdetű német családnevek valójában szláv eredetűek, amely mögött a suchý ’száraz; <emberre értve> sovány, szikár, csontos’ melléknévből lett ragadványnevek állnak. A német -mann utótag szerepe sokszor az előtagban megnevezett leszármazottát jelölő apanév. Mivel az askenázi zsidók is éltek szlávok közt, lehet, hogy a Suchman név kialakulásához ez is mintaként szolgálhatott.
Az újkori alakulású zsidó nevek közt több kifejezetten mesterséges képződmény is akad (vö. a 17561. hozzászólást). Héberül a német suchen ’keres’ ige megfelelője a חיפש (chipesz), és formailag ennek gyöknek a származéka a חופשי (chofsi) ’szabad; vallást nem tartó zsidó’ melléknév. Nem tartom kizártnak, hogy egy utóbbi kalkjáról, szószerinti fordításáról is szó lehet.
Lévai, Lévay: Ez egyértelműen magyar név, amelyet a Kázmér Miklós már a XVI. sz.-tól adatol. Ez a volt Bars megyei Léva (ma Levice, Szlovákia) városból történt elszármazást, oda való kapcsolatokat, illetve az ottani birtokot jelölő lakosnév. Kempelen Béla 16 Lévay vezetéknevű nemes családot ír össze a művében.
Nem kizárt, hogy egyes zsidók erre a névre magyarosítottak, de a II. József-i rendelet értelmében német családnevet kellett felvenniük, így a magyar név ebben a körben csak másodlagos lehet. Ha az eredeti névadáskor a levita státuszt a Léva településnév mögé akarták volna rejteni, akkor a város német nevéből, a Lewenz-ből indultak volna ki így a családnév *Lewenzer lett volna.
Amíg a szakértő ide nem ér: suchen keresni, tehát egy kereső ember, de ha jól látom, ez igazából (egyfajta) vadászt jelöl, tehát a Vadász névnek felel meg.
Hrúz: A szlovák hrúz ’géb, Gobio spp.’ halnévvel egyező szlovák családnév, amely így eredetileg a fő zsákmányállatra utaló, halászt jelölő metonimikus foglalkozásnév.
Maxim: Idegen eredetű családnév, vö. román Maxim, ukrán Максим (Makszim), lengyel Maksym, orosz Максим (Makszim). Ez képzőtlen apanév az azonos egyházi személynévből. Az alapszemélynév a latin Maximus cognomen, illetve az ebből görögösödött Μάξιμος (Maximosz) név átvétele, amely a birodalom kései időszakában személynévvé is vált. Sok ilyen nevű keresztyén szent volt, és köztük számos a keleti egyházhoz kötődik, ezért a családnév keleties elterjedése is. A latin cognomen eredetileg a latin maximus ’legnagyobb, legidősebb, legfontosabb’ felsőfokú melléknévvel azonos ragadványnév volt.
Valamint a Maxim családnévvel kapcsolatban érdeklődnék. Ha jól gondolom, akkor személynévi eredetű, illetve az etimológiai alapja latin lehet. Talán egy névdivat emlékét őrizheti, amikor ez a személynév szórványosan elterjedt a térségben? (Majd később pedig családnévvé is vált?)
>> Létezett-e még más ennyire multietnikus vezetéknév itt Közé-Európában? Ami ugyanolyan (vagy hasonló) alakú volt több nyelven is és a jelentése is hasonló volt? <<
Érdekes ez a kiegészítés a Cserkesz vezetéknévről. Talán a felekezeti besorolás is egyértelműen mutatja a magyar etnikai környezetet. De már csak emiatt sem lehet semmi kapcsolat az "én Cserkeszeimmel", ott mindenki katolikus volt és valószínűsíthetően nem magyar volt a környezet.
Létezett-e még más ennyire multietnikus vezetéknév itt Közé-Európában? Ami ugyanolyan (vagy hasonló) alakú volt több nyelven is és a jelentése is hasonló volt? (Pl népnevek?)
