Brena: Az elterjedési adatok alapján olasznak tűnik (vö. itt), azon belül is lombardnak. Talán nem járok messze az igazságtól, ha ezt a nevet a gyakoribb, de szintén Lombardiában koncentrálódó olasz Brenna alakváltozatának vélem. Ez utóbbi egyben közszó is: olasz brenna ’gebe, kimustrált ló; (régen) meddő nőstény állat’. Talán ilyen állat tulajdonosát jelölő ragadványnévről van szó.
Lombardiáról lévén szó, az sem zárható ki, hogy a név esetleg germán személynévre megy vissza, pl. a Brand ’tűz; (átvitt értelemben) kard’ előtagúakéra. Ugyanakkor a germánokat (és a latinokat) megelőzően kelta lakosságú volta terület, így esetleg a gall Brennius, gael Brendanus (< brit ’herceg’), ill.hasonló nevek valamilyen folytatása is szóba jöhet.
Berena: 1885-ben a nagykállói lakos Lang Miklósnak engedélyezték, hogy vezetéknevét Berena-ra változtassa. Más előfordulásról nem tudok. Vö. http://mek.oszk.hu/07400/07431/
Szívesen. Közben eszembe jutott, hogy falun is kaphattak bírók, esküdtek, molnárok, kovácsok gyerekei ilyen nevet, ha a keresztszülő nemes, katonatiszt, hivatalnok volt.
Nagyon szépen köszönöm a kimerítő válaszokat, Vörösvári, LvT!
Tehát akkor a társadalom felső rétegeiben volt gyakorlat ez az anyakönyvezés- a városban talán még 2-3 szülőpáros élt, akik szintén így jártak el, természetesen németes nevű katolikusok voltak ők is. Talán az Auerek polgár (civis) volta miatt íródtak így a nevek.
> Kérdésem, hogy mire utalhat ez a névadási hagyomány, máshol miért nem tűnik fel? Mennyire köthető a német etnikumhoz?
Erre nem reflektáltam. Gyakoribb egyrészt délnyugaton, másrészt régebben. Szerintem német területen vélhetően az adott egyházfitól (mondjuk a vatikáni inkulturalizáltságától) függött az, hogy a szentek előnevét feltünteti-e: a gyakorlatban ugyanis „Franciscus Seraph Antonius Padua Auer” neve Franz Anton Auer volt.
Ez a délnyugati hullám Magyarországra más kevésbé ért el, de szerintem a fölső notabilitásnál megvolt, csak azok anyakönyveit kevésbé szoktuk böngészni. Pl. a MOL arcanumos adatbázisában találni levél aláírójaként „Illustrissimus D. Franciscus Seraph. Comes de Nádasd”-ot, vagyis egyszerűen gróf Nádasdy Ferencet, vö. http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/fejer/14/17/d2?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0
> [1] Johann Georg ... [2] Johann Baptist, Johann Evangelist
Az [1] és [2] esetek különböznek. Katolikusoknál a szó eredeti értelmében keresztnév van. Ennek tételes szentnek kell lennie, aki a kereszteléssel egyben személyes védőszenti „megbízatást” kap. Jellemző eset, hogy az újszülött a születésének vagy keresztelőjének időpontjához kapcsolódó naptári szent nevét kapja, ehhez még hozzájöhet a család (anyai és /vagy apai ágának), illetve az egyházközség patrónusa. Ez a motivációja annak, hogy több keresztnevet kapnak az emberek. Ennek a kiterjedése horizontálisan (földrajzilag) és vertikálisan (társadalmi tagozódás szerint) eltérő mértékű: a spanyol arisztokráciában már kifejezett abúzus jelleget ölt.
Idővel persze ez szelídült, és más szociális funkciók is rárakódtak: pl. az azonos nevű emberek megkülönböztetése második személynévvel. Ide sorolható a Johann Georg is: formálisan az illetőnek valamelyik János és valamelyik György szent lett a patrónusa, a gyakorlatban azonban lehet, hogy pl. Johann ’János’ volt az apjának és Georg ’György’ volt a nagyapjának az első személyneve.
A második névkörben a kettős név valójában egy szentet jelöl meg úgy, hogy a gyakori nevű szent nevén kívül annak megkülönböztető nevét is megkapta a csecsemő. Ez opcionális dolog volt, de így jelölhették, hogy konkrétan melyik szent a patrónus. Adott esetben: Johann Baptist ’Keresztelő János’, Johann Evagelist ’János evangelista (a róla elnevezett evagéliumot szerző János)’. Néhol ez annyira gyakori volt, hogy ezek a megkülönböztető nevek önálló személynévként is megjelenhettek: pl. Evangelista Torricelli, a leginkább a folyadékok fizikája kapcsán említett olasz fizikus-matematikus.
A „Franciscus Seraph Antonius Padua Auer” név pedig a fenti két típus mindegyikére példa: neki két patrónusa van „Franciscus Seraph”, azaz a „Szeráfi” melléknevű Ferenc, valamint a „Antonius Padua”, azaz a „Páduai” melléknevű Antal. A tiszta jellemre utaló „szeráfi” (azaz angyali) jelző Assisi Szent Ferencnek az epitheton ornansa. (A görög eredetű, az ortodoxok közt gyakori Szerafim ettől függetlenül fejlődött: itt közvetlenül a szeráfok, a hatszárnyú angyalok tisztelete fejeződik ki. Ennek a névnek a latinos, nyugati egyházra jellemző Serafinus megfelelőjéből vannak a mai magyar Szeráf, Szerafin, ill. Szerafina utónevek. Azzal, hogy a Szerafina „saját jogon” tételes szentnév is.)
Az „Antonius Eremita” szintén egyetlen keresztnév, amelyet a Szent Antalok doyenjének, a „Remete” melléknevű Antalnak a tiszteletére kapott az elnevezett.
Majd Lvt biztos tud erre tudományos választ adni. A saját családfakutatásomnál a következőket figyeltem meg. A különböző nemeseknek általában több keresztnevük volt. A német családoknál a lányoknál volt gyakori a kettős név pl: Maria Anna, Maria Teresia. A fiuknál ritkább volt, főleg a Johann névnél alkalmazták: Johann Georg, Johann Baptist, Johann Evangelist. Az utólsó kettő név két szent nevéből származik.
Gondolkodtam, hogy itt, vagy a családfakutatásos topikban tegyem fel a kérdést, végül a már jól beváltnál maradtam:
A dunaszerdahelyi Auer-ágamat kutatom, maga a család Pozsonyból származott el, római katolikus felekezetű volt.
Az anyakönyvekben keresztelésnél az Auer-gyerekeknél nem csupán az áll(1780-90-es évek), hogy pl. Franciscus Auer, hanem "Franciscus Seraph Antonius Padua Auer". Rá három évre ősszüleimnek született egy másik Antonius nevű fia, de ő már "Antonius Eremitaként" van feltüntetve.
Volt katolikus iskolásként nem volt nehéz megfejtenem, hogy ezek a kettős névalakok szenteket jelölnek (Páduai Szent Antal, Remete Szent Antal, stb...), viszont ezt még egyelőre más családoknál nem sűrűn láttam, ha igen, akkor németeknél. Kérdésem, hogy mire utalhat ez a névadási hagyomány, máshol miért nem tűnik fel? Mennyire köthető a német etnikumhoz?
Előre is köszönöm, elnézést kérek, ha félig-meddig OFF-kategória alá esik!
Виктор Гунн: Tekintve a hosszú –nn-et, mindenképpen a délnyugati, alemann területen gyakori német Hunn (No., Svc.) családnév keleti szláv átvételéről van szó, így azonos lehet az ismerősöd Hun vezetéknevével.
A név etimológiájáról nem találtam adatot. A magam részéről az alábbiakra gondolnék:
Az ógermán *hūn ’medvekölyök’ tagot tartalmazó germán nevek (pl. Hunold, Humbert) önállósult rövidülése.
A mai német Hüne ’óriás, daliás férfi’ szóval azonos ragadványnév. E szó korai használata ’hun. magyar’ értelmű népnév is volt.
A német Huhn (Hühn) vezetéknév fentieken túli, a mai német Huhn ’tyúk’ szóhoz köthető motivációi: (a) ’csirketenyésztő, -árus’ értelmű foglalkozásnév; (b) esetleg tyúkos cégérről, ábráról, vagy tyúkban gazdag környékről nevet kapott ház lakója.
Egy –nd > –nn hasonlulást feltételezve a név talán lehet a német Hund(t) vezetéknév alakváltozata is. Ez eredetileg a német Hund ’kutya’ szóval szonos, pejoratív, ’gazfickó’ értelmű ragadványnév lehetett.
Tomcsányi: Magyar lakosnév, amely a ma Túrócszentmárton (szlovákul Martin) részét képező, de valaha önálló Tomcsány (szlovákul Tomčany) településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, illetve az ottani birtokra utal.
Varnyú: Magyar ragadványnév a varjú ’Corvus spp.’ madárnév nyelvjárási alakjából. Utalhat külső (pl. fekete haj, viselet, károgó hang, lármás életvitel) vagy belső (rossz hírt hozó, baljóslatú, vészjósló) tulajdonságra, illetve kaphatta olyan, aki varjút nevelt, vadászott vagy a tollát gyűjtötte. A ny-es változat a Duna–Tisza közén és Szolnok megyében gyakoribb, a gy-s (Vargyú) a Dunántúlon.
Habina: Vö. szlovák Habina (Habinová, Chabina), ukrán Хабина (Habina) családnevek. Ez a szlovák chabina ’letörött, száraz ág, gally; rőzse(ág), vessző’, ukrán хабина (habina) ’ugyanaz’ szóval azonos ragadványnév. Az elsőnek elnevezett talán rőzsegyűjtésből élt.
Pazsiczky: Vö. mai szlovák Pažický családnév főként Zsolna és Privigye környékén. Ez vagy a valahai Trencsén vm.-i Pažite (ma: Lopušné Pažite, magyarul 1907 után Pázsitos), vagy a valahai Bars vm.-i Pažiť (magyarul: Pázsit) településnévhez képzett, az onnan történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utaló szlovák lakosnév, amelynek etimologikus írásmódja: pažitský.
Odesszában május 2-án meghalt Виктор Гунн orosz-ukrán költő. A név etimológiája iránt érdeklődöm. Az is érdekel, azonos eredetű-e egyik ismerősöm Hun családnevével. Előre is köszönöm a magyarázatot.
Próbáltam visszakeresni, nehogy olyat kérdezzek, ami még nem volt, de nem találtam semmit, ezért kérdezem, hogy a Pazsiczky családnév [sokféle írásmóddal, amit nem írok most ki] milyen eredetű lehet, illetve, hogy mit jelent?
A családot Nógrádban, a Mátra nyugati széle / Cserhát környékén fogtam, a mai Magyarország területén. Ez nem a Nedorosztik féle hadtest, hanem egy teljesen más ágban bukkantam rá. A XVIII. század utolsó harmadáig látom vissza, onnan eltűnik.
Nyilván az nem okoz nehézséget, hogy ennyi instrukció után kitaláljam, szláv lehet a név eredete, de ennél többre ennyi gyorstalpalás [thx for LvT] után még nem mernék vállalkozni.
Nyahaj (Няхай): Szlovákiában is előfordul elsősorban Eperjes környékén, vö. Ňachaj. Így ott is lehet ruszin (lemkó) kötődésű. De a Няхай (Nyahaj) ukrán oldalról is kimutatható. Úgy vélem, szavajárási név lehet, a szlovák nechaj ’hagyd’, ukrán нехай (nehaj) ’ua.’ igealak ejtésformájából (ez a szlovákban ilyenformán is vezetéknév, vö. Nechaj). Ez a szó a névvel egyező няхай (nyahaj) formában egyébként a fehérorosz nyelvben ismert, de a ja-zó nagyorosz nyelvjárások is hasonlóan ejtik (köztük az irodalmi nyelv, bár az írás itt ezt nem jelöli). Így lehet, hogy a név eredete a kárpátukránnál távolabbi, vagy legalábbis más dialektust beszélő betelepülőnek a környezetétől eltérő ejtésmódján alapul.
Baloha (Балога): Szintén előfordul Szlovákiában: Baloha. Ez egyik lehetőség valóban a magyar Balog név szlávosodása, annál is inkább, mivel van szlovák Baloga családnév*. Ekkor azonban kérdés, hogy miért nem maradt meg a /g/ hang, hiszen az újabb kori alakokban a (kárpát)ukrán és a szlovák is megtartja. Egy másik lehetőség a Bal- kezdetű személynevek (pl. Baltazár, Baláž) rövidülése ritka ‑oha (‑uha) kicsinyítő képzővel. Az is lehet, hogy ez a két motiváció együtt játszott.
* Egyébként a szlovák Baloga sem feltétlenül csak magyar eredetű: a ‑g-s képzők a valach népességgel terjedtek el a szlovákban, és az ilyen belső fejleményre mutat az, hogy a –ga kicsinyítő képző több változata is megjelenik a Bal- (< Baltazár, Baláž) névalapon, mint Balaga, Balega, Baliga, Baloga.
Rozmán: Szerintem ez két német név egyikének a magyarosodása lehet. Elsőnek a Rosemann (No., Au.) névre gondolnék, másodsorban a Rossmann (No., Au., Svc.) ~ Roßmann (No.) névre.
A német Rosemann elsősorban német Rose név továbbképzése lehet. Itt a –mann utótagnak nincs más szerepe, csak jelzi, hogy személyre utaló névről van szó. A Rose lehetséges értelmezései:
Rózsakedvelőre, rózsatermesztőre utaló foglalkozásnév a német Rose ’rózsa’ szó alapján.
A Rose, Rosa, Rosau stb. német településnevekre utaló, az onnan történt áttelepülést, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölő lakosnév.
A cégéréről, feliratáról, környezetéről stb. Rose ’rózsa’ névvel nevezett ház lakója.
Észak-német területen ’mészégető’ értelmű lakosnév az alnémet (kalk)rose ’meszesgödör’ szóból.
Esetleg a régi német Rozo (Roʒo < ófelnémet hruod ’dicsőség, hírnév’) személynév folytatója.
A Rossmann ~ Roßmann lehet a német Ross ~ Roß ’(harci, hámos) ló, paripa’ szóból származó, lókereskedőt, lótenyésztőt utaló foglalkozásnév. Ezen kívül lehet még a cégéréről, feliratáról, környezetéről stb. Ross ~ Roß ’(harci, hámos) ló, paripa’ névvel nevezett ház lakója is.
Tudna nekem valaki segíteni abban,hogy a Rozmán családnév honnan eredhet?Annyit tudok,hogy rengeteg névrokon él Vas megyében,édesapám is Celldömölki születésű volt.Még ma is élnek Sárváron rokonaim.Édesanyám egyszer próbálta kideríteni a családfánkat,saját részről vissza tudott menni az 1700-as évekre,mikor is az ő családját még Mária Terézia korából telepítették át ide Magyarországra.Édesapám vonala viszont teljesen homályos.A rokonság ott teljesen elzárkózott minden nevű kérdés elől sajnos.Nem tudni miért...Engem viszont nagyon érdekelne.
Válaszokat és az időtöket előre is nagyon szépen köszönöm!
A mecklenburgi eredet egyébként történelmileg igazolható lehetne, mivel érkeztek onnan menekültek a katolikusüldözés idején (17. század). [ti. Burgenlandba]
Ez még a múltkori diskurzusunk hozadéka, vagy esetleg találtál konkrét forrást egy ilyen Zug-ra?
> Kiváncsi lennék a Macsek (szerintem Mácsek) név eredetére meg az Eib név eredetére és ,hogy valolyában hogyan kell írni öket meg a Dalovics név eredetére.
Macsek, Mácsek: A környező szlávságban előforduló vezetéknév, vö. cseh Maček, Máček, kelet-szlovák Maček (Mačková) ~ nyugat-szlovák Máček (Máčková), (kis-lengyelországi) lengyel Maczek, ill. kaj-horvát–szlovén Maček. [mǎtʃek]. Az újkori magyarországi előfordulásához l. RadixIndex.
A név többes eredetű: [1] Eredhet, pl. rátermett, találékony, ravasz, agyafúrt jellemre utalóan az adott nyelv maček ’kandúr’ szavából. [2] Lehet a mak ’mák’ növénynév származéka személyképzői értelmű kicsinyítő képzővel: ez a kicsi termetre, a kedvenc ételre, vagy az illető által termesztett növényre utalhat. [3] Lehet Ma- kezdetű (pl. Matej ’Mátyás’, Matouš ’Máté’) személynevek becéző formája is: ez esetben apanévként egy ilyen nevű személy leszármazottait jelöli.
Eib: Vö. német Eib családnév. Ez a Duden szerint [1] lehet a baden-württembergi vagy bajorországi Eyb, a türingiai Eyba, a szászországi (luzsicei) Eibau, a bajorországi Eiben (ill. további hasonló nevű) települések egyikére utaló, az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölő képzőtlen lakosnév. [2] Lakóhelyi név is lehet annak alapján, hogy az elsőnek elnevezett lakókörnyezetében sok ’tiszafa’ (németül: Eibe[n]) nőtt.
Írásváltozata lehet Eyb (ilyenformán nemesi család is ismert), esetleg Aib, netán Eibe.
Dalovics: A RadixIndex a Somogy és Zala megyéből adatolja Dalovics, Dallovics és (németes lejegyzésben) Dalowics formában [*]. Ez így horvát eredetet sugall, mindazonáltal a jelenkori horvát névtárakban a megfelelő név nem mutatható ki, de Szerbiából ez a Dalović név igazolható. Ezért aztán a horvát vagy szerb kérdésében részletes családvizsgálat nélkül nem lehet dönteni.
Ami az etimológiát illeti, az világos, hogy a végén –ović apanévképző van, így az ezt megelőző régi Dal-nak személynévnek kell lennie. Ezt a Dalibor (Dalebor), Dalimir (Dalemir) stb. összetett szláv nevek rövidülésével lehet magyarázni, amelyeknek előtagja az ősszláv daľe ’messzebb, tovább’ szó.
Itt viszont gond, hogy ennek a tőhangzója lágy, így délszláv környezetben a lágy –ević képzőváltozat lenne hozzá várható. És valóban, a Daljević névváltozat széleskörűbben adatolható (Horvátországban is). Az –ović kapcsán esetleg felvethető, hogy a délszlávok közé betelepült északibb szlávok hatására alakult ki: az –ovič képzőt a szlovák is ismeri, és ebben a nyelvben ez az egyetlen alakja (míg a képzőt szintén ismerő lengyel, ruszin, ukrán nyelvekben szintén van lágy-kemény megkülönböztetés).
Még egy, ámbér nem túl valószínű lehetőség van. Találtam olyan horvát forrást, amely a fenti Daljević-et nem így vezeti le, hanem a Daljevec lakosnév változatának tartja, akár népetimológiás képzőcserével, akár egy –ić apanévképzős *Daljevčić származék egyszerűsödése által. Ugyanakkor a Daljevec-nek ismert a Daljavec alakja is, amelyhez talán (!) elképzelhető a *Daljavić alakváltozat, amely esetleg magyarosodással, további szláv népetimológiával Dalović ~ Dalovics formát adott. Persze ez túl sok hipotézis egymás mellett. De ha így lenne, akkor végső soron a kelet-szlavóniai Dálya (Dálja, szerb-horvátul Dalj) településre utaló, az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat stb. jelölő névről lenne szó.
[*] Lehetnének még magyarul –ics helyett –ich, –its, ill. történelmileg –ith végű írásváltozatok is, de ilyet nem találtam.
A személynévi eredetű vezetéknevek (azaz az apa-, illetve anyanevek) a németben is a legnagyobb réteget alkotják, az –er végződés egyik ismert szerepe az apanévképzés, így Heintze nem feltétlenül avult el. Minden azon függ, hogy az –er végződés előtti rész a régi adatokban előfordul-e személynévként (beleértve, ha önállóan nem is, de a tő más személynevekhez járuló [kicsinyítő stb.] képzőkkel is ad származékot).
A Polster ~ Bolster esetén azonban a Polst- ~ Bolst- tő nem jelentkezik személynévként a forrásokban, ezért nem vethető fel az eredet. Más a helyzet a Balster-rel , ahol Kelet-Fríziában, egy szűk területen a Balthasar > *Balteser > *Baltser > Balster változás lépett fel. Itt ezért az –er nem képző, hanem a név része. Így Balst- névtő sem vonható el belőle, tehát más német (és németalföldi, fríz) területen sem igen adhat származékokat.
Ismételten köszönöm, LvT! A neten kívüli fő forrásom a Heintze-féle Deutsche Familiennamen- ami felett egy kicsit már eljárt az idő. Egyik furcsasága, hogy túl sok családnevet akar levezetni személynévből (főleg az -er végződéssel rendelkezőket). Ezzel szemben a Duden egy megbízható, modern munka lehet.
Közben alaposabban átnéztem, a kereszteléseknél a Zalezak mellett írták később már Lezak-nak is az apát. 1818-ban már mint Lezsák Márton halt meg. A feleség neve is stimmel, tehát a kérdés megoldódott!
Zalezak, valójában Zalezsák: vö. szlovák Zaležák családnév. A szlovák záležat 1. ’hosszú, nem megfelelő tárolással, elfektetéssel tönkretesz; alvás közben csecsemőt agyonnyom; alvással, henyéléssel elmulaszt, átalszik, elalszik; megszáll, megostromol’; illetve 2. ’kötelességének megfelel; függ vmitől, múlik vmin; fontos vkinek, vminek; áll vmiből’ igéhez képzett cselekvőnév.
A kérdésedre nem tudok válaszolni, de ha az érdekeltek a fenti 1. (elsősorban a nyugati szlovák dialektusokra jellemző) jelentést még kiérezhették a Zaležák névből, akkor nem elképzelhetetlen a eufémiás névcsere.
Prechtl: Addig igaz, hogy a német Brecht név zöngétlenedett délnémet Precht változatának és a bajor-osztrák –l kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. A Brecht viszont a Brecht, Bercht tagot tartalmazó összetett német nevek (pl. Albrecht, Berchtold, Engelbrecht, Lambrecht, Rupprecht) rövidülése. Ennek a névtagnak az alapszava a németből már kiveszett, de az angol még őrzi: bright ’fényes’ (< ógermán *berhtaz ’ua.’).
> A Polsternél laikusként én inkább valami alternatív megoldásra gondoltam (Bolster, Balster, vagy hasonló)
Ebben az esetben éppen a Bolster a Polster mellékalakja*. A délnémet zöngétlenedésnek, mint minden hasonló nyelvi változásnak, „visszahatása” is van (vagy szakszóval: hiperkorrekció léphet fel): így a köznyelvben nem járatosak eredetileg zöngésnek vélhetnek olyan hangokat is, amelyek pedig etimológiailag nem azok.
(* Illetve ezenkívül lehet még a baden-württembergi Bolstern településnévre utaló képzőtlen lakosnév is, de arra nem találtam adatot, hogy ennek lenne Polster változata. )
A Balster viszont északnémet eredetű (a Balthasar személynév keletfríz változatából, illetve lengyel-pomerán Biały Zdrój település német Balster nevéből), így nem esik a délnémet zöngétlenedés hatálya alá.
Kath: A Duden Familennamen megerősít téged, ezek szerint: „mindenekelőtt Brandenburgban és Mecklenburg-Előpomerániában gyakoribb név, valószínűleg a középalnémet kote, kate [a mai irodalmi németben Kate] ’kis, alacsony lakóház, kunyhó, zsellérház’ szóval egyező, vagy a lakóhely környékét a középalnémet quat [a mai irodalmi németben Kot] ’sár, piszok, szemét’ szóval jellemző lakóhelyi név.”
