Egy kis "műbunkó" szöveg Uj Pétertől - árokásás szdsz módra...
"2002. április 11.
Végkimenetel
NSZ • 2002. április 10. • Szerző: Uj Péter
Hová lesz a quo vadis? Tudja, na – hajol közelebb és közelebb, hogy beleharap szinte a fülembe, mellébe belenyomódik a felespohár –, tudja, az izé, a vég-ki-me-ne-tel.
Mer’ az úgy van, figyeljen, hogy engemet már majdnem nem érdekelt az egész, vagy annyira, mint egy Videoton–ZTE futballmeccs, de tényleg, ez az izé, egylehetőséges dilemma, mert olyan ez, kérem, mintha azt kelletett volna eldönteni, hogy az ember éppen reszelt macskaszart vagy linóleumot vacsorázik sárgarépa-főzelékkel. Van olyan, hogy mindegy, meg hogy nem mindegy, nem? Mert az például nem mindegy, hogy kecsesen ringó fecske vagy recsegve fingó kecske száll az ablakodra. Na, az nem mindegy. De ez? Há’ nem?
Néztem a vitát, ahogy a kettő darab fószercsávó szánalmaskodott nekem főműsoridőben, vártam a Miszter Bínre vagy már nem tudom, kire, és akkor ez a két csávó nekem ott koptatta a katódsugárcsövet, ott unatkoztak nekem két kapura, somolyogtak bambán, a két egyorrú, annyira voltak szellemesek kábé, mint a harcsabajszú Bérczi Pista a tévétornában, és annyira meggyőzőek, mint egy kanna fáradt olaj, nem beszélve, hogy ez az izé, ez az őstehetség, az utóbbi száz év legérthetőbb magyar politikusa, de most tényleg, nem ironizálok, hát bírok én ironizálni?, na, szóval ez a magabiztos úriembernek álcázott egyfejű kormányzati akarat barna cipőt és zoknit vett a világosszürke öltönyhöz, érti, emberem, barnát!
Hát ezt nekem nem lehet beadni, komolyan nem, ennyire azért színhelyes a Colorstar, és ugyan nem vagyok az a kifejezett Pierre Kardigán, meg nem tudom én kívülről az egész pantone-skálát, de ez sok, egyszerűen ebből én már kinőttem, ezt már nekem nem lehet beadni, lemérek én ezt-azt az ilyenből, és nem elsősorban, hogy a politikai marketingzsenik egyikébe sem szorul másfél gramm jó ízlés vagy szélsőséges neveltetetés, ahogyan a Parlamenten Kívüli Pista mondta egy még trágyább vitaműsorban, ahol a kalapos népszerű hölgyasszony üvöltözött piros fejjel akkora ótvarságokat, hogy elgörbült a térerő, hanem azt, hogy itt rettenetes mértékű kamuzás van folyamatba téve in concreto. Mer’ ha már, akkor, ugye éntőlem vehetne, ha olyanja van, pálmafás-majomos puncirózsaszín otthonkát ultramarine, sujtásos műszálgarbóval narancssárga répanadrághoz, nagy műanyag kokárdával, lila púrhab nyekkendővel, de nekem ne adja senki így azt, amit nem lehet, tudniillik konzervatív urat játszani gumicsizmában és nyaktetkóval.
Na mindegy, és akkor a másikról még nem is beszéltem, igaz, ő se beszélt, a miszter kín, aki kihív, aztán ott néz és szerénykedik, vagy legföljebb habog, mint a halonnal oltó, amikor kihívják felelni, csöpög a vízcsap a kórházban, az öregek nem fogják megérni a másnapot, meg fejeződjön be az árokásás. Szép. Ha egy ilyen elnökjelölti vita lemenne Amerikába’, másnapra kitörne a forradalom, kikiáltanák a császárságot, és azonnal trónra emelnék Britney Spearst.
Na de mos’ má’ mindegy, mer’ amikor tegnapelőtt éppen kikértem volna a negyedik hosszúlépést, akkor fölhívtak, hogy hoppá, váratlanul véget ért a jövő. Csak néztem, mint skinhead az arabra egy Izrael-ellenes tüntetésen, nem értettem, hogy akkor most mi, hogyan, diadalmaskodtak a múlt erői, a polgári életigenlés helyett jönnek a tagadás sátáni hazaárulói, kottájukon az alvilág mocskos mancsa vagy mittudomén, amott meg két perc alatt megtanulnak újra tegeződni, és a kokárda helyett fölvesznek valami emberi modort, ha már az előbbi nem jött be annyira.
Még mindig nem látom a gyűlöletet! Nem értem: kötelező egyetérteni azzal, hogy az én adómból a papokat pénzelik? Aki nem ért egyet valakivel, vagy valamivel az már gyülöl??
Szerintem az alábbiak is jelzik, miért raktam ide...
„ A ma hivatalban lévő kormány még az egyházak mesés étvágyának bámulatos növekedésével is lépést tud tartani.“
„A költségvetésben biztosított összegeken kívül az egyházak egyik különadományt a másik után zsebelik be. Propagandisztikus étvágyukat is kielégíti ez a kormány. A kereszténység bevezetésének ezredik évét, pontosabban a 2000-ik évet azzal is ünnepelték, hogy a Kossuth rádió déli hírei előtt minden nap rövid, ájtatos hangrezgésű előadást tartottak arról a harangról, amely a szóban forgó héten éppen elkongatja a delet. Most már 2002-t írunk, de még tart a millennium meg az ájtatos hangrezgés, állami költségen (hiszen a Kossuth rádió ideje pénz) az egyházi ingyenpropaganda.“
„Megjegyzem még, hogy a náci és kommunista terror rémségeivel kupeckedő kormány olyan egyházak előtt hajbókol, amelyeket felelősség terhel mindkét terror rémségeiért.“
„Semjén Zsolt egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, akit szívesen képzelek magam elé, amint valamiféle szellemi vetélkedőn alulmarad Grespik Lászlóval szemben…“
„Sem erkölcsösnek, sem ildomosnak nem nevezhető, ha az egyházak olyan kormány érdekében agitálnak, amely pénzözönbe fullasztja őket…“
„…az egyház politikai agitációját pénzszag lengi be. Ez elfogadhatatlan. Ne háborodjak fel azon, hogy az én pénzemből ellenem mozgósítják a lelkeket? „
Bocsánat a hosszú szünetért, íme egy újabb gyöngyszem. Az, hogy ismét Eörsi van "terítéken", csak a véletlen műve...
"Eörsi István
OptiPista
A választás és a papok
Királyválasztásra készül Bergengócia. Négy jelölt lép fel: egy vörös hajú, egy szőke, egy fekete és egy kopasz. Az ország sámánja a mindent eldöntő nap előtt nyilatkozatot tesz közzé. Eszerint ő nem akarja befolyásolni a bergengócokat, azt emeljék trónra, aki szívüknek legkedvesebb, csupán azt kéri tőlük, hogy semmiképp se válasszanak olyan jelöltet, akinek haja van.
Ez a mulatságos szemforgatás jellemzi a történelmi egyházak magatartását jelenleg, a választások előtt. A világért sem mondanák meg, hogy kit válasszon a nyáj, mindenki kövesse lelkiismerete szavát, csak arra ügyeljen, hogy választottja ne valljon liberális vagy szocialista elveket. Továbbá: olyan pártot kell választani, amelyik nem fenyegeti a vallás szabadságát.
Ez utóbbi követelmény torzító és őszintétlen. Nincs Magyarországon olyan parlamenti párt, amely ne volna a szabad vallásgyakorlás híve. Csakhogy a baloldali pártok a felvilágosodás történelemformáló hagyományát követve a szabad vallásgyakorlást az állam és az egyház szigorú elválasztásának alapján képzelik el, a jobboldali pártok pedig az egyház világi hatalmának és vagyonának, politikai befolyásának szakadatlan növelését belekombinálják a szabad vallásgyakorlás filozófiai fogalmába. A ma hivatalban lévő kormány még az egyházak mesés étvágyának bámulatos növekedésével is lépést tud tartani. A költségvetésben biztosított összegeken kívül az egyházak egyik különadományt a másik után zsebelik be. Propagandisztikus étvágyukat is kielégíti ez a kormány. A kereszténység bevezetésének ezredik évét, pontosabban a 2000-ik évet azzal is ünnepelték, hogy a Kossuth rádió déli hírei előtt minden nap rövid, ájtatos hangrezgésű előadást tartottak arról a harangról, amely a szóban forgó héten éppen elkongatja a delet. Most már 2002-t írunk, de még tart a millennium meg az ájtatos hangrezgés, állami költségen (hiszen a Kossuth rádió ideje pénz) az egyházi ingyenpropaganda. Sőt mi több: a kormányerők nemrégiben kilátásba helyezték, hogy nyíltan is szakítanak az állam és az egyház szétválasztásának elvével; azt fontolgatják, hogy elismerik az egyházi esküvő állami érvényességét.
A kérdés szakértői az egyházak etetésének szégyenletes enciklopédiájával szolgálhatnának. Én csak éppen jelezni szeretném az egyház politikai vonzalmainak genezisét. Megjegyzem még, hogy a náci és kommunista terror rémségeivel kupeckedő kormány olyan egyházak előtt hajbókol, amelyeket felelősség terhel mindkét terror rémségeiért. Serédi Jusztinián, aki 1927 és 1945 között Magyarország hercegprímása volt, a Felsőházban kijelentette, hogy a keresztségnek nincs fajátalakító hatása. Ezzel a zseniális érvvel bizonyította, hogy a kikeresztelkedettek sem vonhatók ki a zsidótörvények hatálya alól. Ebből következett, bár erre még ő sem gondolt, hogy a kikeresztelkedett zsidók éppúgy Auschwitzba valók, mint az ortodoxok, és a két csoport útja csak a kürtőn túl válhat el egymástól: a kikeresztelkedettekből kerekedő füst az ég felé iparkodik majd, a többieké lentebb kénytelen gomolyogni. A kommunista zsarnokság képét pedig békepapok és besúgó papok tették színesebbé. 1956 után Kádárt mindvégig nyíltan támogatta az egyházak vezetése. E kínos együttműködés bizonyítékaképpen az egyházak elérték, hogy tisztségviselőiket ne világítsák át. Autonómiájukra hivatkoztak a golyhók, pedig a besúgást nem az autonómián belül gyakorolták, akik gyakorolták, hanem az állami szervekkel együttműködve.
Mindent összevetve nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyházak a jobboldali pártok mellett korteskednek. Kevésbé érthető, hogy miért próbálják tagadni ezt. Az egyházak tisztségviselői is emberek, állampolgárok, akiknek jogukban áll, hogy képviseljék nézeteiket. Akár a templomban is. Vajon miért tiltakoznak, ha valakik dokumentálni akarják ezt? Emlékszünk: szocialista egyetemisták magnóval adatokat akartak gyűjteni a papok templomi agitációjáról. Ennek az akciónak a terve hisztériahullámokat gerjesztett. Semjén Zsolt egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, akit szívesen képzelek magam elé, amint valamiféle szellemi vetélkedőn alulmarad Grespik Lászlóval szemben, azt nyilatkozta, hogy ily módon fenyegetésekkel korlátoznák a hívőket vallásuk szabad gyakorlásában. De hiszen az istentisztelet közössége nem zártkörű, bárki bemehet oda, akár bombával is. Miért épp az ifjú szocialisták jelentenének fenyegetést, akik csak szavakat rögzítenének észrevétlenül? Különben is: a templomban nem a hívők beszélnek, hanem a pap, a papokat pedig nem lehet megfélemlíteni, hiszen ők az egyetlen igazság hirdetésére vállalkoztak. Az egyházak ugyanis olyan közhasznú társaságoknak foghatók fel, amelyeket az igazság terjesztésének céljából létesítettek. De ha ez így van, akkor a magnók is az egyházak célját szolgálnák, hiszen az igazságot olyan fülekbe juttatnák el, amelyekhez különben nem férne hozzá.
A magnós vállalkozásra aztán mégsem került sor, mert a szocialisták jó szokásukhoz híven semmitől sem félnek annyira, mint hogy vallásellenesnek (vagy nemzetellenesnek, családellenesnek, erkölcstelennek) mondják őket. Még a nagymamájukat is megennék, ha ezzel bizonyíthatnák, hogy családszeretők. A riadalom láttán egykettőre elálltak tervüktől. A hisztérikus reakció azonban újból csak azt bizonyítja, hogy az egyházak titkolni szeretnék, amit mindenki tud róluk, és ami igazából nem is volna titkolandó, ha...
Említettem már, hogy a papoknak, akár csak a többi állampolgárnak, és az egyházaknak, akár csak a többi intézménynek állampolgári joga a véleménynyilvánítás. Ez azonban csak akkor hiteles, ha a véleménynyilvánító anyagilag független attól, akinek érdekében buzgólkodik. Sem erkölcsösnek, sem ildomosnak nem nevezhető, ha az egyházak olyan kormány érdekében agitálnak, amely pénzözönbe fullasztja őket. Ismét elérkeztem az állam és az egyház elválasztásának elvéhez. Németországban az egyházaknak hagyományosan van vagyonuk, de nem részesülnek költségvetési támogatásban, és más formában sem ajándékozzák meg őket az adófizetők pénzével. Csak azok adóznak nekik, akik vallásos meggyőződésből az egyház híveinek vallják magukat. Nálunk is meg kellene ismét teremteni, minél előbb, de nem a hatvan évvel ezelőtti, hanem a mai tényleges támogatottság alapján az egyházak vagyoni alapjait, hogy többé ne részesülhessenek a nem vallásos adófizetők pénzéből. Amíg erre nem kerül sor, az egyház politikai agitációját pénzszag lengi be. Ez elfogadhatatlan. Ne háborodjak fel azon, hogy az én pénzemből ellenem mozgósítják a lelkeket? Ezt csak akkor tudnám ideiglenesen elfogadni, ha nyílt vagy burkolt választási agitációjuk közben nem szégyellenék bevallani, természetesen magasztos elveik fenntartásával, hogy anyagi érdekek is motiválják őszinte meggyőződésüket."
És mintegy mellékesen, az amerikai olvasónak lecsapódik, hogy Magyarországon a TÖBBSÉG - merthogy kormányt az csinál - szimpatizál az antiszemitizmussal.
Na de ne offoljunk, inkább én is átnézek egy megfelelő fórumra.
Én is gondoltam arra, hogy beteszem egy régi topikomba, "üzenetek külföldről" címmel, de már nem láttam értelmét, mert elkezdődött a kitárgyalása máshol.
De az ilyen fejtegetésekre hogy mi lett volna ha a pösti humor csak annyit szokott mondani:
Ha öreganyámnak töke LETT VOLNA, öregapám lett volna.
Ennyit az UTÓLAGOS elemzésekről, amelyekből Dunát lehetne rekeszteni. Értelmetlen, azaz inkább dehogy is az: Szándékos beavatkozás, kampányfogás.
Amerika megmondja
The Washington Post: Magyarország és Csehország kellemetlen partner
nol – 2002. március 4. A mai Orbán Viktor annak a bizonyítéka, hogy nem vált valóra a NATO bővítésével kapcsolatos amerikai teória. Ha mindazt, amit a magyar kormányfő ma mond, 1995-ben vagy '96-ban mondta volna, ő és Magyarország a diszkvalifikáltak közé került volna - állítja a The Washington Post a Clinton-kormányzat egyik meg nem nevezett tisztségviselőjét idézve. Az illető hathatósan közreműködött Magyarország felvételében. A lap emlékeztet: a szervezet keleti irányú bővítésének alapgondolata az volt, hogy a NATO jobb (vagy legalább ugyanolyan jó) szolgálatot tehet a politikai normák kikényszerítőjeként, mint a kollektív katonai eszközök letéteményeseként.
Orbán és Zeman cseh kormányfő fájdalmasan próbára teszi ezt az elméletet. Zeman hivatali ideje idén lejár, és a Bush-kormányzat azért szurkol, hogy Magyarországon, ahol közelednek az áprilisi választások, az Orbánnak kiosztott rendreutasítás az ellenzéki szocialisták javára billentse a voksolás kimenetelét - írta a The Washington Post, felvállalva a két ország belügyeibe való nyílt beavatkozást. A cikk indoka, hogy több, korábban kommunista európai ország, amely most az Egyesült Államok partnere, sokak számára kezd kellemetlennek látszani Washingtonban. A lap kimondja: ezen országok egyikének a miniszterelnöke az 1930-as évekből visszaköszönő nacionalista témakört karolt fel, egy másik pedig a szabad sajtó elleni támadásai és a gengszterekkel való kapcsolatai révén vált hírhedtté.
A The Washington Post szerint nyugtalanító, hogy nem olyan országokról van szó, amelyeknek esetleges NATO-tagfelvételét még mérlegelni kell, hanem az első bővítési körben a NATO-ba már bekerült két országról: Magyarországról és a Cseh Köztársaságról. Márpedig annak az első bővítési körnek az egyik központi tétele az volt, hogy a nyugati szövetség a demokrácia és az emberi jogok értékeit szilárdíthatja meg Európában a szovjet blokk volt tagjainak a meghívásával, még akkor is, ha ezek az új tagok csak csekély mértékű katonai hozzájárulásra képesek.
Csaknem hat évvel Magyarország felvétele után Orbán Viktor miniszterelnök olyannyira mérgezővé vált a magyarok "Lebensraumjáról" szóló beszédével és az antiszemitákkal való szövetségével, hogy visszautasították fehér házi látogatását, a cseh köztársaságbeli Milos Zeman pedig csak azután jutott be, hogy bűnözői kapcsolatai miatt egy korábbi időpontot töröltek - írja Jackson Diehl.
A cikk kitért arra, hogy nincs eszköz a NATO-klubba már felvettek kizárására, bár Carl Levin demokrata szenátor, a szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságának elnöke néha javasolja, hogy hozzanak létre ilyen mechanizmust. Európai diplomáciai veteránok arra is rámutatnak, hogy Portugália, Görögország és Törökország a múltban ennél súlyosabb zavarokat okozott - ismeri el egyúttal a cikk szerzője, de ehhez a következő megállapítást fűzi: A posztkommunista Európa tartós politikai éretlensége központi kérdésként ködlik fel, amikor a NATO azt veszi fontolóra, kiterjessze-e a biztonsági garanciákat kilenc további országra, vagyis három balti államra, amelyek egykor a Szovjetunió részét képezték, öt balkáni országra, valamint Szlovákiára, a Cseh Köztársaság korábbi partnerére.
A bővítés második körének feladatairól szólva a tekintélyes amerikai lap kifejti: ha az új méretű és formájú NATO-nak bármilyen értelmet akarunk tulajdonítani, akkor érvényesíteni kell a régi elméletet: a tagságnak szilárdítania és őriznie kell a liberális demokratikus politikai rendet a kontinensen. A lap szerint Nicholas Burns amerikai NATO-nagykövet - akinek a vezetésével a múlt héten küldöttség járta végig mind a kilenc jelentkező országot - közölte a helyi illetékesekkel a belépés feltételeit. Romániának fel kell lépnie a korrupció ellen, Lettországnak engedményeket kell tennie az orosz lakosok irányában, Szlovákiának nem szabad engednie, hogy a következő választásokon visszatérjen a hatalomba a korábbi erős ember, Vladimír Meciar.
Anyázni nem érdemes, mert arra mindig lehet válaszolni. Anyázással. Aztán ha a válasz kicsit visszafogottabb, még erkölcsi győztesként is jön ki belőle a paciens.*
Amúgy elismerő szavaidat köszönöm, de légyszíves bízd rám, hogy kit tartsak idült hülyének. Az úgyis a magánügyem.
Kedves pvcjárófelület!
Azt viszont el kell ismernem Polkának, hogy érvekkel alátámasztott Eörsi írás kritikámat nem méltattad szóra, viszont azt megtudhattuk tőled, hogy sokjobbosfirkászisgörény.
*Hogy ne emelkedjek önmagam fölé: anno én is sokszor az indulatok síkjára hagytam magam terelni, és így sikerült véres fejjel veszítenem olyan vitákat, amelyeket tiszta érvekkel simán nyerhettem volna.
Rosszul fogalmazol. Pvcpadló soha nem gondol semmit, mert arra már képtelen. Pvcpadló csak szajkózni, dühöngeni, ismételni, gyűlölködni, rágalmazni, mocskolódni, szegényhülyézni és egyebekre képes.
Vért köp hogy befeketatse Csurkát, aki MAGA írta le a III/III-as sztorit, ha úgy tekintjük, az alaplépést tette meg a bűnbánat felé. De unitárius pvcpadlónak ez semmi! Csak még egy ok, hogy a pokolra kívánja.
Pvcpadló, aki el nem mulasztja BencsikSesztálGyőribéciLovas szemére vetni minden korább botlásukat, kétségbe vonja jogukat ahhoz, hogy Saulusból Paulusok lehessenek, egyetlen egy sorban nem foglalkozik Demszkyvel a soha meg nem bánt (!!!) maoista múltjáért vagy akár csak itt Eörsivel a szintén soha meg nem bánt gyönyőrű Sztalinos verseiért. Stb.
Tudod, ha ilyeneket írsz neki hogy "gondoltál", szegény szerencsétlen (sze.sze.) pvcpadló három napig nem fogja tudni olvasni a hazug magyarnemzetet és agyarfórumot, demokratát, azaz az őt életbentartó fasiszta lapok díszpéldányait, és még megüti a guta!
Van itt még egy jó kis konzervativ irás. Viktor ezt is beteszi a listájába, attól tartok. Már attól, hogy tényleg oda való.
Magyarország beleveti magát a választási hadjáratba - a Die Welt a kampányról
--------------------------------------------------------------------------------
Berlin, 2002. március 2. (MTI) - A Die Welt című német lap szombati számában "Ellenség, áruló, csirkefogó, zsidó - Magyarország beleveti magát a választási hadjáratba" címmel közölt budapesti riportot, kommentárban is kitérve a kampány bizonyos kísérőjelenségeire. A Die Welt munkatársa szerint az április választások után egy kétpárti Országgyűlés épp úgy elképzelhető, mint az, hogy öt párt is bejut a parlamentbe. Csak az bizonyos, hogy a társadalom mélyen megosztott, így a nagykoalíció lehetősége kizártnak mondható.
A német konzervatív újság munkatársa, Raphael Krüger Budapesten találkozott Csurka Istvánnal, Kövér Lászlóval és Horn Gyulával.
Csurka István, a MIÉP elnöke tagadja, hogy antiszemita volna, ám rámutat, hogy "azok között akadnak egyesek, akik sötét úton jutottak vagyonokhoz". Tagadja, hogy Európa-ellenes volna, csupán azt várja el az EU-tól, hogy vallja be nyíltan: Magyarországot gyarmati sorba akarja lenyomni. Tagadja, hogy revizionista volna - ám Magyarország nem mondhat le "történelmi jogairól".
A választási hadjárat, finoman szólva, kemény, ám Kövér László - akit Krüger a Fidesz "stratégiai elméjének" minősít - bízik abban, hogy nem válik mértéktelenné. "Holott éppen Kövér az, aki nyomást fejt ki, és nemrég hazaárulónak nevezte a baloldali-liberális ellenzéket. Az egy évtizeddel ezelőtt még liberális Fidesznek sikerült konzervatív pártként megerősödnie, és lenyelnie az MDF-t és a Kisgazdapártot. Már csak Csurka MIÉP-je van hátra" - írta a szerző.
A Die Welt szerint Kövér kizárja az együttműködést a népnemzeti párttal, amelynek választóira és szavazataira a Fidesznek azonban nagyon is szüksége van, ha a legnagyobb kormánypárt egyedül, illetve a balközép vetélytársak nem lesznek képesek kormányt alakítani. Kövér ebben az esetben nem zárja ki a kisebbségi kormányzás lehetőségét.
A MIÉP-pel való hallgatólagos együttműködést firtató újságírói kérdésre Kövér "kitérő választ ad. Bizonyos, hogy annak soraiban, különösen a vezetők között, akadnak antiszemiták. Ez azonban nem állítható az egész pártról és annak tagságáról" - idézte a politikust a Die Welt munkatársa, arra következtetve: Kövér stratégiája azt célozza, hogy differenciálás és átkarolás révén megossza a MIÉP-et.
A továbbiakban Krüger idézi Kovács András szociológust, a budapesti Közép-európai Egyetem egyik intézetének vezetőjét, aki a fenti utat járhatónak, ám kockázatosnak minősíti. Az intézet felmérései szerint a magyar lakosság 15 százalékánál mutatható ki antiszemita beállítottság. Ennek a potenciálnak a kétharmadát a Fidesz, egyharmadát a MIÉP köti magához. Kovács nagy mulasztásnak tartja, hogy mindeddig nem jött létre összpárti ellenállás az egyre nyíltabb és hangosabb antiszemitizmussal szemben.
Megerősíti ezt a német lapnak Varga László egykori fővárosi levéltáros, aki gyűjti az ellenszenvről tanúskodó hangokat. Fő szállítói a MIÉP-hívek által ellenőrzött Pannon Rádió és a MIÉP lapja, a Magyar Fórum. "Az antiszemita kijelentések szemérmes kódolása átadta a helyét a kertelés nélküli nyíltságnak" - állítja Varga, akit nyugtalanít az a hanyagság és közöny, amely ezt a tendenciát fogadja.
Horn Gyulát a szocialista párt "diplomatájának és cséphadarójának" nevezi Krüger, aki szerint a volt kormányfő maró hangon képes kiosztani az ellenfeleket. Ami a külföldi látogató fülében kifejezetten EU-kompatibilisen hangzik, azt Horn a választók előtt szükség esetén nemzeti felhanggal adja elő. Az MSZP a hatalom átvételében bízik, nem utolsósorban azért, mert a kelet-közép-európai országokban 1989 óta még egyetlen kormány sem tudott egy törvényhozási időszaknál hosszabb ideig hatalmon maradni.
"A magyarországi választási hadjáratban a legtöbb párt sovinizmussal és nyílt zsidógyűlölettel remél szavazókat megnyerni. Aki más véleményen van, azt kirekesztik, alkalomadtán a tettlegesség útján" - írta a szerző, majd áttért a lengyel és cseh deficitek taglalására. "Ha azt akarjuk, hogy a nagyobbá váló Európa az maradjon, amit eddig jelképezett, akkor hivatalos, ám egyértelmű szavakra lesz szükség - nemcsak Csehországgal szemben, de elsősorban ott" - írta a Die Welt kommentátora. +++
Micsoda jó munka! A magam nevében köszönöm. Már az elolvasása és megjegyzéseid, gondolataid MEGÉRTÉSE is kellemesen bizsergette az agyamat. Tiszta szellemtorna, hisz valóban GONDOLKODNI kell rajta, mérlegelni, igaz-e szerintem, is, stb.
Szép elemzés. Ilyenből kellene jó sok! Gartulálok.
Ezek után azok számára is világossá válhat, hogy Eörsi és elvbarátai valóban hazaárulók akik ezidáig kételkedtek.
Egyébiránt a magyar nyelv olyan fogalmat, hogy gyűlöletbeszéd nem ismer. Helyesen: gyűlölködő beszéd.
Szóval tömören: az Eörsi írás zöme ténynek kinyilatkozatott magánvélemény, számos hangulatcsináló kifejezéssel megfogalmazva. Azt a kevés mondatot, amely mögött tény is áll, jól reprezentálja ez az egy, amelyben a csúsztatás mindenféle formája tetten érhető:
Addig hablatyol, amíg megbontja a visegrádi négyek érdekközösségét...
1.) Orbán Horn Gyula szerint is megfontolt és vállalható vélemyénnyilvánítását a "hablatyol" szóval helyettesíti.
2.) A "hablatyol" szó más oldalról is csúsztatás: nem fejezi ki, hogy kérdésre feltett válaszról van szó, nem pedig saját akaratból elkövetett "hablatyolásról".
3.) Azt a visegrádi egységet siratja nagy képmutatón, amely neki sem inge sem gatyája. Legjobb tudásom szerint ezt a kapcsolatat a jelelnlegi kormány és szellemi elődje, az Antall kormány ápolgatta...
4.) A megbontja szó nemes egyszerűeséggel hazugság, mivel mindegyik ország hivatalosan kifejezte, hogy szándékukban áll a V4 rendszert fenntartani, sőt szorosabbra fűzni.
5.) A V4 közösség kapcsolatában beállot zavart egyes-egyedül Orbán nyakába varrja, nem megemlítva azt, hogy pl. Cseh részről az a miniszterelnök tette a - szerintem hisztérikus - lépést, aki mostanában politikai ámokfutásával sokkolja a nemzetközi közvéleményt. (Nemrég pl. azt javasolta Izraelben, hogy Arafat Hitlerhez való hasonlatossága okán járjanak el úgy a palesztinokkal, mint anno a cseh politika a szudéta németekkel, és a magyarokkal. (Amúgy a zsidóságnak sem állt akkoriban jó világ...))
Eörsi István az egyik legtakonygerincűbb ember a magyar közéletben.
Az 50-es években még Rákosit éltette csöpögős versek tömkelegével,most meg a liberálizmus fizetett szellemi verőlegénye.
A gyűlöletbeszéd szót én a balliberális sajtóban olvastam először.Hogy mit jelent még ma sem igazán tudom,csak sejtéseim vannak.
Valami ilyesmi lehet,mint Eörsi firkálmánya...
A benesi dekrétumokat, amelyek a csehek és a szlovákok egyhangú követelésére, a náci megszállás iszonyatára válaszképpen a kollektív bűnösség embertelen elvének alapján a csehszlovákiai német kisebbség jogfosztását és kitelepítését rendelték el, és amelyek hasonló sorsot szántak a magyar kisebbségnek is, ...
És itt van egy mondat, ami ugyan nem hazaárulás, de szerintem a magyarság iránti lojalitás hiányát mutatja. Az ellenünk elkövetett bűnök végrehajtóinak érzelmi indokait megemlíti, míg a mi bűnünket (amit általában a csehekkel és szlovákokkal ellentétben elismerünk bűnnek) csakúgy nyersen odaveti. Ráadásul a mi bűnünket meg is toldja azzal, hogy a nácizmus fogalmát ránk is általánosítja.
Játtszunk kicsit a mondatokkal:
A benesi dekrétumokat, amelyek a csehek és a szlovákok egyhangú követelésére, az igazságtalan Versaillesi béke miatt megalázott, megcsonkolt és felháborodott németség által kirobbantott háborúban bekövetkezett náci megszállás iszonyatára válaszképpen a kollektív bűnösség embertelen elvének alapján a csehszlovákiai német kisebbség jogfosztását és kitelepítését rendelték el, és amelyek hasonló sorsot szántak a magyar kisebbségnek is, ...
Vagy:
A benesi dekrétumokat, amelyek a csehek és a szlovákok egyhangú követelésére, a német imperialista háború miatt büntetésül adott igazságtalan Versaillesi béke miatt megalázott, megcsonkolt és felháborodott németség által kirobbantott háborúban bekövetkezett náci megszállás iszonyatára válaszképpen a kollektív bűnösség embertelen elvének alapján a csehszlovákiai német kisebbség jogfosztását és kitelepítését rendelték el, és amelyek hasonló sorsot szántak a magyar kisebbségnek is, ...
Vagy:
A benesi dekrétumokat, amelyek a csehek és a szlovákok egyhangú követelésére, az irgalmatlan angol, francia és orosz imperialista nyomás miatt kirobbant német imperialista háború miatt büntetésül adott igazságtalan Versaillesi béke miatt megalázott, megcsonkolt és felháborodott németség által kirobbantott háborúban bekövetkezett náci megszállás iszonyatára válaszképpen a kollektív bűnösség embertelen elvének alapján a csehszlovákiai német kisebbség jogfosztását és kitelepítését rendelték el, és amelyek hasonló sorsot szántak a magyar kisebbségnek is, ...
The Economist: "Orbán Viktor, az öntudatos magyar"
--------------------------------------------------------------------------------
London, 2002. március 1. (MTI) - A The Economist című tekintélyes londoni hetilap pénteken megjelent számában "Orbán Viktor, az öntudatos magyar" címmel egész oldalas cikket közöl a magyar kormányfőről. A lap szerint "az utóbbi néhány hónapban Magyarország 38 éves, rámenős, futballozó, konzervatív miniszterelnökének sikerült csaknem mindenkinek kellemetlenséget okoznia, kivéve talán saját szavazóinak többségét, akik talán szembe tudnak szállni a közép-európai posztkommunista trenddel, és biztosítanak neki egy ritka második hivatali ciklust".
A The Economist szerint gyakran jellemzik őt ravasznak, trükkösnek, populistának és talán egy kicsit veszélyesnek is.
A brit lap úgy fogalmazott, hogy megrázta a románokat Orbán kedvezménytörvénye, amely körülbelül 2,5 millió romániai magyarnak (és további 2,5 milliónak a többi környező országból) különleges jogokat ad, ezzel egyesek számára feltámasztja az irredentizmus kísértetét, mivel 1920 előtt a ma Nyugat-Romániában lévő Erdély Magyarországhoz tartozott. "A szlovákokat ugyanez a törvény gyújtotta haragra. A csehek azért sértődtek meg, mert Orbán közölte: vissza kell vonni a II. világháború utáni azon dekrétumokat, amelyek alapján kiutasították Csehszlovákiából a magyar és német nemzetiségűeket, és megfosztották őket javaiktól is. Václav Klaus, vezető cseh konzervatív politikus már a Prága-ellenes Berlin-Bécs-Budapest-tengelytől tart" - írja a londoni hetilap.
A cikkíró szerint Orbánt látszólag mindez nem zavarja, és kétségtelenül vannak barátai külföldön is. Az újság közéjük sorolja Edmund Stoiber bajor és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt. "A kormányzó osztrák konzervatívok nagy örömmel fogadták, amikor Orbán elítélte a többi EU-tagállam erőfeszítését, hogy kiközösítsék őket Jörg Haidernek a kormányba való bevonása miatt két évvel ezelőtt - állapítja meg a lap, majd megemlíti az Orbán-kormány sikereit. "Igaz, a piacgazdaságra áttért (volt kommunista) szocialisták tették sínre a gazdaságot 1994 és 1998 között. De Orbán alatt volt nagyobb a növekedés, évente átlagosan 5 százalék, a munkanélküliség 9-ről 6 százalék alá esett, a 16 százalékos infláció kevesebb lett, mint 7 százalék. A reálbérek 4 év alatt több mint 17 százalékkal nőttek, a minimálbér pedig 1999 óta 72 százalékkal növelte reálértékét. A 10 milliós Magyarország rendelkezik Közép-Európa legelevenebb gazdaságával."
Orbán azt akarja, hogy a Fidesz alapvetően polgári párt legyen Magyarország kibontakozó új középosztályára alapozva, a kisgazdák, a vidék népe és az egyház támogatásával - folytatódik a The Economist cikke, amely szerint Orbán lenézi "a liberális budapesti elitet".
Stoiberhez hasonlóan ő sem teljesen liberális gazdasági és szociális ügyekben. Dicséri az üzleti versenyt, de szereti, ha a kormány, különösen az övé, sok mindenbe beleszól. Protekcionistább (pártja a "hazafias" szót részesíti előnyben), mint szocialista vetélytársai, és sokkal inkább, mint a küszködő szabad demokraták, Magyarország legtisztább liberálisai, akik összefognának a szocialistákkal, amennyiben a baloldal nyerné a választásokat. A cikkíró szerint Orbán húzódozik attól, hogy a külföldiek földet vásárolhassanak, s óva int a multinacionálisok és a külföldiek uralmától.
Ám éppen Orbán nacionalizmusa - csúnya szó ez sok közép-európai számára, nem annyira pejoratív Franciaországban és Nagy-Britanniában - késztet ideges rángásra sok embert Magyarországon és azon kívül is. Ebből adódik a kedvezménytörvény miatti rossz érzés is. Egyesek szemében az a múlt század közép-európai kísérteteit idézi fel, amikor a határok és népek oly véresen összekuszálódtak - írja a The Economist.
Orbán derűsen beszél "a magyar nép szellemi és kulturális újraegyesítéséről", beleértve a Romániában, Szlovákiában és a térségben másutt élő 5 millió magyart. Erdély, mint mondja, "része Magyarország életterének a Kárpát-medencében", könnyedén hozzátéve, hogy amint a térség országai egymás kebelére borulnak az EU-ban, "a határoknak nem lesz semmi jelentőségük".
A brüsszeli aggódókat is zavarba ejtette, hogy Orbán a jelek szerint úgy döntött, a szomszédaival való konzultáció nélkül iktatja be a kedvezménytörvényt: ezt "európaiatlan" magatartásnak tekintik - vélekedik a brit lap. És idegesek attól, hogy Orbán nem hajlandó kizárni - elegendő parlamenti többség híján - a Csurka István Magyar Igazság és Élet Pártjának antiszemitái által támogatott kormányzást. A mintegy százezer magyarországi zsidó közül - Közép-Európa legnagyobb ilyen közössége - sokan nyugtalanok.
A lap szerint a szocialisták által is megszavazott kedvezménytörvény miatti aggodalmak eltúlzottak lehetnek. Egyébként a legtöbb EU-tagország előjogokat ad, kezdve azzal, hogy Németország befogadja a német kisebbségi bevándorlókat) vérségi alapon. Továbbá Magyarország Közép-Európában egyedül állt azzal, hogy elveszítette területének kétharmadát és lakosságának egyharmadát a szünet nélkül átkozott, 1920-as trianoni szerződéssel. Miért is ne törekedne - ha nem is a határok átrajzolására - legalább a kapcsolatok helyreállítására testvéreivel, akik évszázadok óta német ajkúak és szlávok közé szorulva élnek? - teszi fel a kérdést a cikkíró.
Orbán lehet kényelmetlen szomszéd és nyers ellenfél. Bizonyulhat ravasz európainak is. De jó képességű vezető a közép-európaiak új nemzedékéből, akik számára az EU-csatlakozás főként az önérdek kérdése; a "mind szorosabb unió" a politikában nem az ő eszményképük. A brüsszeli fejesek okkal óvakodnak az ilyen embereknek megmondani, mit csináljanak. Talán inkább csak a fogukat szívják, és behunyják a szemüket, ha a szörnyű Csurka segít hatalmon tartani Orbánt - fejeződik be a cikk. +++
Na valaki írjon valami rendes jobbos választ is...
Hello evribudi!
Jobbos válasszal nem szolgálhatok, megpróbálkozhatok viszont korrekttel.
Véleményem szerint ez az írás nem is annyira mocskolódó, mint inkább gyengécske. Viszont a Sztálin vers technikailag - főleg a második versszak - meglepően jó. A tartalmát inkább nem értékelném...
Vissztatérve az eredeti írásra: a legtöbb mondat általánosságokat tartalmaz, amolyan irodalmi stílusban, vagyis az érzelmi töltet több, mint a konkrétum. Én pedig úgy gondolom, politikai, társadalmi kérdésekben a konkrétumok érdekesek. Hát nézzük az írást, és hogy milyen statisztika jön ki belőle:
"Vacakságok vacaksága
„Ha nem rám szavazol, mocskos Budapest, nem kapsz metrót!” Ez nem idézet. Vagy legalábbis nem Orbántól.
Ez Orbán miniszterelnök politikai bölcsességének kvintesszenciája. A farkakat, amelyeket nem húznak be idejekorán, le kell nyisszenteni. Tényekkel nem alátámasztott általánosság. A metafora második felét nem is értem.
Orbán miniszterelnök négy éven át ilyen egyszerű alapelvek segítségével kormánykodott. Általánosság.Nem volt nehéz dolga: az ellenzék öklét lanyhán csóválva hátrált. Általánosság. Szerintem nem is igaz. De hát semmi konkrétum, amit cáfolnom kéne. Ha zsarolták, tiltakozott, majd hagyta, hogy megzsarolják. Zsarolás? Mivel? Ha fenyegették, még csak nem is tiltakozott. Fenyegetés? Mivel? Ki ellen? A szocialisták számos potentátja még a rendőrség iránt is kifejezte időről időre a bizalmát. Még a belügyminiszterben is bízott, Orbán belügyminiszterében, akit többször is könnyebb volt utolérni, mint egy sánta kutyát. Általános vád Pintér hazugságáról. Ebben gondolom jókora igazság is volna... Többen még az ügyészség és a bíróság jogállami működése iránt is kifejezték bizalmukat, Simicska és Schlecht és Várhegyi Attila és a Postabank és a kisgazdácskák perbe kívánkozó, illetve peres ügyeinek ellenére. Ahogyan ez szimmetrikusan megtörtént Tocsik Mária és alteregói esetében. Amúgy ezek az állítások nem a kormányra vonatkoznak. Az ellenzék lenyelte, hogy egyetlen parlamenti vizsgálóbizottságot sem sikerült megalakítania. Nem igaz. Még akkor sem függesztette fel közreműködését a parlament munkájában, amikor a kormánypártok az Alkotmánybíróság döntésének és a házszabálynak fittyet hányva megfosztották ellenőrző hatalmától a demokrácia alapintézményét. Ez a súlyos vád a puszta kijelentésénél több indoklást érdemelne.
A választás előtt Orbán visszatért a parancsuralmi rendszerek legdemagógabb jelszavához. A féldiktatúrák és a diktatúrák közös jellemzője, hogy azonosítják a nemzet (vagy a nép) és a kormány érdekeit. Aki fellép a kormány valamelyik terve vagy intézkedése ellen, az Kádár korában a nép ellensége volt, jelenleg pedig a nemzeti egységet bomlasztja, vagyis hazaáruló. Általánosítás egyetlen esetből -> csúsztatás. Arra az ellenvetésre, hogy a modern nemzet fejlődését egymástól eltérő felfogások és érdekek küzdelme biztosítja, azt válaszolják, hogy ez a nézet a leghazaárulóbb hazaárulás. Más szájába adott mondat.
Orbán miniszterelnököt sajnos elkapatták hazai sikerei. Magánvélemény. Elhatározta, hogy az egész Kárpát-medencében, majd Európában is rendet teremt. Ténynek beállított magánvélemény. A rendteremtés célját sem hallgatta el: ő majd újraalkotja egy törvény segítségével, amelyet rákényszerít a szomszédos országokra, a 14 vagy 15 milliós magyar politikai nemzetet. Hihetetlenül durva és aljas csúsztatás. Elfelejti megemlíteni, hogy az említett törvény célja nem a szomszédos országok depresszálása, hanem a határon túl szorult 5 milliós magyarságnak nyújtott - elsősorban érzelmi - támogatás. Ezt támasztják alá az összes nagy, és majdnem minden más határontúli magyar párt és szervezet szimpátia nyilatkozatai - amelyek nem jöttek át a baloldali sajtón - és ezen a cikken sem. (Én MTI-t olvasok csak. A kedvezménytörvény körüli vita idején olvastam Népszabit is.) A magyarság politikai egyesítése pedig szóba sem került. Elkészíttette a törvényt, s csaknem nemzeti egységet is teremtett hozzá, mert egyedül a szabad demokraták mertek nemmel szavazni, vagyis vállalni, hogy hazaárulónak gyalázzák őket. Utalás arra, hogy a többi párt a hazaárulás vádjától rettegve szavazott. Nem is tudtam, hogy az ellenzék a kormánynak akar megfelelni. Aztán megparancsolta, hogy a törvényt most már, összes környező országok, tessék betartani! Megalapozatlan kijelentés. Kinek adott parancsot? Milyen hatalommal? Minthogy azonban az egyesült Európa joggyakorlata tiltja a származás alapján végrehajtott diszkrimináció minden fajtáját Majdnem igaz. CSak hiányzik belőle a negatív szócska. Továbbá Velencében teljesen EU harmonikusnak értékelték a törvényt., Ausztria kikerült a törvény hatálya alól, a többiek pedig megkapták az ukázt, hogy most már tényleg húzzák be a farkincákat. Ukáz?
Nem húzták be. Orbán előhúzta az ollóját, kettőt-hármat nyisszantott a levegőbe, de elmaradt a belpolitikában megszokott hatás. Semmi konkrét... Pedig a magyarságigazolványt még csinos kis korona is ékesítette – Nagy-Magyarország szimbólumával akart a mi miniszterelnökünk a szomszédos államok kormányaiban rokonszenvet ébreszteni vállalkozása iránt. A korona a magyar történelem szimbóluma - szerintem. Mások szerint lehet, hogy mást jelent. Viszont a szomszédos országokból nem jött hivatalos visszajelzés, hogy a korona zavarná őket. Ezek szerint Mátyás érzékenyebb szomszédaink jó közérzetére, mint ők maguk. Nem ébresztett rokonszenvet. Sokakban nem. Mások letojták. Magánvélemény. Pedig a szakavatottság légkörét árasztó Martonyi János külügyminiszter is a miniszterelnök segítségére sietett. Két-három naponta kifejezte értetlenségét, amiért a román kormány, később amiért a szlovák kormány akadályokat gördít a törvény útjába. Martonyi azt meri – hogy is mondjam? – elénk tálalni tág, meleg pillantást lövellve a kamerákba, Irodalmi értékű leírás egy elképzelt jelenetről. hogy az összes környező állammal előzetes tárgyalások egész sorát bonyolította le ő meg az államtitkára, és már a törvény parlamenti tárgyalása előtt minden részletben egyeztetett az illetékes államférfiakkal. Ahogyan ezt bizonyítja az is, hogy az érintett 6 szomszédos országból 4 azonnal és zökkenőmentesen biztosította annak hatályba lépését. Ezzel nem kevesebbet állít, mégpedig, ismétlem, sorozatban, mint hogy a szóban forgó tárgyalópartnerek vagy idióták, akik nem tudják megjegyezni, hogy miben állapodtak meg partnereikkel, vagy becstelen gazemberek, akiknek egy szavuk sem igaz. Ezt a mondatot nem értem. A külügyminiszter abban különbözik főnökétől, hogy nem passzol gólt érő labdákat a neonáci csőcseléknek, és ha ragaszkodik is valótlan állításaihoz, ezeket legalább nem toldja meg fenyegetésekkel. Ezt sem. Ki a neonáci? Vagy ez olyan, mint a varázsceruza, hogy a falra festem a neonácikat, és akkor már vannak is? Mindazonáltal elmondható róla, hogy ápolt, polgári külsőt kölcsönöz a szándékolt tévedésnek. Irodalmi képzavar.
Orbán viszont külföldön is beveti belpolitikai taktikáját. Ha Hódmezővásárhely nem az ő jelöltjére szavaz, akkor Hódmezővásárhely nem kap elkerülő utat. Nem ismerem az esetet. Lehet, hogy így volt. Ha Szlovákia nem fogadja el a státustörvény lényegét, akkor Magyarország megvétózhatja Szlovákia NATO-tagságát. Nem. Nem támogatja tovább. És miért támogatná, ha nincsen semmilyen szinten viszontszolgáltatás? Elképesztő arcátlanság: hiheti-e valóban azt, hogy Magyarország, a NATO új tagja az egész szervezet egybehangolt akarata ellenére nemzeti kivagyiságból becsaphatja Szlovákia orra előtt a NATO ajtaját? Orbánnak tulajdonított nevetséges szándék. Valóban nevetséges, csak éppen feltételezett. Felfuvalkodottság beszél belőle vagy a tökéletes dilettantizmus? Pár nap múlva pedig éppen Brüsszelben, az Európai Parlament külügyi bizottsága előtt azt nyilatkozza, hogy ha Csehország és Szlovákia nem hatálytalanítja a Benes-dekrétumokat, akkor nemigen kerülhetnek be az Európai Unióba. Ebből annyi igaz, hogy újságirói kérdésre válaszolva negatívan nyilatkozott a Benes dekrétumokról. Horn Gyula a törzsasztalban kijelentette, hogy hasonló helyzetben lényegében ugyanígy nyilatkozott volna. Jön a mi miniszterelnökünk, mint régen az Illetékes Elvtárs, és Európa nevében követelményeket támaszt Csehországgal és Szlovákiával szemben. Kínosan komikus helyzet! Komikus, ámde hipotetikus helyzet. Vacakságok vacaksága! Még az unió tagjai sem vagyunk, és máris meg akarjuk neki szabni, hogy kiket nem szabad felvennie.
A benesi dekrétumokat, amelyek a csehek és a szlovákok egyhangú követelésére, a náci megszállás iszonyatára válaszképpen a kollektív bűnösség embertelen elvének alapján a csehszlovákiai német kisebbség jogfosztását és kitelepítését rendelték el, és amelyek hasonló sorsot szántak a magyar kisebbségnek is, 1945 nyarán Churchill javaslatára a három nagyhatalom – az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság – hagyta jóvá. Végre egy mélyen igaz és lényeges állítás! A felvételi tárgyalásokon feltételezésem szerint ezért biztosították a cseheket és a szlovákokat arról, hogy ez a kérdés nem szerepel a napirenden. Spekuláció, magánvélemény, bár szerintem talált. E döntésben szerepet játszhat az is, hogy a jóvátételi követelések, a dekrétumoknak ezek a még aktuális következményei később talán realizálhatók lesznek a múlt indulatokat felkavaró jogi korrekciója nélkül is. A benesi dekrétumok ugyanis a második világháború után kialakult európai rend részévé váltak az újonnan megrajzolt cseh, lengyel és német határokkal együtt. Tulajdonképpen igaz. Csak itten az erkölcsi megítélésről volt szó, nem pedig a visszacsinálásról. Továbbá itt két dologról van szó. El tudom fogadni, hogy az újonan alakult etnikai helyzet a rend részévé vált, ezért nem illik visszacsinálni. Viszont a Benesi dekrétumok szelleme tovább él abban is, hogy a tömbkissebségek sem kapnak semilyen kollektív jogokat. Minden Európai norma szerint pl. Csallóköznek a nemzeti autonómiáról, mint minimumról kéne beszélnie. Ezen viszont lehet változatatni.
A mi Orbán miniszterelnökünk ebbe nem nyugszik bele. Ő majd megszabja Európának, hogy milyen történelmi kritériumok alapján valósíthatja meg az egységét! Égbekiáltó szereptévesztés! Addig hablatyol, amíg megbontja a visegrádi négyek érdekközösségét, és a felvételre legtöbb eséllyel rendelkező országok között elszigeteli Magyarországot. Elszigetelődés? Puszta állítás. Közszereplésének lesújtó nemzetközi visszhangja aztán magyarázkodásra kényszeríti. Nem lesújtó a visszhang. A következő hozzászólásomba bekopizok egy cikket ezzel kapcsolatban. Közli, hogy nem valami nemzetek közti ügyet, hanem Európát, az emberi méltóságot védelmezte a benesi dekrétumokkal szemben. Az emberi méltóságot, a méltóságot, az emberi méltóságot – rádión hallgattam, ahogy ezt a kifejezést ismételgeti. Nem illik jól a szájába. Magánvélemény Idehaza inkább hazaárulózik: ez jobban áll neki. Általánosítás egyetlen esetből. De taktikája itthon és külföldön ugyanaz: fenyegetődzik, zsarol, követelődzik. Fenyeget? Mivel? Zsarol? Kit? Követel? Mit? Kitől? Ezek puszta általánosságok, melyeknek negatív felhangja van. Idehaza sok hívének és ellenfelének is imponál ezzel – külföldön azonban úgy nézik, mint egy rajzfilmet: csak azt látják, hogy egy fura kis figura addig rázza öklét a szélfúvásban, míg orra nem esik." Lásd a következő cikket.
Eörsinél szemetebb ember kevés van, nagyon sokat árt ő a nemzetnek. Én elvből nem küldök senkit a büdös francba, de az ő esetében most kivételt teszek: Költözzön Csehországba, vagy Szlovákiába!
Na, csz koma, most gyere, és nyomassad az értelmes mondataidat egymás után. Méltassad eörsi kollégád versét sztálin elvtársról.
Megismétlem, de csak a te kedvedért:
Ennek aztán van bőr a mocskos pofáján! (És amikor ezt először leírtam, akkor még nem is tudtam, hogy milyen finom és nőies vélemény ez az eörsiről.)