Keresés

Akkor talán a szójáték kedvéért van, hogy a "helyezd belé" felszólítást így fejezi ki. (De ez csak tipp, a latin coniunctivus összes jelentésárnyalatával nem vagyok tisztában.)

"Az anagramma a szójátékok egy fajtája, melyben értelmes szavak vagy mondatok betűinek sorrendjét úgy változtatjuk meg, hogy az eredmény szintén értelmes szó vagy mondat legyen. Sok anagramma esetén az eredeti és a végeredmény között humoros vagy egyéb kapcsolat van, ez növeli az anagramma érdekességét, értékét." Ld. http://hu.wikipedia.org/wiki/Anagramma

A cor ponas in ea jelentése nekem sem világos, de kétségtelen, hogy van valami kapcsolata az alapmondattal.

Megpróbálkozom, mivel nálam avattottabbak nem jelentkeztek (nekik meghagyom a kijavítás örömét):

2. Teljesen szívedhez szegezett legyen az, aki teérted teljesen kereszthez szegezett lett.

1. Töviskoszorú - hogy szívedet helyezzed belé. (Ez nem egész világos. A zárójeles részt pedig nem tudom értelmezni.)

Most kaptam, akit érint:

Latintanárok szakmai napja

Kedves Kollágák!
Ismét megrendezzük a latintanárok szakmai napját, de most kétszer öt órában, két helyszínen, péntek délután és szombaton.
A program:
2011. február 11., péntek
Eötvös Collegium, 1118 Budapest, Ménesi út 11-13.
15.50. Megnyitó
16.00 Augustinus és a Vallomások - Dr. Kendeffy Gábor habilitált egyetemi docens, a KRE BTK Szabad Bölcsészet Tanszék vezetője
16.45 Az Aeneis IV. éneke és utóélete – Dr. Szörényi László egyetemi tanár (SZTE BTK Klasszika- Filológia és Neolatin Tanszék), az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója
17.30 Kávészünet
17.45 Daphne Palatium hegyén – Dr. Aczél Zsolt Sch. P., a Kecskeméti Piarista Gimnázium tanára
18.30 Technikatörténeti érdekességek – Dr. Gilyén Mátyás, az Egyetemi Katolikus Gimnázium tanára
19.15 A következő napi, aktuális kérdésekről tartandó fórum előkészítése – Dr. Czeglédi Sándor, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára
2011. február 12., szombat
10.00 Áhítat
10.15 Martialis költészete – Dr. Adamik Tamás, az ELTE Professor Emeritusa
11.00 A Dido-Epizód megzenésítése a XVII-XVIII. században – Dr. Vikárius László egyetemi docens (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem), az MTA Zenetudományi Intézete Bartók Archívumának vezetője
11.45 Ebéd
12.30 A latintanítás Finnországban – finn előadó
13.15 Tájékoztató – előadó felkérés alatt
14.00 Fórum aktuális kérdésekről, tájékoztató honlapokról, könyvekről, a Traditio Viva tankönyvsorozat új, színes II. kötetének bemutatója – Dr. Czeglédi Sándor
A rendezvény idején könyvvásárlási lehetőség is lesz.
Jelentkezni lehet: a mellékelt segítségével
2011. február 5-ig
jelentkezési lap igényelhető moncz.aniko@refpedi.sulinet.hu címen.
Információ a jelentkezésről és szálláslehetőségről a 30/685-2899 (Moncz Anikó) és 30/430-3512 (Czeglédi Sándor) telefonszámokon, czegsand@freemail.hu címen, illetve a http://refpedi.hu/portal/news.php honlapon.
Szeretném megkérni Önöket, hogy a kollégák között terjesszék ezt a lehetőséget. Jó lenne, ha minél többen együtt lehetnénk február 11-12-én.
A találkozás reményében, tisztelettel
Czeglédi Sándor

Sziasztok! A következő két latin mondatnak keresem a jelentését. Tudna-e valaki ebben segíteni? Fáradozásotokat előre is köszönöm!

1." Corona spinea (Ana grama)  - cor ponas in ea"

2." Totus tibi figatur in corde qui pro te totus fixus est in cruce"

Nyilván vannak kivételek. Nem politikusokról beszéltem, hanem sima hétköznapi átlagemberekről, és főleg a fiatal generációkról.

Gondoltam én, hogy valami ilyesmi trükkről van szó. Én is tanultam még oroszt négy évig, de nem emlékeztem erre (pedig kitűnő voltam belőle).

Akkor ez viszont a spanyolban a szenvedő szerkezethez hasonló lehet, mint pl. el libro es leído ('a könyv el van olvasva'), la canción es cantada ('a dal el van énekelve'). Persze ilyet nem használnak túl sűrűn.

A "szebben beszél" alatt azt értem, hogy sokkal közelebb van a kiejtése a sztenderd nyelvhez, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy minden helyzetben kiejti a szó- és szótagvégi -[s] hangot, kiejti a mássalhangzócsoportokat (pl. -x-, -ct-, -pt-, -bj-, -bs-, -gn-), illetve a -d-t az -ado végződésben.

"Az pedig végképp nem fér a fejembe, miért beszélne választékosabban (pláne sokkal választékosabban) az iskolázatlan ember, mint az iskolázott. A művelt nyelvből már kihalt szavakat használ?"

Pedig pontosan így van. Mexikóban egy nem túl művelt beszélő is használ olyan szavakat, amelyek a művelt sztenderd nyelvben már nem élnek: antier (< ANTE HERI, vö. sztenderd anteayer, amely már belső képzésű: ante+ayer), mas (< MAGIS, 'azonban' jelentésben), sőt, máig használnak olyan igealakokat, hogy pl. ámote a sztenderd te amo helyett. Ugyanakkor egy andalúz, bármennyire is művelt (lehet akár egyetemi professzor is) soha nem fogja úgy ejteni pl. az extranjero szót, ahogy [ekstran'xero], hanem legfeljebb [e^htran'hero], és a construcciónt sem fogja [konstruk'sjon]-nak ejteni, hanem csak [ko^htru'sjon]-nak, míg egy mexikói vagy ecuadori, akármekkora "paraszt", akkor is [e(k)stran'xero]-t és [konstruk'sjon]-t fog mondani.

> egy iskolázatlan, műveletlen mexikói, aki mondjuk a fővárosból származik, még mindig sokkal szebben és választékosabban beszél, mint egy magasan iskolázott és agyonművelt andalúz vagy kubai.

Kedves El Mexicano, ez már nekem is kicsit sok. Kifejtenéd, mit jelent az, hogy "szebben" beszél? Az pedig végképp nem fér a fejembe, miért beszélne választékosabban (pláne sokkal választékosabban) az iskolázatlan ember, mint az iskolázott. A művelt nyelvből már kihalt szavakat használ?

Ami egyébként valóban érdekes, az a szociolingvisztikai nyelvváltozatok diakrón szempontból történő vizsgálata.

Szerintem lényegében minden nyelvjárás —  különösképpen az újlatin nyelvek, azon belül is a spanyol esetében — eredetileg szociolingvisztikai változatokból jön létre, vagyis ma egy területi nyelvváltozat kiejtésbeli, nyelvtani jellemzőit nagymértékben az határozza meg, hogy a beszélők ősei melyik társadalmi osztályhoz tartoztak. Viszont ha ezeket a területi nyelvváltozatokat a mai állapotukban (szinkrón szempontból) vizsgáljuk, akkor már természetesen nincsenek olyan szoros kapcsolatban az egykori szociolingvisztikai változatokkal.

Egy teljesen közérthető példával alátámasztva, hogy miről is beszélek: egy andalúz, egy venezuelai vagy egy kubai spanyol azért beszél úgy, ahogy, mert történetileg analfabéta délspanyol földművesek leszármazottai, ami viszont ma nem feltétlenül jelenti azt, hogy műveletlenek lennének: ma ugyanúgy beszél egy iskolázott kubai vagy venezuelai is, még ha törekszik is arra, hogy minél jobban közelítsen a sztenderd nyelvhez. Egy mexikói vagy egy ecuadori, még ha iskolázatlan is, azért beszél gyönyörű tiszta spanyolt, mert a történelmi Kasztíliából származó, északspanyol nemesek és hivatalnokok leszármazottai, mivel Mexikóváros és Ecuador voltak a Spanyol Birodalom közigazgatási és kultúrális központjai.

És az érdekesség itt következik: egy iskolázatlan, műveletlen mexikói, aki mondjuk a fővárosból származik, még mindig sokkal szebben és választékosabban beszél, mint egy magasan iskolázott és agyonművelt andalúz vagy kubai.

Nem vagyok nyelvész, szóval lehet, hogy nem fogalmaztam túl szakszerűen, de gondolom nagyjából vázolni tudtam az elképzelésemet.

A kedvenc sztárom sem a helyesírásáról híres, a legdurvább példákat sokszor tőle veszem... de már fejlődik, mert legutóbb már kijavította a "vistance"-t "vistanse"-re a Twitteren (én az elején folyton rászoltam, de most már hagyom, mert már elege lehet belőlem).

Mindenesetre, neki megbocsátható, ezért a látványért (no meg amiért olyan szépen énekel) :-)

"Ilyenkor mindig fölmerül bennem, hogy ezekből a finom megkülönböztetésekből mennyi a tényleges, és mi az, ami csak az akadémiai helyesírás szerint van úgy (mint pl. a magyar 'egyelőre' esete.)"

Nem tudom, hogy ez vajon minden nyelvben érvényesül-e, de szerintem az átlagos beszélők (akiknek nincs nyelvtani képzettségük vagy érdeklődésük) nem képesek ezeket a dolgokat megkülönböztetni (és éppen ez indítja el az analógiás nyelvi változásokat). A spanyolra ez pedig hatványozottan jellemző, ahol helyesírásból szinte mindenki megbukna, mert egyszerűen semmi nyelvi-logikai érzékük nincs.

Tipikus példa erre a se visten / *vístance esete, vagyis a beszélő azt sem tudja, hogy az utóbbi felszólító modú alak végén ugyanaz a -se névmás van simulószóként, mint az elsőnél.

Ha még érdekel, utánanéztem az arte szónak, röviden összefoglalva a helyzet a következő.

Egyes számban lehet hímnemű és nőnemű is. Nőnemű akkor, ha egy konkrét művészetet definiál, vagyis a jelzővel együtt egy rögzült elnevezésként fogható fel: el arte poética, la bella arte. Hímnemű, ha nem egy konkrét művészet elnevezése, tehát a jelző csak sima melléknévként viselkedik: un arte histórico. Többes számban mindig nőmenű.

Ennek az ingadozásnak morfofonológiai oka van: a főnév eredetileg nőnemű volt, de mivel a hangsúlyos a-val kezdődő nőnemű főnevek névelője is el*, ez befolyásolta a szó nemét (a beszélők tévesen hímneműnek értelmezték egyes számban).

(NGLE 2.8h, 115)

*A hangsúlyos ['a]-val kezdődő nőnemű főnevek (el alma, el águila, el habla stb.) el névelője csak azonos alakú a hímnemű el névelővel, de nyelvtörténetileg eltérő eredetű. A határozott névelő a latin ILLE, ILLA > ósp. ele, ela folytatása: ele ombre > el' hombre > el hombre; ela aréna > l'aréna > la arena; de: ela álma > el' álma > el alma.

 a római elit ezt megpróbálta mesterségesen visszatartani (ami más területeken nem volt jellemző)."

Úgy tanítják, hogy a római elit, gyermekeit görög rabszolga tanítókkal az elit görög nyelvre tanította...   

Én a "hivatalos" információt néztem meg a DRAE-ban, ott nem tesz egyes és többes szám között különbséget, csak egyszerűen azt mondja, hogy a szó kétnemű.

http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=arte

De majd megnézem az NGLE-ben, mit hoz erre.

"Erre az olaszban is van példa, és azt hiszem, eredetileg valóban semleges nemű (többes számban -a végződésű) igékről van szó. Az más kérdés, hogy most ezt jogos-e annak tekinteni?"

Gondolom az igék helyett főneveket akartál írni (az igéknek elég nehezen van nemük :-), egyébként igen, valóban van ilyen elvétve az olaszban (pl. l'uovo, h. 'a tojás' és többes számban le uova, n.), ami tényleg a latin semlegesnem maradványa, de az olaszban már nem nevezhető annak, csak kivétel. A latin semlegesnemű főnevek hol a hímnembe, hol a nőnembe olvadtak bele, de vannak ilyen ritka esetek is, mint a példámban.

Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ehhez nem feltétlenül kellett még semlegesneműnek sem lennie a latin szónak, hiszen a nemek közötti ingadozás amúgy is jellemző volt bizonyos szavakra, pl. a dies ('nap' mint időegység) hol hímnemű volt, hol nőnemű (vö. ol. il dì, sp. el día, de: román ziua, szárd sa dies).

A spanyolban az olaszhoz hasonló példa lehetne arte szó (bár nem pontosan ugyanaz a helyzet), amely bizonyos melléknevekkel hímnemű, másokkal nőnemű:

el arte bella, tsz. las bellas artes — 'szépművészet'

el arte poética — 'költészet', de:

el arte abstracto / los artes abstractos — 'absztrakt művészet'.

Ez a sztori így kicsit gyanús nekem, hogy magyar papok ekkora befolyással lettek volna a román nyelvre. oké, hogy szavakat könnyen, nyelvtani jelenségeket nehezebben, de néha el lehet terjeszteni. "

Egy írásbeliséget nélkülöző nyelvet (15. századi román max. 1000 szóval és egyszerű nyelvtannal) miért ne lehetne befolyásolni a Bibliával?

A német nyelv sem sokkal korábbi Luthernél... 

(A hungár nyelv garantáltan 3000 éves.)

Kétféle román volt; az erdélyi magyar/latin egyházi hatás alatt élő kisebbség, és a regáti orosz ortodox hatás alatt élő többség.

Ebből alakul ki a 18/19. századi román nyelv, amelyet megsegítenek a nyelvújítók olasz, francia, latin szavakkal.)