Keresés

Részletes keresés

incidens Creative Commons License 2011.08.02 0 0 49

Azért ennek a Benesnek is voltak nagyra törő vágyai:

 

Halálsugarakat kutattak Csehszlovákiában

Benes vezetése alatt, a szovjetek előtt titkolva kutatták a kozmikus sugarak katonai felhasználását. Tovább »

forrás: Index.hu

Törölt nick Creative Commons License 2011.08.02 0 0 48

Rabszolgatartónak kötelessége volt eltartani a feketéket, etetni és szállást adni nekik. Az északi ipari munkaadónak semmi ilyen kötelezettsége nem volt, a külvárosi gettókban élő négerek északon sokkal rosszabb körülmények között éltek mint délen, elszállásolásuk és etetésük - amit természetesen ők maguk fizettek - szintén jó üzlet volt  

 

Előzmény: beo-bakter (46)
vaXerencse Creative Commons License 2011.08.02 0 0 47

Ezeknél megállt az idő?

Előzmény: tekipna (41)
beo-bakter Creative Commons License 2011.08.01 0 0 46

"Az ipari munkások életnívója aztán évtizedekig rosszabb volt mint a déli rabszolgáké.."

 

Hát hogyne. Erről szól a H.B. Stowe könyve, a Tamás bátya kunyhója, és még számtalan egyéb mű, hogy hogyan menekültek az életük kockáztatásával az északi szabad fekete polgárok délre, hogy beállhassanak nigger rabszolgának.

Előzmény: Törölt nick (44)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.01 0 0 45

Pozsony majdnem Wilsonovo Mesto lett, akkor Obamának elég ciki lenne odalátogatni. :-)

Előzmény: Farkas Csapó Gyurka (43)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.01 0 0 44

Északiak ugyanazt gondolták mint a déliek, de az iparosításhoz kellettek az olcsó fekete munkások, így praktikus okokból felszabadították őket. Az ipari munkások életnívója aztán évtizedekig rosszabb volt mint a déli rabszolgáké, de ez már senkit nem érdekelt. Elvben ugyan szabadok lettek, de északon munka nélkül éhenhaltak vagy megfagytak volna, így kénytelenek voltak fillérekért szolgaként tovább dolgozni, csak ezúttal már a gyárakban.

 

Előzmény: Farkas Csapó Gyurka (43)
Farkas Csapó Gyurka Creative Commons License 2011.08.01 0 0 43

Hm, egy olyan kőkemény rasszistáról neveztek el pályaudvart, mint Wilson.

 

Wilson volt talán az USA legrasszistább elnöke. Ő még a régi déli-demokrata mentalitás képviselője volt, a Demokrata Párt ugyanis eredetileg a Dél, az egykori Konföderáció pártja volt, a déli-fehér-rasszista szavazókat tömöritette. 

Wilson legendásan rühellte a fekkancsokat

Előzmény: Törölt nick (42)
Törölt nick Creative Commons License 2011.08.01 0 0 42

"egy Ku Klux Klan vezerrol van elnevezve."

 

 

A prágai főpályaudvar 1901-től 1909-ig épült, eredeti neve Ferenc József Főpályaudvar volt. Ezt a nevét természetesen nem sokáig viselte, a háború után Wilson Pályaudvarnak hívják, a náci megszállás alatt csak Főpályaudvarnak, a felszabadulást követően ismét Wilsonnak, aztán a kommunisták alatt ismét Főpályaudvarnak.

Jelenleg nemes egyszerűséggel két neve van: A Főpályudvar név mellet szerepel a Wilson Elnök Pályaudvar kiegészítés is. A prágaiknak meg egyszerűen csak hlavák.

 

A Wilson elég gyakori név, A Wilson Elnök már nem annyira! :-)

Előzmény: offstage (39)
tekipna Creative Commons License 2011.08.01 -1 0 41

Minha csak Benest hallánánk:

 

 

"A magyar terjeszkedés ellen" - hirdeti az óriásplakát

 

Megjelent: 2011.07.31. 17:54 | Frissítve: 2011.07.31. 17:56

 

Nem foglalkozik a szlovákiai reklámtanács a Híd párt beadványával, amely kifogásolja a magyarellenes óriásplakátokat.

 

 

 

A Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS) különböző témájú és szövegű óriásplakátjainak legfőbb jelszava: "A magyar terjeszkedés ellen." A tanács szerint ez politikai hirdetésnek minősíthető, s a reklámkódex a politikai hirdetésekre nem vonatkozik.

"A kódex első részében foglaltak alapján jártunk el, amely egyebek mellett arról szól, hogy a kódex nem vonatkozik a politikai reklámokra" – nyilatkozta Eva Rajcáková, a reklámtanács ügyvezető igazgatója a SITA hírügynökségnek vasárnap. Hozzátette: ennek alapján a tanácsnak el kellett utasítania a beadványt.

 

Rajcáková elismerte, hogy a kódexben ugyan van egy paragrafus, amely tiltja az olyan reklámokat, amelyek „sértik egyes emberek faji-, nemzeti-, politikai- vagy vallási hovatartozását és nézetét". Szerinte azonban az SNS plakátjai "a magyar terjeszkedés ellen" megfogalmazású szöveggel lényegében politikai hirdetések, amelyek nem tartoznak a tanács hatáskörébe.

 

Bugár Béla, a Híd elnöke nem ért egyet ezzel az érveléssel, de a maga részéről elismerte, hogy véleményüket nehéz lesz érvényesíteni. A Híd a közelmúltban tett feljelentést az SNS óriásplakátjai ellen, mert úgy véli, hogy azok nemzeti türelmetlenségre buzdítanak és sértik az ország magyar lakosságát.

 

A politikus elmondta, hogy szlovák főügyész hivatala már foglakozik az üggyel. A vizsgálatot a pozsonyi kerületi főügyészség fogja elvégezni. "A feljelentést átadtuk a vizsgálóbírónak, aki dönt arról, hogy indul-e büntetőeljárás az ügyben" - közölte René Vanek, a pozsonyi ügyészség szóvivője.

 

A Ján Slota vezette SNS a kritikákra reagálva már korábban közölte, hogy nincs szándékában leállítani a kampányt és a vitatott óriásplakátokat eltüntetni az utak mentéről. Jana Benková a párt szóvivője azt állítja: szó sincs magyarellenességről, állítólagos céljuk "a szlovák nemzeti büszkeség és a szlovák nyelv helyzetének megerősítése" Szlovákiában.

 

 

 

AsmodeusX Creative Commons License 2008.03.09 0 0 40
Aláirásgyűjtés a Benes-dekrétumok ellen:
vilagmagyarsag.com/benes
offstage Creative Commons License 2008.03.09 0 0 39

 

A csehek "demokratikus" hagyomanyaira jellemzo, hogy a pragai fopalyaudvar egy Ku Klux Klan vezerrol van elnevezve.

AsmodeusX Creative Commons License 2008.03.09 0 0 38
Aláírásgyűjtés a Benes-dekrétumok eltörléséért:
http://vilagmagyarsag.com/benesItt lehet aláírni!
tekipna Creative Commons License 2007.10.24 -1 0 37
tekipna Creative Commons License 2007.08.04 -1 0 36
Benes-ügy: kárpótlást vár az MKP
2007. augusztus 4. 0:03



Magyar Nemzet


Szeptemberben a szlovák parlament elé terjeszti a Magyar Koalíció Pártja azt a törvénytervezetét, amely magában foglalná a benesi dekrétumok és az egykori Szlovák Nemzeti Tanács kollektív bűnösség elvére épülő rendelkezései alapján meghurcolt magyarok erkölcsi megkövetését és anyagi kárpótlását – tájékoztatta lapunkat Csáky Pál.

A pártelnök szerint az erkölcsi megkövetés formája hasonló lenne, mint amilyen a zsidókkal és a németekkel kapcsolatos volt, vagyis a parlament határozatban kérne bocsánatot a megaláztatásokért és a meghurcolásokért. Az anyagi kárpótlásról szóló törvény pedig a zsidósággal kapcsolatos jogszabályt „kopírozná”, azaz létrejönne egy olyan alap vagy alapítvány, amelyet a költségvetés töltene fel, s amelyet a szlovákiai magyarság „kollektívan használhatna” saját belátása és igénye szerint nemzeti voltának megtartása és fejlesztése céljából.

Részletek a szombati Magyar Nemzet 9. oldalán

Neszméri Sándor (Pozsony)

tekipna Creative Commons License 2006.08.29 0 0 35

 

Fábry Zoltán 1946 májusában A vádlott megszólal című emlékiratában tiltakozott a felvidéki magyarság jogfosztása ellen.

 

"Új némaságba zuhantam, és nem egyedül: egy szenvedő közösség részese lettem. Egy Istentől, mindenkitől elhagyott kisebbség, egymással nem érintkezve, egymásról nem tudva, fásultan dermedten várja a végzetet. Rezdülés, sóhajtás sem jelzi létét, lázongás, káromlás itt nem vet hullámokat, néma és mozdulatlan, mint egy halott. A gyerek is halott nyolcvanezer magyar gyerek némaságát gyomverte udvarú üres iskolák keretezik. Ez a kísérteties némaság, ez a gyermekszemekben kezdődő hullafoltos mozdulatlanság mozdít engem. Valakinek szólnia kell. (.. . ) Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodásabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel járok, és némán, és ha lehet ki sem mozdulok az emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. És az ok? Egyetlen tény, vádak vádja: magyarságom. (...) 

Kassa utcáin 1945 novemberében ilyen feliratokat lehetett olvasni "Aki barbárt akar látni, nézzen a magyarra."

Előzmény: tekipna (-)
tekipna Creative Commons License 2006.08.29 0 0 34

Még a Benes "ügy" is "nyitva" van.

 

Hogyan remélhetnénk megoldást, ha a hamu alatt izzik a parázs? 

Dumás Sanyi Creative Commons License 2006.01.22 0 0 33
Mintha szlovákok szólaltak volna meg. Nem magyarok panaszkodtak, hanem szlovákok mondták ki a szlovák tömeggyilkosokról, hogy azok.
Előzmény: Törölt nick (31)
geszthi Creative Commons License 2006.01.16 0 0 30
Mielott valaki felhaborodik erdemes az egesz cikket elolvasni (magyar es cseh politika osszehasonlitsa) , kulonosen a veget (EU kepmutatasa)...
Előzmény: geszthi (29)
geszthi Creative Commons License 2006.01.16 0 0 29
Nyilvánvaló egy konzekvens demokrata számára, hogy Beneš nem kaphat köztéri szobrot.

De ha ő nem, akkor kaphat-e néhai miniszterelnökünk édesapja, id. Antall József, aki a Tildy-kormány újjáépítési minisztereként a kabinet 1945. december 22-i ülésén kifejtette:

"...nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, hogy Magyarországnak érdeke, minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől..."


Vagy lehet-e szobra Gyöngyösi János külügyminiszternek, aki úgy vélte, a németeket "...szükséges volna az ország területéről eltávolítani, mert csak ilyen módon lenne biztosítható, hogy többé a német szellem és a német elnyomás ne legyen úrrá az országon". (Paul Ginder: Legendák a svábok kitelepítéséről, Magyar Hírlap, 1996. febr. 15.) Érdemel-e szobrot az 1945-47-es két miniszterelnök, Tildy Zoltán és Nagy Ferenc, akik a magyarországi svábkérdés "végső megoldását" elrendelték, de minimum jóváhagyták és támogatták? Vagy Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, aki szintén uszított a svábok ellen.

1945-47-ben a zsidók helyét a svábok foglalták el a kollektív nemzeti hisztéria ellenségképében. Ahogy a Horthy-rendszerben a zsidóság volt a felelős Trianonért, a gazdasági válságért, a magyar paraszt nyomorúságáért, úgy tették meg bűnbaknak az összes németet a náci megszállásért, a sikertelen kiugrásért, a zsidók nagy részének kiirtásáért. És ezért nem lehet csak a kommunistákat és Vorosilov marsallt felelőssé tenni. A Horthy-rendszer bukott elitjének, a jobboldali pártok vezetőinek érdekében állt, hogy a magyar társadalom jelentős részének a holokausztban játszott felelősségét egyoldalúan a hazai németekre kenje. Gyakran ugyanazok mocskolódtak a napisajtó hasábjain a svábok ellen, akik 1945 előtt a zsidók kirekesztésének lelkes hívei is voltak. De nincs ebben semmi ellentmondás. A legprimitívebb ostobaság a magyar antiszemitákat a nácik bérenceiként elkönyvelni. Részben emiatt a tévhit miatt alakult ki az a torz felfogás, hogy aki németellenes, az bizonyára antifasiszta is. Pedig Teleki és köre a német befolyást nem demokratikus, politikai, hanem ugyanúgy rasszista, faji alapon tartotta veszélyesnek, mint a zsidókét. A 30-as évek antiszemitáinak jelentős része németgyűlölő is volt. Németh László, Szabó Dezső és mások a zsidóságot és németséget egyformán mint tájidegen "fajt" tartották kártékonynak.

Miközben jogosan háborodunk fel a Beneš-dekrétumok szívós továbbélésén, ne feledkezzünk meg róla, a mi országunk se bánt különbül a svábokkal.

Persze a magyar jobboldal ezer mentő körülményt sorol fel: mi legyőzöttek voltunk, Benešék a győztes koalíció tagjai. Mi csak kényszerből vagoníroztuk németjeinket, a csehek pedig önként és kéjjel. A valóság azonban messze áll ettől. Inkább az volt jellemző, hogy a magyar társadalom bizonyos rétegei ugyanolyan alja természetességgel vetették rá magukat a svábok házaira, mint egy-két évvel korábban a zsidóvagyonra. Az emberek többsége kifejezetten örült, hogy nem kell szembenéznie saját tetteivel, helyette mutogathat a svábokra. Ártatlan német származású polgárokat elhurcoltak, miközben aktív nyilasok lehettek a kommunista párt tagjai. A magyarországi Volksbundot irányító Basch Ferenccel a börtönben készített interjút ekképp vezeti be Szirmai Rezső újságíró, aki nem tartozott a véres tollú publicisták közé: "Hazai svábjaink úgy teljesítették parancsait, mint a Führer helytartójáét kell. Svábok, gerinctelen magyarok, ijedt miniszterek, riadt miniszterelnökök, gyáva vitézek körülüdvözölték, hogy üdvözüljenek általa... Ha magyarul beszél, semmi más, mint egy lefojtott temperamentummal hitelveit buzgón magyarázó magyar-német szakos tanár. Ha németül beszél, nyomban Franz Basch lesz, a Führer magyarországi helytartója." (Szirmai Rezső: Fasiszta lelkek. Pszichoanalitikus beszélgetések a háborús főbűnösökkel a börtönben. Pelikán Kiadó, Bp., 1993. 112. o.)

A svábok közül tehát mindenki Hitler szolgája volt, a magyarok közül csak a gerinctelenek. Ez a hangnem akkor cseppet sem számított kirívó vagy felháborító dolognak. Ezért kár lenne csak a politikusokat elmeszelni. A korabeli magyar társadalom konformista többsége - hasonlóan a csehekhez - elfogadta ezt, ahogy korábban a zsidók diszkriminációját.
Előzmény: VagyVagy (25)
özvegy Jenőnő Creative Commons License 2006.01.12 0 0 28
A szlovákokat se hagyjátok ki.
Előzmény: kiszera méra bávatag (27)
kiszera méra bávatag Creative Commons License 2006.01.12 0 0 27
a csehek nem szalonkepesek az EU-ban
zividivi Creative Commons License 2006.01.11 0 0 26
//"....A cseh miniszterelnök szerint a csehországi magyarokra is vonatkozik kormányának tavalyi kijelentése, amelyben gyakorlatilag a Benes-dekrétumokért kért bocsánatot az ország területén élő németektől. .."//

Ez egy magyar közmondás lenne csehül:

"Akinek inge, vegye magára"?

Vagy már a cseh miniszterelnök sem tudja megkülönböztetni a németet a magyartól?
Előzmény: VagyVagy (25)
VagyVagy Creative Commons License 2006.01.11 0 0 25
Cseh bocsánatkérés a magyaroktól 2006. január 11. FigyelőNet, MTI

 

A cseh miniszterelnök szerint a csehországi magyarokra is vonatkozik kormányának tavalyi kijelentése, amelyben gyakorlatilag a Benes-dekrétumokért kért bocsánatot az ország területén élő németektől.

 

Az egykori Csehszlovákiában élő magyaroktól is bocsánatot kért a cseh kormány vagyonuk elkobzásáért és a kitelepítésért, melyet a kollektív felelősségre vonás nevében hajtott végre a második világháborút követően a csehszlovák kormány.

Legalábbis ez derül ki Jirí Paroubek kormányfő Kocsis László Attilának, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökének írt válaszleveléből, melyre azután került sor, hogy Kocsis tavaly novemberben üdvözölte a prágai kormány csehországi németek irányába tett gesztusát, egyúttal sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kormány nem követte meg a csehországi magyarokat és lengyeleket, akiket szintén jogsérelmek értek a II. világháború utáni években. Paroubek válasza szerint a kormány nyilatkozata minden olyan volt csehszlovák állampolgárra vonatkozik, akit 1945 után jogsérelem ért az úgynevezett ellenséges lakosság elleni fellépés és intézkedések keretében.

A tavaly augusztusi bocsánatkérés tehát nem csak a német nemzetiség tagjaira vonatkozik: nyilvánvaló, hogy az állampolgárok megcélzott csoportjába tartoznak a magyar és a lengyel nemzetiségű állampolgárok is - írja Paroubek. „Számomra semmiképpen sem közömbös azon több ezer állampolgár sorsa, akiket a II. világháború után jogsérelmek értek. Külön érinti ez az egykori csehszlovák állampolgárokat - a magyar nemzetiség tagjait is - akiket 1946-47-ben Dél-Szlovákiából erőszakkal telepítettek ki a cseh határvidékre kényszermunkára. A kormány kezdeményezése ugyanakkor nem irányul a jogsértéseket szenvedett személyek anyagi kárpótlására, hanem elsősorban erkölcsi elismerés" - fejtette ki a cseh miniszterelnök.

Kitelepítések, kényszermunka

 

A II. világháború után az úgynevezett Benes-dekrétumok alapján a csehszlovákiai németeket és magyarokat gyakorlatilag kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, megfosztották állampolgárságuktól, elkobozták vagyonukat. Mintegy hárommillió szudétanémetet kitelepítettek az országból. A magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 augusztusában azonban nem hagyta jóvá. A szlovákiai magyarság felszámolását ezután az akkori csehszlovák rendszer a magyarok csehországi kényszermunkára való elhurcolásával, csehszlovák-magyar lakosságcserével, valamint a reszlovakizációval próbálta elérni.

A háború utáni években mintegy 44 ezer szlovákiai magyart vittek el kényszermunkára Csehországba. A magyarok többsége később visszatelepült szülőföldjére, és az 1948-as kommunista hatalomátvétel után állampolgári jogait is visszakapta. Anyagi kárpótlásban azonban sohasem részesültek. A Csehszlovákiában maradt németeket, beleértve az antifasisztákat is, a háború után munkatáborokba kényszerítették, és más jogsértések is érték őket. A cseh kormány 2005 augusztusi nyilatkozatában nyilvánosan megkövette a csehországi németeket a jogsértésekért. A dokumentumból nem derült ki egyértelműen, hogy az vonatkozik-e a többi, szintén jogsérelmet szenvedett kisebbségre is.

 

Visszatérő téma

Utoljára tavaly májusban okozott diplomáciai zavarokat az ügy hazánk és Cseohország között. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ugyanis szóvá tette, hogy szobrot állítottak Eduard Benesnek a Prágában. A cseh kormányfő válaszul annyit üzent: kizárólag a csehekre tartozik, hogy tisztelik-e Eduard Benest vagy sem, őt sem zavarja, hogy Magyarországon szobrot állítottak Horthy Miklósnak, aki kormányzóként a második világháború alatt Adolf Hitler szövetségese volt. Korábban több uniós ország – köztünk hazánk is – nehezményezte, hogy Csehország úgy lépett be az Európai Unióba, hogy hivatalosan nem törölte el a Benes-dekrétum intézkedéseit

dokibácsi Creative Commons License 2003.10.16 0 0 24
A "közönséges bűnöző" + az emberiség ellen elkövetett bűn(öző) között, néminemű különbség azért fellelhető.
Előzmény: Törölt nick (23)
Vagy-Vagy Creative Commons License 2003.07.01 0 0 22
"A szlovákiai magyarok hátrányos megkülönböztetése
Gál Soóky László, a MVSZ Szlovákiai OT elnökének beszéde Strassbourgban, az Európai Parlamentben

Európa Parlament, Strassbourg 2001.06.13.

Amikor az Európa Parlament Szlovákiáról szóló előterjesztés tervezetét megkaptam és elolvastam, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a korábban felvetett, idevonatkozó gondolataimat nem kell felülvizsgálnom, megváltoztatnom, mivel ez a dokumentum több, bizonyíthatóan félrevezető felvetést tartalmaz, ami alapvetően megkérdőjelezi a dokumentum hitelességét.

Mi az, amitől számomra ez a dokumentum nem lehet hiteles?

Azért, mert egy olyan ország közvetít Önök felé üzenetet, amely Eduard Benes 1945-ben közzétett és mindmáig érvényes Elnöki dekrétumait ma is elismeri, alkalmazza, fenntartva ezzel a nemzetközi jog által el nem fogadott kollektív bűnösség elvét, amely az alapvető emberi jogok ellen irányul. Azért tartom szükségesnek e kérdés felvetését itt és most, mert Önök az Európa Parlamentben általános érvényű döntéseket hoznak Szlovákiával kapcsolatban is, ami sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy az Európa Parlament képviselői hamis tájékoztatások alapján a nemzetközi joggal ellentétes döntést hozhatnak, amitől óvom Önöket. Amennyiben igaz, márpedig igaz, amit mondtam, akkor az összes pozitívum, amit a jelentés tervezet tartalmaz, egy olyan, Szlovákia területén élő nemzetrészre vonatkoznak, amely az Eduard Benes elnöki dekrétumai alapján ma is másodrendű állampolgár a Szlovák Köztársaságban, ma is háborús bűnös és ma is jogfosztott. Mindaz, amit a szlovákiai magyarsággal kapcsolatban a jelentés tervezet tartalmaz, csak akkor válna legitimmé, ha a Szlovák köztársaság parlamentje törvény által visszavonná a dekrétumokat, a Szlovák köztársaság alkotmánya nemzetalkotókká emelné a Szlovákia területén élő 6oo.ooo magyart, és a Szlovák köztársaság elnöke elnézést kérne a magyar nemzetrésztől a megaláztatások miatt. Amíg ez meg nem történik, addig Szlovákiát nem lehet a demokratikus jogállamok közé sorolni. Az előttünk fekvő dokumentumban érdekes módon a magyar nemzetrészt érintő, három alapvető prioritásról megfeledkeztek az előterjesztők, tételesen nem említik a szlovákiai magyar oktatásügyet, a kultúrát és a sajtót. Három olyan tételt, amely az anyaország határain túlra szakadt magyar nemzetrész számára létfontosságú. Valószínűleg úgy gondolják a jelentés készítői, hogy, ha valamit elhallgatnak, vagy, ha valamiről nem beszélnek, akkor az nem is létezik. Nagyon is létezik, s meg van az oka az elhallgatásnak is.

Ez a három tétel az, ahol Szlovákia nem teljesíti az ENSZ 1948-ban kiadott, és Szlovákia által is elfogadott Egyetemes emberjogi nyilatkozatát- Miben mutatkozik ez meg?

* A kultúra terén a Szlovákiában élő magyar nemzetrész nem kapja meg azt az alanyi jogon járó állami pénzügyi támogatást, amelyről érvényes törvény rendelkezik, s mely meghatározza az összeget is.

* A szlovákiai magyar pedagógusok ugyanazért az elvégzett munkáért 15 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a szlovák pedagógusok.

* A szlovákiai magyar színészek, a 2ooo augusztusában készített egyeztetés alapján 2o százalékkal kapnak kevesebb fizetést, mint a szlovák színházakban dolgozó kollégáik.

* A szlovákiai magyar sajtó bizonyíthatóan az MKP befolyásoltsága alatt áll, cenzúráz, szelektál, és sok esetben félretájékoztatja a közvéleményt.

* A sokak által példaértékűnek tekintett nyelvtörvény a magyarok számára elfogadhatatlan, a gyakorlatban, Szlovákiában nem működik. Amennyiben bárki a jelenlévők, vagy a jelentés készítői közül mutat nekem egy érvényes személyi okmányt, akár halotti bizonylatot, vagy anyanyelvi kivonatot, amely a szlovák mellett magyarul is megszólít, akkor ezt az állításomat visszavonom. Egyébként nem.

* A Szlovákiéban élő magyar lakosság arányát tekintve a magyar nemzetrész számára alanyi jogon járna az egyetem. A szlovák kormány egyetlen kar megnyitását hagyta jóvá, holott tudta, hogy a megnyitásra semmilyen jogi eszközzel nem rendelkezik, mivel minden egyetem a kormánytól független, az egyetemi önkormányzatiság elvén működik.

* Igaz ugyan, hogy a szlovák kormány több módosítás árán elfogadta az Európai nyelvek chartáját, de azt a parlament a mai napig nem ratifikálta, tehát nem része a szlovák jogrendszernek.

* A szlovák kormány prioritásai közé sorolta a közigazgatási reformot. A parlament elé terjesztett két változat közül egyik sem tartalmaz olyan javaslatot, amely etnikai alapon biztosítaná a területi egységet a szlovákiai magyarság számára, mert a kormányon belül erre nincs politikai akarat.

A jelentés-tervezetben 11 olyan pontot fedeztem fel, ahol nyilvánvalóan hamis, félrevezető információk alapján alkottak véleményt az előterjesztők. Amennyiben az Európa-Parlament ezt a tervezetet elfogadja, aktív közreműködőjévé, cinkosává válik egy olyan cselszövésnek, amely a Szlovákiában élő magyar nemzetrész asszimilálására törekszik, s ami mindkét fél számára tragédiát jelent.

Önök feltehetik a kérdést, hogy miért higgyék el amit mondok? Azért, mert ott élek, s mindezt dokumentálni tudom. Teszem ezt annak érdekében, hogy munkatársaimmal együtt a továbbiakban is együttműködhessünk Önökkel.

Az Európai Parlament meghallgatása a szlovákiai magyarok helyzetéről

Az Európai Parlament Szlovákiáról szóló előterjesztésének tervezetét félrevezető információk alapján állították össze, s ha a testület ezt a tervezetet elfogadja, cinkosává válik a Szlovákiában élő magyar nemzetrész asszimilálására törekvő erőknek - jelentette ki szerdán az Európai Parlamentben rendezett meghallgatáson a Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának elnöke, Gál Soóky László.

A kedden nyilvánosságra hozott, Jan Marinus Wiersma, az Európai Parlament vezetésével összeállított tervezet nem említi a Szlovákia területén élő 600 ezer fős magyarság számára létfontosságú magyar oktatásügy, a magyar kultúra és sajtó helyzetét, holott e téren Szlovákia nem teljesíti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet az ENSZ 1948-ban adott ki, és Szlovákia is elfogadott - hangsúlyozta Gál Soóky László.

A MVSZ szlovákiai tanácsának elnöke a mintegy 50 EP-képviselő előtt elmondta: a Szlovákiában élő magyarság nem kapja meg a törvény szerint alanyi jogon járó állami pénzügyi támogatást; a magyar pedagógusok és színészek 15 illetve 20 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint az ugyanazt a munkát végző szlovák pályatársaik; nincs önálló magyar egyetem, holott a magyar közösség létszáma alapján ez alanyi jogon járna. A sokak által példaértékűnek tekintett szlovákiai nyelvtörvény a gyakorlatban nem működik; a hatóságok nem állítanak ki magyar nyelvű személyi okmányokat, s bár a kormány elfogadta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, az országgyűlés azt nem iktatta törvénybe (nem ratifikálta), így ez az európai dokumentum nem vált a szlovák jogrendszer részévé.

Gál Soóky László az említetteket a szlovákiai magyarság asszimilálására törekvő erők "cselszövésének" tudta be. Utalt arra, hogy a szlovák jogrendben még mindig nem fosztották meg érvényességüktől az Eduard Benes által 1945-ben kiadott dekrétumokat. Szlovákia így fenntartja a nemzetközi jog által el nem ismert kollektív bűnösség elvét. Amíg a Szlovák Köztársaság parlamentje e dekrétumokat vissza nem vonja, addig Szlovákiát nem lehet demokratikus jogállamnak tekinteni - mondta Gál Soóky László.

Hozzászólásában Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke kijelentette: legalábbis "súlyos aránytévesztéseket" tartalmaz a jelentéstervezet, majd tágabb összefüggésbe helyezte a szlovákiai magyarság helyzetéről elhangzott gondokat. Mint mondotta: a Kárpát-medencei, nem Magyarországon élő magyar közösségek helyzete - sérelmeik és jogfosztottságuk - lényegében mindenütt hasonló. Európának tehát tudomásul kell vennie, hogy "létezik magyar kérdés is" amelyet "kezelni kell", hiszen a magyar közösségek nem akarnak olyan események szereplőivé válni, mint egyes türelmetlenebb népcsoportok a Balkánon, illetve Európa más térségeiben.

Patrubány Miklós beszámolt Strasbourgban a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek életéről. Egyúttal emlékeztette az Európai Parlament képviselőit arra, hogy Erdélyben mindmáig nem hajtották végre az Európa Tanács határozatát, melyben Romániát felszólították az egyházi javak visszaszolgáltatására.

Ezenkívül kiállt az egykori felvidéki magyar politikus, Esterházy János rehabilitációja mellett.

Gál Soóky László, a Szlovákiai MVSZ Országos tanácsának elnöke, szerint a Magyar Koalíció Pártja a szlovák kormányba történt 1998-as belépésekor önként lemondott a magyar nyelvű egyetemről, az autonómia ügyének napirendre tűzéséről, valamint a benesi dekrétumok és a trianoni diktátum felülvizsgálatáról."

forrás://MTI.hu

Előzmény: Vagy-Vagy (21)
Vagy-Vagy Creative Commons License 2003.07.01 0 0 21
"Benes, a Csehszlovák Köztársaság magyargyűlölő elnöke országa magyar lakosairól a következőket mondta Sztálinnak és Molotovnak: "Sok emberünk azt mondja: meg kell őket semmisíteni. Magam nem vagyok ilyen radikális. Egy nagyhatalom beszélhet ily módon, de mi nem tudunk ilyesfélét megvalósítani..."..."

Benesnek nem erkölcsi aggályai voltak...

Vagy-Vagy Creative Commons License 2003.06.27 0 0 20
"SZARKA LÁSZLÓ: Edvard Beneš elnöki dekrétumairól

Németek és magyarok kitelepítése Csehszlovákiából

Az első Csehszlovák Köztársaság két évtizeddel az államalapítás után, 1939. március 15-én megszűnt létezni: a hitleri Németország előbb a müncheni szerződéssel megszerzett szudétanémet területeket, majd egész Csehországot, Lengyelország a lengyel többségű sziléziai vidéket, Magyarország pedig az első bécsi döntéssel visszaadott magyar többségű régiókat foglalta el. Szlovákia előbb autonómiát kapott, majd 1939. március 15-én, Hitler hozzájárulásával, önálló köztársasággá vált. Kárpátalja 1938. októberi autonómiájának pedig a magyar bevonulás vetett véget 1939 márciusában.
Edvard Beneš, Csehszlovákia második köztársasági elnöke lemondott tisztségéről, és október 22-én Londonba távozott. Helyére Emil Háchát választották a második Cseh-Szlovák Köztársaság elnökévé.
A csehszlovák politikai emigrációnak kezdetben három csoportja alakult ki: a Milan Hodza vezette párizsi, a Beneš elnök körül csoportosuló, az egységes csehszlovák állam teljes újrateremtését szorgalmazó londoni emigrációs központ, valamint a Klement Gottwald vezette moszkvai kommunista csehszlovák emigráció. Beneš - aki Csehszlovákia felbomlása után is az ország köztársasági elnökének tekintette magát - 1940 júliusában kinevezte a londoni csehszlovák kormányt, létrehozta a parlamentet pótolni hivatott államtanácsot. Az ideiglenes csehszlovák kormányzatot a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió 1940-41 folyamán hivatalosan is szövetséges kormányként ismerte el. A londoni emigráns csehszlovák államigazgatásban Beneš a hiányzó törvényhozói hatalmat - a kormánnyal és az államtanáccsal egyeztetett - köztársasági elnöki rendeletekkel gyakorolta. [...]

A kassai kormányprogram
[...] Moszkva 1943-tól támogatta Beneš elnök háború utáni rendezési terveinek a csehszlovákiai németekre és magyarokra vonatkozó részét. A Németországgal és Magyarországgal háborúban álló Nagy-Britannia a csehszlovák-szovjet szerződés után szintén felkarolta a német kisebbségek eltávolítását szorgalmazó elképzelést. [...]
Beneš Moszkván keresztül érkezett 1945. április 4-én Kassára, ahol másnap meghirdették a kassai kormányprogramot. Ennek VIII. pontja fejtette ki a tiszta szláv nemzetállam megteremtésének tervét: "A cseheknek és szlovákoknak a német és magyar kisebbséggel kapcsolatos szörnyűséges tapasztalatai - hiszen a kisebbségek nagyobbrészt a köztársaság ellen irányuló hódító politika engedékeny eszközének bizonyultak, s közülük elsősorban a csehszlovákiai németek kínálkoztak fel a cseh és szlovák nemzet elleni megsemmisítő hadjáratra - a megújított Csehszlovákiát mély és végleges beavatkozásra kényszerítik."
Alapelvként a kormányprogram a következőket jelölte meg: 1. az 1938 előtt is csehszlovák állampolgársággal rendelkező, lojális és hűséges német és magyar nemzetiségű polgárok büntetlenségét és állampolgárságuk visszaadását, az elmenekült antifasiszta németek és magyarok visszatérésének engedélyezését; 2. a többi német és magyar állampolgárságának megszüntetését és individuális elbírálását, a bűnösök megbüntetését, csehszlovák állampolgárságuk megvonását, és az ország területéről való kitiltását; 3. az 1938 után csehszlovák területre betelepültek azonnali kiutasítását. [...]

Kollektív bűnösség
Edvard Beneš köztársasági elnök 1945. május 14. és 1945. október 27. között 143 dekrétumot bocsátott ki. Ezeket az 1945. október 28-án megalakult ideiglenes csehszlovák nemzetgyűlés 1946 márciusában, visszamenőleges hatállyal törvényerőre emelte. A 143 dekrétumból 13 vonatkozott közvetlenül a német és a magyar kisebbségre, s jó néhány további közvetve szintén tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek összefüggtek a két kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalásával.
Az 1945. május 19-én kiadott 5. számú elnöki dekrétum "az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségéről, továbbá a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezeléséről" rendelkezett. A dekrétum 4. §-a kimondta: "Állami szempontból megbízhatatlannak kell tekinteni a) a német vagy magyar nemzetiségű személyeket, b) azokat a személyeket, akik a Csehszlovák Köztársaság állami szuverenitása, önállósága, egysége, demokratikus köztársasági államformája, biztonsága és védelme ellen irányuló tevékenységet fejtettek ki."
Ugyanezen dekrétum azt is meghatározta, kit kell német vagy magyar nemzetiségűnek tekinteni. Az 1930. évi népszámlálás nemzetiségi adatai alapján magukat a két kisebbséghez sorolók egésze mellett gyakorlatilag valamennyi két világháború között, a csehszlovák hatóságok által bejegyzett, s így legitim módon működött német és magyar politikai párt és szervezet (így például a parlamenti képviselettel rendelkező Egyesült Magyar Párt) tagságára is kiterjedt a szóbanforgó dekrétumok hatálya.
A nemzeti kisebbségi csoportokat kollektív bűnösként kezelte a többi 12 elnöki rendelet is. Közülük a 12. számú dekrétum a németek, magyarok mezőgazdasági vagyonának elkobzásáról, a 16. számú pedig a náci, valamint a háborús bűnösök megbüntetéséről, a rendkívüli népbíróságok létrehozásáról intézkedett.

Népbíróságok
A népbíróságok létesítését a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 15-i rendelete szabályozta. Ennek 1. §-a szerint "fasiszta megszálló"-nak minősült többek közt "az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez". Ezt a nagyon általános megfogalmazást az 1938-ban német és magyar állampolgárságot szerzett két kisebbségi csoporttal szemben a népbíróságok igyekeztek messzemenően kihasználni, különösen az 1945. augusztus 2-án kibocsátott 33. számú elnöki dekrétum alapján, amely a németektől és magyaroktól - a müncheni szerződés, illetve a bécsi döntés semmisségének ellenére - megtagadta a csehszlovák állampolgárság visszaadását, mi több, azokat a németeket és magyarokat is megfosztotta attól, akik 1938 után továbbra is Csehszlovákia vagy Szlovákia polgárai maradtak.

Belső deportálások, vagyonelkobzás
A dekrétumok közül a 27. számú elnöki rendelet a belső telepítések egységes rendszeréről, a 28. számú pedig a cseh és szlovák telepeseknek a németek, magyarok, ellenséges elemek földbirtokára és üzemeibe való betelepítéséről rendelkezett.
A szlovákiai magyarok 1945-46. évi csehországi deportálásának jogi alapját az 1945. szeptember 19-i 71. számú elnöki dekrétum teremtette meg, amely az állampolgárságuktól megfosztott személyek munkakötelezettségéről rendelkezett, illetve a 88. számú elnöki rendelet, amely az általános munkakötelezettséget szabályozta.
A német és a magyar kisebbséghez tartozók vagyonát az ellenséges vagyonok elkobzását szabályozó 108. számú elnöki dekrétum alapján lehetett elvenni. A rendelet szerint minden olyan ingó és ingatlan vagyont térítés nélkül el kellett kobozni, amely "a Német Birodalomnak és a Magyar Királyságnak, a német vagy a magyar jog értelmében létezett jogi személyeknek, a német náci pártoknak, a magyar pártoknak, valamint az e rendszerekhez tartozó és velük kapcsolatban álló más egységeknek, szervezeteknek, vállalatoknak, létesítményeknek, személyekből álló társulatoknak, alapoknak és célvagyonoknak, más német vagy magyar jogi személyeknek", továbbá az antifasiszta mivoltát nem bizonyító természetes személyeknek a világháború végén a tulajdonában volt. (Az elkobzott vagyonokból nemzeti újjáépítési alapokat hoztak létre.)
A dekrétumok, illetve a kormányprogram szlovákiai végrehajtását a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), valamint a szlovák megbízotti testület, esetenként egy-egy megbízott rendeletei adaptálták. [...]

A német és magyar kérdés "végleges megoldása"
A potsdami szerződés XIII. része csak a lengyelországi, csehszlovákiai és magyarországi németeknek a Németországot megszálló nagyhatalmak által engedélyezett, rendezett kitelepítésére adott lehetőséget. A németek közül az 1945 májusától augusztusig tartó "wilde Vertreibung", "divoky odsun" (vad kiűzés) keretében 750 ezer főt, az 1946-48 közötti transzfer során pedig 2-2,2 millió németet telepítettek Németország amerikai, brit és szovjet zónáiba.
A csehszlovákiai magyar kisebbség felszámolására nagyhatalmi beleegyezés hiányában ötféle lehetősége maradt a csehszlovák hatóságoknak:
- az 1938 előtt magyar állampolgársággal rendelkező 36 ezer személy kiűzése,
- a pozsonyi és kisebb mértékben kassai, komáromi városi magyar népesség lakásainak elkobzása és internálása azzal a céllal, hogy Magyarországra menekülésüket felgyorsítsák,
- belső széttelepítések, ami 1945- 46 telén a csehországi deportálások során kb. 40-45 ezer magyart érintett,
- az 1946-ban beindított reszlovakizációs akció, amely a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítésnek, valamint az állampolgári jogok megszerzésének a kilátásba helyezésével 350 ezer főnyi magyar tömeget kényszerített arra, hogy "reszlovakizáljon",
- a belső telepítésekkel, a megfélemlített magyarok menekülésével Csehszlovákia 1945 decemberében tárgyalásokra kényszerítette Magyarországot, amely 1946. február 27-én aláírta a lakosságcsere-egyezményt.
Magyar-szlovák lakosságcsere
A magyar kérdés belső megoldási módozataival (csehországi deportálások, vagyonelkobzások, tömeges népbírósági ítéletek stb.) a prágai kormány 1946 februárjában az ún. lakosságcsere-egyezmény megkötésére kényszerítette Magyarországot. Ennek alapján csehszlovák részről annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, ahány magyarországi szlovák nemzetiségű lakos hajlandó volt önként áttelepülni a Csehszlovák Köztársaságba. A Magyarország által engedélyezett nagyszabású szlovák propaganda ellenére a magyarországi szlovákok közül mindössze 73 273 fő vállalkozott a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ugyanekkor a csehszlovák hatóságok 1947-48 folyamán kb. 76 ezer szlovákiai magyart jelöltek ki csereként a magyarországi áttelepítésre.
A párizsi békekonferencián az amerikai vétó következtében azonban nem teljesült a csehszlovák békedelegáció azon követelése, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után fennmaradó 200 ezer szlovákiai magyart egyoldalúan áttelepíthessék Magyarországra.
"Etnikai homogenizáció"
Az etnikai homogenizációt szolgáló akciók azonban már a békekonferencia előtt megkezdődtek: 1944-45 telén mintegy 30 ezer csehszlovákiai magyar polgári személyt deportáltak kényszermunkára a Szovjetunióba, 1945 nyarán pedig több mint 36 ezer magyart toloncoltak ki szülőföldjéről. (A kitoloncolás elsősorban a bécsi döntést követően felvidéki területekre költöző hivatalnokokat, tanítókat, valamint a pozsonyi, kassai magyarokat érintette. 1945 végén és 1946-47 telén pedig mintegy 45 ezer embert deportáltak Csehországba a kitelepített szudétanémetek helyére kényszermunkára. Több ezer magyart szlovákiai munkatáborokban, illetve koncentrációs táborokban tartottak.)
Reszlovakizáció
Az 1946. júniusi kormányrendelet értelmében a szlovákiai magyarok részt vehettek az ún. reszlovakizációs akcióban, amelynek a Dél-Szlovákiában maradó magyarok elszlovákosítása volt a célja. A jelentkezőknek megígérték, hogy visszakapják állampolgársági jogaikat és szülőföldjükön maradhatnak. A jogaiktól és vagyonuktól megfosztott, a deportálásoktól és kitelepítésektől rettegő szlovákiai magyarok közül 327 ezer ember kérelmezte magyar nemzetiségének megváltoztatását, azaz szlovákká minősítését!
A Szovjetunió közbelép
A Szovjetunió többszöri közbelépésére Csehszlovákia az 1948 februárjában történt kommunista hatalomátvételt követően rövid időn belül lezárta a beneši dekrétumokhoz kötődő kisebbségellenes periódust. Az 1948. október 25-i 245. számú törvény, hűségeskü letétele után, biztosította a magyar nemzetiségű személyek részére az állampolgárság visszaadását.
Magyarország és Csehszlovákia 1949. július 25-én a csorba-tói jegyzőkönyvben megállapodott abban, hogy a Magyarországra kitelepített csehszlovákiai magyarok vagyonának fejében Csehszlovákia elengedi Magyarországnak a békekonferencián megállapított 30 millió dolláros háborús jóvátétel még esedékes részeit. A csehszlovákiai magyarok vagyon- és jogfosztással, valamint kitelepítési fenyegetésekkel kikényszerített reszlovakizációs nyilatkozatait azonban csak 1954-ben érvénytelenítették."

hotpoint Creative Commons License 2003.06.13 0 0 19
Aktuállitása: 0
Előzmény: tekipna (-)
Dr. Steinman Creative Commons License 2003.06.06 0 0 18
Egy rendkívül gonosz, rosszindulatú, kielégítetlen személyiségről van szó.

Benesnek fél heréje volt, s ez meghatározta világlátását is.

Előzmény: tekipna (-)
Vagy-Vagy Creative Commons License 2003.06.06 0 0 17
Nem semmi.
Előzmény: tekipna (-)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!