„Mi folyik itt? Azt akarják, hogy vér? Mi nem akarunk vért, csak rendet!" – hangzott el tegnap a MIÉP november 7-e alkalmából szervezett nagygyűlésén a szegedi Tisza Szállóban a szónok, Franka Tibor szájából.
Fotó: Karnok Csaba
Az est folyamán többször volt kínos csend a zsúfolásig telt nagyteremben, amit Franka is érzett, s ilyenkor ráerősített. Mondani kellett volna neki valamit, de semmit sem mondott. A budapesti MIÉP-jelölt újságíró úgy működött, mint a verkli, ugyanazokat a frázisokat ismételgette tíz percenként: multik, Izrael, cigányok, Amerika, multik, Izrael, cigányok, Amerika...
Az régóta tudható, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja körülbelül hány embert képes megmozgatni egy-egy pártrendezvény alkalmával, gyakorlatilag tetszőleges indokkal. Tegnap a Tisza Szálló tükörtermében a nagy októberi szocialista forradalom 84. évfordulóját ünnepelték meg a szélsőjobboldali párt szimpatizánsai, amire a munkáspártiak is bejelentkeztek, ám vagy nem jöttek el, vagy nem mertek megszólalni. Mindenesetre a kötött sapkás öreg hölgyek és a pufikabátos öreg urak mindenkit alaposan szemügyre vettek.
Bár a rendezvényt 5 órára hirdették meg, a szónok negyedórát késett. A miépesek azonban aláírásgyűjtő akciójukkal töltötték ki az üres perceket. A bejáratnál bárki szolidaritást vállalhatott Bognár László katolikus teológussal és ifj. Hegedűs Loránt református lelkésszel – ahogy az az íven is szerepelt, a magyarság védelmezőivel, a magyarság kirekesztése ellen küzdőkkel –, ha aláírta az Elég volt! című kiáltványt. Az aláírónak nevét, címét, foglalkozását és személyi számát kötelező volt megadnia, vallási hovatartozásáról azonban – erre külön felhívták a figyelmet – nem kellett nyilatkoznia.
Tizenöt perc elteltével unatkozni kezdett a publikum, s a hátsó sorokban ülők tapsolni kezdtek. Ekkor végre belépett a terembe Franka Tibor, Kovács László, a MIÉP megyei elnöke és Sinkovits Vitai András színművész. Kovács köszöntőjében elmondta, hogy a bevezető szöveg legyen olyan, mint a miniszoknya: rövid, takarja el a lényeget, de keltse fel az érdeklődést.
Bár a nagygyűlést történelmi retrospektív előadásként harangozták be, sem Kovács, sem pedig Franka nem volt túl bőbeszédű „a kapitalista világrendszeren rést ütött" nagy októberi szocialista forradalommal kapcsolatosan. A „méltó" megemlékezés kimerült Sinkovits szovjetgúnyoló csasztuskájában, amit nemigazán vett a közönség. Majd belevágott Franka, és mondta, és mondta, és mondta. Beszélt rágógumizó néger pilótákról, 23 éves magyar lányokat sanyargató multikról, a munkásokat utáló Marxról, árokparton heverő cigányokról, menekültekről, Brüsszelről, Tel Avivról és New Yorkról.
Franka nagyon erőlködött. Azokat a közhelyeket morzsolta, amit naponta hallunk miépesektől. Szeretett volna valami eredetit is mondani, de ezen az estén valahogy ez nem jött össze neki.
Franka mondta:
„Bush mintha Isten lenne, de messze áll tőle."
„Hitetlenek vagyunk a saját hazánkban."
„Rajtunk senki nem segít, csak a Jóisten!"
„Mi folyik itt? A szemünk láttára a szemünk folyik ki?"
„Nem jöhet a bunkócska, te drága! Nekünk kell jönni két lábon, fix két lábon, és nem négy keréken."
„A gyerekcsinálás nem lehet életcél és megélhetési forrás!"
„A MIÉP-et nem érdekli, ki a kommunista és ki nem, hanem hogy ki a gazember és ki nem!"
„Ezt nem szabad becumizni! Alszunk?"
„A jelek szerint már a Fidesz is fél, szüksége van a MIÉP-re, hogy a hóna alá nyúljon.
Ha megjelenik egy multi, a Fidesz úgy meghajol, hogy Orbán Viktor homloka a porba ér.
A Fidesz az EU-csatlakozás ügyében altatja az embereket.
Abortuszügyben semmit nem tett a Fidesz, a történelmi egyházak sem emelték fel a szavukat, mert azok vezetik, akik besúgtak: a békepapok.
Megkezdődött Magyarország elfoglalása.
Szlovákia azért létezhet, mert Nagy-Magyarországot Trianonban feldarabolták.
Felül kell vizsgálni Trianont.
Nem tankkal kell végigmenni Románián, tudjuk, mit kellene tenni, de ezt nem mondom ki.
Most is jelen vannak a Moszad ügynökei.
A Fidesz-kormány a nemzet érdekében nem csinált semmit.
Bögyös macák, pocakos emberek piros nyakkendőben: ma is ezek vannak az iskolában.
Önöket azzal eteti a Fidesz, hogy az EU-ban sokkal jobb lesz.
Abból a gyarapodásból, ami be lett ígérve, nem lett semmi.
Ha nem tetszenek ránk szavazni, úgy, hogy kormányképesek legyünk, nem fog semmi megváltozni.
Azok szégyelljék magukat, akik még nem voltak MIÉP-rendezvényen.
Ébredj magyar!
Ha egy plazában a multi létesít háromszáz munkahelyet, a városban megszűnik háromezer.
Helyben rabolnak ki minket.
Mi mindenkit elviszünk, nem csak azt a kisgazdát, aki majdnem átvett húszmilliót.
Orbán Viktor vacsorán búcsúztatta Surányit, aki százmilliárdot tapsolt el, Princzet futni hagyják. Milyen kormány ez?
Az iskolákban van holokausztkazetta, de nincs Don-kanyar kazetta.
Ez a négy év nem jogosítja fel a Fideszt az egyedüli kormányzásra.
Orbán Viktor focizhatna többet a falujáért, Dávid Ibolya gyakrabban járhatna kalapszalonokba, Deutsch fülbevalót árusíthatna, Martonyi csiszolhatná marxista nézeteit.
Rendet akarunk tenni, hogy ne Aigner Szilárd legyen a példakép.
Minket nem érdekel, hogy ki volt kommunista, kivéve a nagy gazembereket.
A Fidesz a győzelme esetén kétfelé fog szakadni, a konzervatívabb résznek nagy szüksége lesz a MIÉP-re.
Reméljük, nem ez az Orbán-kormány utolsó éve. Velünk jól járnak.”
:O)
azért ezt nem tudjátok überelni...!
"""
A koalíció kurvája
Dabason, a választások második fordulójában a Fidesz szinte pontosan
annyival kapott több szavazatot, amennyit az első fordulóban a második
fordulóra visszaléptetett MIÉP-es jelölt, Franka Tibor szerzett.
Franka Tibor, az egykori faipari technikus, aki a kommunisták országlása
idején kénytelen volt a kormánylapnál, a Magyar Hírlapnál megbecsült
munkatársként dolgozni, ez év elején, már mint a MIÉP
képviselő-jelöltje, előadást tartott a Budapesthez közeli Budakalászon.
Ezen az előadáson, a MIÉP-et a kormány kurvájának nevezte, utalva ezzel
arra a Fidesz által tagadott, ám mindenki által köztudott tényre, hogy a
MIÉP a kormánynak csak arra kell: az ágyban jó (a szavazatait
elfogadja), ám nyilvánosan nem mutatkozik vele.
Az alábbiakban szó szerint idézek Franka úr budakalászi előadásából. Ne
feledjük: Franka úr annak a MIÉP-nek a képviselőjelöltje, mely párt
hathatós támogatásával nyert a Fidesz Dabason.
Franka úr annak a MIÉP-nek a képviselőjelöltje, amelynek a titkos, ám
annál hathatósabb támogatásával nyerni szeretne a Fidesz 2002-ben az
országos választásokon.
Tehát a kiragadott, de szó szerinti idézetek:
“Tudom, hová tartozom, kijelöltem a magam útját jó huszonöt éve, és azon
végig fogok menni akkor is, ha belepusztulok... A családom elviseli,
hogy hol fenn, hol lenn. Elviseli, hogy milyen fenyegetések érkeztek már
a kommunizmusban is, érkeznek ma is. Hogy felrobbantják a lakást, taxit
küldenek értem. Olyan telefonok érkeznek, hogy megjött Izraelből a
kommandó, Uzi géppisztolyokkal fogják szétlőni a seggemet. Ezek a
telefonok akkor vannak, amikor arról írok, hogy aki nem érzi jól magát
Magyarországon, az vegye a hóna alá az útlevelét, és menjen haza. Vagy
arról, hogy a Szentföld számomra szent föld, és Izrael számomra nem
Istentől kapott föld a zsidók számára, hanem az ENSZ által szült, eddig
páratlan pimaszsággal világra jött ország. Mert ilyen alapon akkor az
ENSZ-nek nagyon gyorsan lehetne dönteni, csak össze kellene éppen ülni
és föltartani a mancsát Erdély és Trianon kérdésében. De nem ül össze,
és nem dönt semmit. Ugyanakkor erőszakkal beépít egy országot, és a
fegyvereit próbáltatja ki ezen ország balga és alattomos népével az
arabokon. “
(...) A Magyar Hírlapot, ahol főmunkatárs voltam, 1989-ben megvette egy
úr, Maxwell, akire elég volt ránézni, és az ember zsebében
összegyűrődött a zsebkendő. Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb
van, mint az orrcimpájuk és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor
voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok
nem ilyenek vagyunk...
“A kemény idők nem múltak el, pedig ’98-ban állítólag mi győztünk. Nekem
a mai napig sincs munkahelyem. Legutóbb, amikor Orbán Viktor volt a
Magyar Rádióban a vendégem, nem tudom, mikor volt utoljára Orbán Viktor
a Vasárnapi Újságban, talán tavaly októberben, mivel jól ismerem őt,
mondtam, miniszterelnök úr, már másfél éve a jobboldal van hatalmon, én
jobboldali újságíró vagyok, és a mai napig nincs munkahelyem. Azt
mondja: Ne viccelj! Nem viccelek. Na, ma sincsen.”
Nem azt mondtam, hogy csináljon munkahelyet, csak jó, ha tudja, hogy
amikor ő még a nagyapja térdkalácsán nézte a focivébét, akkor én már
sokat tettem, hogy a mi fajtánk legyen hatalmon. (...)
Eljutottunk oda, hogy az állítólag jobboldali kormány jobban fél a saját
fajtájától, mint a baloldaltól. Másképp mondom: fontosabb számára a
baloldali megfeleltség, mint a jobboldali támogatottság. Erre azt tudom
mondani, hogy enyhén hülyén gondolkodik Orbán Viktor. Vagy ha nem ő,
akkor nem figyel oda, hogy mit tanácsol néki a környezete. Ez nagyon
nagy hiba. (...)
Mi folyik a színfalak mögött? A Fidesz–FKGP–MDF és a jobboldali MIÉP
között? Nyilvánosan Orbán Viktor elzárkózik a MIÉP-től. Nemegyszer
gondoltam már, ajánlok neki egy SZDSZ-es libresst, hogy nehogy
becsináljon esetleg. Mitől fél Orbán Viktor? A saját fajtájától fél
Orbán Viktor? Vagy Orbán Viktor nem a saját fajtája?
Elvárja a MIÉP-től, hogy szavazzon be, az a 12 ember is sok tud lenni
adott esetben, mert csökken a kormányoldal. A színfalak mögött elvárja,
a nyílt színen meg tagadja.
Mint a korcsolyában: van a kötelező, meg van a szabadon választott.
Minden férfi tudja, hogy a kötelező akkor jó, ha van szabadon
választott. Orbán Viktor ezt eljátssza a politikában. Kötelező néki az
MDF-fel meg a kisgazdákkal. Szabadon választottként meg dörgölődzik a
színfalak mögött a MIÉP-hez. Kvázi a MIÉP a koalíció kurvája.”
„Bocsásson meg, akárkinek nem nyilatkozom, viszonthallásra!” – zárkózott el a beszélgetéstől az újdonsült MIÉP-jelölt Franka, amikor párhuzamos politikai és médiatevékenységéről kérdeztük.
„Mi lesz velünk, Elek Pista, mit tudsz nekünk mondani?” – kérdezte a miniszterelnök média-tanácsadójától Franka Tibor 1998 őszén egy vitaesten, arra utalva, hogy a kormányváltás óta eltelt időszak nem hozott pozitív változást a jobboldali újságírók életében. Mint kifejtette, sokuk négy éve áll a pálya szélén, őt és társait nyíltan vállalt jobboldaliságuk miatt bélyegezték meg. „A bélyeget csak a polgári kormány veheti le rólunk” – tette hozzá.
Nos, az új hatalom nem maradt hálátlan Frankához, „levette róla a bélyeget”: az újságíró azóta rendszeres szereplője a Magyar Televízió Aranyfüst, valamint a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorainak, s ez utóbbi internetes változatának szerkesztője is, emellett a kisgazdapárt Kis Újságjában és a MIÉP-es Magyar Fórumban jelennek meg írásai.
Kertész Péter holokauszt- túlélő, újságíró, Csurka István egykori (foci)csapattársa, több, mára már szélsőjobboldalivá vált újságíró egykori közeli munkatársa.
– A közelmúltban Önt – Zoltai Gusztávval, a Magyarországi Zsidó Hitközség (Mazsihisz) egyik vezetőjével együtt – megrótta a bíróság Mónus Áronnal, több náci könyv kiadójával szemben. Miként élte meg ezt?
– Nem jól, ugyanis pályám során jó néhány sajtópert „győztesen” éltem túl, de ezt, amit pedig fontosnak tartottam volna, nem sikerült teljes egészében. A helyzet azért nagyon különös számomra, mert tudomásom szerint Magyarországon soha nem állt meg a bíróság előtt a közösség elleni uszítás vádja, amit mi állítottunk Mónus egy nyilatkozata kapcsán.
A zsidó hitközség szóvivője voltam 1994 februárjától 1995. június 28-áig. Ebben az időben Mónus Áront beszélgetésre invitálták a Nap-Kelte „Kinn, padon” című műsorába, annak apropóján, hogy pert indított Horn Gyula, Magyarország akkori miniszterelnöke ellen, mert az megkövette a magyar zsidóságot az elszenvedett borzalmakért. Mónus a magyarság nevében kikérte mindezt, sőt rágalmazásnak tartotta. Magyarázatként egyebek között olyanokat mondott, hogy „Magyarországon nem volt zsidóüldözés. Kérem szépen, tessék megmondani, mikor volt itt pogrom, Magyarországon soha nem volt (…) a holokauszt előtt 500 ezer zsidóból 350 elment Kaliforniába, Floridába, Palesztinába, és ott nyugodtan éltek, és onnan irányították a világot és az első világháborút, amit a szabadkőművesek szerveztek a világhatalom megszerzése érdekében. Ők pénzelték Hitlert, hogy ezt folytathassák, és szükség volt arra, hogy feláldozzanak és kiirtsanak jó pár millió ártatlan, szegény kis zsidót, akik Hitlert hatalomra vitték, jöhessenek a magyarságtól, meg – ha lehet – a világ összes népétől kártérítést követelni, mert minket üldöztek.”
Erre a hitközség megjelentette az alábbi, általam jegyzett közleményt: „Mónus nagy nyilvánosság előtt nem kevesebbet állított, mint hogy a vészkorszakot maga a zsidóság idézte elő, divatos kifejezéssel élve, menedzselte. Lényegében – tette hozzá – így van ez Magyarországon is, ahol a bíróságon bejegyzett és az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves hálózat végzi a dolgát. A magyar zsidóság nevében szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a Mónus-féle elmélet kísértetiesen hasonlít az emlékezetes Csurka-tanulmány hangvételére, amely Tel Avivból irányított zsidó világuralmi törekvés veszélyére hívta fel a figyelmet, és amit Debreceni József – akkor még MDF-es országgyűlési képviselő – is náci hangütésnek minősített. Mónus megnyilatkozása teljes mértékben azonos ezzel, és – megítélésünk szerint – kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát.”
– Ez számomra abszolút világos, nem is lehetett volna másként értékelni mindezt, de miként lett ebből per?
– Mónus Áron évek múltán ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Ez két lépésben bonyolódott: volt egy polgári peres eljárás, melynek során a hitközség az én tudtom és megkérésem nélkül egy beadványában azt proponálta az eljáró bíróságnak, miután én írtam ezt az inkriminált szöveget, és behatóan tanulmányoztam Mónus Áron írói és publicisztikai tevékenységét, hogy tanúként idéztessenek meg. Mónus Áron ezért bevont a perbe. A polgári pert másodfokon nagyobb részt a hitközség megnyerte, a független magyar bíróság azonban nem állapította meg a közösség elleni uszítás tényét, amit mi állítottunk.
Ezt követően Mónus büntetőpert indított rágalmazásért ellenem és Zoltai ellen. Gyakorlatilag a bíróság Mónus minden állítását elvetette, kivéve az utolsó mondatunkkal kapcsolatosat. Megrótt minket azért, mert azt merészeltük mondani, hogy – megítélésünk szerint – a nyilatkozat kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát. Ma is teljes mértékben azonosulok ezzel a szöveggel. Sajnálom, hogy a magyar bírói gyakorlat nem így ítéli meg ezt.
– Milyen folyamatnak az eredményeként kerültek elő Magyarországon a rendszerváltás utáni közéletben az ilyen összeesküvés-vádak? Mónus Áron-féle emberek hogyan kerültek abba a helyzetbe, hogy könyveket jelentethetnek meg, közéletben hallathatják a hangjukat?
– Szeretném azt hinni, hogy 2001-ben nincs erősebb antiszemitizmus Magyar-országon, mint 1948-ban, 1956-ban vagy a 70-es, 80-as években. Talán az a különbség, hogy ma könnyebben nyilvánossághoz jut. Nem mennyiségi változás következett be, hanem több lehetőség adódott kifejezésükre. Az „átkosban”, a Kádár-korszakban nem lehetett leírni és nyilvánosságra hozni bizonyos dolgokat. A hirtelen jött szabadság hozta, hogy ma kontroll nélkül hallhatunk ilyeneket, mint amit például legutóbb Franka Tibor – a MIÉP számára 13 százalékot szerzett képviselőjelölt-újságíró – Dabason mondott: „A Szentföld számomra szent föld, és Izrael számomra nem Istentől kapott föld a zsidók számára, hanem az ENSZ által szült, eddig páratlan pimaszsággal világra jött ország. (…) A Magyar Hírlapot, ahol később főmunkatárs voltam, 1990-ben megvette egy úr, Maxwell, akire elég volt ránézni és az ember zsebébe összegyűrődött a zsebkendő. Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk.”
– Ez penetráns és tragikus!
– Az persze. Felháborítónak tartom. Ilyen beszédet polgári demokráciában nem lehet következmények nélkül elmondani. Franka ugyanebben a megnyilatkozásban azt mondja Magyarország jelenlegi miniszterelnökéről: „Nem egyszer gondoltam már, ajánlok neki egy SZDSZ-es Libresst, hogy nehogy becsináljon esetleg. Mitől fél Orbán Viktor? A saját fajtájától fél Orbán Viktor? Vagy Orbán Viktor nem a saját fajtája?”
Orbánt lehet nem szeretni, lehet tőle eltérő politikai álláspontot, világnézetet képviselni vagy furcsállni, hogy református létére katolikus templomokban alkalmasint miért prédikál, de az kétségbevonhatatlan, hogy mindannyiunk miniszterelnöke. Ezért felháborító így beszélni róla! E beszéd szerint ugyanis lehet találgatni róla, hogy talán zsidó, netán cigány lenne Orbán Viktor. És ha zsidó vagy cigány, akkor miért nem a saját fajtája, miért nem magyar?
– Csurka Istvánt vagy Franka Tibort ismerte a rendszerváltás előtt?
– Persze. Még jó barátok is voltunk. 1987-ben, amikor a Magyar Nemzettől politikai okokból eltávolították Csurkát, akkor Berkes Erzsébettel aláírásokat gyűjtöttünk a döntés ellen. Frankát szakmailag mindenki jó újságírónak tartotta.
– Mit tettek ők az előző rendszerben, hogy most nagy kritikusai lehetnek a kommunizmusnak, valamint a zsidóságnak – ez utóbbinak persze csak kódoltan? Azért is érdekel ez, mert Franka Tibort 1975-ben elítélték államellenes izgatásért, majd két év múlva felvették dolgozni a Magyar Hírlaphoz a Minisztertanács lapjához. Mindezt 1977-ben!!! Valamit „tudhatott”?!
– Ugyanazt csinálták, mint mindannyian. Egyikőjük se bontott zászlót a rendszer ellen, egyikük se tartozott a demokratikus ellenzékhez. Számomra – nemcsak ezért – elfogadhatatlan, amikor olyanokat mondanak, hogy itt az ötven év alatt az égvilágon semmilyen érték nem született, mert nem lehet egy nemzet történelméből fél évszázadot kitörölni. Ha viszont azt mondják, hogy semmilyen érték nem született, ez annullálja itt mindenkinek az életét. Így bizonyos értelemben Orbán Viktorékét vagy éppen Csurkáékét. Egyébként azért is fura mindez, mert Csurka István ünnepelt író volt, akinek kitűnő darabjait játszották a fővárosi színházak.
Én sose vallottam a kollektív bűnösség elvét. Nem mondtam soha, hogy ez az egész magyar nép bűnös volt, mert itt bevagoníroztak 600 ezer zsidót, és deportálták őket. És uram bocsá’, ha valakinek a gyereke úttörővasutas volt, ami azt jelentette, hogy fölemelt egy tárcsát, és megállt a vonat, akkor az egy életen keresztül szégyellje magát? Tragikus lenne, ha egy újabb kollektív bűnösséget alakítanának ki, mert az emberek élni merészeltek a rendszerváltást megelőző tíz-húsz-harminc-negyven-ötven évben. Majd a rendszerváltás után a jobboldalhoz csatlakozva nem kaptak felmentést ez alól. Mert hát ugye csak az ő kommunistájuk nem kommunista.
– Hogyan élte meg, hogy Csurka István, illetve Franka Tibor, nagyot fordulva, erős szélsőjobboldali pártot hoztak létre?
– Azt gondolom, jobb dolog, hogy valamilyen politikai formációban jelen vannak, mintha illegalitásban robbantgatnának. Azt tartom aggályosnak, hogy míg Franciaországban Le Pen ellen 100 ezer ember és a menet élén az aktuális miniszterelnök tiltakozik, addig nálunk hipotetikusan felmerülhet, hogy Csurka és pártja kormányzati tényező lehet. Ráadásul mindezt – a Franka- beszédhez hasonlóan – kategorikusan nem utasítja vissza a kormányzó elit.
– A mostani „jobbos” újságírók az átkosban nem fejtették ki a jelenlegi gondolataikat? Se Csurka, se Franka?
– Azt gondolom, a két világháború és a XX. század után az emberekkel bármi és annak az ellenkezője is megtörténhet.
Vegyünk egy példát. Egy újságírónő, Seszták Ágnes, annak idején a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapjának, a Magyar Ifjúságnak volt a munkatársa, ma a jobboldali Demokrata című lap egyik vezetője. Korábban rengeteg ügyben együtt dolgoztunk, sok ügyet közösen vittünk. Mikor még a Mónus kontra Zoltai–Kertész polgári peres eljárásban az első fokú ítélet ellen a fellebbezést még nem bírálták el, akkor a Magyar Demokratában egy terjedelmes cikk Feldmayer–Zoltai–Ker-tész-klikkről beszélt. Pedig akkor már rég nem voltam szóvivő. Felhívtam az Ágit, akivel korábban jó barátok voltunk, hogy: Ági, hogy lehet ez? A válasz annyi volt: „reflektálj és leközlöm”.
Rövid megjegyzés: ilyen ez a Lex-Répássy valójában, hogy ők tisztában vannak azzal, hogy normális ember, ha akármilyen hétpróbás csirkefogónak mondják is el a Magyar Fórumban, a Magyar Nemzetben vagy a Demokratában, nem reflektál abban a lapban.
– Ezekkel az emberekkel a 70-80-as években együtt dolgozva tudni lehetett, hogy enynyire antikommunisták, és a nagy keresztény Magyarországban gondolkoznak, és kissé antiszemiták?
– Nem, nem, nem… és azt se gondolnám, hogy ez nagyon elrejtve bennük volt, és csak nagyon bizalmas körben mondták. Nem tudom, nem tudom, hogy miért lettek ilyenek.
Tudja, a zsidóknak szemükre vetik, hogy miként lehetséges az, hogy ott százával, ezrével voltak egy lágerben, miközben alig egy pár husángos ukrán őrizte csak őket, és nem ugrottak ezeknek a hóhéroknak a torkának. Van egy olyan állapot, mikor az ember fizikailag, morálisan olyan mértékben ellehetetlenül, hogy mindent meg lehet vele csinálni. Szerintem nincsenek génjei a fasizmusnak vagy a homoszexualitásnak, vagy akármi másnak. De lehetnek olyan körülmények, amelynek során az emberben lévő bizonyos tulajdonságok túlsúlyba kerülhetnek. Nekem szent meggyőződésem, hogy Csurka álmatlan éjszakáin azon meditálhat, neki miért nem lehet már a Vígszínházban egy új darabjának premierje.
Először is Magyarországon ugyanúgy nem előzménytelen a dolog – a szélsőjobb –, mint bárhol a világon. Engem ugyanúgy rémiszt az, ha az izraeli térségben valamilyen arab gyerek esik áldozatul – akár zsidó részről – az öldöklésnek, mint amikor minap egy zsidó csecsemőt öltek meg. Ez a szörny, úgy látszik, benne van az emberben.
– Seszták, Franka és Csurka nem vágták a szemébe korábban a New York–Tel Aviv-tengely vádját?
– Nem, soha; pedig én ugyanolyan mértékben voltam akkor is zsidó, mint azt megelőzően vagy azt követően. Sőt, Seszták Ágival kifejezetten jó barátságban voltam. A Magyar Hírlap – ahol Franka Tibor – és a Magyar Nemzet – ahol én dolgoztam – egyaránt a New York palotában volt, mindössze egy emelet választott el minket. Ez a két szerkesztőség nagyon jó barátságban volt. Csurkával pedig együtt fociztam a szocreálban, az írószövetség csapatában. Csurkáról mondta azt – az általam nagyon szeretett – Demény Ottó költő, hogy ő még ilyen kövér embert sose látott, aki sose izzad. Nem értem, hogy lett belőlük az, ami.
– Mit gondol az átalakulás lehetséges belső mozgatórugóiról?
– Például vegyük Mónus Áront. A rágalmazási per másnapján felhívott Szentendrén, a lakásomon. Azt kérdezte: „Van magának egy Miklós nevű testvére?” Mondtam: van. „És ő Szegeden járt az 50-es években gyógyszerész hallgatónak?” – kérdezte. Igen – válaszol-tam. Hogy ők nagyon jó barátok voltak abban az időben, mikor ő külföldről visszajött, mindig kereste, Karcagon is, a szülővárosunkban, de senki se tudott róla felvilágosítást adni. Megadnám-e a telefonszámát? Megadtam. Ezután hozzátette: ha nem fellebbezem meg az első fokon meghozott megrovási ítéletet, akkor ő sem folyamodik szigorításért. Tehát az ő élete sem így indult. Nem tudom, minek kell történni az ilyen változáshoz.
Frankáéhoz hasonló szavak
Pelle János történész a napokban megjelent, Gyűlölet vetése című könyvében egy 1940-ből származó rendőrségi jegyzőkönyvből idéz, amely egy engedély nélküli szórólap lefoglalásáról szól. A szórólap a következőképpen uszít a zsidóság ellen egy nem létező „titkos, lengyel zsidó” Strar Ploska elnevezésű lapra hivatkozva: „Ha mi, keresztények összetartunk, nemsokára jobb és szebb világ fog reánk derülni: országunkból ki fognak takarodni a zsidók, épp úgy, mint a lakásban a tisztaság megritkítja és kipusztítja a poloskákat. A zsidó kézben lévő föld és egyéb vagyon keresztény kézbe fog átmenni, és így a keresztények sorsa folyton javulni fog.”
Karsai László történész 1992-ben megjelent, Kirekesztők című könyvében bemutatott náci szöveget idézzük. Út és cél – A Hungarista mozgalom kiáltványa (1935): „Értelmiségünkben három rétegcsoport figyelhető meg. (…) Az első csoportba tartoznak azok, akik zsidó szellemmel és zsidó vérrel vannak megfertőzve. (…) Bérbe vett és elkárhozott lelkek. Előttük a pénznek és nyomornak nincs szaga, az élet indítékainak nincs jelentősége. Mások és egész nemzetük nyomorával szemben érzéketlenek, de saját bajaikon minden halandónak sajnálkoznia kell. Áruló, önhitt, elkényeztetett, üres vázak, nemzetünk heréi. Ők hazánk igazi szellemi és erkölcsi élősdijei, akiknek henye boldogsága azon alapszik, hogy maguk sem tudják, hová süllyedtek, és maguk sem tudják, mit tesznek.”
„A Szentföld számomra szent föld, és Izrael számomra nem Istentől kapott föld a zsidók számára, hanem az ENSZ által szült, eddig páratlan pimaszsággal világra jött ország. (…) A Magyar Hírlapot, ahol később főmunkatárs voltam, 1990-ben megvette egy úr, Maxwell, akire elég volt ránézni, és az ember zsebében összegyűrődött a zsebkendő. Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk. (…) Nem egyszer gondoltam már, ajánlok neki egy SZDSZ-es Libresse-t, hogy nehogy becsináljon esetleg. Mitől fél Orbán Viktor? A saját fajtájától fél Orbán Viktor? Vagy Orbán Viktor nem a saját fajtája?”
Franka előadása emellett alapvetően két részből állt. Az elsőben kifejtette, miért nem érdemes rajtuk kívül másra szavazni, a másodikban elmondta, mit várhatunk egy hatalomra került MIÉP-től.
Nézzük sorban! Az MSZP kommunista, az SZDSZ zsidó, a Munkáspárt a nyugdíjasok utolsó lövése, emellett mindegyik nemzetietlen, hazaáruló. Orbán rendesen kicsinálta Torgyánt, úgy ahogyan megette az MDF-et. Martonyi, aki nem tudta, hogy lesz rendszerváltás, és 89-ben lépett be az MSZMP-be, most feltétel nélkül nyalja Amerika s…-t. Magyarország első embere nem Orbán, hanem külföldi bankárok. A Fidesz most „akarja összeszedni magát, mert még nincs víkendtelkük”. Orbánék meghagyják Demszkyt pozíciójában, mert inkább kell nekik a főpolgármesteren keresztül elérhető zsidó tőke, mint a magyarság érdekeit képviselő MIÉP, amelyet nem lehet „megvenni”, mint Orbánt az amerikai becsületrenddel.
Frankáék mégis a Fidesszel együttműködve tudják leginkább elképzelni a jövőt, vagy kormánykoalícióban, vagy kívülről támogatva Orbánt. „Ránk kell, hogy szavazzanak, nincs más választásuk” – érvelt Franka a hallgatóságnak, és hogy személyéről is megtudjunk egyet-mást, elmondta például, hogy gyűlöli a „cigány viselkedést” és a „zsidó viselkedést”, nem ismeri el Izrael Államot, az amerikaiakat „birka népnek” tartja, és hétvégi telkére nem tudta bevezettetni az áramot, mert az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató német tulajdonosa nem tartózkodik Magyarországon.
S hogy milyen lenne a MIÉP-jövő? Hatalomra kerülésük esetén azonnal felülvizsgálnák a privatizációt, ha kell, autó menne ki a privatizőrökért, „na nem Volga, valami modernebb”. A törvényeket keményen betartatnák, „megjelenhetnének például a csendőrök, mert az nem létezik, hogy egy rendőr gyengébb, mint három cigány”. Ezenfelül 4 százalékos lakossági hitelt, az adósságtörlesztés leállítását, visszahívható képviselőket, és – mint a következő parlament kulturális bizottságának reménybeli tagja – magyar nótát, régi operetteket és népzenei tévéműsorokat ígért a MIÉP képviselője.
„Tűrhetetlen, hogy a magyar média 80 százalékát zsidók irányítsák!”
„Körmös-Bauer, Pető elvtárs és Demszky ünnepelték piros gyertyákkal a magyar hadsereg pusztulását!…”
„Afganisztánban a néger pilóta a mi pénzünkön lövi az afgánokat!”
„Én tanítanám a romákat, hogy jól tudjanak zenélni, utána szétküldeném őket a világ minden tájára, hogy összehegedüljék nekünk a pénzt.”
(Elhangzott a MIÉP hatvani kampánygyűlésén február 15-én.)
