Wágnerem, nézz utána, mer' valamelyik fogdmeged megint sunyin garázdálkodott! Mi van Angina Pectoris barátnőmmel? Régen lejárt az eltiltása, de sehol semmi! Intézkedj! :)
Jóvanna, há' persze, persze... meg aztán van a gárda, meg a gárdisták, meg van a Pista, meg a pististák..., vagy ilyesmi, mindegy..., aztán meg majd jönnek az izmusok is, amikkel mindig csak a baj van állandójan..., hehe..., bezzeg Söristák nincsenek, csak böcsületes részegek, mer' isznak és nem izmuskodnak.... Egészség!
Nem egészen pontos.
Van ugye a Fradi, és vannak a fradisták.
Van a szadi, és vannak a szadisták.
Volt a Hungária, és még mindig vannak hungaristák, bár egy részük meghasonlott és dolly rollos, vagy r-gos lett.
Egy hamvába holt kísérlet folytán létezett még Modern Hungária is, és lettek modern hungaristák. Olykor kedveskedve neonácinak hívják őket, ami egyszerre utal a Mátrix főhősre, azaz az általa viselt idétlen napszemüvegre, amely a hungaristáktól sem idegen, illetve a hungaristák által a köznyelvbe csempészett 'naci' szóra, amely nadrágot jelent.
Én, kérem szépen, Egy Pofa Söré' megmondom..., hukk, bocsánat..., ezek a hungaristák az a Fenyő meg a szőnyegfacsarók..., akik éjszaka buliznak ilyeneket..., és ez attól van, hogy elkezdenek jampecozni és akkor mindenféle ősrégiséget danásznak, de közbe' ellopják aztat a szőnyeget és viszik..., eztet onnan tudom, hogy találkoztam ilyennel a kikötői orros gazdáknál meg a csempészeknél..., és majdnem csináltam üzletet is ezzel a szőnyeggel, de jött a Felügyelő úr és akkor az egész hungarizmus oda lett, mer' bevittek mindenkit és vallattak, hogy ugyan má' minek akkora lárma azokkal a villanygitárokkal meg a dobcintányérokkal, amikor úgyis csak kamu a zegész és az ezüstvillák az igazán érdekesek, mégha ilyen perzsamicsodába is vannak beleaplikálva sumérilag, akik viszont arról híresek, hogy föltalálták a Söröt, ami az egyetlen értelmes cselekedet a zegész világtörténelembe'... Na, én eztet mostan nektek elmondtam és ihatnánk is talán..., de kivételesen Söröt....
Ezek most valakik, vagy csak olyanok, mint Cicciolina? Tudják, hogy az extrém vélemény figyelmet kelt és ők szeretik a figyelmet? Ki figyel ma fel arra, hogy ha valaki azt mondja, hogy én kérem egy átlagos mszp szavazó vagyok. Na de ha hungarista?
Elôször is szeretnék gratulálni, hogy két hozzászólás közül sikerült kimoderálni azt, amelyik Szálasi, Rajnis könyveibe és a Magyar Futár reprint számaiba (ide mutatott az a link) való beletekintés után 90%-ban zavaros antiszemitizmusnak nevezi a hungarizmust és bennthagyni azt, amelyik még ez elôtt logikusnak és értelmesnek nevez egy részletet Szálasi könyvébôl.
Egy ettől eltérő vonal az ifjusági rétegkultúrák Magyarországon. Gondolom ezt több olvasótárs ismeri, és tud róla beszélni. Milyen ez a világ? Kik azok, akik innen jöttek, és akiket ismerhetünk? Emelkednek/süllyednek? Szaporodnak/fogynak? Ma fideszesek, JMM-esek, miépiták vagy NF-osok, vagy éppen kertjeiket öntözik?
Van-e kapcsolatuk a Magyar-szigettel, a szkinhead zenekarokkal? Itt azonos vagy eltérő dolgokról beszélünk?
Szerinetm ez a Henney-Tatár-Györkös utódlási vonal csak azt mutatja, hogy a nyilas mozgalom az emigrációban kiszáradt és terméketlenné vált. Hagyományőrző egyesületté. Az egykor élő nyilas és hungarista mozgalom (1930-1945) egyáltalán nem ilyen volt.
Ami kérdéses, hogy mekkora szervezett erőt képez ez, mennyiben kell komolyan venni. Néhány hebegő vénember, vagy többről van szó.
Ami látható, az az infrastruktúra. Van egy emigráns szervezettség, amit én mondjuk nem ismerek, és 90 óta vannak törekvések a visszatelepülésre, visszaplántálásra. Az egészben az okozza a problémát, hogy nem látjuk folyamatában a dolgot, mert nem ismerjük a kinti nyilas emigrációt. De látjuk hazai jeleit. A történet valószínűleg sokkal egyszerűbb, mint képzeljük.
Azt hiszem, a legegyszerűbb lenne egy kis időt fordítani a megismerésére. Egy forrás hozzá, amit még nem olvastam, de nagyon el akarok olvasni, Stark Tamás tanulmánya a Történelmi Szemle 2000 évi egyik számában, a nyilas emigráció sajtójáról. Egy másik forrás Bartus könyve: A jobbmagyarok. Meg persze lehet Hunniát is olvasni, meg Demokratát is, de a rejtőzködés miatt ezekből nem sok minden derül ki. Az emigráns folyóiratok azonban a Széchenyi Könyvtárban felkérhetők és tanulmányozhatók. Esetenként egész érdekes és ismerős viták vannak bennük. (Pl. Badiny-Jós kedvenc témáiról, vagy 1944-ről.)
akkor néhány infó, bár vannak akik nem értenek ezzel egyet:
"Vissza a gyökerekhez!
A Skinhead kultúra becsületéért!
Ez a rövidke cikk, azért íródott, hogy védelmébe vegye a skinhead kultúrát, és felvilágosítsa az érdeklődőket, hogy ebben a szubkultúrában megengedhetetlen a rasszizmus! Figyelembe véve a kezdeteket erre azonnal választ is kap a kedves olvasó. Hogy hogyan kerültek a szélsőjobboldali elemek ebbe a körbe, és ez ellen milyen erőfeszítéseket végeztek azok, akik hittek az eredeti eszmékben, az itt néhány mondatban elolvasható.
A jamaikai bevándorlók
Az '50-es években nagy mennyiségű jamaikai bevándorló érkezett Angliába. Az alul képzett embertömegre nem készült fel az ország, ráadásul számuk hihetetlen gyorsasággal nőt. A jamaikaiak sajátossága, hogy zárt közösségben éltek, melynek londoni központja a ma is hírhedt East Enden volt. Ezen a környéken a '60-as években találkozott két szubkultúra: a brit munkásosztály fiataljai a modok és a karibi sziget pitiáner bűnözői a rude boyok. Ezekben a fiatalokban közös volt a gettó-életforma és a munkanélküliség. Ráadásul a fehér srácoknak gyorsan megtetszett a Ska zene, amely újabb közös találkozási pont volt a két csoport között. A fiúk már ekkor elkezdték borotválni a fejüket, és nadrágtartót viseltek. A rövid haj az utcai verekedésben jelentett előnyt, viszont az öltözködésben később megjelent bakancs és pilótadzseki a munkásosztályhoz való tartozásra utalt. Az öltözködésben megjelent igényesség, az ekkor hódító hippi divat ellen egyfajta lázadás, más út keresése volt.
1969 körül jelentek meg az első skinheadek. A fehérek és a feketék együtt jártak Ska bulikba, az angol srácok a feketék nyelvén káromkodtak, és ha éppen nem unatkoztak az utcán, akkor együtt vadásztak a pakisztáni bevándorlókra. Ez volt az úgynevezett "paki bashing". Ami a skinheadeket "ingerelte" az a pakisztániak középosztályhoz való tartozása, és sikerességük a mindennapi életben, hiszen az ázsiaiak messze magasabban kvalifikált munkaerő voltak, ebből következően jobb megélhetési körülményeket tudtak teremteni. Ezeknek az akcióknak nem volt faji motivációja! A lényeg mindig a munkásosztályhoz való hűségben és az összetartásban rejlett. Természetesen ezek a cselekedetek nem tettek jót sem a Ska, sem a skinheadek népszerűségének.
Új irányok
Rasztafarianizmus:
Nem kisebb jelentőségű dolog történt, mint hogy megjelent a rasztafarianizmus, amely már csak a feketék életéről, cselekedeteiről, vágyairól szólt. A reggae zene egyre nagyobb teret hódított a szigetországban is. Ráadásul a fehér skinheadek nem tudtak mit kezdeni a "Back to Africa!" kijelentéssel.
Ekkoriban Angliában felerősödtek a bevándorlók elleni éles politikai kritikák, amelyet sikeresen elhintettek a bőrfejűek körében is. A helyzet odáig fajult, hogy 1972 nyarán Toxtethben fehér skinheadek csaptak össze jamaikai bevándorlók gyermekeivel…
Punk:
A '70-es évek új zenei stílusokkal is megörvendeztették a világot. Megjelent a punk. Ez az elfogadott társadalmi szokásokkal szembe forduló irányzat hatott a skinheadekre is. A Ska és a punk-rock keveredéséből létrejött az oi! stílus. A név a bőrfejűek kedvenc csatakiáltásából alakult ki, amely először a Cockney Rejects nevű csapat egyik számában hangzott el.
2-Tone:
Fontos szerepet töltött be a szubkultúrában a Specials zenekar, akik nem csak zenéjükkel fordultak vissza a gyökerekhez, hanem az általuk alapított "2-Tone" nevű cégecskével is ezt igyekeztek szimbolizálni. A "két tónus" kiadó lógója mindent elárul: fekete és fehér (pepita), azaz az "őslakos" és a bevándorlók kultúrájának közös képviselete.
A szélsőjobboldal:
A '70-es évek végétől felerősödött a Nemzeti Front és a British Movement hangja, amely a munkásosztályt célozta meg eszméivel, és magával rántotta a mindig is nagy nemzeti öntudattal rendelkező skinheadek jelentős részét.
A sajtónak sikerült félreértelmeznie a punkok horogkereszt viseletét is, amely pusztán polgárpukkasztás céljából lógott a nyakukban, és nem az eszmével való azonosulás céljából. További jó példa, hogy amikor a Sham 69 zenekar énekese horogkeresztes pólóban került címlapra, azonnal fasisztának kiáltották ki. Ezek után hiába próbálkozott ezt a paradox helyzetet helyre rakni, a legharciasabb antirasszista punk-skin zenekar koncertjei rendre verekedésbe fulladtak.
Hiába szerveztek a jóhiszemű oi! zenekarok turnét, hogy tisztára mossák a kultúra becsületét. 1981-ben Southallban az ázsiai bevándorlók központjában három csapat lépett volna fel. Az elmúlt években a környéken történt atrocitásoknak köszönhetően feszült légkör vette körül a környéket. Ráadásul, amikor a 4-Skins koncertje alatt a Nemzeti Front (NF) jelszavait harsogta a faitalok egy része, akkor a feldühödött helyiek megrohamozták a koncerttermet. A mérleg: jelentős anyagi kár, és 110 sérült. A botrányt csak fokozta, hogy a 4-Skins énekese, egykor a British Movement tagja volt. (Ez azóta sem tisztázódott!)
Újabb bőrfejű zenekarok (Blitz, Business, Infa Riot) fogtak össze a szélsőjobb megállítására "Oi! Against Racism" jelszóval. Ennek ellenére is folytatódott a náci skinek térnyerése.
Az első neonáci csapatok az NF segítségével tevékenykedtek. Ezek a White Noise és a Skrewdriver zenekarok voltak, akik később függetlenítették magukat. Az utóbbi banda énekese, Ian Stuart Donaldson vezetésével megalakították a Blood and Honour (Vér és becsület) szervezetet, amely széljobboldali zenekarok népszerűsítését intézte, nem csekély üzleti sikerrel. Jó kapcsolatot ápoltak a tengerentúli White Aryan Movementtel és a Ku-Klux-Klannal.
A szubkultúra tisztára mosására tett erőfeszítések
Miközben a szélsőjobbos bőrfejű mozgalmak mellett létrejöttek anarchista skin egyesülések is, az ideológia mentes skinheadeknek továbbra is fontos maradta a sajátos életforma. Ebbe beletartozott a tánc, az ivászat, a nem faji alapú verekedések, és büszkeség szubkultúrájuk iránt, ami a fekete zenéből jött létre, és akik megvetik a náci kopaszokat, a bonehaedeket!
1986-ban (1987), New Yorkban elindult egy mozgalom, a neve S.H.A.R.P. (Skinhead Against Racial Prejudice - Bőrfejűek a faji előítéletek ellen). A csoport tagjai a média segítségével magyarázták el az embereknek a kultúra lényegét, és gyökereit, hirdetik az antirasszizmust. TV és rádiószerepléseket vállaltak, röplapokat osztogattak. Ezzel a kezdeményezéssel néhány év alatt megtisztították a várost a boneheadektol.
Angliában Roddy Moreno az Opressed nevű skin zenekar vezetője megalakította az Oi!-Records nevezetű kiadót, amely antirasszista zenekarok kiadását tűzte ki célul. Ezenfelül létrehozta a S.H.A.R.P. angol szekcióját.
1987-ben két berlini srác létrehozta az első antirasszista szellemiségű fanzine-t, a Skintonicot.
A '80-as években, mind Spanyolországban, mind pedig Olaszországban látványos koncertekkel, és sajátságos szövegekkel hívják fel magukra a figyelmet az antirasszista zenekarok.
Általánosságban elmondható, hogy a szélsőjobbal ellentétben ezek a skin mozgalmak, kevésbé aktívak, és inkább elkeverednek más szubkultúrákkal, valamint nem élnek a nyilvánosság fegyverével. Így a mai napig, ha skinheadekről esik szó, az csak is, valamilyen erőszakos cselekedett kapcsán lehetséges.
Magyarország
Hazánkban a 90-es évek környékén rengeteg erőszakos bonehead támadás ért külföldi (elsősorban színes bőrű) személyeket. Itt megemlíthetjük a Kőbánya-kispesti halálos kimenetelű szurkálást. Bár, számuk csökkent, de a mai napig rendeznek felvonulásokat, koncerteket, táborokat, ahol letűnt korok gyilkos eszméit hangoztatják. Természetesen ilyen előzmények után Magyarországon sem történhetett másképp, minthogy a skinhead egyenlővé vált a neonácival.
Ennek ellenére mindig is volt, néhány tradicionális skinhead. Napjainkban egyre többen vállalják fel, hogy szimpatizálnak az eredeti eszmékkel. Ők egyszerre vannak kitéve a társadalom előítéleteinek, kisebbségek támadásainak, illetve a boneheadek zaklatásainak. Underground szinten talán jobb a helyzet. Punk, Ska és hardcore zenei körökben mind többen vannak tisztában a szó valós jelentésével, és sok esetben hangot is adnak ennek. Bár a hazai skinhead közösség jóval kisebb, mint a bonehead szerveződés, és ideológiailag is sokszínű (van SHARP - nem politizál, RASH - baloldali, simán skinhead), de egyvalamiben közös: ANTIRASSZISTA! Szervezett egyesülés még nem létezik, mivel szétszórtan élnek az országban, de a kapcsolatot tartják. Egyébként a kép vegyes, mert már eléggé összemosódott a punk és rudeboy stílusokkal.
Magyarországon három fanzine (saját készítésű újság) foglakozik mélyrehatóbban a szubkultúrával.
Skinbomb, Radical Roots és a Sound of the Streets. De néhány hardcore és punk lap is igyekszik rendet teremteni a fejekben.
Egyetlen webzine a Unite and Win, amely skinhead fórumként üzemel, hírekkel, lemezekkel, interjúkkal, fórummal. Ez az oldal a Skinbomb netes változata.
Amit még egyszer szeretnénk a fejekbe vésni: a skinhead szubkultúrában megengedhetetlen a rasszizmus!
Mindjárt gondoltam, hogy a hungarizmus jellemzői téged a legkevésbé sem érdekelnek. (Legfeljebb addig, amíg kiizzadod magadból Orbán Viktor nevét vagy fényképét.)
Azt javaslom, ne tégy fölös kerülőket. Vágj bele inkább rögtön a nácizásba, haver - tudod, olyan gadói hévvel!
"Fradi-pálya 17-es szektor, tüntetés az Erzsébet-hídon, „őrállás” a Parlament előtt, egyes polgári körök rendezvényei, sződligeti fehér karácsony – sorolható, hogy hol jelentek meg az elmúlt időszakban szélsőjobbos személyek.
A második világháborút követő békeszerződés értelmében betiltották a Szálasi Ferenc nevével jelzett, akkor több százezer tagot számláló hungarista szerveződéseket. Ennek köszönhetően 1945 és 1989 között Magyarországon nem beszélhetünk hivatalos hungarista mozgalomról. A nyilasok így csak az emigrációban voltak képesek szerveződni és politizálni az ötvenes évektől, mivel az emigrált vezetőréteget a hidegháború kitörése miatt nem toloncolták vissza Magyarországra. Beépültek a nyugati társadalmakba, voltak, akik egyetemet végeztek, mások jelentős vagyonra tettek szert.
Szálasi Henney Árpádra ruházta át a tisztséget, illetve megbízta a szervezési feladatokkal. Henney 1980-ban a Németországban élő Tatár Imrét – aki egykor a Korona Tanács tagja volt – bízta meg az emigráció irányításával. Tatár az egyre öregedő, belviszályoktól nem mentes mozgalmat nem tudta egységesíteni, így 1989 után nem maradt más választása, mint hogy itthoni szélsőjobboldali politikusnak adja át a jogot a Szálasi nevéhez fűződő Hungarista Mozgalom szervezésére és irányítására. Feladatként határozta meg, hogy tegyék a hungarizmust a politikát módosító tényezővé Magyarországon.
A hungarista jellegű szerveződéseket – amint felütötték a fejüket – a kilencvenes évek elején azonnal betiltották, így azok illegális mozgalmi formává átalakulva működnek. Tatár Imre végül – több személy megvizsgálása után – Györkös Istvánt találta a legalkalmasabbnak, és nevezte ki utódjául. Györkös István egyedüli és – a nyilas hagyományok szerint – jogos vezetőként kísérletet tett a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek egységesítésére hungarista vezetéssel, ez azonban máig nem sikerült. Például több, egymástól különálló szkinhed csoport működik az országban, akik nem fogadják el Györköst vezetőjüknek. De a témával foglalkozók szerint a hivatalos hungaristáknál lényegesen több embert lehet hungarista, illetve nemzetiszocialista szellemiségűnek nevezni. Igaz, ezt a két „eszmeiséget” egyes mozgalmi emberek élesen elválasztják egymástól. Mindenesetre a magyar szélsőjobboldalnak – mint láthattuk a Fradi pályánál – van utánpótlása. A téma kutatói szerint az elmúlt években több szkinhed múlttal rendelkező fiatal épült be hivatalos jobboldali pártokba."
Orbán Viktor miniszterelnök 1999. október 21-én az Országházban fogadta a vitéz Bánkuty Géza vezette küldöttséget. A felvétel első alkalommal az amerikai szélsőjobboldali Szittyakürt hasábjain jelent meg
Eddig azt hittem, hogy a Hungarizmus egy zavaros téveszme, ezért nem is foglalkoztam vele behatóbban.
De ez itt, (márha eredeti) teljesen logikus és szimpatikus tételeket tartalmaz. Talán az antiszemitizmusa megkérdôjelezhetô, miután a zsidók ötven év folytonos háborúban bebizonyították, hogy mégiscsak honképes, talajgyökeres derék emberek.
kieg.:
Ma már nincs magyarországon aki kézzel el tudna készíteni egy ezüst tálcát (kalapálással) vagy felhúzással egy kehely cuppáját. :( Nem beszélve, hogy nincs cizellőr se és tele van az ország igénytelen gépi ékszerrel :( Egy szép szakma halála, amiben nagyok és elismertek voltunk.
A nemzeti értékek, kincsek ellopása mindkét megszálló hatalomra jellemző volt. A háború alatt ellopott, zabrált műkincsek garmadája került németországba, ezekből is állt a később szovjetúniónak kiadott jóvátétel. Így van sok olyan jegyzett műtárgy (sokuk védett is lenne) amely most oroszországban van, bár nem az oroszok lopták el. (ajánlott irodalom: Sacco di Budapest)
A háború után a szocializmusban viszont a maradék jó részét az Artex vállalat színeiben hordták teherautószámra nyugatra és ott értékesítették. Természetesen a valuta miatt amiben hiányt szenvedett az ország gazdasága. Így viszont hiányt szenvedünk a bizonyíthatóan magyar eredetű vagy készítésű műtárgyakban, hiszen vagy nyugati gyűjtőknél vannak vagy beládázva oroszországban. '49-ben államosították az ötvösöket, szerszámaikat elvették és beolvasztották, magánötvös a 80-as évek végéig nem nagyon volt. Egyedül a pénzverő állítot elő nemesfém cikekket, ékszert, díszműárut amit szintén nyugatra vittek eladni. A maradék maradékát a 90-es években elinduló műkereskedelem dolgozta fel, ma már ott tartunk, hogy műtárgyat külföldről kell hozni, mert van piac, de nincs elég hazai áru.
Ma reggel néztem az ATV-n a hungarista mozgalom egyik jeles újságírójának riportját. Ő azt mondta, hogy az Amerikában megszüntetett hugarista párt(?) 20 millió dollárját a hazai nemzeti pártok (KDNP, FKGP, MIÉP, FIDESZ) között osztották szét.
Szöget ütött a fejembe, hogy ezen pártok közül most melyik nem olvadt még bele a Fideszbe. Nemigen találtam olyat.
Ez azt jelenti, hogy a jobboldali pártok beolvasztásával Orbán necsak hogy egyeduralkodóvá vált a jobboldalon, de a pénzt is megszerezte.
