A város élö organizmus és az, hogy valamikor valami valamilyen volt, az nem jó kiindulási alap, csak egy szempont a többi közül.
(Én a reformkori belvárost és a Tabánt szeretném!!! De komolyan!!!)
Az építészetikai szálat ejtsük, asszem értjük egymást, azzal meg nem akarok foglalkozni, hogy akkor most jó léptékü helyszínrajzot adott-e be a Bán Ferenc, mondjuk. Az én értékítéletemben ELÉG korrekt volt az elsö pályázat, szerinted meg nem. Erröl ne vitázzunk. Az építkezés felfüggesztése után pedig az etika megszünt mint szempont, ki'zarólag ft-ok, d';atumok és törvények kiegészítö értelmezésinek kisbetüs záradékai számítottak.
További minden jót! Nem akarom már ismételni magamat.
Ez így van. A ház ilyen lesz, amilyen, a város fekvése szép, elbír még néhány önmgaában vitatható épületet. Mostantól a színmüvészeté a szó.
Lehetett volna egy-egy színházlátogatás kettös müvészeti élmény. Az építészeti odalett. Bízzunk a csepürágókban, hátha sikerül jól lekötniük a figyelmet.
De ettöl még a ház nem szépül meg, legfeljebb megszokjuk.
Hi gazsi a szakmabeli, én eddig úgy tudtam, hogy a Kamara némileg másként értelmezi a szólásszabadsághoz való jogot, úgy látszik ez tévesztett meg.
„ 2000-ben azonban a seb már egy tér volt. A fojtogatóan szűk, füstös Belváros szövetében egyike a kevés szakadásnak.”
Az amputáció, az egy amputáció (nem nő vissza, csak a gyíkoknak). Nekem éppen ez a bajom, a szakadás. Pont ott, ahol a különböző funkciójú városrészek találkoznak. A Bajcsy-Zsilinszky út elejének a hiánya. A Hild féle városrendezés (amely Pest körúton belüli részét markánsan meghatározza, és amely olyan vonzóvá tesz ezeket a részeket a külföldiek szemében) sérülésével szembeni érzéketlenségünk.
„Elég súlyos vádakat emelsz Bán Ferenccel szemben (kiíró és pályázó egyszerre,”
Nem kiíró, hanem szakértő, és nem egyszerre, hanem egymás után. Nem én emeltem ezt a vádat, ez elhangzott a Kongresszusi Központban rendezett kiállítás megnyitóján. Közvetlenül Magyar Bálint beszéde után, csak éppen a jelen levő sajtó képviselőit egy csöppet sem érdekelte. És ezek után a fülem hallatára fenyegetőzött az alább említett S. Á. etikai-fegyelmi eljárással.
„Örülök, hogy te elismered a terv értékeit.”
Az építészeti értékek, és az etikus szakmagyakorlás két különböző dolog. Az utóbbival kapcsolatosak az észrevételeim. És bár ezeket a finoman elrejtett stikliket a törvények és a szokások sorozatos és tudatos megsértésétől egy szakadék választja el, nekem azonban mégsem eléggé mélyen.
„Akkor már nem volt konszenzus.” Egyszer volt, másszor nem volt… Nem biztos, hogy Sylvester Ádám jól interpretálta a dolgokat, érintett.
Varga Mihály mai cikkét is olvastam a Magyar Hírlapban! Fikázza rendesen, de biztos igaza van, elvégre szaktekintély! Most, hogy áll, egyáltalán nem érdekel, hogy az előcsarnokban mi nem olyan, amilyennek a szakmabeliek szerint kellene lennie. Az érdekel, hogy lesznek-e fantasztikus előadások, amiért érdemes lesz odajárni, vagy sem!
Mindenesetre mindkét bemutatót letesztelem:)
Még annyit, hogy a kispályázás zavar legjobban. Egy kormányzat akkorát kavarhat a harcirepülökön meg a nagy infrastrukturális beruházásokon, mint állat. Mi ahhoz képest egy színház?
A folyamat csúcsa az volt, mikor a tavalyi játékfilmszemle kinyomtatott plakátjait, mindent bezúztak, hogy a Happy End vihesse annak is az arculatát. A mondás hozzá az volt, hogy "nem elég optimista" az eredeti (egy filmszalag-szárnyú pillangó-ember volt, az tény hogy nem vigyorgott).
Akito koma. Eleddig 1 hozzászólásod nem volt a témával kapcsolatban. A hatalom, minden szakmai testület véleményét félretolva, azt csinált, amit akart. Mit tehet egy "szakma" ilyen esetben? Tüntessünk? Ezt a házat az Orbán/Várhegyi/Schwajda/Siklós kvartett hozta össze, mindegyik teljes hatáskört adva az alatta dolgozó kiváló szakember kezébe, teljesen politikamentesen, ahogy azt kell, egy nemes cél érdekében. Mit tehet egy kamara, ha miközben egy második pályázatot kiírnak és végigcsinálnak, a Siklós Máriával stikában tovább rajzoltatják a saját tervét, hogy aztán elöhúzhassák, mint a nyuszit a kalapból, hogy "a színháznak pedig eklektikusnak kell lenni, milyen jó, hogy pont van itt készen egy olyan terv, amit én annak tartok!" Mit tehet? Verjék ki SM kezéböl a csötollat? Feküdjenek a Demjánék mixerkocsijai elé? A tervezöt a kamarából kizárták, a terveket a létezö szakmai fórumokon véleményezték, ezeket a hatalom ignorálta, mert a jog betüje szerint megtehette. Na befejezem, joccakát.
A benesi jelzö mellé meg egy szmájlit oda kellett volna gondolni, nem felszívni magad... na itt van egy ;)
Elolvastam, nem kétlem, hogy így zajlott, de az elnök úr remekül kisiklott a kényes, a szakma felellősségét firtató kérdések korrekt megválaszolása elöl.
Bravo Gazsi!
Ez a Benes-i módszer "bélyeg" remek!
Elméletben fantasztikusak vagytok, de mutass egy épületet - mondjuk 70-től - Bp-en, amivel dicskedhetnék a külföldi építész ismerősömnek.
A szakma kussol, vagy szapul, állami megrendelésre ácsingózik, csinál egy műbalhét a Siklóssal, de retteg, hogy rosszul jön ki belőle.
Hát nem egy Grál lovagok gyülekezete, az biztos!
> Budapest főépítésze... szapulta oldalakon keresztül a Nemzetit... ugyanez az úr ... ömlengett [a Lehel csarnok] fantasztikus, esztétikailag egyedülálló építészeti megoldásokról...
> Ennyit az építészek hitelességéről!
Nem teccik a föépítész, OK, vettük.
A szakma egészét nem kéne belekeverni egy ilyen Benes-i módszerrel.
> ...Magyari Gáspár hozzászólások nem kimondottan objektívak, bár lehet, hogy szakmabeli...a képeken nem a valóságot látjuk, hanem azt, amit abból láttatni szeretnének velünk...
Szaktársnö! Csak nem magácska is!? Komolyra forditva, "Én mindig csak képeket látok", énekelte Menyhárt Jenö... hadd füzzem hozzá, hogy a legtöbb modellfotót a Siklós-házról olyan közegben láttam, mely szépnek kívánta láttatni azt. Ennyit a képi etc. manipulációkról és azok befogadásáról. Ember, tételezzünk már fel egymásról némi média-értelmezési képességet. Ha most oda viszed le a szintet, hogy az indexes fotósok szándékosan ciki képeket csináltak, én meg ezt bevettem, az egyrészt semmilyen szinten nem igaz, másrészt akkor kiszállok.
> ...tévedés, hogy a színháznak kijelölt terület egy belvárosi tér lett volna...
> az 1960-as évek elején ... zilálták szét az ottani városszerkezetet...
> A mostani - beépítem is, meg nem is - csak azt a sebet konzerválta, amit a belváros fölött áthúzó Liberátorok ütöttek... a szőnyegbombázással.
Ez igaz. 2000-ben azonban a seb már egy tér volt. A fojtogatóan szük, füstös Belváros szövetében egyike a kevés szakadásnak. De ezzel ne piszkálj; csak azt illusztráltam, hogy Pro és Kontra érvek vannak, Igazság meg nincs. Illetve a mindenkori igazságot az határozza meg, ami végül felépült...
> Az 1996-97-es tervpályázattal nekem csak azok a bajaim, hogy...
Elég súlyos vádakat emelsz Bán Ferenccel szemben (kiíró és pályázó egyszerre, bennfentes infó kizárólagos használata, alaki hiányosságok). Ezeknek utánanézek.
> nem a győztes pályázat építészeti, vagy gondolati kvalitását vonom kétségbe
Ezt elég sokan, szép kórusban megtették, különösen ügyelve a magyar néplélektöl idegen nemzetiszínházformálási megoldások emlegetésére. Örülök, hogy te elismered a terv értékeit.
> A konszenzusos építészek meg hogy rámozdultak, amikor felkérték őket, hogy öltöztessék föl egy kicsit a Siklós Mária színházát.
Akkor már nem volt konszenzus. Ajánlom az alábbi interjút Sylvester Ádámmal, a Bp.-i Építész Kamara elnökével, mindenkinek, aki hajlandó az ÉS-böl származó anyagokat elolvasni:
Kérdezze meg valaki Varga Mihálytól, hogy milyen szinten volt érintve a Bán féle terv kivitelezésében! Segítségül egy kulcsszó: A szerző "színháztechnikus" Nem csoda ha prüszköl, Koltay Tamással együtt, aki művészeti tanácsadóként költözhetett volna az Erzsébet térre!
Schwajda György drámaíró, színházigazgató még 1994-ben megírta javaslatát egy új Nemzeti négy év alatt kihajtandó, kampánycélú megépítésére (Javaslat a Nemzeti Színház ügyének rendezésére, Budapesti Negyed 18/19. szám; A meg nem épült Budapest, 1997 ôsz/1998 tavasz, 203. old). A Horn-kormány mégsem az ô szájíze szerint fogott hozzá a dologhoz, és egy sikeres pályázatot követôen esélyt adott az építészet és a friss színháztechnika gyôzedelmének - megkezdôdött az alapozás az Erzsébet téren. Ám jött az Orbán-kormány és bedôlt Schwajdának. Aki egyszerűen átírta az évszámokat négyéves ütemezésében és azóta a Nemzeti építésének ügye viharos gyorsasággal távolodik a jótól.
Vargha Mihály írt így „Schwajdáék Vándorszínháza” című cikkében (ÉS 2000/31):
És valóban Schwajda Gy. Budapest, 1994. június 19-ei dátummal írta alá az általam idézett, a Horn kormány elé terjesztett javaslatot, amelyet ô maga szerepeltet Szolnok, 1997. október 22-ei dátummal a Budapesti Negyedbe írt cikkében.
A Budapesti Negyed cikke tavaly még fenn volt a neten, onnan másoltam be az Épül a Nemzet Színháza topicba teljes terjedelembe mellékleteivel együtt.
Tényleg jó lenne olvasni szakmai érveket.
Sajnos a Magyari Gáspár hozzászólások nem kimondottan objektívak, bár lehet, hogy szakmabeli. Azt a beszédmódot például, ahogy a "nem outsiderek" egymás között szellemeskedve gerjesztik a kissé elfogult véleményüket, már nemegyszer hallottam. Sajnos egy kicsit gyengíti a hatást, hogy rest volt helyszíni benyomást szerezni. Azt pedig tudjuk, hogy a képeken nem a valóságot látjuk, hanem azt, amit abból láttatni szeretnének velünk. Persze ez nem zárja ki, hogy a manipulációs szándék mögé lássanak, de ez különféle nem az építészethez (építészeti kritikához) tartozó szakismeretet is kíván, így nem elég életszerű feltételezni.
A Lehel téri csarnok ledorongolása (amely mellékszálat a színház-vita szétzilálására vetett be MarcoP), csak ugyanolyan érvek nélküli acsarkodásnak tűnik, és ugyanez visszaköszön más topicban is. Nem értem, hogy miért nem írják elé, hogy OFF.
Hogy megszólíttatván áttérjek az 58-as hozzászólásra, természetesen lehet vitatkozni az Erzsébet téri helyszínnel, bár a helyszín kiválasztása (1988-ban) valóban konszenzusos döntésnek tűnt, és visszanyúlik egészen az eredeti (Pesti Magyar) színház telepítésével kapcsolatos kezdeti viták haladó hagyományáig. Az azonban tévedés, hogy a színháznak kijelölt terület egy belvárosi tér lett volna. Ha jól emlékszem, az 1960-as évek elején bontották le az utolsó épületet (az Andrássy útnak a József Attila utcával való megfelelőbb forgalmi kapcsolat kialakítása kapcsán), amelyek egy része a második világháborúban pusztult el. Akkor zilálták szét az ottani városszerkezetet, amelynek a helyreállítása az Erzsébet téri helyszín egyik (titkolt?) érve volt. A mostani - beépítem is, meg nem is - csak azt a sebet konzerválta, amit a belváros fölött áthúzó Liberátorok ütöttek a régi dunaparti szállodasortól a Bajcsy-Zsilinszky útig a szőnyegbombázással.
Szvsz az elhelyezési pályázatot követően megszűnt a konszenzus a Nemzeti Színház megépítésére, mert a végleges Nemzeti Színház 1964-től indult mozgalma (az ellenzéknek a pártállammal szembeni konfliktusa) a rendszerváltás után veszített a lendületéből, és a Nemzeti Színház új helyzetben kívánatos új szerepére nem alakultak ki elképzelések. A közben (kb. 1991-ben) elkészült kiviteli tervet az Antall kormány sutba vágta. A Horn kormányt talán a Postabank által a New York palota udvarára beblöffölt színház terve hozta lépéskényszerbe, és amikor ráéreztek a propagandisztikus lehetőségre, akkor a megvalósítás érdekében finoman eltakarította az útjában álló nehézségeket. A korabeli sajtóban erről olyas véleményt lehetett olvasni, hogy a konzervatívok akarták, de nem csinálták, a szoclibek nem akarták, de csinálják.
Az 1996-97-es tervpályázattal nekem csak azok a bajaim, hogy:
nem volt konszenzusos a kiírás, és azok akik az egymást kizáró feltételeknek legalább a rangsorolását kérték a zsűritől, nem kaptak választ, ezért a manipuláció lehetősége bele volt építve az eredménybe
a győztes részt vett a pályázat előkészítésében, és felmentést szerzett magának a következmények alól
hogy mik zajlottak közben a minisztériumi folyosókon, azt nem fogjuk megtudni
a zsűri jóvoltából a többi pályázó nem juthatott olyan bennfentes anyagokhoz, amelyek a győztes tervét alakilag kiemelték a mezőnyből (digitális tervek, homlokzatok)
ennek ellenére a győztes pályázat, és még néhány egyéb díjazott az alaki követelményeket is megsértette, de a szokás ellenére ez nem zárta őket ki a díjazhatók közül
a menetközben megalakult Kamara nem volt a zsűriben képviselve, csak kamarai tagsággal is rendelkező MÉSz tagok
az elbírálás nem egészen nemzetközi jellege (a két nemzetközi zsűrornak már csak a díjazásra kiválasztott terveket mutatták be)
a pályázati kiállítás körül lezajlott anomáliák (a Várszínházban szervezési nehézségekre hivatkozva csak a díjazott terveket mutatták be, de azokat sem teljes terjedelmükben – miközben kiállítási tárgyként már ott virított a győztes makettel díszített postai telefonkártya -, a Kongresszusi központban ugyan minden tervet kiállítottak, de csak részben)
stb, stb.
Félreértés ne essék, én ezzel nem a győztes pályázat építészeti, vagy gondolati kvalitását vonom kétségbe, csak a komor hátteret világítottam meg egy kissé.
A konszenzusos építészek meg hogy rámozdultak, amikor felkérték őket, hogy öltöztessék föl egy kicsit a Siklós Mária színházát.
A szintén jó hangulatú színházi szakma egy része pedig hirtelen ott találta magát a minisztériumi folyosókon, hogy megfúrja a folyó építkezést, miközben például csak Párizsban öt (Comedie Française, Chaillot, Odeon, Chatelet, Theatre de l’Est Parisien) Nemzeti Színház van+mindegyik külön profillal, mert az ott csak egy finanszírozási formát jelent - mint 1840-től a Magyar Nemzeti Színház is csak a költségvetés általi finanszírozást jelentett.
DE: ha a szép ihletett pillanatokban, amikor a Gyuri bácsi, meg a Mari néni, meg ez az átveréses alibipályázat után a Nemzeti Színháznak még kerekei is volnának, akkor okvetlenül a 70-es trolibusz lenne.
Még csak képen láttam. Nekem tetszett, igaz nem vagyok építész. Csak azt nem értem miért kellett a világ végére építeni. Jobban el tudtam volna képzelni valahol a Deák tér környékén.
h.
Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy markáns elképzelései ilyen szépen megvalósultak:
Javaslat a Nemzeti Színház ügyének rendezésére
SCHWAJDA GYÖRGY
A Nemzeti Színház „ügye” a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben nem az első napok teendői közé sorolandó a most alakuló kormány számára, de miután előbb-utóbb szembe kell néznie ezzel a problémával is, az alábbi javaslat — úgy vélem — nemzeti, szakmai konszenzust kiváltó, nemcsak a jelenlegi, hanem az évszázados Nemzeti Színház-problémára is megoldást nyújtó, viszonylag olcsó terv. Egyetlen feltétele a gyors döntés, ezért tartom fontosnak mielőbbi szűkkörű megvitatását.
I. Első lépésként egy politikai döntés, majd kormányhatározat szükségeltetik, amely kimondja: az új kormány felépíti és március 15-én este díszelőadással megnyitja az új Nemzeti Színházat. A beruházás költsége nem haladhatja meg az ötvenmillió dollárt, (...)
Ugyanezen kormányhatározat kinevezi az új Nemzeti Színház intendánsát vagy kormánybiztosát, vagy címzetes államtitkárát, megbízva az új Nemzeti Színház azonnali megalakításával, a beruházás (tervezés, kivitelezés) irányításával, és teljhatalommal ruházza fel őt.
Mivel ezzel a kormányhatározat kimondta az új Nemzeti Színház létrejöttét, annak a fenti módon újonnan kinevezett, bárhogyan nevezett vezetője létrehozza a Nemzeti Színház „alaptársulatát”. Ezen alaptársulatba színházművészetünk azon „halhatatlan”-jait szerződteti le (kb. 30–35 színészt), akik eddigi pályájukkal mindenki számára egyértelműen méltók lehetnek a Nemzeti Színház örökös tagságára. Ez a társulat elsősorban és csakis nagy öregjeinkből állna, Tolnay Kláritól Darvas Ivánig, Bessenyei Ferenctől Sinkovits Imréig, Törőcsik Maritól Kállai Ferencig vagy Garas Dezsőig.
Ez a társulat, miután egyelőre nincs épülete, csak „jelképesen” a nemzet társulata,(...) az első próbák kezdetéig csak fizetésének a 25, esetleg 50 százalékát kapná, idejével, művészetével szabadon rendelkezne, de köteles lenne — az őt szerződtető színházzal együtt — feltüntetni a neve mellett, hogy „a Nemzeti Színház tagja”.(...)
II. Ezzel az újonnan létrehozott új (egyelőre épület nélküli) Nemzeti Színházzal, ugyanabban vagy egy másik kormányhatározatban a kormány kimondja a jelenleg még működő Nemzeti Színház megszüntetését is, a jelenlegi épület és a jelenlegi társulat alkalmatlansága miatt — hiszen a Nemzet Színháza név használatára mindkettő alkalmatlan.
Ezzel egyidejűleg elismeri a társulat értékeit, az épület színház jellegét, s átadja önkormányzati kezelésbe épületestül, társulatostul, biztosítva számára a költségvetésből a többi színházéhoz hasonló állami támogatást (...)
III. Az előbbiekben nagyon töredékesen vázolt terv elfogadása esetén egyszerre oldódhatna meg egy jelenlegi „kényes” ügy, egy több mint száz éve húzódó, az egész nemzeti kultúrát, az egész nemzetet és minden úgynevezett „nemzeti” érzületű embert érintő ügy, nem dagályos szavakkal, hanem tettekkel, méghozzá a következő választások előtt egy-két hónappal.
Az ezen javaslatban kért összeg két-, két és félszerese forog a köztudatban mint az új Nemzeti megépítéséhez szükséges összeg. Ennek oka egyfelől a szakmai dilettantizmus, másfelől ostoba és felesleges, nagy komplexumok tervezett felépítése. Ez a terv ebből az összegből egy nem túlzó, kb. 700 személyes nagy színháztermet, egy 200 nézőt befogadó kamaratermet, a hozzájuk tartozó legkorszerűbb technikát és az ezt kiszolgáló közönségforgalmi és műszaki helyiségeket foglalná magába, világszínvonalon, építészetileg sem a drágaságával, hanem az egyedülállóságával (mint pl. a Sydney-i opera).
Ez a javaslat csak az első mondat egy induló párbeszédben, melyet szívesen folytatnék, először csak szűk körben, azokkal a döntéshozókkal, akiknek az első, politikai döntést kell meghozniuk, azon egyszerű okokból, mert úgy vélem, a nyilvánosságot ebbe az ügybe csak később érdemes bevonni, másrészt mert a Nemzeti Színház ügyét egy évszázada senki sem tudja megoldani, mégis mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá; ezért segítőkész javaslataikkal azonnal az úgynevezett hozzáértők százai ugranának elő, hogy létrejöhessen a La Fontaine-i mese a festő elefántról, akinek minden állat adott egy apró tanácsot, hogy mit fessen a tájképre, s utána ugyanazok röhögték ki, mondván, hogy amit festett, „Zagyvaság!”
"Csak az a bajom, hogy főépítész úrnál a politikai hovatartozás határozza meg az esztétikai értékítéletet! Minden ronda, amit a kormány építtetett és minden fantasztikus, amit a Főváros!"-irod. És ezzel nem könnyű vitatkozni itt a politikai fórumon, akkor sem, ha nagyon nincs igazad.
Érdekes lenne viszont ismerni a valóban "nemzeti", organikus építészeink véleményét is a Schwajda-Siklós színházról. Azt hiszem igencsak meglepôdnél.
Jó volt olvasni valaki olyannak a véleményét, aki
szakmai érvekkel képes hozzászólni. A fiúk és lá-
nyok bíz nem szakmáznak, aki jobbos elájul a gyö-
nyörtől, aki balos meg persze utálkozik.
Így az egész topic értelmetlen. Az objektívnek tű-
nő vélemények politikaiak. A színházból is sike-
rült politikai harci témát erőltetni.
> És az ellentétes véleményen lévők? A szintén konszenzus nélküli, propagandisztikus célból keresztülerőltetett pályázatukra?
Álljunk meg egy szóra. Az Erzsébet térrel mint helyszínnel lehet vitatkozni, a ténynek, hogy a kevés belvárosi térböl megint beépül egy, én sem örültem. Ugyanakkor jó érvek szóltak amellett, hogy a de facto színházi negyedben álljon a Nemzeti.
A pályázati kiírás építészeti szempontból korrekt volt. Ezt bizonyítja, hogy a magyar építésztársadalom egységesen mozdult rá a témára, politikai nézetektöl függetlenül. Voltak, akik egymagukban, csak olyan etikai megfontolásból csináltak tervet, hogy "magyar építész ebböl, ha esélytelen is, nem maradhat ki". Bán Ferenc tervét tekintélyes és hiteles zsüri hozta ki gyöztesnek. Az összes terv ki volt állítva a Kongresszusi Központban sokáig, nyilvánosan.
Az építésztársadalomban konszenzus volt afelöl, hogy ez így van jól. Az egy nagyon modern, de nagyon szép lírai részletekkel átszött, sokjelentésü, sokrétegü épület volt. A koncepció szerint nem egy nappal halott behemót lett volna, amibe este beengedik a nézöket, hanem egy, a város szívében mindig nyitva álló temploma a magyar müvészetnek.
Tudtommal a színházi szakmában is jó volt a közhangulat, Bálint András kinevezése is korrekt volt.
A kormányváltás után elég sokáig ez így is volt. Aztán valamikor a nyár során a szerves építészet jeles magyar képviselöi megindították a támadást, jóllehet egészen addig hallgattak. Szépen elkezdték építgetni kétirányból a vádakat, egyfelöl hogy ez nem elég magyar épület (ennek alapján a teljes Andrássy utat Operástul el lehetne dózerolni) másfelöl a költ'segtúllépési vonalon támadtak.
Novemberig Várhegyi is meg minden Illetékes tagadott, hogy no de azért szó nincs arról, hogy ne akarná az épületet a kormány, csak hát ugye meg kell n;ezni minden oldalról a kérdést... na aztán megnézték. Ekkor Várhegyi meg nem volt elítélve.
Szóval: volt egy ihletett pillanat, amikor a politikai indíttatású ricsaj elhalkult, és a résztvevök 99%-a érezte, hogy itt valami szép és teljesen idöszerü és igenis magyar alkotás jöhet létre... aztán a kivitelezésnél már bejött a politika, ami megpecsételte az egésznek a sorsát, mert hogy is futhatott volna tovább 98-ban egy olyan nagyberuha, amin nem a MI haverjaink kaszálnak.
Az is szép, ihletett pillanat volt, mikor az új helyszín keresése során a II. ker. polgármester, fiatal tehetséges fideszes srác, felvetette a Ganz területét, mondván, Bel-Budán egyetlen hasonló nt[ézmény nincsen, megközelíthetöség príma, fekvés kedvezö. Jól is feküdt a téma a vezetöség elött, egész addig, míg Demszky azt nem találta mondani, hogy a föváros is jónak tartja. Egyböl bukta volt.
DE: mindezek után, ha a Vadász Gyuri bácsival felturbózott színház epül meg az alibipályázat után, az még mindig vállalható XXI. sz. eleji magyar építészet lett volna.
Nézzük itt az indexen a képeket a munkatársaimmal (politikailag semleges magáncég) építészek, formatervezö mérnök, szóval nem teljesen outsiderek...
aszongya egyik: "nem rossz a ház, csak keveset ittunk hozzá"
meg: "nem lehet indulatok nélkül elmenni mellette. túl van azon, hogy jó vagy rossz. Nem találunk szavakat."
meg: "ez nem eklektikus, hanem stilárisan tökéletesen egységes tohuvabohu"
meg: "az a különbség egy jó ház meg e között, mint a népdal és a magyarnóta között. Akinek az tetszik, ez is tetszeni fog."
meg: "a bécsi meg prágai építészhallgatóknak tanulmányutakat fognak ide szervezni, hogy lássanak egy emblematikusan borzalmas középületet"
etc etc. (én még nem láttam élöben, valahogy azóta hogy a demj;anék elkezdtek betonozni nem jártam délpesten; persze láttam a makettfotókat annak idej';en, de hogy ez tényleg ilyen lett, az hihetetlen)
kell majd sok camparisoda spektákulum elött ;-(
a város felöl eltakarja majd a plaza, de hogy védjük meg a budaiakat a látványtól?
persze lehet örvendezni a ténynek, hogy a sokadik próbálkozásra összedobják a trigránitosok a Nemzetnek ezt a Bombaszt Palasztot. Csak könyike, ezt ne keverjük az esztétikával. Schwajda meg Csiklós Maca megfutotta az ámokot, szabad kártyát kaptak rá.