A Napkelte Szauna című műsoráról szeretnék beszélni, melynek vendégei Lovas István és Kende Péter voltak. Baloldali érzületű (kriptokommunista, pufajkás, izraeli ügynök stb -- csak, hogy előre lelőhessem néhányak poénját) vagyok, de úgy gondolom, hogy ez a beszélgetés politikai hovatartozástól függetlenül, "pusztán" az erkölcs és emberség értékeiből kiindulva is megítélhető. ( Lehet, hogy ez most egyesek számára "unalmas" vagy netán "intellektuálisan nem stimuláló" -- elnézésüket kérem. )
A műsor alapján a következő megállapításokat tehetem bármiféle aktuálpolitikai vonatkozástól függetlenül:
1. Lovas István a műsorában úgy nevezi Kende Pétert legújabb könyve miatt pondrónak és illeti a legútszélibb jelzőkkel, hogy a szóban forgó könyvet a kezébe sem vette.
2. Lovas azt állítja, hogy nem érdekli Kende könyve, s ezért nem olvasta, ennek ellenére veszi a bátorságot, hogy az abban írottak hitelességét bírálja arra alapozva, hogy "ezt többen is mondják, akik olvasták a könyvet".
3. Lovasnak még csak a szándékában sem áll tisztázni magát azokkal a vádakkal kapcsolatban, amelyek a műsor elején merültek fel, ti. hogy Kende egy korábbi könyvét demagóg módon csúsztatásokkal, ha úgy tetszik, hazugságokkal interpretálta.
4. Lovas a konkrét felvetésekre adható érdemi válaszok helyett hol többé, hol kevésbé burkoltan a lehető leggusztustalanabb eszközhöz nyúl: vitapartnerét emberi méltóságában alázza meg. A beszélgetés elejétől kezdve érezhető, hogy "érvelésében" (bocsánat a túlzásért) leginkább arra játszik rá, hogy Kende egy ránézésre negatív kisugárzású, nem túl barátságos ábrázatú személy. Lovas "nem foglalkozik" azzal, amit Kende ír és mond, mert írásait és az író személyét (!) hovatovább visszataszítónak találja. Lovas voltaképp önmagát leplezi le, amikor Kende Péterről azt mondja, hogy csak tegyük az arcképét Orbán képe mellé, s máris levonhatjuk a következtetést. A vitapartnert külseje, genetikailag kódolt tulajdonságai alapján leírni, ignorálni akármi lehet, csak érdemi vita nem. Szvsz ez a legolcsóbb önigazolás azon nézők előtt, akik nem ismerik a dolog hátterét, és ebből az egészből csak annyit látnak, hogy Lovas István vitatkozik egy fura kinézetű emberrel. Erre számít Lovas.
Ami a dolog politikai vonatkozásait illeti:
Aggasztó az az arrogancia, amit Lovas kormánypárti újságíróként megenged magának. Nem értem, hogy egy demokratikus államban, ahol elvileg szólásszabadság van (bocsánat, hülye utópista vagyok), miért gondolja, hogy az ő joga, hogy szót adjon vitapartnerének. Az a fölényesség és nem ritkán közönségesség amivel a vele szemben ülő szavába vágott ("Fogd be a szádat!"), az inkább hasonlít egy meggyőződéses SS-tiszt magatartására, mint egy jogállami kereteket tiszteletben tartó újságíróéra.
Szvsz azonban a legnagyobb probléma nem Lovas maga, hanem az általa képviselt stílus térhódítása: az a demokráciával összeegyeztethetlen magatartás, amely semmilyen kritikát nem tűr, és gyakran meg sem próbál védekezni -- ehelyett ugyanis a kritikát megfogalmazó felet sértegeti, bélyegzi meg stb és tér ki az érdemi válaszadás elől. Ez a hozzáállás ma Magyarországon véleményem szerint nemcsak a jobboldali médiára (tisztelet a kivételnek), de hatalmon lévő elit magatartására is jellemző. Ha pedig vezető politikusok ilyen, ellentmondást nem tűrő stílust engednek meg maguknak, akkor az meglátásom szerint a demokráciára nézve veszélyes.
Ennyit tudok hozzászólni...
