A Farki üzeni, hogy lusta ide reggelni, ennek ellenére mindenkit üdvözöl. Gyereke lett, Ákos névre hallgató féjsz, és családilag most kőtözködnek Ferihegy mellé. Legjobbakat.
Igen, igen.. Mango aki Luluneee :) Idokozben eszembejutott meg Tier.. (akivel volt szerencsem talakozni is) es Blink, akivel mind a mai napig tartom a kapcsolatot. (bar o nem jart sokaig)
Hmm ujdonsag vagyok a forumon.. de ha jol latom itt nincs olyan "porgosebb" hely.. :o
Ez olyan sziklaba veses jellegu..
Megyek olvasgatom a regebbi uzeneteket.. hogy tul nagy hulyesegeket ne kerdezzek;)
Wazzeg öreg vok má, mire leirok egy mondatot kétszer meg kell állnom mert fulaldok szédülök, és mert elfelejtem hogy mit is akartam irni....tényleg mit is akartam irni?
részvétünk vagy nemistudom, mit lehet ilyen esetben mondani :(
Topikrekesztésről szó sincs, ez azért messze nem presszo-sebességgel pörög, ahol egy-egy hosszabb mondat leirása után (fd nem gyors és gépíró, így jó esetben a billentyüzetet nézi írás kozben) lehetett 2-3 képernyőnyit visszaolvasni, hogy mi is történt közben :D Itt 2-3 hónap szünet is elő-elő fordul.
Már ~1 éve munkanélkül volt. Kiképezte magát mobiltelefonokból, profi szintre. Elvégzett egy sulit, ami kellett (volna) az üzlet megnyitásához. Már le volt minden zsírozva, nyár végére javában ment volna a bolt. Szóval összejöttek a dolgok, jahm. Utolsó nap korán reggel beautózott hozzám a városba, hogy feltétlen otthon érjen, mielőtt elmegyek (nálam nNT-ezett). Ez is olyan fura volt. Aztán még mondtam is neki valamire, hogy ne hari, nem érek rá mert rohannom kell. Utánna délután gondoltam, behívom "offolni" - így hívtuk azt, amikor a garázsomban eldumálgattunk pár sör mellett. Aztán mégsem tettem. Délután még egyszer beszéltem vele. Aztán Anyukámmal, mivel ő füvet nyírt. Üzentem neki, hogy amit kért, megcsináltam a gépen. Talán rá egy órára sem, csörgött a telefonom. Látom, Anya hív, mondom wtf, hiszen nemrég beszéltünk. Felveszem, aszongya', Apukád meghalt! :-O Mire én, "A papa, tudom, de ezt most miért mondod?!" ......ordítottam a fájdalomtól, úton a kocsim felé. Nem volt méltó Őt úgy ott látni, egy erős, határozott, igazságos embert, akinek helyén volt a szíve és az esze. Aki küzdött, és tette a dolgát mindig. 2 éve augusztusban lett volna 49 éves. Tavaly nagy ünnep lett volna, Nagyapám 75, Apukám 50, én pedig 25 lettünk volna. De hát, ez van.