Én egyáltalán nem csalódtam Ecuadorban. Egy nagyon nehezen megnyerhető, ugyanakkor számukra igazából tét nélküli meccsen pihentették legjobbjaik egy részét, és a pályára lépők sem strapálták agyon magukat. Ez szerintem legalább annyira taktikus, okos lépés, amennyire kevéssé szimpatikus.
Anglia ellen hatalmas bravúr kellene, de miért ne bízzunk benne?! Egyébként meg Svédország ellen sem lett volna sétagalopp a nyolcaddöntő.
Mendez maradjon csak az LDU Quito-ban ,mert az a kedvenc klubcsapatom Dél-Amerikában. C. Tenorio biztos, hogy kapni fog ajánlatot mivel nagyon gólerős játékos.
A lengyelek ellen jobban játszottak Delgadoék, mint azt vártam.Nagyon örülök a 2-0-nak és remélem Costa Rica ellen is ez lesz az eredmény.A csoportból a továbbjutás meglesz!!
Ha már adott a jó bemutatkozás,akkor felhozom a topicot. Magabiztosan sikerült leverni a lengyeleket,nem kis lépést téve a továbbjutás felé,különösen,hogy a második körben nem a házigazdákkal játszanak,hanem Costa Ricával.
Mexikó Horvátország elleni győzelmét követően Dávid és Góliát csatájával, azaz a vb-újonc Ecuador és a végső győzelemre is esélyes háromszoros világbajnok olaszok összecsapásával folytatódtak a G csoport küzdelmei. A várakozásoknak megfelelően Vieri két góljával könnyedén gyűjtötte be a három pontot a squadra azzurra, amely csak annyit adott ki magából, amennyi a kétgólos előny őrzéséhez feltétlenül kellett.
G csoport
Olaszország - Ecuador 2-0 (2-0)
Szapporo, 42 000 néző, vezeti Brian Hall (amerikai)
Olaszország: Buffon - Panucci, Nesta, Cannavaro, Maldini - Zambrotta, Di Biagio (Gattuso, 69.), Tommasi, Doni (Di Livio, 65.) - Totti (Del Piero, 74.) Vieri
Ecuador: Cevallos - De la Cruz, Hurtado, Poroso, Guerron - Mendez, Obregon, Aguinaga (C. Tenorio, 46.), E. Tenorio (Ayovi, 59.) - Chala (Asencio, 86.), Delgado
gól: Vieri (7., 27.)
sárga lap: Cannavaro (81.), illetve Poroso (14.), De la Cruz (49.), Chala (54.)
Az olasz játékosok, ahogyan azt a sajtó és a közvélemény nyomása ellenére megfogadták, nem énekelték el a himnuszt, a kezdők közül egyedül Buffon fakadt dalra. A szurkolók, újságírók és politikusok himnuszra vonatkozó óhajain kívül a körülmények is bosszantották Tottiékat: a keddi utolsó, a mérkőzés színhelyén tartott edzés után ugyanis kifogásolták, hogy túl alacsonyan vannak a szapporói stadion reflektorai, s az erős a fény zavarja őket. Ehhez képest csak a 7. percig kellett várni, hogy látványos akció végén vezetést szerezzenek: Panucci indította a jobb oldalon megiramodó Tottit, aki az alapvonal közeléből középre adott, az érkező Vieri pedig 14 méterről, bal belsővel futtából a bal felső sarokba bombázott (1-0).
A korai gól meghozta az olaszok vállalkozókedvét, a 11. percben Totti jó 35 méterről próbált túljárni Cevallos eszén, aki csak látványos vetődéssel tudta szögletre tolni a jobb sarok felé tartó labdát.
Miután az ecuadori védelem könnyen átjátszhatónak bizonyult, a dél-amerikaiak az egygólos hátrány tudatában támadni próbáltak, s egyre bátrabban merészkedtek át az olasz térfélre. Lövőhelyzetig azonban nem sikerült eljutniuk, a kék mezesek továbbra is veszélyesebben futballoztak, s bár a mezőnyben kiegyenlített volt a játék, könnyedén és váratlanul kerültek helyzetbe.
A 24. percben például Zambrotta szerzett labdát az ecuadori térfél közepén, középre kanyarított, de a berobbanó Vieri az öt és feles jobb oldali sarkánál rosszul találta el a labdát, s csizmaszárral az égbe bombázott. A csatár arcán mérhetetlen csalódás tükröződött, de hamar megadatott neki a javítás lehetősége: a 27. percben Di Biagio 40 méteres indításával a balösszekötő helyén megiramodva lerázta a nyakában lihegő Hurtadót, 11 méterről jobb belsővel elgurított a kifutó Cevalles lába között, majd a felpattanó, lelassult labdát a gólvonalról a hálóba vágta (2-0).
Vieri második találatára jelképes választ adott Ecuador, a 28. percben Mendez jobbról, éles szögből az oldalhálóba lőtt.
Ezután jó időre teljes eseménytelenségbe süllyedt a találkozó, Ecuador nem tudott, Olaszország pedig nem akart támadni. A szünetig már csak Totti 44. percben elvégzett szabadrúgása okozott izgalmat, a támadó mintegy 30 méterről suhintotta rá a labdát, amely kevéssel a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret.
Noha az olaszok szemmel láthatóan jóval nagyobb játékerőt képviseltek, a hagyományok és az első félidő ismeretében borítékolható volt, hogy a szünet után sem törekednek majd nagy különbségű győzelemre - így is lett. Az 52 percben egy Chalával való kényszerítőzés után ismét Mendez próbálkozott, de 17 méterről jócskán eltévesztette a kaput.
Az 58 percben Tommasi 17 méteres lövését tolta szögletre Cevallos, a sarokrúgás után az öt és feles területére egy karaterúgással berobbanó Doni egyszerre találta el a labdát és Cevallos fejét, a labda a kapufára, a kapus a földre került, de szerencsére nem sérült meg, s a 62. percben már biztosan hárította Di Biagio lövését.
Ezután megint sokáig nem akadt feljegyezhető esemény, a közönség hangja akkor volt a legerősebb, amikor a 74. percben Totti helyére beállt Del Piero.
A 89. percben szépíthetett volna a ecuadori együttes. A lest reklamáló olasz védők között Delgado fordult kapura a tizenegyes pont magasságában, jobblábas lövése után Buffon bravúrral ütötte szögletre a jobb alsó sarokra tartó labdát.
Az olasz válogatott nem is kívánhatott volna kellemesebb ellenfelet világbajnoki bemutatkozásához, Trapattoni csapata félgőzzel is könnyedén fektette kétvállra a lelkes, de szerény tudású ecuadori együttest.
Giovanni Trapattonimester ezúttal is emlegette a helyszínt: "Elégedett vagyok: hamar megszereztük a vezetést, s utána már könnyen mentek a dolgok. A második félidőben játékosaim kissé fáradtnak tűntek, de a lényeg az, hogy kitartottak. Nem volt könnyű egy olyan stadionban kezdeni a világbajnokságot, mint a szapporói, mert a fedett játéktér miatt nagyon fülledt volt levegő."
Hernan Dario Gomez elegánsan fogadta a vereséget: "Olaszország megérdemelten győzött, azt hiszem a világbajnokság egyik legjobb csapatától kaptunk ki. Kissé idegesen kezdtünk, de nincs szégyenkezni valónk, mert a második félidőben jól játszottunk, s ha több szerencsénk van, akár szépíthettünk volna. Nincs még vége a vb-nek, a következő két csoportmeccsen harcolni fogunk a továbbjutásért."
Three straight eliminations on penalties in the last three editions, give this 2002 World Cup a flavor of revenge for Italy.
There's a big difference between the last three sour expeditions and this one that is filled with hopes of glory, a difference which could mean a lot in a football-addicted country like Italy.
It is called Giovanni Trapattoni.
Thanks to his extraordinary communicating skills, the veteran coach is adored by the press and the fans, and as a result, there's less pressure on the players and the mood inside the locker room is very positive.
The proof of Trap's magic touch comes from the fact that there have been extremely little polemics surrounding the choice of the formation he adopted for this match, the 4-4-2, a situation that will allow Italy to go into their openining contest with pretty calm nerves.
Pretty calm, and not calm because if Italy lose to Ecuador, they risk to be catapulted in an immense crisis that Trapattoni wants to avoid at all costs, and this is probably why he ultimately decided to field only Totti and Vieri upfront, while leaving Montella, Inzaghi, and Del Piero on the bench.
In front of them the Italians will find a side that consider themselves happy just for being at the World Cup. In fact the squad led by 'El Bollilo' Gomez is the first one that was able to clinch a World Cup qualification for Ecuador since the competition began in 1930.
Even though the South Americans have no World Cup history to back them up, they are surely a team that can provide headaches to the world's cream of the crop as they qualified as second best in South America, a continent that counts such teams as Argentina, Brazil, Uruguay, Paraguay, and Chile.
Their battle cry throughout the qualifying phase was 'Yes We Can'…and they did. The question now is whether the echoes can still work at the World Cup.
TEAM NEWS
Italy-Coach Giovanni Trapattoni has a full squad to choose from, including Pippo Inzaghi, as Milan's striker has fully recovered from the knee injury he suffered seven days ago. Although he is available, "Superrpippo" will start from the bench as the veteran trainer will field a 4-4-2 lineup, advancing Totti on the offensive line and fielding offensive midfielder Cristiano Doni on the left wing. The defensive line will be the usual one, with Panucci on the right wing, while either Tommasi or Zanetti will pair up Di Biagio in the middle.
Ecuador-Coach Gomez already announced his starting formation on Friday. His will be a classic 4-4-2, that adopts the famous 'Banana' shaped midfield. The only doubt he had before Friday was which one between Guerron or Avovi would have started on defense; Gomez opted for the former.
WHO'S HOT
Alessandro Nesta. Everybody knows that he's undoubtedly one of the best players in the world. Although the powerful central defender was quite disappointing during most of the 2001/2002 season, just like most of his Lazio teammates, his shape keeps on improving day after day. The only thing which could bother him are the transfer market rumours...
Alex Aguingaga-Ecuador's Maradona is extatic he can finally participate in a World Cup and make his qualities known to the whole world after a fantastic career in Mexico. Surely the most dangerous player of the South American selection.
WHO'S NOT
Vincenzo Montella. When Inzaghi picked up his injury, the "Little Airplane" certainly thought that there would have been room for him in the starting eleven. But Trapattoni decided in a different way, and Vincenzino (who doesn't like staying on the bench, to say the least...) is quite disheartened. Furthermore, his teammate Totti didn't help him, stating that Vieri's best partner is either him or Del Piero...
Agustin Delgado-The Southampton striker has been injured for most of this season, and reports from Japan indicate he still isn't in top shape. This isn't good news for Gomez, as Ecuador will be facing one of the toughest defences in the world tomorrow.
Southampton's Agustín "Tin" Delgado gained a starting role thanks to the series of goals he netted during the qualifying phase. At the start of the qualifiers not many people believed in him, but by the time they ended he was practically a national hero. A serious injury to his knee forced him to go through a five month layoff, but now he is fully fit to play.
Delgado's attacking partner is the young Ivan Kaviedes, who never impressed during his playing time at Perugia, Celta, and Porto. Now he is back at Barcelona de Guayaquil, and hopes to redeem his status with a great World Cup.
Delgado and Kaviedes' backups are expected to be Carlos Tenorio, Angel Fernandez, and Nicolas Ascencio.
