Pár percre belenéztem a beszélgetésbe, de számomra sok újdonságot nem tartalmazott, ezért félbehagytam. Soha nem volt egy könnyű ember, de nem érzem rajta, hogy megroppant volna a gerince. Ami tény: a napi aktualitásokból már rég kiszállt - szerintem ez 70 fölött érthető - de konokul megy tovább a saját útján.
Igen, de ez a mostani Feró már nem az a Feró, ezért kerültem anno kórházba, mert idegösszeroppanást kaptam Feró miatt, hogy ennyire nagy köpönyegforgató lett belőle, és szembeköpte mindazt, ami egykoron kifejezte őt.
Egykoron ő maga énekelte, hogy... "hogyan mondjam el, mi az ami fáj, mit adott nekem, ez a világ...?"
Akkoriban nem sokat adott neki, aztán a rendszerváltás után rendesen nekiment és bekebelezte magának mindazt, amiről régen lemaradt, csakhát pont ettől a lemaradtottságtól és nélkülözéstől volt ő akkoriban hiteles.
Feró nagyon rendes volt a fiatalokkal, én személy szerint tapasztaltam, hogy felkarolta a kezdőket, nevet adott zenekaroknak (Razzia), és mindig szóba állt velük, nem játszotta meg magát, imádni való nagyon rendes önmagához hű embernek ismertem meg 1980-81-ben... ...akkoriban egyedül járta meg talán Vedressel az országot a Beatrice trauma után... mióta meglovagolta a második "Ricse-hullámot, vállalhatatlan számomra, csakúgy, mint a Schuszter-féle Mobil...
éhezik, szegény körülmények között él, a gyerekei tartják el
Biztos vagy benne, hogy ez azt jelenti, hogy o csinalta jol? Jo, valamilyen szempontbol biztosan. Node elvarhato ez valakitol, hogy dogoljon ehen, csak azert, hogy a regi rajongok, akik felneztek ra, ne csalodjanak benne? Mert akkor en inkabb azt mondom, hogy rendben van, szerepeljen nivotlan musorokban, de legalabb ne lassam ehezni.
Köszi a linket, majd megnézem több részletben, mert elég hosszú.
Ferót szinte naponta látom a tv-ben ilyen-olyan talk showkban, tegnap éjszaka is a Petőfi tv-ben, egy fiatal blues-rock zenekart fog mentorálni és arról beszélt, hogy "a show felé kell eltolni az egészet, mert ma már a zene kevés, és ha nincs is buli, a médiában mindig jelen kell lenni, és akár azt is kell hazudni, hogy volt buli". Hát ez jellemző is a mentalitására, és valóban megkérdőjelezendő, hogy a Ricse Feró részéről mennyire volt őszinte vagy csak az is egy akkori póz volt neki? Lugót tisztelem a legjobban, zseniális gitáros, nem adta el magát, éhezik, szegény körülmények között él, a gyerekei tartják el. A mostani Ricsének meg már semmi köze a régihez. A réginek volt feelingje.
Többször is láttam a tv-ben Ferót különféle talk show műsorokban, legutóbb a Ridikül címűben. Feró csajozási tanácsokat osztogat, jópofizik, 20 évesnek hiszi magát. Látszik rajta, hogy zavaros, hogy valami nem stimmel vele, zavaros a tekintete, mintha belül furdalná őt a lelkiismeret, ugyanakkor a pénz miatt jól is érzi magát ebben a szerepben.
Basszus, de durva, csak ma esett le nekem, amikor nap kozben eszembe jutott ez a riport, hogy Hobonak volt egy kozos projectje a Trabant zenekarral, megpedig az Eszkimo asszony fazik cimu film egy jeleneteben a Trabant zenekarral enekel! Es ezek utan azt mondja, hogy "annak idején azt sem tudtuk, kik ők"??? Tenyleg lehetseges, hogy Hobo nem tudta es a mai napig nem tudja, hogy kikkel zenelt es szerepelt egyutt a filmben?
Hát aranyapa, tudod mit jelentett abban az időben Ricsésnek lenni? Magát az életet jelentette, egy életérzést. De már kijöttem azóta a Feró iránti elfogulatlan rajongásból, amit végülis az ő önmeghazudtolásának köszönhetek. Hobót azért tisztelem, mert az maradt, aki akkor is volt, vagyis "maradsz, aki voltál, leszel, aki vagy".
Az a helyzet, hogy igaza van Hobónak Feróval kapcsolatosan. Jómagam a végletekig elmentem a Ricse rajongásban, abban az időben, amikor még a Ricse igazi, kőkemény rockzenét játszott Lugóékkal, akkor nekem az életemet jelentette a Ricse, a mindennapjaimat, minden pillanatomban ott volt a Ricse, a Nagyvárosi farkas, a Jerikó, a Térden állva, és a többi nagy klasszikus dallamai folyamatosan a fejemben szóltak. Ricse imádatom nem ismert határokat, még ma is baboskendővel járok a fejemen, jó részben a kopaszságom palástolom így. Persze Hobót is szerettem, meg Lóriékat is, de a Ricse jelentette nekem a legfőbb mentsvárat, az abszolútumot.
Aztán később, amikor szembesülnöm kellett Feró médiasztárságával, hogy amennyiszer csak lehetett, seggbekúrta saját magát, na ott valami elszakadt bennem. Hónapokig depresszióba zuhantam, gyógyszeres kezelést is kaptam, be is kellett feküdnöm a kórházba 3 hétre, mert az öngyilkosságig is majdnem eljutottam Feró miatt, mert a Ricsevilág összeomlott bennem Feró mocskosságai miat. Nem kis időbe telt, mire össze tudtam magam szedni és ki tudtam jönni a depiből. Ebben aztán később a buddhizmus és hasonlók segítettek.
Ma is nosztalgiázom néha a Ricsén, összejövünk néha a régi motoros ricsés cimborákkal iszogatni és Ricsét hallgatni, de valahogy már nem az igazi azok után, amiket Ferótól látni lehet a TV-ben, mert ugye zsűriskedik, Hal a tortázik, aztán síel, sőt, még Aktív és Fókusz-féle ultragagyi műsorokban is beszél teljesen mai, divatos, idióta szarságokról. Mindent megtett, hogy eladja magát, amennyire csak lehet. Ma már azért tisztelem jobban Hobót, mert ő nem süllyedt le oda, ahova Feró. Ha a Vadászatot hallgatom, nincs is olyan rossz szájízem, mint Ricsehallgatásnál, mert sajnos Feró mostani médiás ténykedései igencsak megkérdőjelezik, hogy amiket a 70-es és 80-as években csinált, az mennyire volt őszinte?
Poós Zoltán interjút készített az idén hetvenéves Hobóval a Nullahategyre . Olyan hosszút, hogy két részletben jön le az oldalon. Az első rész már olvasható is , és már ez tele van olyan kijelentésekkel, amiket Hobo kortársai nem nagyon fognak megköszönni. Idézünk:
[...] Bővebben!Tovább »
Miután nem rejtettem véka alá a kritikámat a "Senkifalava" és a "Circus Hungaricus" albumokkal kapcsolatban, és ezért kaptam is a pofámra, kötelességem közzétenni azt is, hogy az új duplalemez, a "Requiem a bluesért" meglehetősen jó lett. Valami ilyesmire vártunk évek óta.
én hívtalak, hogy jelentsd be az égett bőrként hulló szomorúságot
én hívtalak, hogy minden jót kívánjak neked
hogy új szörnyként pompázz önnön dicsőségedben
és én hívlak most, hogy imádkozz!...”
Jim Morrison: Lágyan mozdulnak (részlet)
Szeretném megköszönni Társaim, Fekete Kovács Kornél, Póka Egon, Szakadáti Mátyás, Tornóczky Ferenc és a magam nevében kedves Mindannyiójuknak a tegnap esti, Budapest Parkbeli „Jim Morrison megemlékezésen” való részvételüket.
Megszokhatatlan boldogságérzés töltött el bennünket a színpadra lépve. Együtt, ebben a felállásban még sosem játszottunk Doors dalokat, Morrison verseket. Nagy öröm volt átlépni a régi, ám csodálatos korlátokat és belefeledkezni több dal újrahangszerelésébe, újragondolásába és ehhez hozzáadódott még a Közönség nyitott lelkű hozzállása.
Nagyszerű volt látni a figyelmet, tiszteletet, beleérzést és megértést, amivel az ismert dalokat és az ismeretlen verseket fogadták.
A fellépés előtt, az öltözőben azon keseregtem, hogy a 22 órakor kezdőddő csendrendelet miatt nem kaptunk elég időt a teljes zenei-irodalmi repertoár bemutatására. Így ki kellett hogynom több dalt (People Are Strange/Furcsa a nép, The Cars Hiss By My Window/A kocsik zúgnak ablakom előtt, Waiting For The Sun/A Napra várva, My Wild love/Vad szerelmem, ) és a versek garmadáját kellett kihúznom.
Ám a színpadra lépve mindez elveszítette jelentőségét és a bevezető „Ébredés” első sorainak ismétlése „Mindeki bent van?” tisztára söpörte az agyamat és lelkemet.
1978 óta játszunk Doors dalokat magyarul ést 1987-ben sikerült egy koncertet Göczey Zsuzsa segítségével felvennünk, majd közreadnunk. Később két stúdiólemez is készült. (BD Records)
1992-ben a Merlin Színházban Szikora János, Rajk László díszletében megrendezte az első Morrison estet. Ezt két évvel később követte egy utaztatható, monodramatikus változat, amely eddig 125 alkalommal ment.
A rendszerváltás után Szász Zsolt, a Carthaphilus akkori igazgató-tulajdonosa kötetben kiadta Morrison vers- és dalszövegfordításaimat, majd legalább ötször újranyomatta.
2006-ban Eötvös György révén még videót is megjelentettünk, ami szintén elfogyott.
A koncerteken, túl ezeken a megjelenési formákon terjesztettük Morrison ránk hagyott örökségét. Mindig magyarul. Idővel az a tisztesség ért bennünket, hogy sokan elmondták, a mi munkánk keltette fel érdeklődésüket Morrison iránt és ezen az úton jutottak el a zseniális eredeti művekhez.
Szomorú dicsőség elmondani, hogy Morrison verseit – tudomásunk szerint – az egész világon egyedül mi tartjuk műsoron. A költői elismerést Ő sosem kapta meg. Még Allen Ginsberg is azt mondta róla, hogy „amatőr” volt.
Nekem más volt és ma is más a véleményem és nagy öröm volt tegnap „hallani” az írtózatosan mély csendet, ami az „Amerika imát” befogadta.
Köszönjük Önöknek ezt a „visszakapcsolást”, amely tovább erősíti eddig sem múló hitünket, hogy átadjuk amit kaptunk és hozzátegyük azt, amit mi adhatunk.
Lehet-e tudni, hogy a Madarász Gáborral való közös munka végleg megszakadt? A nagyon sikeres lemez után komoly tervek voltak a jövőre nézve - készülő új lemez, stb.
Nekem teljesen kimaradt a történet vége, csak azzal kell szembesülnöm: immár Pókára és embereire épül a Banda...
