Azért a Szlovák Köztársaság ma már többé-kevésbé jogállam, az alapvető emberi jogok, a nemzetiségi jogok is biztosítottak. Egy csomó szlovákiai magyar képes arra, hogy hazájának érezze a Szlovák Köztársaságot.
Anno II. János Pál pápa Rozsnyón így zárta a Szentmiséjét: Legyetek hűségesek hazátokhoz, Szlovákiához.
A trianoni döntést és következményeit, a határváltozások, a haza és a hazafiság ügyeit is érintő kérdésekre válaszolva Duray Miklós korábbról ismert véleményét hangsúlyozta. "Ön tehát hazátlan embernek érzi magát?" - kérdezte Durayt a bulvárlap munkatársa. "Igen. Nincs haza és hazafiasság érzetem" - mondta a politikus. Kifejtette: "Szlovákia a szülőföldem, őseim szülőföldje, s nekem a szülőföldhöz van viszonyom. Amikor 1982-ben börtönben ültem, és a bíróság ítéletére vártam, volt egy előre elkészített mondatom arra az esetre, ha a hazaárulás vádját is fejemre olvassák. Ez így szólt: "Ami nincs, azt az ember nem árulhatja el".
Tegnap? Én szombaton. Csekély 3 óra volt az átkelés.....
10 éve nézek át Esztergomból és várom azt a napot, amikor átmehetek a hídon. S amikor végre átmegyek, akkor elszorul a szívem. Szinte rosszabb, mint Nagyvárad:-((((
Közben én is megtaláltam a címet.
Most megpróbálom megvenni valahol, gondolom azért nem kapható mindenhol...
Tegnap voltam Párkányban. Hát, Erdélybe nyugodtabban mentem, pedig kicsit attól is tartottam. Na mindegy lesz ez még jobb.
Számíthatsz rám, mert nagyon pontosan érvelsz, és a szíved is a helyén van. Az én édesanyám és családja temesvári (részben bánáti), apám pozsonyi. Órákat tudnék itt írni mindarról amit végig éltem. Ami eltünt, elpusztult, kivándorolt, leépült, a nagy "szoc.internacionalizmus" semmittevő, hazug évtizedei alatt. Végérvényesen. Az MSZP-SZDSZ politikája az euthanazia politikája. "Olvadjatok be".
Antall:" lélekben, érzésben 15 millió..."-ja és
Orbán Viktor "stástusztörvénye" történelmi lépés a helyes irányba.
Azonnali lelki támasz a "fuldokló magyarságnak". de a fogyás még messze nincs megállítva. Hetente kapom a híreket. Markónék elvtelensége szinte semmit nem ér. Az RMDSZ "gleichgeschaltet". Csak a "Reform Tömörülés" ami egy másik megoldás felé mutat. Markóékat az eredménytelenségük viszi - de mikor? - a történelmi süllyesztőbe.
Most írtak alá egy ujabb szerződés. Most, 12 évvel az "események" után, még mindig csak arról beszél, hogy áprilisban kidolgozzák, majd szeptemberben törvényre emelik....Pl. az egyházi ingatlanok visszaadása.
"Egyébként akárhány erdélyi magyarral beszéltem mind megveti, lenézi, tolvajnak tartja Tőkést."
Tőkés és tolvaj? Semmit nem tudsz ezek szerint róla. Nagyon kevés erdélyivel beszélhettél.
Az RMDSZ-ben nem lehet ellenzék? Az RMDSZ egy dikatórikusan vezetett párt. Hány SZKT vettél részt? Mi az az SZKT? Ki az a Verestóy Attila. Voltál RMDSZ kongresszuson?
Csak egyféleképpen lehet politizálni? Hol van demokrácia az RMDSZ-n belül? Hol van a Bolyai, amelyet 500 ezer aláíró követelt?
Hol marad az automómia építése. Hol van a Kolozsvári Nyilatkozat ünnepélyes fogadalmának folytatása? Hol tart az RMDSZ egy Dél-Tiroli autonómiától? Hol maradnak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása? Több tucat kérdést tehetnék fől. Arról a legtimitásról is regényekekt tudnék mesélni, de Te is előítéletekkel éled a kis szürke életed.
Tudja valaki, hogy mi a címe Duray Miklós könyvének, amiben a szlovákiai magyarok keserű sorsáról írt, és ezért '83-ban börtönbe zárták?
Szeretném elolvasni.
A tö9rténet kb. úgy zajlott, hogy a román és a szlovák versenyzők elmondták, majd ha lesz törvény azzal foglalkoznak, addig csak rappesként mondták az általános fenntartásaikat. Meglett a törvény, irány Velence és az a megjegyzés, hogy majd akkor lehet a törvényt bevezetni, ha lesz nemzetközi precedens. VB szerint az nem előfeltétel. Mivel az román elftársaknak kell a vereség után a "győzelem" ezért jelzik, elvárják az egyetértési nyilatozatot. Ez is megvan. Tóciában gond, mert ők abban bíztak Bukarest meghiusítja a törvényt nekik nem kell. Szegény Chlebo pl. januárban is erre jár, de ő sem vet fel konkrét igényt csak a szokott dumát a területen kívüliségről stb. Nos akkor visszakérdeznék, meg lehet velük állapodni?
Magyarország 2000. ősze és 2001. ősze között több mint negyvenszer konzultált a szomszédokkal, ebből még több mint tucatnyi alkalommal a törvény elfogadása előtt. A román és szlovák versenyzők nem kívánták a konzultációkat, mert nem kívántak megegyezni.
Magyarország 2000. ősze és 2001. ősze között több mint negyvenszer konzultált a szomszédokkal, ebből még több mint tucatnyi alkalommal a törvény elfogadása előtt. A román és szlovák versenyzők nem kívánták a konzultációkat, mert nem kívántak megegyezni.
A kapcsolattartás megkönnyítésén túl a kisebbségi létből adódó hátrányok enyhítésére, az asszimilációs folyamat megállítását szolgáló törvény elfogadását rendkívül intenzív egyeztetések előzték meg. 2001. júniusáig Budapest tucatnyi alkalommal konzultált a szomszédos országok, valamint az EU képviselőivel. Ezen egyeztetés nyomán került ki a törvényből többek között a magyar kisvállalkozások pénzügyi támogatásának terve. A megbeszélések nyomán világossá vált, hogy Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Ukrajna nem emelt kifogást a törvénnyel kapcsolatban. Szlovákia várakozó álláspontra helyezkedett, míg Románia jelezte a törvény elfogadásáig kívárt. Mindenesetre furcsa körülménye volt a megbeszéléseknek, mikor Bukarest azzal magyarázta, hogy nem emelt szót a hét ezer román állampolgár horvát állampolgársága és közel tízezer szlovák igazolványa ellen, hogy nem tudott ezekről. Az alapszerződés által létrehozott kisebbségi vegyesbizottság, amely alkalmas lett volna a törvénnyel kapcsolatos nézeteltérések tisztázására, 1997 és 2001. októbere között a román fél érdektelensége miatt nem ülésezett. Ausztriára, mint EU tagállamra a törvény hatálya nem terjed ki.
A kisebbségvédelem területén a magyar megoldásokat gyakran követő Bukarest 2001. április 30-án írta alá Szkopjéval a két állam közötti barátsági és együttműködési szerződést, melynek 12. pontja biztosítja makedóniai arománok nemzetiségi jogait. A kisebbségvédelemmel megbízott Közérdekű Információk Minisztériuma 2001. november 6-án, találkozót szervezett Temesváron a jugoszláviai románok egyesületeinek és szervezeteinek képviselőivel. A temesvári találkozón a jugoszláviai románok 11 szervezete emelt szót a kelet-szerbiai /Timok-völgyi vlahok jogfosztottsága ellen./
2001. június végén a román diplomácia a jogszabály felülvizsgálatára kérte az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottságát, s annak kimondására, hogy a törvény a nemzetközi standardokon túlmenő szabályozás. Budapest külpolitikai sikereként betudható, hogy az ún. Velencei Bizottság mind a kilenc európai törvényt nagyítója alá vette. Ahol egyértelművé vált, hogy az elfogadott kedvezmény törvény nemzetközi összehasonlításban közepesen erősnek mondható, s lényeges elmarad juttatásaiban pl. a hasonló szlovák és horvát jogszabálytól, de az EU-tag Görögország, Olaszország is e tekintetben sokkal, nagylelkűbb. A bizottság 2001. október 22-én nyilvánosságra hozott állásfoglalása megállapította, hogy a magyar szabályozás nem teremt új jogi helyzetet, annak bevezetéséhez nem szükséges új átfogó európai kisebbségi megállapodás, nem számít diszkriminációnak a kisebbségek identitásának védelméhez adott támogatás. Ez a segítség a kultúrán és az oktatáson területén túl is terjeszkedhet, ha a cél legitim és azzal arányos a támogatás mértéke, valamint ha az már létező precedens alapján működik / már alapítványokon keresztül folyamatban vannak hasonló .
A Velencei Bizottság állásfoglalása után Bukarest kétoldalú egyetértési nyilatkozat megkötéséhez kapcsolta a kedvezménytörvény végrehajtásához történő hozzájárulását és az ún. ajánlóirodák működésének engedélyezését. Ennek aláírására 2001. december 22-én Budapesten került sor, amelyben a magyar fél lemondott román relációban a hozzátartozói igazolvány lehetőségéről. S vállalta a magyar igazolvány tulajdonosokkal azonos kedvezményeket részesít minden román állampolgárt a munkavállalás tekintetében.
A belpolitikailag gyenge szlovák kormány kezdetben nem kívánta NATO bővítés előtt a magyar-szlovák viszonyt a kedvezmény törvény körüli vitával megnehezíteni. Pozsony valószínűleg abban bízott, hogy az erőteljes román fellépés hatására Budapest, amúgy is visszakozni lesz kénytelen. A magyar-román egyetértési nyilatkozat és annak kedvező EU és ET értékeléseket követően azonban a választásokra készülő szlovák kormánypártok a nacionalista ellenzékük okán lépéskényszerbe kerültek. Pozsonynak törvény állítólagos diszkriminációs jellegével szembeni fellépésének hitelességét nyilvánvalóan gyengíti a külföldi szlovákokról szóló 1997-es jogszabály, mely egyértelműen etnikai kritériumok alapján nyújt kedvezményeket. Mivel a szlovák kormánynak egy otthon felmutatható diplomáciai sikerre van szüksége, ezt jelezte, hogy a legutóbb Budapesten tartózkodó J. Chlebo külügyi államtitkár sem fogalmazott meg konkrét kifogásokat, s a magyar igazolványok kiállítása a felvidékieknek idén január 1-től zavartalanul zajlik.
Igazad van, de azért egy nagy bukta is van abban, amit írtál. Vegyünk egy Horn-Tőkés példát.
Ha a magyar állampolgár azt látja, hogy Horn olyan, amilyen, esetleg vállat von, és azt mondja, hogy nem érdekli a dolog.
De az erdélyi magyart, akinek elsősorban a román politikusok a vezetői, és úgy néz/ne/ fel az RMDSZ-re, mint az utolsó szalmaszálra, akibe kapaszkodni lehet, azért az bántja, ha tolvajok, paráznák, hazugok/nem kívánt törlendő/ képviselik a román parlamentben.
Szóval van ám egy nüansznyi különbség a kisebbségi és többségi képviselő megítélése között.
A címed már mocsokság, mi kötné D-t egy olyan országhoz, ahol nap, mint nap megalázzák? Másrészt, ha van valaki, akinek ilyen ügyben kussolnia kellene az HGY. Végül a tények kedvéért.
2001. júniusáig Budapest tucatnyi alkalommal konzultált a szomszédos országok, valamint az EU képviselőivel. Ezen egyeztetés nyomán került ki a törvényből többek között a magyar kisvállalkozások pénzügyi támogatásának terve. A megbeszélések nyomán világossá vált, hogy Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Ukrajna nem emelt kifogást a törvénnyel kapcsolatban. Szlovákia várakozó álláspontra helyezkedett, míg Románia jelezte a törvény elfogadásáig kívárt. Mindenesetre furcsa körülménye volt a megbeszéléseknek, mikor Bukarest azzal magyarázta, hogy nem emelt szót a hét ezer román állampolgár horvát állampolgársága és közel tízezer szlovák igazolványa ellen, hogy nem tudott ezekről.
Az alapszerződés által létrehozott kisebbségi vegyesbizottság, amely alkalmas lett volna a törvénnyel kapcsolatos nézeteltérések tisztázására, 1997 és 2001. októbere között a román fél érdektelensége miatt nem ülésezett.
A kisebbségvédelem területén a magyar megoldásokat gyakran követő Bukarest 2001. április 30-án írta alá Szkopjéval a két állam közötti barátsági és együttműködési szerződést, melynek 12. pontja biztosítja makedóniai arománok nemzetiségi jogait. A kisebbségvédelemmel megbízott Közérdekű Információk Minisztériuma 2001. november 6-án, találkozót szervezett Temesváron a jugoszláviai románok egyesületeinek és szervezeteinek képviselőivel. A temesvári találkozón a jugoszláviai románok 11 szervezete emelt szót a kelet-szerbiai /Timok-völgyi vlahok jogfosztottsága ellen./
A belpolitikailag gyenge szlovák kormány kezdetben nem kívánta NATO bővítés előtt a magyar-szlovák viszonyt a kedvezmény törvény körüli vitával megnehezíteni. Pozsony valószínűleg abban bízott, hogy az erőteljes román fellépés hatására Budapest, amúgy is visszakozni lesz kénytelen. A magyar-román egyetértési nyilatkozat és annak kedvező EU és ET értékeléseket követően azonban a választásokra készülő szlovák kormánypártok a nacionalista ellenzékük okán lépéskényszerbe kerültek. Pozsonynak törvény állítólagos diszkriminációs jellegével szembeni fellépésének hitelességét nyilvánvalóan gyengíti a külföldi szlovákokról szóló 1997-es jogszabály, mely egyértelműen etnikai kritériumok alapján nyújt kedvezményeket. Mivel a szlovák kormánynak egy otthon felmutatható diplomáciai sikerre van szüksége, ezt jelezte, hogy a legutóbb Budapesten tartózkodó J. Chlebo külügyi államtitkár sem fogalmazott meg konkrét kifogásokat, s a magyar igazolványok kiállítása a felvidékieknek idén január 1-től zavartalanul zajlik.
Szégyeld Magad Te, ugyanis ha elolvasnád az írásaimat, akkor szembeötlene, hogy a kedvezménytörvény jogosultságát elfogadom, csak a végrehajtását nem, meg az önbecsapást.
Szégyeld magad. Ennyire mocsoknak lenni valóban teljesítmény. Remélem még megéred, hogy hasonló színvonalú cikkekkel naponta cseszegessenek:
Corneliu Vadim Tudor PRM-és hetilapjában olvasható egy festő indulatos
írása a magyarigazolvány ürügyén a magyarokról. Évszázadokon át rettegett
Közép-Európa az állandóan fosztogató és fenyegető hordáktól. A közép-európai
népek összefogtak, s arra kényszerítették ezeket a vadakat, hogy
letelepedjenek a Pannon-síkon, ahol az erdélyi lakossághoz hasonló népeket
találtak. Itt a magyarok kelet felé kezdtek terjeszkedni, és nehezen
elképzelhető kegyetlenségek következtében sikerült elfoglalniuk Erdélyt,
legyűrvén a román vajdaságokat. Ezek a "vendégek", akiket Európa megtűrt és
civilizált, ma olyan "invencióval" állnak elő, ami egy évtizedek óta
revans-szellemet képviselő ideológia kifejezője: Nagy-Magyarországban
gondolkodnak. Azok az országok, amelyeket valaha meghódítottak, most nem
vetnének szemére semmit a magyaroknak, ha nem lépnék át a jóérzés határát.
De jóérzéssel ritkán vádolhatóak. Nemhiába mondotta I. Ferenc József császár
egyszer a szemükbe, hogy a legbölcsebb dolog az lett volna részükről, ha
Ázsiában maradnak. Ma egyre a román egységes nemzeti állam ellen
nyilatkoznak, Erdélyt, a románság bölcsőjét akarják. A román hősöket itt a
románság dicsőíti, mindazokat, akiket a magyarok ünnepelnek erdélyi
hősökként. A magyarok az idők során elkövetett gyilkosságokért felelősek
ezen a tájon. Elég már a pofátlanságból, a gátlástalanságból. Senki meg nem
engedte volna magának azt, amit a magyarok a magyarigazolvánnyal, amellyek a
környező népeket akarják megalázni. Nem érthető, hogy a nyugati országok
egyes vezetői nem érzékelik a magyarok manővereit és annak veszélyességét a
térségre nézve. (Ion Morariu: Legitimaţia de ungur - Magyarigazolvány -
România Mare, 2002. febr. 8.; XIII. évf., 604.)
S utána egy HGy. nevű tetű, még téged bizergáljon.
Duray Miklós Szlovákiában védi magát és az övéit. De az MSzP keze oda is elér. Úgy próbálnak a magyar kormánynak ártani, hogy közben beáldozzák a felvidéki magyarok nehezen elért eredményeit.
"Duray az elvek, a ma már európai kisebbségvédő elvek következetes képviselője."
Igazad van. Egy kérésem van csak: mindezt szlovákiában tegye. Köszönöm.
Amúgy is paradox: nem lehet szlovákiai magyar kisebbségi jogokat Magyarországról védeni. Ezt csak ott lehet megtenni (eredményesen), ahol a szlovákiai magyar kisebbség él.
Nem hiszem, hogy kioktathatod Durayt. Nem bírod Tőkést sem? Hiába, a hazai szoci vonulat meg van határontúl is. Ott a Bugárok, Verestóyk a jók, akik megértik magukat a többségi nemzet valóban nacionalista (nem úgy ám, mint amitől itthon örökké rettegnek a hozzád hasonlóan fogalmazók!!) politikai vezetésével. Ők az önfeladók. Persze ílymódon gondot sem okoznak, nem kérnek, nem követelnek. Ezért is szeretik őket itthon azok a politikusok, akiknek évtizedekig eszébe sem jutott, hogy a nemzet egyharmada el lett szakítva. Most kell persze ezzel is foglalkozni. Ezzel a (számukra) nyűggel.
Tudod, itt nem lobbizásról van szó. Először és elsősorban elvekről van szó. Amelyekből nem lehet a továbbiakban feladni semmit. A békeszerződésekben az elcsatolt területek új birtokosai vállaltak dolgokat. Az adott kor szellemének megfelelően megfogalmazott dolgokat (nem sokat). Még azt sem tartják be. A szlovákok pl. helyette érvényben tartják a magyarok, németek kollektív bűnösségét (is) deklaráló Benesi Dekrétumokat.
Duray az elvek, a ma már európai kisebbségvédő elvek következetes képviselője.