Most is éppen bulizik a sátánnal. Megdumálták, hogy talaj részegre isszák magukat, míg te befogod a pofád is csinálod amit mondott neked, és ha mégsem teszed, akkor amikor visszajön kitapossa a beledet, és átad a sátánnak aki aztán üvöltésig és még azon is túl fog téged szopatni, míg meg nem döglesz.
Majd ezek után a sátánnal egy jó kis herkás partyn szitává röhögik magukat rajtad.
Aranyviktor és Musaic közel járnak az igazsághoz. A probléma az, hogy a nyugati világban (nálunk is) a Keresztény és a materialista világnézet van elterjedve, és a legtöbb ember nem is ismeri a keleti világnézeteket kellő mélységig. A Keresztény világnézet pedig nem tud olyan elfogadható és ellentmondásoktól mentes magyarázatot adni a téma kérdésére, amit egy nyíltan gondolkodó ember el tudna fogadni.
A leglogikusabb és elfogadhatóbb magyarázatot az Advaita Vedanta filozófia adja minden tekintetben (összevetettem a főbb vallásos világnézetekkel), ezt próbálom majd képviselni (persze, csak ha valóban érdekel valakit a téma, és nem csak szórakozásból töltitek itt az időtöket).
Ahhoz hogy Isten akaratát megérthessük valamelyest, és hogy miért az, és miért nem valami más, kicsit közelebb kell kerülnünk az igazsághoz Isten (és az egész Lét) mibenlétével kapcsolatban. Ez viszont nem rövid (nem is könnyű) téma, és eltarthat egy darabig. Ha vállaljátok a fáradalmakat, akkor belevághatunk, és ha valamelyikkőtök ismeri a Vedanta világképét, akkor már kezdheti is bemutatni.
Persze ne gondoljátok, hogy egy kis eszmefuttatással meg tudjuk állapítani mi Isten szabad akarata, hiszen ezt csak akkor tudhatjuk, ha Ő önként elárulja nekünk. Viszont azt már most röviden ki lehet jelenteni, hogy ha feltételezzük, hogy létezik egy mindenható Isten, és ha valakinek egyáltalán van szabad akarata a mindenségben, akkor Istennek biztosan lennie kell (különben nem lenne mindenható, és Istennek sem nevezhetnénk).
Az is kérdés, hogy Istennek mivel kapcsolatos szabad akaratát kellene firtatni, hiszen Ő megengedhet magának egy időben számtalan sok szabad akaratot, számtalan különböző világokra és dolgokra vonatkozólag, melyek akár egymással ellentétesek is lehetnek. Szóval eszmefuttatási kísérletünk valami olyasmi lesz, mint ha bugyit akarnánk húzni a tenger fenekére, de ha másra nem is lesz jó, legalább arra, hogy belássuk, Isten természetének megértésére tett törekvéseink olyanok, mint ha rostával akarnánk átmerni a tenger vizét egy pohárba.
Szerintem alapvető hiba istent emberként felfogni, és tettei mögött emberi motivációkat keresni. Ez a gondom a teológiával is: vallják, hogy isten felette áll minden emberi fogalmon, de csak nem állnak le a spekulációval.
Aha. Istennek kb annyi (kártya)lapja van mint a gravitációnak.
Van-e a gravitációnak szabad akarata ?
Van-e valami a gravitáción kivül stb.
Ha leválasztom magamról a hajamat, akkor az elkülönül - nem ? Többé nem részem.
Egyes darabjaim 7000km-re vannak, és attól félek, nem látom őket többet :-)
Nem önteltség Istenről mint szabad akarat nélküli természeti jelenségről értekezni ?
Bár ha Istennek van szabad akarata, akkor mégnagyobb önteltség bármit is mondani.
Vedem az ertelmet. Az en ertelmem pl. eleg jol fel tudja ezeket a dolgokat fogni. :)
Aki az ertelem ellen beszel, vagy rosszul fogalmaz, vagy nagyon veszelyes dolgot tesz.
Vakhitet taplal.
A vakhit=halal.
Ahogy itt már elhangzott, erről csak akkor van értelme beszélni, ha van elkülönültség is.
A Bontatlan, Egész, Egynek nincs mihez képest szabad akarátanak lennie.
Nincs mitől függővé illetve függetlenné válnia.
Ha ezt az ember meg akarja érteni, ki kell dobnia az értelmét a szemetesbe. Az értelem csak dualitásban, különböztetésben tud gondolkodni, ugyanúgy, ahogyan a FÉNYT sem látod, csak a modulációját, törését.
A direkt Igazságot értelemmel felfogni nem lehet. Az értelem csak különbséget tud tenni, az alapján tájékozódik. Még akkor is, ha ez a "különbség" nulla felé konvergál...
"Ha egy sejtem nem ismeri fel velem való egységét és önálló lényként kezd élni, önmagát tőlem, és más sejtektől elkülönülten látja, a befogadásban és kbocsátásban elkezd önálló törvényeket szabni, (létrehozva ezzel jót és rosszat)" Tudtommal a sejtek nem gondolkodnak azon, hogy most egyek -e velem, vagy sem? Viszont olyan tekintetben önállóan léteznek, hogy én azon kívül, hogy táplálkozom, nem teszek semmit az ő érdekükben, hanem ők végzik a dolgukat tovább. Lényegében eltartanak engem, és nem azért, mert én alkottam így őket :-)
Nem szab önálló törvényeket, hanem a meglévő törvények alapján és az én általam végzett életmód alapján (pl. cigaretta, clórozott víz, stb.) olyanná válik, amire aztán én aggatom rá a rossz és/vagy jó jelzőt (pedig az okozója minden esetben én vagyok), a sejt nem csinál mást, mint amit abban a helyzetben és akkor tennie kell.
Mint amikor a tóba öntenek nagy mennyiségű mérgező anyagot, a halak is azt csinálják amit kell: meghalnak. És ezzel megáll a tónak az egész életmódja, mert kiesett egy fontos láncszem.
Jó kis téma! :-)))
Na én is lefektetek egy kis teológiai eszmefuttatást! Én is nagyon okos vagyok! Majd szétveti a fejem, ezért be is kellett abroncsoztatnom! :-))))
Szerintem szabad akaratról addig van értelme beszélni, míg létezik annak az ellenkezője is. Ha nincs hideg, a meleg sem definiálható. Ha nincs rabság, korlátozás, nincs értelme annak hiányáról, szabadságról beszélni.
Istenke bácsit úgy szoktuk képzelni, hogy ő volt az, aki mindig volt, neki nem volt apukája, de nekünk ő az apukánk. Egyszer valamikor nagyon unatkozott és belevágott a Teremtés nevű kockázatos vállalkozásba, aztán ugye ez, meg az, sátán, ember, kutyafüle, s most itt vagyunk.
Ha Istenke bácsi mindig volt és rajta kívül nem volt senki és semmi, akkor ő nem dolgozhatott "hozott anyagból", ez egy alapfeltételezés, s mivel nem hozott anyagból dolgozott, így csak önmagából teremthetett.
Ebből szintén adódik, ha rajta kívül nem volt semmi, amit teremtett, az is megegyező vele, az is csak ő lehet.
Kb úgy képzelem, mintha leülök a székre és elképzelem, én vagyok Istenke bácsi, az egész, de vanak tagjaim, részeim, végtelen apró részre vagyok bontható, ez az ember.
Tagjaimnak van is szabadsága, meg nincs is, mert felül tudom bírálni őket.
Amíg minden rész végzi a funkcióját, addig szabad, amint nem az egész részeként, azzal egységben él, ( mint Jézuska bácsi Atyjával) akkor elvész a szabadság, mert az egész felülbírálja a részt, noha az benne, belőle van.
Ha egy sejtem nem ismeri fel velem való egységét és önálló lényként kezd élni, önmagát tőlem, és más sejtektől elkülönülten látja, a befogadásban és kbocsátásban elkezd önálló törvényeket szabni, (létrehozva ezzel jót és rosszat) akkor elkülönültsége egy idő múlva abban muatkozik meg, hogy tovább kezd osztódni, és további ilyen sejteket produkál, melyek megint nem a nagy Egész tudatában, hanem elkülönült tudattal ("bűn"-be esett ember) rendelkeznek és szaporodnak, mnt a ráksejtek ugyanis ez egyben a rák leírása is...:-)))
Istenke bácsi rákos sejtei vagyunk, ő meg kúrálgatja magát bennünk, rajtunk, hisz ő meg mi egyek vagyunk! Semmi értelme számon kérni tőle semmit, hisz ha viszket a térded, te is megvakarod, még ha az a térdednek fájdalmas is lehet, ha a körmöd benő, levágod, dehát mi a csudának nőtt be, és minek viszket, nincs apelláta!
Jó téma !
Ha Isten a teremtményeinek szabad akaratot adott, és ez igaz, akkor nyilvánvaló, hogy Istennek is szabad akarata van.
Az viszont egy totál emberi felvetés, hogy Isten bulizna a Sátánnal. Ez úgy vetődik fel, mintha a "hátunk mögött" a összefogna ellenünk bárkivel is, és ezzel maga is sátánná válna.
Másrészt ez a 'bulizás' mint az 'emberi időtöltések netovábbja', csak a mai ember divatos találmánya, de ez nem örök kategória.
tr
Nu:Ha Istennek VAN szabad akarata, akkor az Isten lényegét, teológiát firtató gondolatoknak egy haszna van? Megismerhetjük egyes gondolkodók lelkének mélységeit. Groteszk és torz személyiségét. Ok vannak többségben. Pokol stb.
Mint azt az öregasszonyt akivel már párszor összefutottam a vonaton, és akinek minden és mindenki mocsok, és "úgy büntesd meg oket ISTENEM, ahogy TE akarod, és ne úgy ahogy én"
Olvasgattam mostanában néhány teologiai eszmefuttatást. A szerzők egymással nem nagyon értenek egyet, de a következőben nagy a konszenzus.
A szerző nagyon okos csávó.
Aki mást mond az hülye.
Istennek kb.annyi szabad akarata van, mint a gravitációnak.
A szerző gyakorlatilag lefekteti a szabályokat, Istennek meg kutya kötelessége betartani azokat.
Van-e Istennek szabad akarata ?
Ha igen, akkor ugye hagyhatja pölö az egész teremtést a búsba, és elmehet a sátánnal bulizni olyan dimenziókba ahová mi soha be nem látunk ?
Ez ugye szarul esne egyes hiveknek, de MEGTEHETI ?
Megtehetné, de nem fogja ? Aztán mért nem ?
